Boldog karácsonyt!

Tudom jól hogy régen volt friss , joggal haragszotok rám , de ígérem a szünetben lesz új fejezet!

Minden kedves olvasómnak boldog békés karácsonyt kívánok és sok ajándékot a fa alá!;)


millió puszi:

Natalie

21.fejezet

itt a friss és haragszom rátok!nagyon!de azért hoztam fejezetet..és ehhez kérek komikat!legalább 10-et!




/Amelia szemszöge/



Reggel a már megszokott rosszul létre ébredtem és automatikusan felpattantam és szaladtam a fürdőbe.Alec aggódva jött volna utánam de bekulcsoltam az ajtót.Miután végeztem, alaposan kiöblítettem a számat és kinyitottam az ajtót.Alec előtte állt.
-Jobb , hogy ezt nem láttad higgy nekem.-sóhajtottam fel.
-De szeretnék melletted lenni , bármi is történjen.-ölelt magához.
Kopogás nélkül Heidi nyitott be a szobába.
-Kézbesítettem a meghívókat és rendeltem neked egy meseszép ruhát.Biztos tetszeni fog , és neked pedig, Alec , egy öltönyt.Már a dekorációt szervezem, csak gondoltam szólok.-mosolygott , és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.

Hamar eltelt ez az egy hét.A hasam nem sokat nőtt így belefértem a meseszép ruhámba.
Az esküvő előtti nap volt a legforgalmasabb , mert ekkor érkeztek a vendégek.
Minden meghívott családnak bemutattak ami nagyon hosszú időbe telt.Annyira elfáradtam , hogy utána rögtön aludni mentem. Alec velem tartott.
Az esküvő napján Heidi  felfogta a hajamat kontyba és felöltöztetett mint egy 2 évest.Majd anya jött be a kezében egy gyönyörű aranyból készült díszes dobozzal.
-Csodaszép vagy kicsim!-mosolygott rám-De hoztam valamit amitől még lélegzetelállítóbb leszel.-a dobozt a fésülködő asztalomra tette  engem pedig háttal fordított annak.Egy gyönyörű fehér gyémántos nyakláncot tett a nyakamba ,a fülembe pedig (gondolom) a hozzá tartozó fülbevalót tett.Majd egy tiarát tett a hajamra-Most igazán úgy nézel ki mint egy hercegnő.

Marcus töltötte be a pap szerepét amíg apa az oltárhoz kísért.Az egész esküvőt a kertben tartottuk.Rengetegen voltak és még így is voltak akik nem tudtak eljönni.
Mikor az oltárhoz értem apa egy puszit adott a homlokomra majd átadott Alec-nak.Mikor mind a ketten kimondtuk azt a bizonyos "igen"-t  magához húzott és óvatos csókot lehelt ajkaimra.Mindenki boldogan tapsolt és éljenzett.
A lagzin alig tudtunk maradni mert Heidi 2 órán belül máris szólt , hogy indulnunk kell a nászútra.A szüleim nászajándéka egy villa volt Salerno-ban egy eldugott kis helyen ahol erdő vett körbe mindent.A villában van 4 hálószoba egy vendégszoba  , konyha egy kisebb könyvtár és minden szobához fürdőszoba.Na meg persze egy hatalmas nappali.
Csodás két hetet töltöttünk ott el.Sétáltunk az erdőben és a tengerparton, de legtöbbször az ágyban kötöttünk ki.
Bár a nászótnak a kikapcsolódásról kellett volna szólnia,Alec mindig résen volt és figyelte az erdő minden rezdülését.Nagyon vigyázott rám , még a széltől is óvott.
Sokat beszélgettünk leginkább a babáról.Alec azzal lepett meg , hogy mire hazaérünk kész lesz a gyermekszoba.
Nagyon örültem neki de azért megállapodtunk abban , hogy amíg a kis trónörökös nagyon picike a mi szobánkban alszik.
Amikor visszaindultunk már eléggé látszott rajtam , hogy állapotos vagyok .Rövid idő alatt nőt nagyot a kis pocaklakóm.
Egyre álmosabb voltam és egyre jobban fáradtam el már a rövidke sétáktól is.Anya és Alec egy percre sem mozdult el mellőlem.



/Alec szemszöge/


A nászutunk csodálatos volt , de féltem , hogy a románok kihasználják az alkalmat, hogy megtámadjanak.
Két napja értünk haza Salerno-ból.Éppen Ameliá-hoz mentem a trónteremből , hogy megnézzem hogy érzi magát amikor valaki behúzott az egyik szobába.Elizabeth volt.
-Szia.-mosolyogtam rá ő pedig egy heves csókkal  válaszolt.De eltoltam magamtól-Mégis mit művelsz?-kérdeztem mérgesen.
-Próbáltam elhitetni magammal , hogy már nem érzek irántad semmit de egyszerűen nem megy.Szeretlek Alec , örökké szeretni foglak.-ismét megcsókolt.Épp eltoltam magamtól és ekkor megpillantottam az ajtóban álló Sulpiciát.
-Ti meg mi a fenét műveltek?
-Esküszöm ez nem az aminek látszik.-emeltem fel védekezően kezeimet.
-Hogy tehetted ezt Ameliá-val?Ő mindent megtesz , hogy boldoggá tegyen téged , még az is lehet , hogy túl sem éli a gyermeketek kihordását te meg itt enyelegsz a régi pároddal?-nézett megvetően Elizabeth-re-Nem hiszem el , hogy egy percre is bíztam benned.Te és a bátyád egyformák vagytok!-kiabálta mérgesen.


/Chriss szemszöge/


Éppen a hálószobám felé tartottam amikor meghallottam Sulpicia mérges hangját.
-Ő mindent megtesz , hogy boldoggá tegyen téged , még az is lehet , hogy túl sem éli a gyermeketek kihordását te meg itt enyelegsz a régi pároddal?Nem hiszem el , hogy egy percre is bíztam benned.Te és a bátyád egyformák vagytok!
Biztos voltam benne , hogy Alec-kal folyik a vita.
De akkor.....Alec megcsalta Ameliá-t?És még mi vagyunk teljesen egyformák?Én sose tenném ezt azzal akit szeretek.Nem vártam meg az öcsém magyarázkodását.
Ameliá-nak erről tudnia kell.

/Amelia szemszöge/


Hangos ajtócsapódásra ébredtem.Azt hittem Alec az de amikor kinyitottam a szememet Christopher-t láttam  meg.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá mintha mi sem történt volna köztünk a múltban.Az ő arca komor volt.
-Sajnos nem jó.-rázta meg a fejét-Valamit el kell mondanom.-kicsit megilyesdtem mert amikor legutóbb ezt hallottam tőle majdnem eltörtem a kezemet.Biztos látta rajtam mert gyorsan folytatta-Nem rólam van szó hanem az öcsémről.Alec....Alec megcsal téged Amelia.Ha nekem nem hiszel kérdezd csak meg az anyádat.Az előbb rajtakapta őket.
Körülbelül 5 percig néma csend honolt a szobában.Majd megszólaltam.
-Szeretnék egyedül lenni.-suttogtam könnyeimmel küszködve.
-Rendben.Ha bármiben tudok segíteni csak szólj.-lépett ki az ajtón. Majd mikor becsukta maga után kitört belőlem a zokogás.Úgy öt perc sírás után nagyon erős fájdalmat éreztem a hasamban.Még sikerült Marcus-t magamhoz hívni , aki két szobával arrébb volt.Egy hajszál híján , elveszítettem a kisbabámat.

Este felé Alec jött be a szobába aggódva.
-Jól vagy?-kérdezte miközben leült az ágy szélére.
-Ne tégy úgy mintha érdekelne!-vágtam vissza csípősen-Hiszen úgysem szeretsz csak megjátszod magad!
-Miért mondod ezt?-kerekedtek el szemei-Nagyon jól tudod , hogy csakis téged szeretlek!-mire a mondat végére ért keserűen felnevettem.
-Ezzel még egyszer nem vágsz át Alec Volturi!Tudom , hogy a mai napodat is Elizabeth szobájában töltötted.Várj pontosítok!Elizabeth ágyában!-kiabáltam mérgesen.
-Ez badarság!-tiltakozott hevesen .
Ez az igazság , kár letagadnod!Hazudtál mikor azt mondtad , hogy köztetek mindennek vége!-álltam fel az ágyról-És ezt ma nem egy ember tudja tanúsítani!
-Hallgass már meg az isten szerelmére!-csattant fel.
-Miért?Hogy még több hazugsággal tömd a fejem?Lehet hogy csak egy ember vagyok , de ezt nem vagyok köteles lenyelni!
-Pont te beszélsz?Oké akkor nézzünk meg a te és a bátyám afférját!-vágott vissza.
-Nem volt semmiféle affér , te is tudod!És én legalább eléd álltam és elmondtam az igazat,te viszont folyton csak mentegetőzöl!
-Nem mentegetőzöm , hanem próbálom megmagyarázni , de te olyan szűk látókörű és makacs vagy ,hogy csak neked lehet igazad és képtelen vagy mást meghallgatni!-kiabálta.
-Tudod mit?Bárcsak a bátyádtól várnék gyereket és nem tőled ő legalább tényleg szeret engem.Nálad rosszabb apát elképzelni sem tudok , pedig az én apám  , a vér szerinti szörnyű volt , de te még rajta is túl teszel!Soha többet nem akarlak látni!Ó és a gyűrűt pedig add a szeretődnek!Kizárt , hogy ezek után a feleségednek nevezhess!-Felé dobtam a gyűrűt ő pedig könnyű szerrel elkapta.Majd sarkon fordult , haragos és megbántott arckifejezéssel elhagyta a szobát.Én pedig bekulcsoltam utána az ajtót behúztam a sötétítő függönyt és tovább sírtam , a párnába fojtva könnyeim.

KOMIKAT KÉREK!!!!

Új blog!

nos mint a címből látszik nem frisst hoztam mivel még alig gyűlt össze pár komi és ameddig nem kapok 10et addig nem hozok fejit!Flóó barátnémmal kezdtünk együtt írni egy komit ami nem fanfiction és nincs is benne semmi misztikum.Az első fejezet már felkerült!
itt a link:Egy új kezdet
és itt a prológus:

Hol is kezdjem a mesémet. De előre elmondom, hogy ez nem egy tündérmese, nem egy leányálom. Nem volt mindig szép és jó ez a történet. Szóval aki egy ilyen fajta történetet olvasna az el se kezdje az én történetem olvasását. Hogy miről is szól pontosan? Nos, nem mondanám el. Mindenki jöjjön rá magától, és ha érdekli, kezdje el.

Ez a történet egy átlagos lányról szól, akivel hihetetlen sok minden történik. Hol rá talál a szerelem, hol elveszíti ezt. Néha boldog, néha szomorú. És van, amikor egyetlen egy apró dolog miatt tartja magát. Nem könnyű neki az élet. De ő mégis próbál a világban boldogulni. Minden embert próbál eltaszítani magától a régi életéből. De nem mindig megy neki. De meddig tudja fent tartani az állarcot? Meddig élhet hazugságban? A történet végén megtalálja a boldogságot vagy ugyan úgy szenvedés lesz minden napja, mint az előtt? 

 

remélem egy kicsit felcsigáztalak titeket:)

millió puszi:

Natalie

20.fejezet

haragszom rátok mert nem kaptam csak 5 komit:(de azért hoztam frisst
 , és egy új fejlécet!mondjatok arról is véleményt;)


/Amelia szemszöge/

Majd kiugrottam a bőrömből boldogságomban.Biztos vagyok benne , hogy Alec is teljesen oda lesz az örömtől.
-Marcus kérlek beküldenéd a szüleimet.Én magam szeretném velük közölni a nagy hírt.
-Természetesen.És gratulálok , mind a babához mind az eljegyzéshez.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá majd miután kiment az ajtón , pár perc múlva anyáék jöttek be.
-Nagy baj van kicsikém?-szaladt hozzám anya.
-Nem anya semmi bajom sincs!-mondtam örömkönnyektől elhomályosult látással-Babát várok!
Mindketten ledöbbentek , de aztán elmosolyodtak.
-Ez nagyszerű!-vetette magát a nyakamba.
-De mégis hogy?-értetlenkedett apa.
-Nem tudom.De annyira boldog vagyok.
-Mi is!De most tessék pihenni!-utasított majd apát maga után húzva kiment.
Pár órán keresztül egyedül voltam de aztán olyan látogatóm jött akire legmerészebb álmaimban sem számítottam.
-Jó napot hercegnő.Én...
-Tudom .Te vagy Elizabeth.És létszíves szólíts Ameliá-nak.
-Köszönöm.Gratulálni jöttem az eljegyzéshez és a kis trónörököshöz.-mosolygott kedvesen.
-Köszönjük.
-Nos akkor én megyek is.Ma indulok egy küldetésre.
-Sok szerencsét!-mosolyogtam rá.Majd ő is távozott.



/1 hét múlva/



A hasam már elkezdett nőni.De ha rendes ruhába voltam egyáltalán nem látszott.Fűzőt már nem hordtam  , mert nem akartam szegény babát összenyomni.
Minden nap vártam haza Alec-et ,de ő még nem jött.Annyira hiányzott  , hogy már fizikai fájdalmat éreztem hiánya miatt.


/Alec szemszöge/


Végre itthon.A szigeten nem sok vámpír volt , mivel egymást pusztították.Fél nap alatt végeztünk velük.
Szélsebesen futottam a kastély felé.Most senki sem érdekelt.Beköszöntem Aro-nak és Marcus-nak és a szobánkba szaladtam.
Halkan nyitottam be a szobába.Amelia aludt.Úgy gondoltam most nem bánja ha felébresztem.Az ágyhoz léptem és megcsókoltam.Amikor elhajoltam tőle szemei kipattantak.
-Alec!-ölelt magához.Szenvedélyesen megcsókoltam és elkezdtem levenni róla a hálóruháját..
-Alec mondanom kell valamit.-tolt el magától.
-Most ráér!-mosolyodtam el rossz fiúsan majd ismét ajkaira vetettem magamat.Egyre lejjebb húztam róla a lágy anyagot.Ő is levette rólam az ingemet.Mintha ismét magához tért volna heves csókomból eltolt magától.
-Tényleg...mondanom...kell...valamit..-mondta levegő után kapkodva.Én most nyakán indultam felfedező útra ajkammal.
-Nagyon...fontos.-suttogta két sóhaj között.Mikor kebleinél jártam lejjebb húztam róla a ruhát.
Tovább haladtam de köldökéhez érve de ott megtorpantam.Hasa egy kicsit gömbölyded volt.Mikor felszállt az elmémről a vörös köd kitisztultak érzékeim nagyon furcsa dolgot hallottam.Amelia csak mosolygott zavaromon.
-Két szívdobogás.-suttogtam.
-Ezt akartam elmondani.-mosolygott miközben a fülemet a hasára tapasztottam.Egy nagyon halk és szapora szívverés hallatszott odabentről-Gyermeket várok.-mondta miközben visszahúzta magára ruháját.Én még mindig a hír hatása alatt álltam , azaz sokkot kaptam.Ez nem lehet!Ez lehetetlen!
-Nem is örülsz neki?-kérdezte remegő ajkakkal Amelia.Láttam , hogy könnyek gyülekeznek a szemében.
-Dehogy is nem!-öleltem magamhoz-Ez fantasztikus!Istenem ,el sem hiszem!
-Hidd el nyugodtan!-mosolygott rám-A gyermekünket hordom a szívem alatt.
Most érzem igazán , hogy minden rendbe jött.Van egy gyönyörű és kedves menyasszonyom aki gyermeket vár tőlem.Mit kívánhatnék ennél többet?


/Amelia szemszöge/


-Nincs kedved egy közös  fürdőhöz?-kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
-De!Gyere!-a karjaiban vitt be a fürdőbe.
-Tudod van lábam , és tudom is használni.-kötözködtem vele mosolyogva mikor letett.
-Én jobban szeretem ezt a közlekedési módot.-búgta nyakamba.

Alec a derekamat karolta át az egyik karjával a másikat a pocakomon pihentette.
-Olyan boldog vagyok.-suttogta a fülembe.

-Én is.-simítottam végig karján-Kis fiút szeretnél vagy kis lányt?
-Mindegy , csak mind a ketten egészségesek legyetek.Még nem akarlak átváltoztatni.Annyira szeretem , hogy ember vagy.
-Mit szeretsz emberként rajtam?Nem vagyok szép és még ellen kell állnod a vérem csábításának is.-sóhajtottam fel.
-Imádom a véred illatát , noha tényleg nagy csábítás , de talán pont ezt szeretem benne.Gyönyörű vagy , csak te nem ismered be magadnak. Bolondulok a selymes bőrödért és a csodaszép hajadért,a zafírkék szemeidért és telt ajkaidért.Ennél tökéletesebb nem is lehetnél.Imádom minden egyes porcikádat.-zavarba jöttem ezért gyorsan terelni kezdtem a témát.
-Még mindig látszanak a karmolások , de már legalább a zúzódások elmúltak.
-A hátadon még mindig úgy néznek ki mintha csak tegnap történt volna.-morogta.
-Előbb utóbb elmúlik.-hunytam le a szememet-Vagy ...téged zavar?
-Nem az zavar , hogy ott vannak ,csak folyton arra emlékeztet , hogy milyen szörnyűséget tettek veled.És , hogy nem tudtalak megvédeni.-ölelt szorosabban , mire felszisszentem-Bocsáss meg.
-Semmi baj.De most már szálljunk ki mert kihűlt a víz.-álltam fel és mikor kiszálltam magam köré tekertem egy törölközőt és Alec-nak is dobtam egyet aki a dereka köré csavarta.Majd megölelt.
-Mikor szeretnéd az esküvőt?
-Hm...hamar...mondjuk 1 hét?-ajánlottam fel.
-Tökéletes!-csókolt meg.
-Akkor szólni kéne Heidi-nek .Azt mondta ő akarja megszervezni és megsértődik ha nem engedjük meg neki.
-Nos nekem megfelel.- mosolygott.Visszamentünk a szobába és öltözni kezdtünk.
-Akkor megyek és szólok Heidi-nek és apáéknak.-fogtam meg a kilincset és már mentem volna ki ,de Alec visszahúzott.
-Muszáj ennyire sietni?Sokkal jobb ötletem lenne.Az előbb nem fejeztük be amit elkezdtünk.-húzott vissza az ágyhoz.
-Most öltöztünk fel.-nevettem el magam.
-Az nembaj!-suttogta a kulcs csontomba.
-Ebben biztos voltam-nevettem tovább-Ígérem mikor visszajöttem kárpótollak.-fejtettem le magamról karjait.
-Na jó!-engedett utamra.
Heidi azt mondta majd szól anyuéknak ,menjek vissza nyugodtan pihenni.
-Gyors voltál!-állapította meg szerelmem majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.Elkezdte kigombolni a ruhám hátulját én pedig az ingét
El kellett húzódnom hogy levegőt vegyek.Hátradöntöttem az ágyon és a derekára ültem.Már csak egyetlen fehérnemű volt rajtam akárcsak rajta.A nyakát csókoltam majd egy aprót beleharaptam mire felmordult és maga alá fordított.Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodott a másikkal az ágy keretébe kapaszkodott.
Amikor végigsimítottam gerince vonalán egy reccsenést hallottam.Letépte rólam az utolsó ruhadarabot , majd magáról is.Majd mikor összeforrasztotta a testünket ismét ugyanazt a reccsenést hallottam.
Kínzó lassúsággal mozgott de nem zavart.Már nem bírtam tovább el kellett húzódnom , hogy kapjak egy kis levegőt de pont akkor értük el a beteljesülést és hatalmasat sikítottam volna ha Alec belém nem folytja egy csókkal.
Fejét a mellkasomra hajtotta és lecsukta a szemét.
-Számomra ez a legcsodásabb dallam.-suttogta mosolyogva majd legördült rólam és mellkasára húzott.Így nyomott el az álom.


nos ennyi lett volna komikat kérek!!!!

Új blog!

Egyik barátnőmmel (és egyben másoduncsimmal) kezdtünk egy új blogot.Neki ez az első blogja , de szerintem benne is van tehetség:D
A blog címe(és linkje):A múlt árnyékában
és itt a rövidke prológus:D:

Te mit tennél ha az édesanyád vagy apám helyzetében a feleséged  egyik napról a másikra meghalna?Nos apám elmenekül az emlékek elől.Eddig New York-ban laktunk.Boldogok voltunk , tökéletes élettel , és akkor jött a sors.Az anyámat megölték egy bank rablás során.Apa nem bírta feldolgozni anya halálát ezért a hugommal és velem Vencover-be költözünk a nyáron.Minket i mélyen megrázott anyu halála ezért egész nyáron ki sem mozdultunk a házból.De holnap kezdődik a suli.És nincs több bujdosás.

millió puszi:




Natalie

19.fejezet

 nos itt vagyok és kicsit csalódott!csak 6 komi?na nembaj , remélem ehhez majd kapok 10 komit:)
elég hosszú fejezet lett és eseményekkel teli:)




/Amelia szemszöge/



Reggel a hajó erős hullámzására ébredtem.Nyöszörögve dörzsöltem szemeimet.
-Jó reggelt!-suttogta kulcs csontomba Alec majd egy puszit nyomott oda.
-Neked is!-fordultam hasra ölelésében-Vihar közeleg?-kérdeztem szemébe nézve.
-Igen.De nem messze van egy város, ott kikötünk és , hogyha lecsendesedett a vihar tovább indulunk.Viszont most szeretném ha velem tartanál.
-Ez csak természetes.-mosolyogtam rá.Gyengéden megcsókolt.
-Sajnálom a tegnapit.-ült ki ismét bűntudat arcára.
-Már mondtam-ültem fel-felejtsük el.
Az öltözőfal mögé mentem, és levettem a hálóingemet , majd felvettem az alsó fehérneműt és próbáltam befűzni a fűzőmet ám ekkor két hideg kar fonódott derekam köré.
-Nem bírtam ellen állni.-suttogta.
-Segítenél , kérlek?-toltam el magamtól.
-Igen.-sóhajtva meghúzta a fűzőt majd megkötötte.Szembefordultam vele.Mikor végigmért nyelt egyet és szemei befeketedtek.
Nem ellenkeztem volna ha hamarosan partot nem érünk , de így inkább felvettem kiválasztott ruhámat.Ő megrázta a fejét s mikor ismét kinyitotta szemeit azok már vörösen csillogtak.Magamhoz öleltem.Nem tudtam miért de félni kezdtem , hogy újra elveszítem.

A sziget gyakorlatilag ugyanolyan volt mint Tortura.Mindenhol részeg emberek és alul öltözött nők voltak.Az eső már nem eset.Az ég dörgött és villámlott.Hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát.Alec kezét szorongatva sétáltam.A fák közé mentünk.Néhány perces séta után egy kis faházat pillantottam meg.Volt kéménye is melyből füst áradt.Ablakai mögül fény áradt.
-Kié ez a ház?-néztem meglepetten Alec-ra.
-A miénk.-mosolygott rám-Demetri és Felix építette.Tegnap elúsztak idáig mert már akkor tudtuk , hogy vihar lesz, és nem akartalak már azon a hajón tartani.Gyere menjünk be!

Felix és Demetri  már a tűz előtt ült.
-Sziasztok!-álltak fel rögtön.
-Sziasztok!-köszöntem vissza mosolyogva.A ház teljesen üres volt , de nem számított.Meleg volt és száraz.
-Elmegyünk egy kicsit, körbenézünk a szigeten .Jane is velünk jön.Majd holnap délben jövünk vissza.-mondta Demetri Alec-nak.
-Rendben.-válaszolta Alec hálásan mosolyogva.Majd mikor a fiúk kimentek a tűzhöz ültünk.
-Amelia!-szólított meg suttogva.
-Igen?-kaptam rá tekintetem.
-Fontos dologról szeretnék veled beszélni.-egy kis szünet után folytatta-Ha a szigethez érünk neked át kell szállnod Barbarossa hajójára.Ő azonnal visszavisz Olaszországba.
-De miért?-pislogtam rá értetlenül.Ő kezeibe vette arcomat.
-Mert lehet , hogy.....lehet , hogy én nem jövök vissza.-suttogta.
Kitörtek belőlem a könnyeim.
-Nem , nem mondhatod ezt!-kiabáltam rá és felálltam-Nem mondhatsz ilyet!Nincs hozzá jogod!-könnyeim patakzottak.Ő felállt és magához ölelt.
-Ez a lehetőség sajnos mindig fennáll-suttogta hajamba-Ne sírj kérlek!
-Nem akarom , hogy elhagyj!Könyörgök, ne tedd ezt velem!
-Nyugodj meg szerelmem!-simogatta hátamat.Abban a pillanatban rájöttem mit akarok.Eltoltam magamtól és megcsókoltam.Ő szorosan ölelte derekam.Letoltam válláról köpenyét,majd  elkezdtem az ingét gombolni.Ő a ruhámat fűzte ki.Csak akkor szakítottuk meg csókunk mikor megszabadultunk ruháinktól.
Már a földön feküdtünk , a ruháinkon.Elszakadt ajkaimtól és a nyakamat hintette gyengéd csókjaival, majd lejjebb haladt.Könnyeim még mindig potyogtak.Visszahúztam magamhoz , hogy ismét megcsókoljam és mézédes csókjából erőt merítsek.Kezével oldalamat és combomat simogatta.Nem veszíthetem el!Hisz alig tudtunk együtt lenni!
-Ne sírj szerelmem!-suttogta két csók között.Lábaimmal még szorosabban fogtam közre derekát.Úgy tartott karjaiban akár egy porcelánbabát.
Kint tombolt a vihar, bent ropogott a tűz.
Megemeltem a csípőm így egybeolvasztva testünket.Ez a gyönyör nem volt olyan szenvedéllyel túlfűtött , inkább gyengéd és keserédes.Hisz lehet , hogy soha többé nem lesz ilyen csodálatos éjszakánk.
Amikor átléptük a gyönyör kapuit csak még jobban kitört belőlem a zokogás , de szerencsére Alec nem értette félre.Mellkasára húzott és magunkra terítette az esővíztől még kicsit nedves köpenyét.
-Könyörgök ne hagy el!
-Ígérem vigyázni fogok magamra amennyire csak tudok.Már csak miattad is.-simogatta meg az arcomat.
-Ha te meghalsz már nekem sincs miért élnem.-suttogtam.
-De van!Sulpicia és Aro belehalna ha valami történne veled.-mondta halál komolyan-Aludj egy kicsit!
-Nem!Inkább ...beszélgessünk valamiről...mindegy miről csak...csak beszélgessünk.-hadartam zavarodottan.
-Ha hazaértél , szeretném ha megismerkednél Elizabeth-tel.
-Jó!Mindenképp!-bólogattam szipogva.
-És....ha valami történne velem...
-De nem fog!
-De ha mégis....nem haragudnék rád, hogyha te és a bátyám összekötnétek az életeteket.
-Nem azt soha!Csakis téged tudlak szeretni.!Senki mást!-simogattam meg az arcát.
-Csak felvetettem.-mosolyodott el fájdalmasan-De most tényleg aludj , kérlek.
-Itt leszel amikor felkelek?
-Esküszöm!
-És reggel felkeltesz!-ez inkább hallatszott parancsnak mint kérésnek.
-Jó , felkeltelek!-nevetett.
Egy dalt dúdolt.Egy gyönyörű dalt.Ezzel a dallal ringatott álomba.

Reggelre elmúlt a vihar.Alec segített felöltözni.Majd amikor a többiek is visszaértek délben , visszaindultunk a hajókhoz.
Azonnal vitorlát bontottak.
A szobánkba mentünk.El nem engedtem volna Alec kezét semmi pénzért.
-Ne légy szomorú.-simogatta meg az arcomat a szoba közepén állva.
-Nem tudok nem az lenni.-hajtottam le a fejemet.Ő a bőröndjéhez ment és kivett valamit belőle.
-Tudtam , hogy így fogsz reagálni , ezért arra gondoltam , hogy eljött az idő.-elém sétált és térdre ereszkedett előttem-Amelia Volturi!Ígérem az örökké valóságig szeretni foglak és megóvlak minden veszélytől akár az életem árán is!Megtisztelsz engem azzal , hogy hozzám jössz feleségül?-nem a gyűrűt néztem hanem csodás csillogó szemeit melyek fogva tartották tekintetemet.A nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem.
-Igen!-suttogtam fülébe .Eltolt magától és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.Csodás gyűrű volt.

Még aznap a szigetekhez értünk.A két hajó messze a parttól horgonyzott le.A hajó orrnál álltunk Alec-kal,egymás kezét fogtuk.Mikor a hajó megállt felé fordultam.
-Vigyázz magadra!-suttogtam arcát két kezemben tartva.Ő ugyan így tett , homlokunk összeért.
-Te is!Ne aggódj értem!Biztosan túlélem!-mosolygott.
-Bizony!Egy karral, egy lábbal de túléli!-nevetett Felix , amit Jane egy gyengébb fájdalomhullámmal jutalmazott.
-Ne hallgass rá!Mindannyian rendben leszünk!És amilyen hamar csak tudunk visszamegyünk!-simogatta meg a hátamat Demetri.Elszakadtam Alec-tól és megöleltem őt is majd Jane-t és végül Felix-et aki meg is pörgetett a levegőben.Majd Mr.Gibbs-szel és Adam-mal egy csónakba szálltunk és átmentünk Barbarossa hajórára.

Az útat majdnem végigaludtam.Sokat sírtam , de Adam mindig megpróbált megvigasztalni.Az egyik reggel mikor felébredtem , már csak 1 napi járásra voltunk Volterrá-tól.Furcsán éreztem magam.Olyan...gyengének.
Kopogtak.
-Jöjjenek be!-kiabáltam mosolyogva.Adam és Mr.Gibbs jött be.
-Jó reggelt kisasszony!-köszöntek egyszerre mosolyogva.
-Jó reggelt!-ültem le az asztalhoz.Ők követték a példákat.Adam egy tálcát hozott a kezébe ami tele volt gyümölccsel míg Mr.Gibbs saját reggelijüket cipelte.Mindig együtt reggeliztünk de az ebédet és a vacsorát Barbarossá-val töltöttem aki mindig mesélt a kalandjairól és utazásairól.Már nem egyszer bejárta a világot.
Megettem egy almát és egy narancsot.Társaim már végeztek is.Eltoltam magamtól a tálcát.
-Vegyenek nyugodtan!Én már nem bírok többet enni.
-Hát már mi se!-dőltek hátra székükben.Adam már azokat a könyveket olvasta amiket én hoztam magammal az útra.
Még mindig gyengének éreztem magam , aztán hányinger is csatlakozott hozzá.
Az egyik sarokba volt egy vödör.Odaszaladtam még éppen időben.Azt a kevés reggelimet is viszontláttam.A kísérőim idegesen pattantak fel székükről.
-Kisasszony jól van?-kérdezte Mr.Gibbs miközben a derekamat átkarolva felsegített.
-Igen most már jobban.Csak szeretném kiöblíteni a számat.-szédültem is.Még szerencse , hogy megtartottak különben összeestem volna.Adam már hozott is egy pohár vizet.
Mikor végeztem az öblögetéssel visszafeküdtem az ágyba.Mind a ketten aggódva néztek rám.
-Felmegyek megkérdezni mennyi idő amíg odaérünk!-sétált ki Mr.Gibbs.Adam az ágy szélére ült.
-Remélem nem komoly.
-Á,biztos csak egy kis gyomorrontás.-mosolyogtam rá nyugtatóan.

Amikor végre kikötöttünk a fák közül néhány Volturi katona lépett ki élükön anyával és apával.
Amikor leértem rögtön megöleltem őket.
-Kicsikém jól vagy?-kérdezte aggódva anya.Kizárt , hogy tudják mi történt.
-Igen , miért?
-Rettentő sápadt vagy.Tudod mit?Ha visszaértünk Marcus megvizsgál.-simogatta meg az arcomat apa.Anya felemelte a kezemet amin a jegygyűrűm volt.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg megint.Mikor elengedett megint megszédültem ,de még időben apába kapaszkodtam aki reflexből a karjába kapott.
-Mindenképpen szólok Marcus-nak.És Carlisle-nak is írok egy levelet.Most úgyis Londonba költöztek.
-Nem , kérlek Carlisle-nak ne szólj!
-Jó kössünk alkut.Ha valami komolyabb bajod van csak akkor hívatom Carlisle-t.Rendben?
-Rendben.-hajtottam fejemet a vállára.

Egy ideig megfelejtkeztem Alec hiányáról,de csak addig amíg egyedül nem maradtam a szobánkban.Marcus holnap jön vissza a vadászatról és így holnap fog megvizsgálni.A hold fénye besütött az ablakon.Esetleg ő is a holdat nézi éppen?Vagy éppen egy nagy csata közepén van?Erre csupán ő tudna választ adni.És ismét sírok.Nagyon elgyengültem mióta Alec egyedül hagyott.

Reggel éles fájdalomra ébredtem , ami a hasamba nyilallt.És bár még nem ettem semmit hányingerem lett.A fájdalom ellenére felpattantam és szaladtam a fürdőszoba felé.Most is épp időben értem oda...de éppen hogy.Ismét kiöblítettem a számat , ám amikor a tükörbe néztem hátrahőköltem.A szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek , az arcom olyan fehér volt akár egy vámpírnak és a vörös hajammal még rémisztőbben néztem ki.A szemem piros volt a sírástól.Visszamentem a szobába és lefeküdtem vissza a párnák közzé.A hasam még mindig nagyon fájt, de pár perc múlva elmúlt.Helyette a fejem kezdett fájni.Kopogtak.
-Tessék!
-Jó reggelt!-jött be mosolyogva Marcus de amikor meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.
-Jó reggelt!Igen tudom....,hogy nem vagyok a legszebb látvány.-sóhajtottam miközben felültem.
-Mik a panaszaid?
-Fej és hasfájás, szédülés és hányás.
Ledermedt.
-Akkor először megvizsgálom az alhasadat.Egy kicsit megnyomogatom , semmi komolyabb.-tájékoztatott.Lerúgtam magamról a takarót.
Nagyon óvatosan mert még csak hozzámérni is.
-Nem kívántad esetleg mostanság a főtt tojást az almát vagy...?-kérdezte mikor végzett.Szavába vágtam.
-Az almát.
-Te és Alec voltatok mostanában..együtt?-kérdezte óvatosan.
-Nos...igen.-válaszoltam zavartan.Biztos , hogy teljesen elvörösödött az arcom-Mielőtt elindultunk visszafelé.
Pár perces csönd állt be.Marcus a gondolataiba merült és pedig rájöttem , hogy mi "bajom" van.Hogy én milyen vak vagyok.
-Várandós vagyok...ugye?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-Más épeszű magyarázatot nem találok.Valóbban , nem tudom hogyan , de gyermeket vársz.


na ugye ezért kapok 10 komit:D

körédekű közlemény!

Na sziasztok drágáim!Bejelenteni valóm , hogy ma 17.00 órakor indulok Horvátországba nyaralni!
gyűljenek azok a komik különben nem lesz friss ha visszajöttem!!Hazajönni majd Augusztus 13.-14.-én fogok (legalábbis valószínűleg ,de lehet , hogy később).

nos csak ennyit szerettem volna veletek közölni!



millió puszi:


Natalie

18.fejezet

köszönöm a 12 komit:Dlécci most is írjatok legalább 10-et:Dez nem lett túl hosszú de a következő hosszabb lesz:D





/Amelia szemszöge/



Szerelmem felállt én pedig követtem.Amikor felértünk orrfacsaró bűzt éreztem.Hatalmas köd volt.A hajó bal széléhez mentem és a vízbe néztem.Hirtelen egy kéz kapaszkodott fel a hajó aljára Kezemet a szám elé kaptam ijedtemben.Ahogy feljebb mászott láttam , hogy egy olívazöld érdes bőrű lény az.Csupán egy keze volt.Jack mellém lépett és rálőtt amitől visszazuhant a tengerbe.
-Ezek a legvisszataszítóbb lények a világon.Olyan emberek maradványai amik a Bolygóhollandin szolgáltak.-mondta undorral az arcán-Teljesen ártalmatlanok , leszámítva ezt az iszonyú bűzt.-rám nézett és elmosolyodott-De úgy látom ön cseppet sem fél.Más nő amint meglátná ezeket -bökött a vízre-sikoltozva rohangálna a hajón.
Én csak elnevettem magamat, majd a hajó másik oldalához sétáltam.
Alec a ködöt kémlelte.Gondoltam a másik hajót keresi.
-Gyere menjünk vissza.-ölelte át a derekamat.Bólintottam.



Szerencsére gyorsan átértünk ezen a szakaszon.Aludni nem sokat mertem a rémálmok miatt.
Amikor Alec vadászni ment Demetri "vigyázott" rám.Végre valaki akit jól ki tudtam faggatni Elizabeth-ről.Kiderült , hogy nagyon sokáig egy pár voltak Alec-kal.Nagyon boldogok voltak és Elizabeth-et mindenki szerette , Caius-t leszámítva.Egyszer árulással vádolta a lányt , de alaptalan volt.Elizabeth-et mégis mélyen érintette ezért még aznap elhagyta a Volturi-t.Senkitől sem búcsúzott el , még Alec-tól sem.
-Alec nagyon maga alatt volt az ezt követő években.Aztán továbblépett , de a lelke csak akkor gyógyult meg igazán amikor Londonban voltunk.-mesélte mosolyogva az utolsó mondatot.
-Köszönöm , hogy elmondtad nekem.Alec-ból egy szót sem tudtam kiszedni.
-Nincs mit.-mondta majd felállt-Most ért vissza.
-Rendben.Köszönöm,és jó vadászatot.
-Az sajnos nem lesz.-sóhajtott-Tudod...nemszeretem az állatvért , hát még a víziállatokét.-fintorodott el majd kiment.
Pár másodperc múlva Alec lépett be.Félmeztelen volt és vizes , arca pedig komoly már-már dühös.
-Mi a baj?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Megkértelek , hogy ne faggatózz Elizabeth-ről.Ő már a múlt.
-De tudnom kellet , hogy...
-Nem kell tudnod róla semmit!Nem értem miért kell a múltamban áskálódnod?-kiabált rám.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.Kikerültem , de ő megfogta a csuklóm.
-Bocsáss meg , nem akartam.-nézett rám bánatosan  , de én kihúztam kezem az övéből és felmentem a fedélzetere.Sehol senki.Egy árbóc árnyékába ültem és halkan , fejemet a térdemre hajtva zokogtam.Pár perc múlva Alec jelent meg előttem.Még mindig könnyes szemeimmel felnéztem rá és láttam , hogy már száraz ruhában van , inge csak félig van begombolva.Haja még mindig vizes volt.Letérdelt elém ,kezeimet
kezébe vette.
-Kérlek bocsáss meg.Egy idióta vagyok.-nézett rám bűnbánó barna szemeivel és csókot lehelt kezeimre.
-Nem vagy az.Igazad volt.Meg kellett volna értenem ,hogy nem akarod , hogy tudjam mi volt a múltban.-szipogtam.
-Nem a te hibád!Túl lobbanékony vagyok mostanság.Meg tudsz nekem bocsájtani?
-Persze , hogy meg.-borultam nyakába.

-Amelia.
-Igen?-néztem rá már az ágyunkban feküdve.
-Ugye tudod , hogy van amit nem tudok megadni neked?-nézett rám szomorúan.Tudtam mire gondol.
-Alec én gyermek nélkül is nagyon boldog vagyok ha te mellettem vagy.
-De előbb-utóbb vágyni fogsz rá.Amióta megismertelek csak ezen gondolkodom.Hogy én is szeretnék gyermeket tőled.Akkor teljes család lehetnénk.
-És honnan tudod , hogy nem lehet gyerekünk?Mármint , hogyha még ember vagyok.
-Mert.....nem tudom.Még sose volt rá példa.És arra sem , hogy egy vámpír beleszeretett egy emberbe....vagy ha mégis....az rosszul végződött.
-Jó , értem.De azért próbálkozni lehet ,nem?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-mosolygott ő is , majd megcsókolt.
-De nem nagyon izgat az se ha nem lehet gyerekünk.Én már annak nagyon örülök , hogy te vagy nekem.-suttogtam , majd lehunytam a szememet és mély álomba merültem.

17.fejezet

nos ez egy elég hosszú fejezet lett:)10KOMI!:D



/Amelia szemszöge/




Már aludtam amikor kedvesemék elindultak vadászni.

Amikor az éjszaka közepén , felébredtem már csend volt.Felkeltem , felvettem a köntösöm és felmentem a fedélzetre.Ahogy felnéztem a kormányemelvényre  Mr.Gibbs-et láttam.Felsétáltam hozzá.
-Jó estét kisasszony!Miért nem alszik?Már nagyon késő van.
-Nem tudtam visszaaludni Nagy volt a csend ezért feljöttem körülnézni.
-A többiek már rég kidőltek az alsó szinten.Csak én és Adam vagyunk fent.-biccentet a hajó orra felé , ahol a fiú ült.Mellette egy gyertya égett és kezében egy nagy papír volt és mintha írt volna valamit.
-És Jack?Ő is alszik?-fordultam vissza a jelenlegi kormányoshoz.
-Jack a legnagyobb mennyiségű rumot igénylő ember a fedélzeten.-nevetett.
-Megyek megnézem  mit csinál Adam.
-Csak óvatosan , kicsit vizesek a lépcsők.-figyelmeztetett.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
 Kapaszkodva elindultam lefelé a lépcsőn majd a hajó elejére sétáltam.Amikor Adam észrevett eltette a papírokat.
-Nem tudsz aludni?-kérdeztem miközben mellé ültem.
-Nem nagyon szeretek aludni.Időpocsékolás.-mosolygott.
-Mit csináltál mielőtt észrevettél?
-Én csak......rajzoltam.-hajtotta le fejét.
-Megnézhetem őket?-nyújtottam kezemet a lefordított papírokért.Ő csak bólintott és odaadta nekem a papírokat.Szénrajzok voltak.Az elsőn a hajó volt a másodikon egy sziget.Aztán meglepődtem egy kicsit.Saját arcképem nézett vissza a papírról.De nem csak én voltam a lapon.Mellettem Alec állt és a kezemet fogta , mellette pedig Demetri , de őt még nem tudta befejezni.
-Gyönyörűek.-mosolyogtam rá.
-Van még több is , és mindegyikhez van történet is.
-Biztos vagyok benne , hogyha mondjuk írnál egy könyvet a kalandjaidról , nagyon elismert és gazdag író lennél.
-Lehet , de tudod .....én nem tudok írni , és sajnos olvasni sem.-sóhajtott.
-Ha szeretnéd, megtaníthatlak , mind írni mind olvasni.Van pennám , van papírom és hoztam magammal egy-két könyvet. Ha van egy két szabad órád gyere be a szobámba.De most már pihenj egy kicsit.-álltam fel.
-Rendben van.És nagyon köszönöm.-mosolygott rám és elfújta a gyertyát.Ahogy mentem át a hajón alakokat láttam felmászni a hajóra.Mind a hárman félmeztelenek voltak.Felix és Demetri csak biccentettek , míg Alec odajött hozzám.Vizes haja homlokára tapadt Testéről vízcseppek peregtek le.Megöleltem.
-Ígértél nekem valamit.-morogta halkan.
-Tudom.-sóhajtottam fel-Sajnálom.
-Gyere most már ideje aludnod.-húzott vissza szobánkba.

-De én nem akarok aludni.-döntöttem neki a már bezárt ajtónak.Csókolni kezdtem vizes ajkait.Visszacsókolt és közben a derekamat ölelte.Kis fémes ízt éreztem a számban.Vér.-gondoltam.Nem érdekelt , tovább csókoltam.
-Ne , most,ne!Pihenned kell!-mondta mikor elváltak ajkaink.
-Jól van.-mondtam durcásan levettem vizes köntösömet és lefeküdtem az ágyba és elfordultam szerelmemtől.Hallottam ,ahogy átöltözik , majd mellém feküdt és hátulról átölelt.Inget nem vett fel.Hajamat félresöpörte és a kulcscsontomat hintette csókjaival.
-Bocsáss meg , de tényleg pihenned kell.-suttogta , s hideg leheletétől libabőrös lettem.
-Megpróbálok.-motyogtam.Ő a párnára hajtotta a fejét , szorosabban magához ölelt, és várta , hogy elaludjak.Reggel(szokásához híven) eltűnt mellőlem.Így hát felöltöztem.Kopogtak.Elmorogtam egy szabadot.
-Jó reggelt kisasszony!-halottam meg egy  reszelős mély hangot.
-Jó reggelt Mr.Gibbs!-mikor felé fordultam megláttam , hogy egy hatalmas tálca van nála ami roskadozik mindenféle ételtől-Kicsit túlértékelik az étvágyamat.-nevettem el magamat.
-Alec úr nem tudta mit kíván reggelire fogyasztani.
-Ön már reggelizett?-kérdeztem miközben leültem az asztalhoz.
-Igen , nagyon bőségesen.-mondta és leült a mellettem lévő székre-Nagyon jó szakácsunk van.
-Azt látom.-biccentettem a tálcára.Ő pedig már állt volna fel de közbeszóltam-Ha nincs semmi dolga , kérem maradjon.Nem szeretek egyedül lenni.
-Ahogy akarja kisasszony.-ült vissza mosolyogva-Ó és elfelejtettem mondani , hogy holnap kikötünk egy ön számára nem biztonságos helyen.Alec úr azt mondta , hogy ön a huga társaságában a hajón marad.
-Mitől olyan veszélyes a sziget?-kérdeztem miközben egy almát vettem el a tálcáról.
-Csak kalózok vannak ott....és hát nők is  , de nem olyanok mint ön..-próbált magyarázkodni.
-Nyugodjon meg , értem.-nevettem el magam , ő is velem nevetett , csak ő kicsit zavartan.

/Alec szemszöge/


-Mit gondolsz , milyenek lesznek az ottani vámpírok?-kérdezte Demetri.
-Lehet , hogy olyanok mint a déli népek.-válaszoltam a horizontot kémlelve.
-Akkor nagy csata elé nézünk.-jelent meg mellettem hugom.
-Igen,de győzelmet fogunk aratni.-jelentette ki magabiztosan Felix.
-De még messze vannak azok a szigetek.Jane!-fordultam hugomhoz-Kérlek vigyázz Ameliá-ra amíg kikötünk Torturán.Csupán kis ideig amíg vadászok.
-Számíthatsz rám bátyám, de siess mert nekem is mennem kell vadászni.
-Természetesen.-bólintottam-Köszönöm.
Láttam ahogy egy fiatal fiú ment le szobánkba vezető lépcsőn.
-Alec ha nem vigyázol , lecsapják a kezedről Ameliá-t.-vigyorgott Felix.
Miért mehetett oda az a fiú?-kíváncsiságom erőt vett rajtam és halkan követtem.Majd mikor az ajtóhoz értem résnyire nyitottam.
-Leírtam az ABC-t .Írd alá a betűket úgy ahogy én írtam.-hallottam kedvesem édes hangját.
-Egy percig sem kételkedtem benned.-suttogtam mosolyogva.


/Amelia szemszöge/


Az írás és az olvasás tanítása nagyon jól ment.Adam nagyon gyorsan tanul.A sziget miatt kicsit féltem és ha nem lett volna elég, éjszaka értünk oda.
Kopogtak , majd Jane lépett be.
-Szia!-mosolygott kedvesen.
-Szia!Gyere ülj le!
-Köszönöm.
-Régen láttalak.Kerültél engem?
-Dehogy!Csak annyi dolgom volt , hogy egyszerűen ki se láttam belőle.Hallottam , hogy mi történt veled meg Chris-szel.
-Kitől?
Tőle.Valakinek ki kellett öntenie a lelkét és inkább nekem mint valaki másnak.-vonta meg vállát-De ne izgulj nem hibáztatom egyikőtöket sem ,és senkinek nem mondom el.Bízhatsz bennem.Egyébként meg Alec látott meg előbb.-mosolygott-Na emlegetett szamár.-nevette el magát majd felállt és az ajtóhoz indult-Na akkor szia!-Integetett és már ott se volt.
Majd pár perccel később Alec lépett be.Szemei most vörösen izzottak.Odasétáltam hozzá és hosszan megcsókoltam.Ő szorosan magához ölelt.
-Jane is tudja.-suttogtam mikor levegőért kapkodtam.
-Mit?-kérdezte miközben nyakamat csókolta.
-Chriss-ről.-még mindig suttogtam.Ajkai elváltak bőrömtől és eltolt magától.Kezei derekamon pihentek.
-Figyelj!Szeretlek és tudom , hogy sose lennél hűtlen hozzám.Én már el is felejtettem.Neked is ezt kéne tenned.-bólintottam-Ja és kérlek bocsáss meg az embervérért , de egyetlen állatot sem találtam a szigeten.Borzasztó egy hely, kocsmákon és bordély házakon kívül nincs is más itt.Nem értem az ember logikát.-rázta meg fejét.
-Akkor még engem sem tudtál kiismerni?
-Nem,még mindig tartogatsz nekem meglepetéseket.Te kiismertél már engem?
-Igen,nagyon is.-mosolyogtam rá.A hajó megrázkódott-Ez mi volt?
-Nem tudom.Maradj itt amíg megnézem!
-Én is megyek!-fogtam meg kezét.
-Végre ismét az én kis szépségemen lehetek-hallottam meg egy reszelős hangot.A hang tulajdonosa egy vörös szakállú férfi volt.Alec a háta mögé tolt.
-Mi folyik itt?-kérdezte ridegen.
-Vissza foglalom a hajómat..fordult felénk mosolyogva de amikor meglátta kedvesemet , arcára fagyott a mosoly-Uram isten!Mindenki leállni!-kiabálta.
-Á Barbarossa!Örülök a viszontlátásnak.-mászott fel Jack a hajóra.
-Én nem különösebben Jack Sparrow.-mondta megvetően.
-Jack Sparrow kapitány!Ha kérhetem!-mosolygott.
-Van valami probléma?-termett mellettünk Felix és Demetri.
-Nem , minden a legnagyobb rendben.-felelte nyugodtan szerelmem-Önök is a rejtélyes szigetek felé hajóznak?
-Úgy van.-bólintott tisztelet teljesen a férfi.
-Ha nincs semmi ellenvetése , mehetnénk együtt.-ajánlotta Alec és kicsit elmosolyodott.
-Az nagyszerű lenne uram.-mosolygott az idős férfi is.
-Akkor Jane és Felix az önök hajóján utazik tovább.Felix a hugomat kérlek értesítsd.
-Igenis!-bólintott az említett személy.
-Most , hogy ezt megbeszéltük indulhatunk is.-mondta mosolyogva Jack.
-Ne siessen úgy , elvégre az emberei egytől-egyig részegek és amúgy sem tartózkodnak a hajón.Holnap reggel indulunk.-mondta Alec ellentmondást nem tűrve.
-És ki ez a bájos hölgy ha szabad megkérdeznem?-jött közelebb Barbarossa.
-Aro és Sulpicia Volturi nevelt lánya , valamint leendő feleségem Amelia Volturi hercegnő.
-Örvendek a szerencsének hercegnő.-csókolt kezet.
-Ugyszint kapitány.-mosolyogtam rá angyalian.
-Alec úr , régen találkoztunk!Mikor is....50-60 éve?-mosolygott Alec-ra
-50.-viszonozta a mosolyt Alec.
-Úgy hallottam , hogy vezető lett.Magánál jobbat keresve sem találtak volna erre a posztra.
-Köszönöm.Most viszont lepihennénk kicsit.Jó éjt!


-Te ismered ezt a férfit?kérdeztem már a szobában.
-Igen.Megmentettem az életét.De most hanyagoljuk Barbarossá-t.Hol is jártunk?Ja igen!Szóval te már kiismertél engem?-mosolyodott el rossz fiúsan.
-Pontosan.-mondtam egy kacér mosoly kíséretében.Ölébe húzott,és lecsapott ajkaimra.Órákig csókolóztunk ebben a helyzetben.Majd átöltöztem hálóruhába és lefeküdtem aludni Alec mellé.
Az este borzasztó álmok gyötörtek.Mindig Sancar tért vissza és azok a borzasztó és fájdalmas éjszakák.
Amikor végre felébredtem , felültem és sírni kezdtem .
-Mi a baj kedvesem?-kérdezte Alec miközben felült.Átfogta a vállamat.
-Megint Sancar-ral álmodtam.-sírtam arcomat kezembe temetve.Alec lefejtette kezeimet és magához ölelt.
-Semmi baj kedvesem!Itt vagyok , nem kell félned!Megvédelek!Többet senki sem fog bántani!-ringatott , s a hátamat simogatta.
-Köszönöm.Nagyon szeretlek!-suttogtam.
-Én is szívem!Én is!-mondta és visszafeküdtünk.Egy puszit adott a fejemre-Pihenj még nyugodtan.Itt leszek amikor felébredsz.Ígérem.
-Köszönöm.

Szerencsére rossz álmok aznap már nem gyötörtek , viszont reggel felkelni sem bírtam az ismét szívemre nehezedő szégyen miatt.Úgy éreztem magam mint mikor beteg vagyok.Alec egész nap mellettem maradt.Csak feküdtünk, fogtuk egymás kezét  és nem csináltunk semmit.Csak egyszer jött be Demetri , hogy megnézze jól vagyunk e.
Hiányzott már a nyugalom.
Nap végére már elmúlt minden bűntudatom .
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva Alec.
-Igen.Köszönöm , hogy mellettem voltál.-csókoltam meg hosszasan.Ő felém kerekedett.Kezeim arcán pihentek.Az egyik vállamról , óvatosan lesimította az anyagot és még mindig csókolt , egyre szenvedélyesebben.Nem bírtam tovább levegő nélkül így el kellett tolnom magamtól.
-Bocsáss meg amiért letámadtalak..-nézett szemembe bűnbánóan.
-Nem baj.-mosolyogtam rá majd mikor elég levegőhöz jutottam magamhoz húztam.
Kopogás szakította meg csókunkat.Alec legördült rólam és mellém feküdt.
-Tessék!
-Elnézést a zavarásért uram de ezt látnia kell.-dugta be a fejét Mr.Gibbs.



tudom, gonosz vagyok:D

16.fejezet

itt a fejezet!:)remélem megkapom megint mind a 10 komit:)






/Amelia szemszöge/



Csupán másnap délután indultunk vissza a palotába.
Amikor visszaértünk , rögtön a szobánkba mentünk , hogy én át tudjak öltözni.Alec segített a fűzővel bár kicsit mérges volt , hogy miért kínzom ilyenekkel magam amikor tökéletes alakom van. Majd egy fehér ruhát vettem fel és kéz a kézben sétáltunk a trónterembe.Váratlan dolog fogadott minket.Legalább 20 nem ide tartozó férfi állt a hatalmas terem közepén.Legelöl egy hosszabb hajú szakállas férfi állt.Homlokára piros kendő volt kötve.Ahogy egyre jobban megnéztem őket , rájöttem , hogy ezek kalózok.
-...és így az önök birodalma is terjeszkedne.-magyarázta apámnak.
-Alec,Amelia!De örülök ,hogy csatlakoztok hozzánk!-mosolygott ránk sejtelmesen.Alec még mindig a kezemet fogva sétált a trónjához leült.Meglepett , hogy még egy trón volt a terembe.Apa rám mosolygott és bólintott.Így én a negyedik trónszékben foglaltam helyet.
-Jack Sparrow kapitány , a lányom Amelia és a Caius helyére lépő legmegbízhatóbb társam Alec.A férfi először hozzám sétált meghajolt majd kezet csókolt.-Nagyon örvendek Felség.
-Én is örvendek Mr.Sparrow.
-Sokat hallottam önről uram.-Fordult Alec felé-Sok jó és félelmetes dolgot.-mosolygott elismerően.
-Köszönöm-biccentett szerelmem-És minek köszönhetjük látogatását?
-Felség , még mindig vannak szelídítetlen szigetek, ahol káosz uralkodik az önök fajtája miatt.Rengeteg hajó veszett oda dél felé egy kis szigetcsoport közelében.Támogatásotokat kérjük, hogy felfedezhessük a szigetet.De mivel mi csupán végtelen élettel rendelkezünk kérnénk tőletek néhány katonát akik ha kell lemészárolják az ott lévő vámpírokat.
-Nos , ha ez valóbban így van kötelességnek érzem legjobb katonáinkat veletek küldeni.És bizalmatok elnyerése érdekében én is veletek tartok.
-Alec beszélhetnék veled?Négy szemközt.
-Persze kedvesem.-állt mellém és kisétáltunk a teremből.Amikor bezáródott az ajtó rögtön mondandómba kezdtem.
-Alec nem akarom , hogy elmenj!Alig 12 órája ígérted meg , hogy soha többé nem hagysz el.-hajtottam le a fejemet szomorúan és éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.
-Tudom , és sajnálom!De nem hagyhatok mindig mindent Demetri-re vagy a hugomra.Muszáj mennem ezt te is tudod.-simogatta meg az arcomat.
-Akkor én is megyek!-mondtam ellentmondást nem tűrve.
-Na azt már nem!-tiltakozott hevesen.
-De!És nem vagyok hajlandó vitatkozni!-mondtam és ismét benyitottam a terembe-Mind a ketten velük tartunk !-jelentettem be.
-Egy nő a fedélzeten balszerencsét okoz!-halottam meg valakit a tömegből.
-Muszáj lesz legyőzniük babonás szokásaikat ugyanis nem ő lesz az egyetlen nő a hajón.-állt mellém Jane -És ha ez valakinek nem tetszik az a kínok kínját fogja átélni.-sziszegte mérgesen.
- Nem lesz probléma!-mondta szélesen mosolyogva Jack.
-Mikor indulunk?-kérdeztem tőle ,de egy idősebb pofaszakállas férfi válaszolt helyette.
-Holnap délelőtt bontunk vitorlát.
-Akkor mi megyünk pakolni.-mondtam mosolyogva és kiléptem a teremből.Alec követett.

Amikor a szobába léptünk Kathriene már éppen végzett a pakolással.
-Hallottam , hogy utazik.-csak ennyit mondott és már ment is.
-Köszönöm.-kiáltottam utána.Alec a nyitott ablakhoz lépett , s bőre csillogni kezdett.Tudtam , hogy haragszik rám.Odamentem hozzá és hátulról átöleltem.
-Nem haragudhatsz rám azért mert veled akarok lenni.-suttogtam.
-De bármi bajod eshet!Nem szenvedtél még eleget?-csattant fel mérgesen.
-Az nagyobb szenvedés lenne számomra ha itt hagynál több hónapra.
-Az meg nekem lenne szenvedés ha valami bajod esne!-fordult végre szembe velem.
-Amíg te itt vagy velem , semmilyen baj nem érhet.-suttogtam és megcsókoltam.Bőre ragyogott  a napsütésben.Hevesen viszonozta a csókot.

Mivel a kikötő az erdőn keresztül sokkal közelebb volt, így gyalog mentünk.A kikötőben egy elhagyott részen egy hatalmas fekete hajó volt.Zászlaján klasszikus halálfej volt.A fedélzeten még több ember volt.
-Hölgyeim és Uraim!A Fekete Gyöngy!-tárta szét karjait  Jack.Egy majmocska ugrott elém.Jack felé fordult és rálőtt egyet.Majdnem felsikítottam , de a majomnak nem volt semmi baja.
-Élő-holt majom.-mosolygott rám a férfi.Mosolya akár egy őrülté , és ez nem vicc.
-Mr.Gibbs , Jack mindig olyan mint egy...
-Elmerogyant?Ma jó napja van.-mosolygott keserűen a pofaszakállas matróz.
-Lehetne Felix ikertestvére.-nevetett Demetri.

-Uraim!Had mutassam be a két legbájosabb teremtést akik valaha is e vén hajó padlójára léptek , Amelia Volturi hercegnőt , és Jane Volturi-t.Az expedíció vezetőjét és egyben a klán egyik vezetőjét Alec Volturi-t.-egy perces csönd után megszólalt-És most munkára lusta banda!Vitorlát bonts!
-Jöjjenek  megmutatom a szobáikat.-fordult felénk Mr.Gibbs.
A mi szobánk volt a legnagyobb.
-Kisasszony!-szólított meg az idős matróz-Azt javaslom , hogy napnyugta után egyedül ne jöjjön a fedélzetre.Tudja a matrózaink igencsak engednek az alkohol csábításának.
-Köszönöm , hogy szólt!-mosolyogtam rá.Majd a férfi kiment.Alec csak állt és engem nézett.
-Mi a baj?-kérdeztem miközben megsimogattam az arcát.
-Nem hiszem el , hogy belementem abba , hogy egy nagy rakás iszákos férfival együtt hajóz ki tudja mennyi ideig.
-Ugyan már!Nem lehetnek olyan rossz emberek.Apropó , hogyhogy halhatatlanok de mégsem vámpírok?
-Ez amolyan átok féle , ami egy kincsen volt, Ők ezt a kincset megsemmisítették és így nem tudják tőlük elvenni a halhatatlanságukat.
-Értem.-pár másodperc múlva megszólaltam-Nem megyünk vissza  a fedélzetre?
-De,menjünk.-fogta meg a kezemet és ketten elindultunk felfelé a lépcsőn.
Amikor körülnéztem a szemem megakadt egy fiatal fiún.
-Felmegyek a kormányhoz megbeszélni egy két dolgot Demetri-vel.De a fél szemem rajtad tartom.-suttogta majd egy puszit adott az arcomra.Mikor eltűnt mellőlem a fiú felé sétáltam aki a hajópadlón ült és kezében egy régi megsárgult lap volt.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva.Mikor rám nézett , azonnal felállt és mélyen meghajolt .
-Felség!-még mindig ugyanúgy meghajolva állt.Az álla alá tettem az ujjam és felemeltem.
-Ez teljesen felesleges.-mosolyogtam rá-Ülj vissza nyugodtan.
-Köszönöm.
-Hogy hívnak?-kérdeztem a hajó oldalának dőlve.
-Adam.
-Hány éves vagy Adam?
-14 múltam Felség.
-Szólíts Ameliá-nak , kérlek.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan.Szőkésbarna haja volt és kék szeme.
-Mit olvasol?
-Nem olvasok.-mosolyodott el-Térképet tanulmányozok,hogy tudjuk , hol vár ránk fokozott veszély.
-Értem.És sok ilyen szakasz lesz?
-Ahogy közeledünk a szigethez egyre több.És valószínüleg találkozunk Barbarossá-val is.
-Az kicsoda?
-Egy kalóz aki többször meg akarta magának szerezni a Fekete Gyöngyöt.-tekintetét ismét a papírra szegezte  , de kicsivel később ismét rám nézett és felállt-Kérdezhetek valami személyeset?
-Nyugodtan.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Te ugye ember vagy?-bólintottam-Nem félsz Alec-től?Mármint , hogy embereket öl , és hogy egyszer téged is megöl, véletlenül.-a mondat végére elmosolyodtam.
-Egyszer meg fog ölni ehhez kétség sem fér.-néztem rá és láttam ahogy megszeppen-Elvégre én sem maradok ember.Alec fog átváltoztatni vámpírrá ha betöltöm a 18. életévemet.Egyébként egyáltalán nem félek tőle , mert tudom , hogy sosem bántana.Szeret engem , az életét is kockáztatta értem nem is egyszer , és már rég nem ölt embert.Csak miattam most már állatvéren él.Tőle lett értelme az életemnek.-a mondat végén ránéztem Alec-ra és elmosolyodtam.Ő szintén így tett.Tudtam , hogy hallja minden szavamat.
-Akkor már sokszor kerültetek bajba?
-Úgy is mondhatjuk.-nevettem el magamat.De Alec arca elkomolyodott , s bár nem engem figyelt már tudtam , hogy miattam lett komoly.-És mióta vagy ezen a hajón?-tereltem a témát.
-Amióta az eszemet tudom.
-Amelia!-szólított meg Alec a kormány mellől.Odamentem hozzá-Ma este el kell mennünk vadászni.Mármint a vízben fogunk vadászni.Maradj a szobában kérlek.-fogta két keze közzé arcomat.
-Rendben.-sóhajtottam egy szemforgatás kíséretében.

Komikat:)

15.fejezet

nos itt a fejezet!nem gyűlt össze a 12 komi de hamar megírtam ezért úgy gondoltam engedményezek egy kicsit!mivel itt a nyár a komihatárt leviszem 10-re de ezt nagyon be fogom tartani!!úgyhogy jó lesz komizni ha akartok frisst!a fejezetbe raktam egy-két zenét is.Kíváncsi vagyok szerintetek megy e a fejezet azon részéhez ahova raktam!:)

egy kép az idegen férfiről:

/Alec szemszöge/


-Nem gondoltam volna , hogy látlak még valaha.-vallottam be neki a nyitott folyosón sétálva.
-Én se gondoltam , hogy visszajövök a Volturi-hoz.De hiányoztak a küldetések.-mosolygott rám.
-Milyen ironikus, pont a küldetések miatt léptél ki , mert nem szeretted , hogy megszabják neked mikor hova menj és mit csinálj.
-Igen.És veled mi történt?Találtál helyettem...valaki mást?-tette fel óvatosan kérdését.
-Nos...tulajdonképpen ....igen.-nevettem zavartan-Ameliá-nak hívják.
-Tudom te buta!-nevette el magát-Csak a te szádból akartam hallani.Egyébként igazán jól választottál.Tényleg gyönyörű lány, ember létére.Nagyon kedves mindenkihez.És ő igazán megérdemel téged.
-Inkább én érdemlem meg őt.-javítottam ki.
-Nem azért jöttem , hogy visszaszerezzelek tőle.Nem akarok semmi rosszat neki sőt,szeretném megismerni.De nekünk még van egy lezáratlan ügyünk-fordult felém már a kertben állva-Csókolj meg.Egy utolsó csók amivel lezárjuk a közös múltunkat.-teljesítettem kívánságát.A csók bűntudatot ébresztett rég nem dobogó szívemben.Majd mikor ajkaink elváltak az erdő felé húzott.
-Gyere!Kíváncsi vagyok mit szeretsz annyira az állatvéren.-tett úgy mintha mi sem történt volna.
-Oké , de csak gyorsan mert engem vár Amelia.
-Ígérem sietünk!-kacsintott rám.


Amikor hazaértünk rögtön a szobánkba siettem, de szerelmemet nem találtam ott.A könyvtárba menet Sulpiciá-val találkoztam.
-Alec!Nem láttad Ameliá-t?-kérdezte aggódva.
-Nem.Reggel óta nem.Valami baj van?
-Eltűnt.Demetri-ék most fésülik át az erdőt.Istenem mi van ha baja esett?-suttogta , kezét szája elé kapva.
Könnyek nélküli zokogásban tört ki ami egyáltalán nem jellemző rá.Mindig erős , magabiztos nő volt.
-Megtaláljuk!Ne aggódj!-öleltem meg , majd rögtön futásnak eredtem.

/Amelia szemszöge/



Szörnyű fejfájással ébredtem egy ismeretlen házban.Az ablak mögül zajt hallottam, és mikor kinéztem rajta , hatalmas barna házakat láttam.A sétálóutcán sötét bőrű emberek tolongtak és az utca szélét árusok szegélyezték.
A hátam mögött kinyílt az ajtó, és egy gyönyörű barna hajú  fehér bőrű vámpírnő lépett be.
-Látom felébredtél.-mosolygott , azonban mosolyában szomorúságot véltem felfedezni-Én Shioban vagyok.
-Hol vagyok?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Agrában(Agra egy indiai város ahol a képen látható Taj Mahal is található:D) , Indiában.
-És miért hoztatok ide?
-A férfit aki elrabolt , vagy idehozott ahogy jobban tetszik Sancar-nak hívják.Ez az ő háreme.Általában csak vámpírnőket rabol , de úgy látom te is megtetszettél neki.-szomorodott el.Sajnos tisztában voltam a hárem szó jelentésével.A könnyeim már rég patakzottak.
-Ne sírj!-ölelt meg-Nyugodj meg,és öltözz át.Itt a ruhád.-mutatott az ágyra.
-Nem akarok!Haza akarok menni!-sírtam vállába.
-Tudom kicsikém!-simogatta hajamat-Én is.De bele kell törődnöd , hogy innen nincsen kiút.Sajnálom , hogy ezt kell mondanom , de így igaz.-suttogta szomorúan.
Pár perc csönd után ismét megszólalt csilingelő hangján.
-Fel kell készítenelek az estére.Mert a mai estét Sancar-ral kell töltened a parancsára.Pár tanács: lazulj el, ne gondolj a jelenre és hamar túl leszel rajta.
-Ne,ne!Könyörgök ne!Vigyél ki innen!-szorítottam magamhoz.
-Hidd el ha ki lehetne innen jutni elsőként szöknék meg.
-Miért teszi ezt veletek?Miért akar engem?
-Tudod minden új lányt letesztel és akik nagyon tetszenek neki azokat kénye kedve szerint váltogatja , amíg meg nem unja őket aztán új nőket hoz.-ijesztően természetesen beszélt ezekről a dolgokról-Hány éves vagy?
-Tizenhét.
-Nagyon fiatal vagy.-állapította meg-Most már sajnos tényleg öltöznöd kell.
-Annyira...félek.-dadogtam zokogás közben.
-Elhiszem.De fogadd meg a tanácsomat és hamar túl leszel rajta.Tapasztalatból mondom.
-Nem tehetek mást.-ezt inkább magamnak mondtam mintsem Shioban-nak.Ruháját csak most figyeltem meg jobban.Nadrágja buggyos volt , és a szára szaténból készült.Felsője csupán mell alá ért szabadon hagyva hasát.Ez selyemből készült.Nem viselt cipőt mert itt mindent szőnyeg borít.
A ruhám nem volt túl hosszú.Fehér volt , kövekkel díszített hátul selyemszalaggal köthető.Két szaténréteg volt összevarrva.Majdnem teljesen átlátszó volt.

Mikor elkészültem egy másik szobába vitt át.Már sötét éjszaka volt odakint.Amelyik szobába vitt , mindenhol gyertyák égtek.Az ágy alacsonyabb volt mint az otthoni.A falakat szaténfüggönyök fedték.
-Mindjárt itt lesz.-mondta undorodva-Most mennem kell.Majd érted jövök.-ölelt meg , aztán elment.Könnyeim még mindig folytak a szememből de már nem zokogtam.Bárcsak belépne Alec és hazavinne innen , és csak rossz emlék lenne az egész.De Alec már nem szeret , és ha megmentene is csak kötelességből tenné.
Hideg leheletet éreztem  a nyakamon.
-Nem kell tőlem félned kicsikém.Ma este boldogabb leszel mint valaha voltál.Nagyon jól fogunk szórakozni.-suttogta miközben levetkőztetett.Majd elém lépett.-Egyszerűen gyönyörű vagy.
Egyáltalán nem finomkodott.Nem volt cseppet sem gyengéd ,inkább akaratos és erőszakos.Nagyon nagy fájdalmakat okozott.Mire "végzett" minden tiszta vér volt.
Reggelre az egész testem egy hatalmas lilás zöld folt volt.

Minden nap sírtam.Kaptam egy olyan ruhát mint Shioban-nak volt.Minden percemet a szobámban töltöttem.Sajnos én is Sancar kedvencei közzé tartoztam de csak minden harmadik  este rendelt a szobájába , mert ember voltam és csábította a vérem.Minden harmadik este a poklok poklát jártam meg.
Már nem reménykedtem , hogy értem jönnek .Két hét telt el.Nem sokat aludtam a szabad éjszakáimon sem , csak akkor , ha Shioban már nem tudta nézni a szenvedésemet.Ilyenkor altatót adott nekem.Mindig Alec-kal álmodtam.
Shioban alig hitte el , hogy Volturi vagyok.Remény éledt benne.Azt mondta most már biztos a szabadulás.Hinni akartam neki de nem tudtam  jól tenném e  ha hamis álomképekbe fektetem a hitem.
Amikor altató segítségével egyik este elaludtam , legközelebb már saját szobámban ébredtem fel.Először azt hittem ismét álmodok. De amikor észrevettem , hogy anya az ágy végében ül már tudtam , hogy nem álmodom.
-Kicsim!-állt fel és ült mellém.Szorosan magához ölelt-Ne aggódj!Most már biztonságban vagy.Megöltünk mindenkit aki bántott.Ó kicsikém úgy féltem!Borzasztó amit veled tettek.Jane jó sokáig kínozta azt a férfit.Tudom ez nem nagyon vigasztal.Kérsz valamit?Vagy szeretnéd , hogy szóljak Alec-nak?
-Nem!Semmikép! Bárki bejöhet őt kivéve!-szögeztem le kicsit mérgesen.
-Rendben.Akkor megyek és szólok apádnak , hogy felkeltél.
-Jó.-bólintottam , s amikor kiment ismét sírva fakadtam.Borzasztó a tudat , hogy innentől mindenki másképp fog rád nézni. Nem azért nem akarom látni Alec-et mert haragudnék rá , hanem mert így hamarabb fog elfelejteni engem.

/Alec szemszöge/

Demetri végre "szagot fogott".Követtük az idegen szagát egyenesen Indiáig.Ott egy hatalmas házban találtuk meg Ameliá-t.
Akik az utunkba álltak mind meghaltak.
A szobában , szerelmemen kívül még egy nő volt.
-Na végre!Azt hittem már sose jönnek!-állt fel sóhajtva.
-Ki maga?-kérdeztem kételkedve.
-Shioban vagyok.Szintén egy rab.Amelia egyik barátja.-mondta s arcáról meg gyötörtséget, reményt és őszinteséget olvastam le.
-Hiszek neked!A többieket akiket találtok mindet öljétek meg!-adtam parancsba.
A vámpírt aki elrabolta Ameliá-t Jane kegyeire bíztam azzal a mondattal:
-Addig játszadozol vele ameddig csak akarsz!
-Egy jó darabig nem fog felkelni.-figyelmeztetett a lány-Nagy adag altatót adtam be neki , hogy tudjon pihenni.
Ahogy lehúztam róla a takarót , karmolásnyomokat , és kékes-lilás foltokat láttam.Az egész testét befedték.Kérdeznem sem kellet mit tettek vele.Testéről a szememet  az arcára vezettem.Szemei a sírástól pirosan felduzzadtak és alatta karikák éktelenkedtek.
-Megtennéd , hogy visszaöltözteted a rendes ruhájába, kérlek?-mondtam a lánynak.Csak ő volt a szobában és én.
-Természetesen.-bólintott.Amíg az öltöztetés tartott kimentem a szoba előtti folyosóra , majd mikor szólt , hogy készen van visszamentem.A köpenyem alatt lévő kabátot ráadtam és a karomba vettem törékeny , meggyötört testét.A bejáratnál gyülekeztünk majd hazaindultunk , Shioban-nal és kedvesemmel.


/Amelia szemszöge/


Egy nagy kád forró vízben ültem órákig , miután mindenki meglátogatott kivéve Őt.Demetri és Felix azt mondta nagyon maga alatt van amiért nem akarom látni.Úgy gondoltam lesz ki megvigasztalja.
Miután kihűlt a víz kiszálltam és megtörölköztem.Testemen lévő zúzódások kicsit halványodtak a karmolások viszont pirosabbak voltak mint valaha.
Gyorsan felvettem a hálóingem és a hideg párnák közzé feküdtem.Nagyon fáradtnak éreztem magam , így könnyen aludtam el.


/Alec szemszöge/


Nem értem miért nem akar velem találkozni.De elhatároztam , hogy amíg alszik beosonok hozzá.Így felálltam az asztalom mögül és a dolgozószobámból sietve mentem a hálószobába.
Hallgatóztam.Csupán egyenletes szuszogást hallottam ezért halkan benyitottam.
Csak álltam ott mellette és néztem ahogy alszik.Megsimogattam az arcát , és mintha ezért elmosolyodott volna.De nem kelt fel.Aludt tovább.Úgy döntöttem megvárom amíg felkel , és megkérdezem tőle amit tudni akarok.

/Amelia szemszöge/


Álom nélkül aludtam szerencsére.Ahogy kinyitottam a szememet  Alec-ot láttam meg először, ahogy egy széken ül az ágy mellet.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Te mit keresel itt?-ültem fel az ágyban.
-Igazából azt se tudom miért lettem kitiltva.Azért jöttem , hogy megkérdezzem.Szóval?Miért nem akarsz látni?
-Mert úgy hittem így könnyebb lesz elfelejtened.-hajtottam le a fejemet.
-Mi?Miért akarnálak én téged elfelejteni?
-Azért a gyönyörű szőke hajú lányért , aki régen a párod volt.
Több perces csönd állt be.
-Elizabeth csak egy barátom.Régen szerettem de most már téged szeretlek.
-Akkor viszont nem tudom mire vélni a heves csókotokat a kertben.
-Te....láttad?
-Igen.Ezért mentem utánatok az erdőbe.Nem akartam elhinni , hogy megcsalsz.-suttogtam már a végét.
-Az volt az utolsó csókunk amivel lezártuk a múltat.És utána vadászni mentünk.Esküszöm!Csak téged szeretlek!-hajolt közelebb hozzám.
-Biztos?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Igen , biztos!-ölelt magához.Végre annak a vállán sírhattam ki magam akit a legjobban szerettem.
-Hogy vagy?-tette fel óvatosan kérdését.
-Egy kicsit jobban , most , hogy tisztáztuk a dolgokat.De egy ideig biztos nem leszek még önmagam.-suttogtam szipogva.
-Szeretlek!Nagyon szeretlek!-húzott ölébe és ringatni kezdett és közben a sebhelyes majdnem teljesen lila combomat simogatta.
-Hol van Shioban?
-Vadászik és élvezi a szabadságot.Haza akar menni Írországba.
-Értem.-még jobban hozzábújtam-Olyan jó , hogy itt vagy velem.
-Ha szeretnéd a nap 24 órájában melletted maradok.-suttogta.
-Az jó lenne.De nem lehet.Neked kötelezettségeid vannak.
-A legnagyobb kötelezettségem , hogy téged megvédjelek.-mondta miközben az ágyra fektetett , majd ő is lefeküdt mellém-És ez eddig egyáltalán nem sikerült.


/2 hét múlva/


Már sokkal jobban vagyok , de még mindig nem teljesen jól.Shioban visszatért Írországba , de megígérte , hogy mindenképp meglátogat majd.Alec rengeteg időt töltött velem , de ha valami dolga volt , mindig Demetri-re  vagy anyára bízott.Már kezdtem unatkozni.Túl monoton szerűen követték egymást a napjaim , ezért megkértem Demetri-t , hogy tanítson meg vívni és íjászkodni.Rövid unszolás után bele is ment.
Amikor Alec meglátta mit csinálok jól lehordta szegény Demetri-t én meg őt.Aztán a végén megengedte , hogy tovább gyakoroljak.

Este van.Már éppen elaludtam , volna amikor Alec felébresztett.
-Bocsáss meg , hogy felébresztettelek , de van egy meglepetésem.mosolygott rám.
-Hová megyünk?-kérdeztem már a folyosón sétálva.
-Mint mondtam meglepetés.
Egészen az erdőig vezetett ahol karjaiba kapott.
-Csukd be a szemed.
-Nem!-makacskodtam.
-Légy szíves!-nézett rám kiskutya szemeivel.
-Nem!-húztam magasabbra orromat.Ajkai enyémre tapadtak s , lágyan csókoltak-Na jó!-mosolyodtam el , majd összeszorítottam szememet,és már csak azt éreztem , ahogy a levegő az arcomba csap.Pár percig futottunk majd lábra állított.
-Kinyithatod a szemed!-suttogta derekamat átkarolva.

Egy vízeséssel szemben álltam , ami egy kis tóba torkollott.
-Nem baj ha úszni kell?-nézett rám bocsánatkérően Alec.
-Dehogy baj!Imádok úszni!-lelkesedtem.Elindultam a tó felé és belemerültem hideg vizébe.Alec már mellettem is volt.
-Rögtön a vízesés alatt van egy kis alagút.De csak fogd meg a kezemet és máris ott leszünk.
-Biztos megtalálom én is.-mosolyogtam majd a víz alá buktam.A tó nagyon mély volt ,de ugyanakkor tiszta is.Elláttam egészen az aljáig.Édes víz volt mert nem csípte a szememet.Rögtön megtaláltam a hatalmas alagutat.

Amikor legközelebb a felszínre jöttem , egy barlangban találtam magamat.Gyönyörű volt.Mindenhol gyertyák voltak ahol a falból kis sziklák álltak ki.A földön rengeteg párna volt ,rajtuk egy takaróval és még egy takaró volt összehajtva.
-Gyönyörű!- suttogtam inkább magamnak mint Alec-nak.
-Örülök  , hogy tetszik.Gyere!-nyújtotta ki kezét a partról.Belé kapaszkodtam ő pedig kihúzott.
-Ezt csak nekem csináltad?-néztem szemébe.
-Igen.Még mindig nem tűntél túl boldognak úgy hogy gondoltam......-nem tudta befejezni mert megcsókoltam , és hátra döntöttem a párnákra.Vizes ingét kezdtem kigombolni-Biztos vagy benne azok után...-nézett szemebe , s közben két kezébe fogta az arcomat-Nem ezért csináltam esküszöm!
-De így valamennyire..."megtisztulok" , hisz téged szeretlek , és tudom , hogy te is szeretsz engem.-simítottam végig aggódó arcán.Majd vizes haját simítottam hátra.Most ő csókolt meg engem s kigombolta hálóruhámat.Rajta sem volt már ing.Nadrágjával ismét meggyűlt a bajom .Ő csak elmosolyodott  felállt és levette.
-Valamiben haza is kellesz menni.-mosolygott és  ismét heves csókban forrtunk össze.Egyik kezét oldalamon húzta végig , egészen a combomig.A nyakamat kezdte csókolni.Kínzó lassúsággal haladt lejjebb ajkaival, s ahogy egyre lejjebb ért úgy húzta lejjebb rólam a puha vizes anyagot.
Melleim között haladt végig s, a köldököm ívét körülírta nyelvével.Visszahúztam magamhoz , hogy megcsókolhassam , és , hogy hátára fordítsam.Egyik lábamat átvetettem rajta s derekára ültem.Éreztem lüktető pontmnál férfiasságát és azt is , hogy mennyire kíván engem , azonban most egy kicsit "kínozni" akartam őt.Akár csak ő én is csókokat hintettem mellkasára.De nem hagyta magát sokáig ismét felém kerekedet.Megszabadított engem a már térdeimnél lévő ruhámtól és magát is alsónadrágjától.Ahogy nyakát öleltem át észrevettem kezemen a sérüléseket.De most nem foglalkoztatott.Ismét megcsókoltam és köré fontam lábamat , majd megemeltem csípőm így befogadva magamba őt.Egyáltalán nem fájt már.
Lassú, meghitt szeretkezésünk csúcspontján nevét sikítottam ő pedig az enyémet..Teste rám hanyatlott de nem volt nehéz.
Próbáltam egy kis levegőhöz jutni  , és Alec is így volt ezzel annak ellenére , hogy neki nem is lett volna rá szüksége.Egy kis idő múlva mellém gördült , átkarolta derekamat , majd kinyújtózott , hogy elérjen valamit.A hajam akárcsak övé még mindig vizes volt.Hirtelen egy lepel hullott ránk.Most nem volt kedvem betakarózni ,ezért felálltam és a vízhez sétáltam , vállam felett visszanéztem szerelmemre elmosolyodtam és belemerültem a felhevült testemet hűsítő vízbe.Alec követett engem , magához ölelt és fülemhez hajolt.
-Soha többé nem engedlek el!Soha!


 na hogy tetszett??:)

14.fejezet

itt a fejezet remélem tetszeni fog:) 12 komit kérek:D

/Amelia szemszöge/



Alec este felé tért vissza.Túl hamar.
-Jól vagy?-kérdezte az ágy mellett állva.Arcán a szokásos aggodalom ült.
-Igen de..valamit el kell mondanom neked.-mondtam immár az ágy szélén ülve.
-Nekem bármit elmondhatsz.-guggolt le elém  mosolyogva.
-De ennek nem fogsz örülni.-suttogtam remegő hangon.Éreztem , hogy könnyek szúrják a szememet.
-Kicsim nyugodj meg , és mond el mi a baj.-simogatta meg az arcomat.
-A .......bátyád......A bátyád szeret engem és megcsókolt , de én nem akartam , amikor már eltudtam magamtól tolni akkor megpofoztam és akkor sérült meg a kezem.-hadartam a végét.Könnyeim  végigfolytak az arcomon , és az államról a szorosan összekulcsolt kezemre cseppentek-Kérlek bocsáss meg!Esküszöm az életemre , hogy én nem akartam!Könyörgök bocsáss meg!-mikor ezeket a szavakat kimondtam már az egész testem rázkódott a zokogástól.Nem bírtam a szemébe nézni.
Pár perces csend után mellém ült.
-Ne sírj!-húzott ölébe-Hiszek neked!Nyugodj meg!-simogatta egyik kezével a karomat másikkal a combomat.Egy csókot lehelt a homlokomra.-Köszönöm , hogy nem titkolózol előttem.
Erre csak egy bólintással válaszoltam.
-Mindjárt visszajövök!-tett vissza a helyemre.
-De siess!-kértem még mindig remegő hangon.
-Ígérem!-adott mosolyogva egy puszit a számra , majd kiment , én pedig visszadőltem az ágyra.


/Alec szemszöge/


Esküszöm letépem a fejét az se fog érdekelni , hogy a testvérem.-gondoltam miközben a lépcsőn lefele igyekeztem-Hogy tehette ezt?
Amikor a szobájához értem gondolkodás nélkül nyitottam be.Az ágyon feküdt és olvasott.
-Helló öcsi!-mosolyodott el.
-Nem hiszem el!Hogy tud úgy tenni mintha misem történt volna?
Megragadtam a karját a falhoz hajítottam majd a nyakánál fogva felemeltem.
-Ha még egyszer , csak még egyszer hozzá mersz érni , kitépem a karodat aztán a fejedet és máglyára vetlek!Megértetted?!-kiáltottam arcába.
-Igen.-válaszolta suttogva.Elengedtem.Túl mérges voltam , ahhoz  , hogy visszamenjek Amelia-hoz , mert félek , hogy valami kárt tennék benne.Ezért inkább az erdőbe futottam "fát pusztítani".Nyolc fa sínylette meg dühöm kitöltését.
Amikor visszaértem a szobánkba Amelia már aludt.
Olyan aranyos volt ahogy szuszogott és néha nyöszörgött.Azonban mikor jobb oldalára feküdt hangos szisszenéssel ébredt fel.
Levettem a köpenyemet , a kabátomat és az ingemet is , aztán mellé feküdtem.Hátulról átkaroltam derekát , és magamhoz húztam.
-Mi tartott eddig?-kérdezte álmos hangon.
-Kiadtam magamból a dühömet.-válaszoltam morogva.
-De ugye azért nem ölted meg a bátyádat?-fordult felém hirtelen.
-Nem ....csak móresre tanítottam.-morogtam és még jobban magamhoz szorítottam mire felszisszent.Azonnal elengedtem.
-Bocsáss meg!Szeretnéd , hogy elmulasszam a fájdalmat?
-Nem kell.Volt már ennél rosszabb is.Kibírom.-mosolygott rám-Nembaj ha alszok egy kicsit?
-Dehogy baj!Aludj nyugodtan.Egy tapodtat  sem mozdulok mellőled.-csókoltam meg óvatosan.Amikor behunyta zafírkék szemeit ,  azért elkezdtem elmulasztani a fájdalmát.
-Alec!-mosolyodott el , de szemeit nem nyitotta ki.


/Amelia szemszöge/


Álmomban a kertben voltam.Előttem szaladt el egy gyönyörű szőke hajú vámpírlány.Nevetett.Alec futott utána mosolyogva , emberi tempóba.A lány egy fa mögé futott.Alec kicselezte és elkapta.
-Most megvagy!-kapta el a lány derekát.Maga felé fordította és megcsókolta.Borzasztó érzés lett úrá rajtam.A gyomrom ökölnyire szorult össze-Szeretlek!

Hirtelen ültem fel az ágyban.
-Hé minden rendben?-ült fel Alec is.
-Csak egy álom volt.-mondtam inkább magamnak mint szerelmemnek.Visszadőltünk az ágyra.
-Jól van.Próbálj meg visszaaludni.Még nagyon korán van.-simogatta hátamat.Csak bólintottam egyet és ismét becsuktam a szememet.

Már csak reggel ébredtem fel.Alec nem volt mellettem és ettől kicsit szomorú lettem.Azonban egy papírt találtam a párnáján.
"Két nomád vámpír csatlakozik a Volturi-hoz és még nem tudjuk milyen a       megtartóztatóképességük.Kérlek vigyázz magadra és ne menj ki a szobából amíg érted nem küldök valakit.
Szeretlek
Alec"

Sóhajtva dőltem vissza az ágyra..


/Alec szemszöge/


-Thomas és Robert , üdvözlünk a Volturi-ban-mosolygott a két új katonára Aro.Szerencsére nem jelentenek veszélyt szerelmemre.
-Heidi!-néztem a tőlem nem messze álló nőre-Kérlek szólj Ameliá-nak , hogy most már kijöhet a szobájából.
-Igen is  Felség!-hajolt meg és kisétált a teremből de azonnal vissza is jött.
-Felség!-nézett rám-Egy lány keresi önt.Állítólag régről ismerik egymást.
-Küldje be!-intettem  neki.Ő kiszólt a vendégnek majd kiment.Amikor bejött a lány azonnal felismertem.
-Szia Alec!Emlékszel még rám?-lépett a terem közepére régi kedvesem.Boldogan és csábosan mosolygott.Szőke hosszú haja és tökéletes arca mit sem változott.
-Elizabeth.-mosolyodtam el emlékeim rohamától.
-Elizabeth!Rég láttuk egymást!-sétált hozzá Aro.
-Csupán 150 éve!-vonta meg vállát a lány-De látom nálatok zajlik az élet.-nézett fivéremre-Helló Chriss!Te mikor csatlakoztál?
-Te ismered a bátyámat?-hökkentem meg.
-Találkoztunk párszor az elmúlt években.



/Amelia szemszöge/


-Szabad!-már fel voltam öltözve az asztalnál ültem és olvastam.
-Felség!-jött be Heidi mosolyogva.
-Végre kimehetek?-kérdeztem szintén mosolyogva.
-Igen.-bólintott-Hova óhajt menni?
-A trónterembe.Látni szeretném apámat és Alec-ot.-álltam fel.
-Nem biztos , hogy jó ötlet lenne.
-Miért?Mi történt?
-Hát , Alec úrhoz jött egy idegen lány.
-Ó....értem.Akkor a könyvtárban leszek.Menj vissza nyugodtan.
-Köszönöm.-hajolt meg és kiment.

A könyvtárban senki sem volt.Felmentem a második szintre a falépcsőkön és onnan válogattam a könyvek közül.Antonius és Kleopátra.Ez jó lesz.Ezzel a könyvel a kezemben indultam vissza a szobába.

Amikor már félig elolvastam , felálltam és az ablakhoz sétáltam.A kertben megpillantottam Alec-et és a lányt akiről álmodtam.Beszélgettek.Majd hirtelen a lán szembefordult Szerelmemmel és megcsókolta.Alec nem ellenkezett,sőt.A lány az erdő felé húzta , és Ő készségesen követte.
Jobb ötletem nem volt , így utánuk indultam.Bár nincs jogom Alec fejére olvasni ezt , hisz Chriss is megcsókolt engem(bár én hevesen ellenkeztem) .Sírni akartam , de csak az erdőben.
Amikor odaértem , természetesen már nem láttam őket , de azért még mindig beljebb sétáltam.


Besötétedett.Szememből még mindig könnyek potyogtak.Megálltam körülnézni , hogy hol vagyok , s ekkor egy vörös szempárt vettem észre.Ahogy közelebb jött jobban láttam , mert a Hold erős fényt ontott magából.Fekete haja válláig ért , bőre sötétebb , volt mint a Volturi katonáinak.Hosszabb kabát volt rajta és buggyos  szárú nadrág.Keletről származhat.-gondoltam.
Alaposan végigmért.Majd közelebb sétált én pedig hátrálni kezdtem.Azonban nem sokkal később fának ütközött a hátam.A férfi kivillantotta tökéletes fogait.Ördögi mosolya volt.
-Ki maga?-kérdeztem rémülten suttogva-Mit akar tőlem?
Természetesen nem válaszolt Egy kendőt vett ki a zsebéből és az orromhoz szorította.Éreztem ahogy szemhéjam egyre nehezebbé válik , majd lecsukódik.



KOMIAHTÁR 12 :)REMÉLEM TETSZETT:D

SZIASZTOK!!

egy kis bejelenteni valóm van számotokra!
nos nem tudom hányan szeretitek a Karib Tenger Kalózait , viszont nemsokára szerepelni fognak a benne lévő szereplők a történetben!remélem nem bánjátok;)
lécci írjatok komikat hogy mennyire tetszik az ötlet:)


millió puszi:



Natalie


U.i.:Amíg nem gyűlik össze legalább 10 komi nincs friss!

13. fejezet

sziasztok!itt a fejezet!kicsit hamarabb hoztam:)KOMIKAT KÉREK!




/Amelia szemszöge/

Reggel a felkelő nap sugaraira ébredtem és arra , hogy Alec meztelen mellkasa csillogni kezdett. Magamra akartam húzni a takarót mert úgy hittem , hogy még mindig nincs rajtam ruha .Azonban meglepődve vettem észre , hogy Alec inge rajtam  van.

-Jó reggelt!- cirógatta meg Alec az arcomat –Este rád adtam , mert sose tudni mikor jönnek hívatlan vendégek. - mosolygott.

-Köszönöm!-csókoltam meg- Be kell vallanom , hogy kicsit szégyellem magam a tegnap este miatt.Nem lett volna szabad , addig amíg házasok nem vagyunk.-hajtottam le fejem csillogó mellkasára.

-Ez badarság amit az emberek találtak ki , hogy korlátokat szablyanak a szerelmesek közzé.A vámpírok világában ez teljesen másképp van.És ne érezd szégyenkezve magad , mert nincs rá okod!Vagy..te már megbántad?-kérdezte elszomorodott hangon.

-Persze , hogy nem!Alec , ez volt életem egyik legszebb éjszakája!-mondtam mosolyogva , mélyen a szemébe nézve- Mellesleg a másik az amikor először megcsókoltál!

-De biztos , hogy nem okoztam fájdalmat?- kérdezősködött tovább aggodalmas hangon.

-Nem fogok hazudni , az elején picit tényleg fájt .De nagyon rövid idő múlva el is tűnt a fájdalom.- simítottam végig , csillogó márványarcán.

-Én..annyira sajnálom!Soha többé nem okozok fájdalmat!Ezt már ugyan egyszer megígértem , de úgy látszik csak megszegtem az ígéretemet!És ha a betartása azzal jár , hogy nem lesz ilyen éjszaka többé  , akkor is kitartok az ígéretem mellet.

-De Alec, ez csak…ez.., hát tudod én..-szép mondhatom , mit össze nem tudsz dadogni-szidtam magam gondolatban.Biztos voltam benne , hogy már rákvörös volt az arcom zavaromban.-Tudod hozzám még rajtad kívül egy férfi sem ért.-suttogtam.Egyszerűen olyan zavarba voltam , hogy az arcára sem mertem nézni.-Nem a te hibád volt.-tettem még hozzá.

-Bocsáss meg , hogy zavarba hoztalak!Tudhattam volna.De ez a beszélgetés kezd fullasztóan kínossá válni mind a kettőnk számára , ezért rakjunk pontot az ügy végére.

-Pedig tegnap este egyikőnk sem volt zavarban.- mosolyodtam el , az estét felidézve.

-De , hogy más is szóba kerüljön , ma elmennék vadászni.Nem akartalak este itt hagyni , miután elaludtál.De most már halaszthatatlan.Ugye nem baj?-kérdezte miközben fekete szemeivel az arcomat fürkészte.

-Nem , dehogy baj!Menj csak!Úgy is anyával akartam ma beszélni , és apát is régen láttam már , szerintem őt is meglátogatom.-számoltam be napi tervemről.

-Rendben van!Ígérem sietek vissza!

-Miattam igazán nem szükséges!Maradj csak ameddig szeretnél!-suttogtam pár centire ajkaitól.

-Jól van szerelmem!Szeretlek!-csókolt meg.Nem igazán akartam elengedni ajkait , de végül erőt vettem magamon és hagytam  , had menjen öltözni.

Kopogtak.

-Szabad!-kiáltottam s közbe visszafeküdtem az ágyba.

-Felség!-jött be két udvarhölgyem fej lehajtva.Meghajoltak , majd mikor felnéztek mentegetőzésbe kezdtek.

-Sajnáljuk!Nem akartunk zavarni.-tették fel kezeiket.Már éppen akartam mondani , hogy semmi baj de Alec megelőzött.

-Nem zavarnak!-jött ki immár felöltözve.

-Felség!-hajoltak meg neki is.

-Ahogy , mondtam sietek vissza!-jött hozzám , majd megcsókolt és az ajtóhoz sétált.

-Vigyázzanak rá hölgyeim!parancsolta mosolyogva.

-Ez csak természetes!- válaszolt komolyan Kathriene .Amikor Alec kiment mind a ketten mosolyogva néztek vissza rám.

-Felség ,  szándékában áll felöltözni vagy pihen még egy kicsit és hozzuk fel a reggelit?-kérdezte Renata.

-Nem , inkább felöltözök és az ebédlőben reggelizek, köszönöm.- mosolyogtam vissza rájuk.De ők még mindig csak álltak , mintha az előbb meg sem szólaltam volna-Jól érzik magukat?-kérdeztem egy kicsit aggódva.

-Természetesen , csak egy kicsit ….nem lényeges.El tudná ismételni amit mondott , kérem?-„tért vissza”  Kathriene.

-Felöltözök és az ebédlőben eszek.- ismételtem el ismét mosolyogva.

-Rendben!Renata segíts a fűzőben , és én addig előveszem a ruhát.Melyik ruhát óhajtja felvenni , hercegnő?-kérdezte már a gardróbban állva.

- Magára bízom Kathriene.-mondtam miközben Renata szorosra húzta fűzőt.Egy nagyon szép fekete fehér ruhával tért vissza.

Miután felöltöztem lementünk az ebédlőbe.

-Eredményes volt a vadászatotok?-kérdeztem tőlük az asztalhoz leülve.

-Igen…most egy ideig nem lesz szükségünk vérre.-mosolygott vissza Kathriene.

-És nem történt semmi…érdekes dolog veletek?-érdeklődtem tovább.

-Miért kérdi Felség?-kérdezte kicsit hisztérikusan Renata.

-Csak mert olyanok vagytok mint akiket elvarázsoltak.Csak nem , szerelmesek vagytok?-kérdeztem még szélesebben mosolyogva.

-Nos…de.-vallotta be Renata.

-És ismerem őket?- kíváncsiskodtam.

-Nem.Nomádok.De szeretnének csatlakozni a Volturihoz.Azt mondták , hogy holnap szeretnének bejönni , Aro-hoz.De önről nem tudnak , és ezért azt mondtuk nekik , hogy inkább ne jöjjenek.-magyarázta Kathriene.

-Akkor most menjetek és beszéljetek velük , hogy nyugodtan jöjjenek holnap.A holnapi napot olvasással szeretném tölteni így bezárkózom a szobámba és ki sem jövök.-határoztam el.

-De Felség…-kezdett volna ellenkezni Renata de a szavába vágtam.

-Semmi de!Ez parancs!A nap többi részét az anyámmal és az apámmal töltöm!Menjenek!- fenyegettem meg őket színpadiasan.

- Köszönjük!-álltak fel és már ott sem voltak.

Megettem a reggelimet és a trónterem felé indultam.Úgy döntöttem először apához nézek be.

-Apám!-hajoltam meg mikor beléptem , majd odamentem hozzá , megöleltem és egy puszit adtam az arcára.Ő akár egy gyermeket , az ölébe ültetett. Csak mi voltunk a teremben.

-Hogy érzed magad lányom?

-Remekül!Képzeld , Renata és Kathriene találkoztak tegnap két nomáddal akik csatlakozni akarnak hozzánk!-meséltem mosolyogva.

-Hát ez tényleg remek hír!

-Igen az!Nem tudod anya hol van?

-A kertben , legalábbis nekem azt mondta oda megy.

-Te nem akarnál ki jönni?A napfényhiány ártalmas az egészségre.-mosolyogtam rá.Persze tudtam , hogy ez nem így van de egy próbát megér.Nevetni kezdett.

-Bocsáss meg kincsem de most nem lehet.Egy csapat újszülöttet fognak hozni hamarosan.Örülnék ha édesanyád mellett lennél , úgy nem eshet bántódásod.Christopher majd kikísér.

-Rendben!Szeretlek apa!-adtam még egy puszit arcára majd elindultam az ajtó felé.

-Én is szeretlek kincsem!

Chriss már az ajtó mögött várt.

-Haragszol még rám?-kérdezte a folyosón sétálva.

-Miért kéne?

-Hát..a modortalan megnyilatkozásom miatt az első nap.Tudod amikor találkoztunk.

-Már megbeszéltük.Nem haragszom.-mosolyogtam rá bátorítóan.

-Az öcsém írtó nagy mázlista.-mondta inkább elkeseredve.Nem viccnek szánta.

-Miért?A rangja miatt?

-Nem …mindegy!Itt vagyunk!-nyitotta ki a kertre nyíló ajtót.Nem értem ezt a fiút.

Anya valóbban a kertben volt , az udvarhölgyeivel.Chriss eltűnt mellőlem.

-Felség!-hajolt meg a két nő.

-Chelsie , Aurora magunkra hagynának egy percre?-inkább parancsnak hangozott mint kérésnek.

-Természetesen!Felséges úrnőm, hercegnő!-hajoltak meg ismét majd bementek az épületbe.

-Anya mond miért vagy ennyire ellenséges Christopher-rel?

-Hidd el , megvan rá az okom!-lépett a rózsabokor mellé.

-Mi?Mond el kérlek!

-Nem tehetem!Ez olyan dolog amit jobb ha tőle halassz majd.-mondta mármár suttogva és közben letépett egy virágot és nekem nyújtotta.A rózsa gyönyörű rózsaszín árnyalatú volt.Szárán alig volt tüske.

-Rendben.Nem baj!-mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében,majd visszamentem a palotába.A folyosón összetalálkoztam Santiago-val.

-Felség!-hajolt meg.

-Santiago kérem szóljon Chrisstopher-nek , hogy a könyvtárban várom.És kérem siessen!utasítottam.Magam is megijedtem rideg hangom hallatán.

-Igen is!-válaszolta majd futásnak eredt.

Három perce sem ültem a könyvtárba Chriss lépett be az ajtón.

-Hivattál?-kérdezte az asztalhoz sétálva.

-Igen!-bólintottam immár állva-Mit titkolsz előlem?Miért nem tud elviselni téged az anyám?-zúdítottam rá dühösen kérdéseimet.

-Nem tudom!-felelte halkan.

-Legalább ne hazudj!Pontosan tudom , hogy valamit titkolsz előlem…mindenki elől és ha nem mondod meg miaz majd az apám kiszedi belő…-nem tudtam befejezni indulatos mondatomat , mert hírtelen magához húzott a derekamnál fogva és megcsókolt.Nem olyan volt mint Alec csókja. Ő vágyakozóbb volt és sokkal dúrvább.Próbáltam eltolni magamtól és mikor sikerült  egy hatalmas pofont akartam adni neki.De csupán az én kezem sínylette meg.

-Jól vagy?-lépett közelebb.

-Hozzám ne érj!-sziszegtem dühösen.

-Sajnálom , de te kérted!

-Azt , hogy mond el!-kiabáltam rá.

-Segíthetek valamiben?

-Igen!Nem szólsz erről senkinek , nem gondolsz erre soha többet , és nekem nyugtomat hagyod.Alec-nek pedig elmondom én.Ő úgyis rájönne előbb vagy utóbb.Most felmegyek a szobámba , te pedig szólj Marcus-nak.Ha bárki kérdezi , hogy mi történt , mond azt ,hogy olyan mérges lettem , hogy beleütöttem a falba…ami részbe igaz is.-szögeztem le majd a szobámba indultam.

Marcus szerencsére nem kérdezősködött sokat.A kezem nem tört el csupán zúzódótt.A nap további részét a szobámban töltöttem egyedül.Nem akartam senkit sem látni csakis Alec-ot.Csak feküdtem és gondolkodtam , hogyan fog vajon reagálni Alec , ha elmondom neki a könyvtárban történteket…..

12.fejezet

itt a fejíí:Dremélem mindenkinek teszik majd!próbálok minél több ruhát mutatni nektek:)! komihatár 12!!



/Amelia szemszöge/



Elkövetkezendő napjaim , csodálatosan teltek. Csak Alec-tól lettek volna még jobbak.Azonban minden Volturis ,( kivéve a "közrendű" katonák és az új udvarhölgyeim akiket Alec és apa rendeltek  ki mellém. Renata-nak fizikai-  , Kathriene-nek pedig mentális pajzsa van) a nagyterembe zárkózott és már egy hete ki se jött senki anyán kívül  , akivel minden nap töltök egy kis időt , de  mindig vissza kell mennie neki is. Megbeszélést tartanak , arról , hogy hogyan tovább a Románokkal.Minden eshetőséget figyelembe akarnak venni.Nem unatkozok , mert midig van kivel beszélgetni , ha pedig egyedül maradok (ami ritkán fordul elő) bemegyek a könyvtárba és rögtön olyan mintha nem lennék egyedül.Vagy sétálok a "festmények folyosóin".Én csak így neveztem el mert mindenhol , minden egyes falon hatalmas festmények vannak.Caius festményit leszedték  , és nemsokára Alec-ról fognak képeket festeni , valamint  egy közös képet apával és Marcus-szal.
Újdonsült szüleimtől rengeteg csodás ruhát kaptam.A legtöbb ruha fehér , de vannak színesek is.

Most épp egy fehér ruha van rajtam , és a könyvtárban olvasom a Volturi történetének könyvét.Minden nap átlapozom ezt a könyvet.Leginkább Alec és Jane történeténél nyitottam ki , mert ott volt egy kép róluk.És , hogyha a könyvet bámulom naphosszat , az nem olyan feltűnő mintha ott állok a folyosón azelőtt a kép előtt amin a gárda legfőbb tagjai vannak.
Már nagyon hiányzik.
-Ha ennyire tetszik ez a könyv vidd fel nyugodtan a szobádba , nem kell itt ülnöd.-termett mellettem anya.Hirtelen felkaptam a fejemet a hangjára-Bocsáss meg nem akartalak megijeszteni.-mosolygott.Vörös ruhában volt , minek ujja könyökéig ért.
-Nem ijesztettél meg csak meglepődtem.-mosolyogtam rá.
-Jó híreket hozok, vége a konferenciának.De sajnos Alec , Aro és Marcus még egy hatszemközti beszélgetést terveznek.De az nem tart csak két óra hosszig. Én viszont most elmegyek vadászni egyet.Addig Demetri és Felix fog szórakoztatni.Egyébként , hol vannak az udvarhölgyeid?
-Elengedtem őket , vadászni.Ezért vagyok itt.
-Jól van!-bólintott-Most már viszont kimehetsz szívni egy kis friss levegőt!-elfordult tőlem-Uraim az önök gondjára bízom! Ajánlom , hogy úgy vigyázzanak rá mint az életükre!-erős mégis csilingelő hangja víz hangzott a hatalmas kupolás teremben.Az ajtóban megláttam a két férfit.
-Ez csak természetes!-mondta mosolyogva Demetri .Sulpicia ismét elmosolyodott , majd kiment a teremből.Felix és Demetri meg hajoltak majd ismét felém fordultak.
-Szóval , a kertbe óhajt menni?-kérdezte hatalmas vigyorral Felix.Demetri nehezen, de visszafojtotta a nevetést.
-Uram hallgatózni nem illik! - komolyodtam el.Persze csak tettettem.Mind a kettőjüknek lefagyott a mosoly az arcukról.Én közben felálltam és hozzájuk sétáltam , majd mikor melléjük értem a szemem sarkából rájuk néztem és elmosolyodtam.
-Csak vicceltem!-nevettem el magam.

-Nem megyünk be az erdőbe?-kérdeztem már a kertben sétálva.Demetri és Felix a két oldalamon sétáltak.
-Nem lehet.Alec megtiltotta.-válaszolt kérdésemre Demetri.
-Lehet egy kérdésem?Talán ti tudtok valamit, a dologról.
-Persze , kérdezz nyugodtan.-bólintott Dem.Szerintem Felix gondolatban valahol máshol járt.Ránéztem s ekkor vettem észre , hogy a szeme fekete.
-Felix menj és vadássz!-mondtam és egy kicsit meglöktem a hátát.
-Nem lehet, ránk bíztak.Demetri egyedül , túlerővel szemben nem tud megvédeni.-mondta lélegzetvisszafojtva.
-Akkor vissza megyünk a könyvtárba , vagy a szobámba ,de neked innod kell!-szögeztem le.
-Rendben.Köszönöm!-nézett rám , majd el is tűnt mellőlem.


-Na szóval mit akartál kérdezni?-hozta fel a témát Demetri a szobámban ülve.
-Tudod...észrevettem , még mielőtt bezárkóztatok volna a trónterembe, hogy anya nem mindenkivel olyan közvetlen mint velem , vagy Alec-kal.Még veletek se.
-Persze, ez természetes!Hiszen ő végül is valamilyen szinten uralkodó, és most már te is az vagy.Ez nem lenézés számáról ne aggódj.De igazából neked is így kéne viselkedned.Te túl..kedves vagy mindenkihez.Azt ajánlom , hogy akiket jobban ismersz , mint például Felix-et vagy engem , meg persze a Aró-t Sulpiciát és Alec-et azokkal nyugodtan lehetsz ilyen mint most vagy.De akiket nem ismersz azokban...nos...ne bízz meg annyira.Remélem megfogadod a jó tanácsomat , mert csak a te érdekedben mondom.
-Persze ezt tudom , azonban a kérdésem az lett volna , hogy Sulpicia miért nem szereti Christopher-t?Mert úgy vettem észre , hogy..nem igazán kedveli őt még akkor sem ha Jane és Alec bátyja.
-Sajnálom , de semmit nem tudok erről.Én is észrevettem , de nem kérdeztem még meg Sulpiciát.Bár én ebbe nem akarok beleszólni és ez nem is tartozik rám. De szerintem ha te kérdeznéd erről , akkor biztos szívesen megosztja veled a nézeteit.-mosolygott bíztatóan.
Hirtelen Alec lépett be az ajtón.Amikor felfogtam , hogy Alec itt van , rögtön a nyakába ugrottam.Demetri mosolyogva ment ki a szobából.Pár perc múlva eltolt magától és végignézet rajtam.
-Gyönyörű vagy!-suttogta.
-Köszönöm!-válaszoltam a bókra.Majd megcsókolt.Szenvedéllyel és vággyal teli csók volt.Hátráltunk az ágyhoz , de ajkaink nem váltak el egymástól.Óvatosan lefektetett az ágyra , míg ő az egyik kezével az ágyon támaszkodott a másikkal a derekamat ölelte.De el kellett tolnom magamtól , mert már alig kaptam levegőt.
-Bocsáss meg!Túl gyors voltam!
-Nem , semmi baj!Ne sajnálkozz!-fogtam kezeim közzé tökéletes arcát.Kopogtak.Alec morgott egy kicsit , amin csak mosolyogni tudtam.
-Szabad!-mondta miközben mellém ült.Én is felültem.Christopher volt az.
-Bocsássanak meg!-hajolt meg mosolyogva-Alec beszélhetnék veled?
-Csak akkor ha nem rabolod az időmet!-állt fel sóhajtva mellőlem-Menjünk az dolgozószobámba.Ment ki az ajtón , nyomába testvérével.Kiengedte kontyban lévő hajamat , és a gardróbba mentem levettem magamról mindent és csak egy fekete csipkézett szegélyű , hosszú selyem fürdő köpenyt vettem fel.Reméltem , hogy szerelmem hamarosan visszajön.


/Alec szemszöge/



-Szóval , miről akarsz beszélni?-kérdeztem miközben leültem .
-Hogy döntöttetek? Megkeressük és megöljük , a Románokat ?-kérdezte komolyan.
-Hagyjuk őket , amíg nem támadnak.-mondtam s a végén morgás tört fel a torkomból.
-Nem örülsz neki úgy látom.-mosolygott.
-Legszívesebben megkeresném őket most rögtön és megölném mindet!
-Elhiszem. Amelia már túltette magát a dolgon , mármint, hogy majdnem élve elégették.-komolyodott meg.
-Mintha mi sem történt volna.-ráztam meg a fejem.
-Nos akkor nem tartom fel , csak ezt szerettem volna megtudni.Viszont látásra!-hajolt meg majd kiment.
Egy másodperc múlva már én is a szobánk felé tartottam.
Amikor beléptem nem láttam sehol Ameliát.Gondoltam elment fürdeni vagy ilyesmi.Leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcomat.



/Amelia szemszöge/



Miközben felvettem a fekete köpenyt , kinyitódott az ajtó majd be is csukódott. Kikukucskáltam az ajtón.Alec volt az. Az ágyon ült háttal nekem.Kiosontam.Nagyon belemerülhetett a gondolataiba mert csak azt vette észre amikor már az ágyon mászok át hozzá.Hátulról átöleltem a nyakát.Ő az egyik kezét a karomra tette és simogatni kezdte.
-Átöltöztél?-kérdezte halkan.
-Igen.Nézz meg és mondj véleményt!-suttogtam fülébe , majd elhúzódtam tőle .Ő megfordult. Tátott szájjal nézett rám. Szemei  ismét befeketedtek.Már csak azt vettem észre , hogy az ágyon fekszem és ajkai úgy tapadnak ajkaimra mintha sose akarna elengedni.Elkezdtem kigombolni ingét. Mikor kigomboltam ő a földre dobta.A fürdőköppeny különös módon még rajtam volt.Az övével nem boldogultam , de ő megoldotta .Egy rántással megszabadította tőle magát , így már csak egy alsónadrágban volt.Csókunk még ekkor sem szakadt meg.Nyakát öleltem karjaimmal.De ő lefejtette magáról , hogy megszabadítson az egyetlen ruhadarabtól ami rajtam volt.Miközben végignézett rajtam én próbáltam levegőhöz jutni.Jócskán elpirulhatta mert Alec elmosolyodott mikor ismét az arcomra nézett.
-Gyönyörű vagy!-suttogta és hallottam , hogy még mindig mosolyog-Biztosan ezt akarod?
-Igen!-mondtam határozottan.
-De ha fájdalmat okozok azonnal szólj és leállok , rendben?-mondta aggodalmas hangnemmel.
-Rendben!-lábaimat dereka kör „fontam” .Egyikünkön se volt már egyetlen ruhadarab se. Óvatosan egyesítette a testeinket.Mégis nagyon fájt.Már éppen szólni akartam , amikor a fájdalom elmúlt , és valami sokkal jobb vette át a helyét.Kedvesem lassan mozgott , és nem is gyorsított be túlságosan.Kezével bebarangolta felsőtestemet , akárcsak én az övét.Majd egy csodálatos érzés kerített hatalmába, amiitől sikkantottam egyet és ugyanakkor szerelmem torkából is erőteljes és igen hangos morgás tört fel.
Mellém feküdt én pedig úgy simultam hozzá  , hogy senki el nem tudott volna minket szakítani egymástól.Nem beszéltünk, csak élveztük , hogy ennyi idő után újra egymás közelében lehetünk.Még mindig nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a tökéletes férfit , ezt a tökéletes családot,….ezt a tökéletes életet.

és egy kép Sulpiciáról: