20.fejezet

haragszom rátok mert nem kaptam csak 5 komit:(de azért hoztam frisst
 , és egy új fejlécet!mondjatok arról is véleményt;)


/Amelia szemszöge/

Majd kiugrottam a bőrömből boldogságomban.Biztos vagyok benne , hogy Alec is teljesen oda lesz az örömtől.
-Marcus kérlek beküldenéd a szüleimet.Én magam szeretném velük közölni a nagy hírt.
-Természetesen.És gratulálok , mind a babához mind az eljegyzéshez.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá majd miután kiment az ajtón , pár perc múlva anyáék jöttek be.
-Nagy baj van kicsikém?-szaladt hozzám anya.
-Nem anya semmi bajom sincs!-mondtam örömkönnyektől elhomályosult látással-Babát várok!
Mindketten ledöbbentek , de aztán elmosolyodtak.
-Ez nagyszerű!-vetette magát a nyakamba.
-De mégis hogy?-értetlenkedett apa.
-Nem tudom.De annyira boldog vagyok.
-Mi is!De most tessék pihenni!-utasított majd apát maga után húzva kiment.
Pár órán keresztül egyedül voltam de aztán olyan látogatóm jött akire legmerészebb álmaimban sem számítottam.
-Jó napot hercegnő.Én...
-Tudom .Te vagy Elizabeth.És létszíves szólíts Ameliá-nak.
-Köszönöm.Gratulálni jöttem az eljegyzéshez és a kis trónörököshöz.-mosolygott kedvesen.
-Köszönjük.
-Nos akkor én megyek is.Ma indulok egy küldetésre.
-Sok szerencsét!-mosolyogtam rá.Majd ő is távozott.



/1 hét múlva/



A hasam már elkezdett nőni.De ha rendes ruhába voltam egyáltalán nem látszott.Fűzőt már nem hordtam  , mert nem akartam szegény babát összenyomni.
Minden nap vártam haza Alec-et ,de ő még nem jött.Annyira hiányzott  , hogy már fizikai fájdalmat éreztem hiánya miatt.


/Alec szemszöge/


Végre itthon.A szigeten nem sok vámpír volt , mivel egymást pusztították.Fél nap alatt végeztünk velük.
Szélsebesen futottam a kastély felé.Most senki sem érdekelt.Beköszöntem Aro-nak és Marcus-nak és a szobánkba szaladtam.
Halkan nyitottam be a szobába.Amelia aludt.Úgy gondoltam most nem bánja ha felébresztem.Az ágyhoz léptem és megcsókoltam.Amikor elhajoltam tőle szemei kipattantak.
-Alec!-ölelt magához.Szenvedélyesen megcsókoltam és elkezdtem levenni róla a hálóruháját..
-Alec mondanom kell valamit.-tolt el magától.
-Most ráér!-mosolyodtam el rossz fiúsan majd ismét ajkaira vetettem magamat.Egyre lejjebb húztam róla a lágy anyagot.Ő is levette rólam az ingemet.Mintha ismét magához tért volna heves csókomból eltolt magától.
-Tényleg...mondanom...kell...valamit..-mondta levegő után kapkodva.Én most nyakán indultam felfedező útra ajkammal.
-Nagyon...fontos.-suttogta két sóhaj között.Mikor kebleinél jártam lejjebb húztam róla a ruhát.
Tovább haladtam de köldökéhez érve de ott megtorpantam.Hasa egy kicsit gömbölyded volt.Mikor felszállt az elmémről a vörös köd kitisztultak érzékeim nagyon furcsa dolgot hallottam.Amelia csak mosolygott zavaromon.
-Két szívdobogás.-suttogtam.
-Ezt akartam elmondani.-mosolygott miközben a fülemet a hasára tapasztottam.Egy nagyon halk és szapora szívverés hallatszott odabentről-Gyermeket várok.-mondta miközben visszahúzta magára ruháját.Én még mindig a hír hatása alatt álltam , azaz sokkot kaptam.Ez nem lehet!Ez lehetetlen!
-Nem is örülsz neki?-kérdezte remegő ajkakkal Amelia.Láttam , hogy könnyek gyülekeznek a szemében.
-Dehogy is nem!-öleltem magamhoz-Ez fantasztikus!Istenem ,el sem hiszem!
-Hidd el nyugodtan!-mosolygott rám-A gyermekünket hordom a szívem alatt.
Most érzem igazán , hogy minden rendbe jött.Van egy gyönyörű és kedves menyasszonyom aki gyermeket vár tőlem.Mit kívánhatnék ennél többet?


/Amelia szemszöge/


-Nincs kedved egy közös  fürdőhöz?-kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
-De!Gyere!-a karjaiban vitt be a fürdőbe.
-Tudod van lábam , és tudom is használni.-kötözködtem vele mosolyogva mikor letett.
-Én jobban szeretem ezt a közlekedési módot.-búgta nyakamba.

Alec a derekamat karolta át az egyik karjával a másikat a pocakomon pihentette.
-Olyan boldog vagyok.-suttogta a fülembe.

-Én is.-simítottam végig karján-Kis fiút szeretnél vagy kis lányt?
-Mindegy , csak mind a ketten egészségesek legyetek.Még nem akarlak átváltoztatni.Annyira szeretem , hogy ember vagy.
-Mit szeretsz emberként rajtam?Nem vagyok szép és még ellen kell állnod a vérem csábításának is.-sóhajtottam fel.
-Imádom a véred illatát , noha tényleg nagy csábítás , de talán pont ezt szeretem benne.Gyönyörű vagy , csak te nem ismered be magadnak. Bolondulok a selymes bőrödért és a csodaszép hajadért,a zafírkék szemeidért és telt ajkaidért.Ennél tökéletesebb nem is lehetnél.Imádom minden egyes porcikádat.-zavarba jöttem ezért gyorsan terelni kezdtem a témát.
-Még mindig látszanak a karmolások , de már legalább a zúzódások elmúltak.
-A hátadon még mindig úgy néznek ki mintha csak tegnap történt volna.-morogta.
-Előbb utóbb elmúlik.-hunytam le a szememet-Vagy ...téged zavar?
-Nem az zavar , hogy ott vannak ,csak folyton arra emlékeztet , hogy milyen szörnyűséget tettek veled.És , hogy nem tudtalak megvédeni.-ölelt szorosabban , mire felszisszentem-Bocsáss meg.
-Semmi baj.De most már szálljunk ki mert kihűlt a víz.-álltam fel és mikor kiszálltam magam köré tekertem egy törölközőt és Alec-nak is dobtam egyet aki a dereka köré csavarta.Majd megölelt.
-Mikor szeretnéd az esküvőt?
-Hm...hamar...mondjuk 1 hét?-ajánlottam fel.
-Tökéletes!-csókolt meg.
-Akkor szólni kéne Heidi-nek .Azt mondta ő akarja megszervezni és megsértődik ha nem engedjük meg neki.
-Nos nekem megfelel.- mosolygott.Visszamentünk a szobába és öltözni kezdtünk.
-Akkor megyek és szólok Heidi-nek és apáéknak.-fogtam meg a kilincset és már mentem volna ki ,de Alec visszahúzott.
-Muszáj ennyire sietni?Sokkal jobb ötletem lenne.Az előbb nem fejeztük be amit elkezdtünk.-húzott vissza az ágyhoz.
-Most öltöztünk fel.-nevettem el magam.
-Az nembaj!-suttogta a kulcs csontomba.
-Ebben biztos voltam-nevettem tovább-Ígérem mikor visszajöttem kárpótollak.-fejtettem le magamról karjait.
-Na jó!-engedett utamra.
Heidi azt mondta majd szól anyuéknak ,menjek vissza nyugodtan pihenni.
-Gyors voltál!-állapította meg szerelmem majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.Elkezdte kigombolni a ruhám hátulját én pedig az ingét
El kellett húzódnom hogy levegőt vegyek.Hátradöntöttem az ágyon és a derekára ültem.Már csak egyetlen fehérnemű volt rajtam akárcsak rajta.A nyakát csókoltam majd egy aprót beleharaptam mire felmordult és maga alá fordított.Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodott a másikkal az ágy keretébe kapaszkodott.
Amikor végigsimítottam gerince vonalán egy reccsenést hallottam.Letépte rólam az utolsó ruhadarabot , majd magáról is.Majd mikor összeforrasztotta a testünket ismét ugyanazt a reccsenést hallottam.
Kínzó lassúsággal mozgott de nem zavart.Már nem bírtam tovább el kellett húzódnom , hogy kapjak egy kis levegőt de pont akkor értük el a beteljesülést és hatalmasat sikítottam volna ha Alec belém nem folytja egy csókkal.
Fejét a mellkasomra hajtotta és lecsukta a szemét.
-Számomra ez a legcsodásabb dallam.-suttogta mosolyogva majd legördült rólam és mellkasára húzott.Így nyomott el az álom.


nos ennyi lett volna komikat kérek!!!!

Új blog!

Egyik barátnőmmel (és egyben másoduncsimmal) kezdtünk egy új blogot.Neki ez az első blogja , de szerintem benne is van tehetség:D
A blog címe(és linkje):A múlt árnyékában
és itt a rövidke prológus:D:

Te mit tennél ha az édesanyád vagy apám helyzetében a feleséged  egyik napról a másikra meghalna?Nos apám elmenekül az emlékek elől.Eddig New York-ban laktunk.Boldogok voltunk , tökéletes élettel , és akkor jött a sors.Az anyámat megölték egy bank rablás során.Apa nem bírta feldolgozni anya halálát ezért a hugommal és velem Vencover-be költözünk a nyáron.Minket i mélyen megrázott anyu halála ezért egész nyáron ki sem mozdultunk a házból.De holnap kezdődik a suli.És nincs több bujdosás.

millió puszi:




Natalie

19.fejezet

 nos itt vagyok és kicsit csalódott!csak 6 komi?na nembaj , remélem ehhez majd kapok 10 komit:)
elég hosszú fejezet lett és eseményekkel teli:)




/Amelia szemszöge/



Reggel a hajó erős hullámzására ébredtem.Nyöszörögve dörzsöltem szemeimet.
-Jó reggelt!-suttogta kulcs csontomba Alec majd egy puszit nyomott oda.
-Neked is!-fordultam hasra ölelésében-Vihar közeleg?-kérdeztem szemébe nézve.
-Igen.De nem messze van egy város, ott kikötünk és , hogyha lecsendesedett a vihar tovább indulunk.Viszont most szeretném ha velem tartanál.
-Ez csak természetes.-mosolyogtam rá.Gyengéden megcsókolt.
-Sajnálom a tegnapit.-ült ki ismét bűntudat arcára.
-Már mondtam-ültem fel-felejtsük el.
Az öltözőfal mögé mentem, és levettem a hálóingemet , majd felvettem az alsó fehérneműt és próbáltam befűzni a fűzőmet ám ekkor két hideg kar fonódott derekam köré.
-Nem bírtam ellen állni.-suttogta.
-Segítenél , kérlek?-toltam el magamtól.
-Igen.-sóhajtva meghúzta a fűzőt majd megkötötte.Szembefordultam vele.Mikor végigmért nyelt egyet és szemei befeketedtek.
Nem ellenkeztem volna ha hamarosan partot nem érünk , de így inkább felvettem kiválasztott ruhámat.Ő megrázta a fejét s mikor ismét kinyitotta szemeit azok már vörösen csillogtak.Magamhoz öleltem.Nem tudtam miért de félni kezdtem , hogy újra elveszítem.

A sziget gyakorlatilag ugyanolyan volt mint Tortura.Mindenhol részeg emberek és alul öltözött nők voltak.Az eső már nem eset.Az ég dörgött és villámlott.Hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát.Alec kezét szorongatva sétáltam.A fák közé mentünk.Néhány perces séta után egy kis faházat pillantottam meg.Volt kéménye is melyből füst áradt.Ablakai mögül fény áradt.
-Kié ez a ház?-néztem meglepetten Alec-ra.
-A miénk.-mosolygott rám-Demetri és Felix építette.Tegnap elúsztak idáig mert már akkor tudtuk , hogy vihar lesz, és nem akartalak már azon a hajón tartani.Gyere menjünk be!

Felix és Demetri  már a tűz előtt ült.
-Sziasztok!-álltak fel rögtön.
-Sziasztok!-köszöntem vissza mosolyogva.A ház teljesen üres volt , de nem számított.Meleg volt és száraz.
-Elmegyünk egy kicsit, körbenézünk a szigeten .Jane is velünk jön.Majd holnap délben jövünk vissza.-mondta Demetri Alec-nak.
-Rendben.-válaszolta Alec hálásan mosolyogva.Majd mikor a fiúk kimentek a tűzhöz ültünk.
-Amelia!-szólított meg suttogva.
-Igen?-kaptam rá tekintetem.
-Fontos dologról szeretnék veled beszélni.-egy kis szünet után folytatta-Ha a szigethez érünk neked át kell szállnod Barbarossa hajójára.Ő azonnal visszavisz Olaszországba.
-De miért?-pislogtam rá értetlenül.Ő kezeibe vette arcomat.
-Mert lehet , hogy.....lehet , hogy én nem jövök vissza.-suttogta.
Kitörtek belőlem a könnyeim.
-Nem , nem mondhatod ezt!-kiabáltam rá és felálltam-Nem mondhatsz ilyet!Nincs hozzá jogod!-könnyeim patakzottak.Ő felállt és magához ölelt.
-Ez a lehetőség sajnos mindig fennáll-suttogta hajamba-Ne sírj kérlek!
-Nem akarom , hogy elhagyj!Könyörgök, ne tedd ezt velem!
-Nyugodj meg szerelmem!-simogatta hátamat.Abban a pillanatban rájöttem mit akarok.Eltoltam magamtól és megcsókoltam.Ő szorosan ölelte derekam.Letoltam válláról köpenyét,majd  elkezdtem az ingét gombolni.Ő a ruhámat fűzte ki.Csak akkor szakítottuk meg csókunk mikor megszabadultunk ruháinktól.
Már a földön feküdtünk , a ruháinkon.Elszakadt ajkaimtól és a nyakamat hintette gyengéd csókjaival, majd lejjebb haladt.Könnyeim még mindig potyogtak.Visszahúztam magamhoz , hogy ismét megcsókoljam és mézédes csókjából erőt merítsek.Kezével oldalamat és combomat simogatta.Nem veszíthetem el!Hisz alig tudtunk együtt lenni!
-Ne sírj szerelmem!-suttogta két csók között.Lábaimmal még szorosabban fogtam közre derekát.Úgy tartott karjaiban akár egy porcelánbabát.
Kint tombolt a vihar, bent ropogott a tűz.
Megemeltem a csípőm így egybeolvasztva testünket.Ez a gyönyör nem volt olyan szenvedéllyel túlfűtött , inkább gyengéd és keserédes.Hisz lehet , hogy soha többé nem lesz ilyen csodálatos éjszakánk.
Amikor átléptük a gyönyör kapuit csak még jobban kitört belőlem a zokogás , de szerencsére Alec nem értette félre.Mellkasára húzott és magunkra terítette az esővíztől még kicsit nedves köpenyét.
-Könyörgök ne hagy el!
-Ígérem vigyázni fogok magamra amennyire csak tudok.Már csak miattad is.-simogatta meg az arcomat.
-Ha te meghalsz már nekem sincs miért élnem.-suttogtam.
-De van!Sulpicia és Aro belehalna ha valami történne veled.-mondta halál komolyan-Aludj egy kicsit!
-Nem!Inkább ...beszélgessünk valamiről...mindegy miről csak...csak beszélgessünk.-hadartam zavarodottan.
-Ha hazaértél , szeretném ha megismerkednél Elizabeth-tel.
-Jó!Mindenképp!-bólogattam szipogva.
-És....ha valami történne velem...
-De nem fog!
-De ha mégis....nem haragudnék rád, hogyha te és a bátyám összekötnétek az életeteket.
-Nem azt soha!Csakis téged tudlak szeretni.!Senki mást!-simogattam meg az arcát.
-Csak felvetettem.-mosolyodott el fájdalmasan-De most tényleg aludj , kérlek.
-Itt leszel amikor felkelek?
-Esküszöm!
-És reggel felkeltesz!-ez inkább hallatszott parancsnak mint kérésnek.
-Jó , felkeltelek!-nevetett.
Egy dalt dúdolt.Egy gyönyörű dalt.Ezzel a dallal ringatott álomba.

Reggelre elmúlt a vihar.Alec segített felöltözni.Majd amikor a többiek is visszaértek délben , visszaindultunk a hajókhoz.
Azonnal vitorlát bontottak.
A szobánkba mentünk.El nem engedtem volna Alec kezét semmi pénzért.
-Ne légy szomorú.-simogatta meg az arcomat a szoba közepén állva.
-Nem tudok nem az lenni.-hajtottam le a fejemet.Ő a bőröndjéhez ment és kivett valamit belőle.
-Tudtam , hogy így fogsz reagálni , ezért arra gondoltam , hogy eljött az idő.-elém sétált és térdre ereszkedett előttem-Amelia Volturi!Ígérem az örökké valóságig szeretni foglak és megóvlak minden veszélytől akár az életem árán is!Megtisztelsz engem azzal , hogy hozzám jössz feleségül?-nem a gyűrűt néztem hanem csodás csillogó szemeit melyek fogva tartották tekintetemet.A nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem.
-Igen!-suttogtam fülébe .Eltolt magától és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.Csodás gyűrű volt.

Még aznap a szigetekhez értünk.A két hajó messze a parttól horgonyzott le.A hajó orrnál álltunk Alec-kal,egymás kezét fogtuk.Mikor a hajó megállt felé fordultam.
-Vigyázz magadra!-suttogtam arcát két kezemben tartva.Ő ugyan így tett , homlokunk összeért.
-Te is!Ne aggódj értem!Biztosan túlélem!-mosolygott.
-Bizony!Egy karral, egy lábbal de túléli!-nevetett Felix , amit Jane egy gyengébb fájdalomhullámmal jutalmazott.
-Ne hallgass rá!Mindannyian rendben leszünk!És amilyen hamar csak tudunk visszamegyünk!-simogatta meg a hátamat Demetri.Elszakadtam Alec-tól és megöleltem őt is majd Jane-t és végül Felix-et aki meg is pörgetett a levegőben.Majd Mr.Gibbs-szel és Adam-mal egy csónakba szálltunk és átmentünk Barbarossa hajórára.

Az útat majdnem végigaludtam.Sokat sírtam , de Adam mindig megpróbált megvigasztalni.Az egyik reggel mikor felébredtem , már csak 1 napi járásra voltunk Volterrá-tól.Furcsán éreztem magam.Olyan...gyengének.
Kopogtak.
-Jöjjenek be!-kiabáltam mosolyogva.Adam és Mr.Gibbs jött be.
-Jó reggelt kisasszony!-köszöntek egyszerre mosolyogva.
-Jó reggelt!-ültem le az asztalhoz.Ők követték a példákat.Adam egy tálcát hozott a kezébe ami tele volt gyümölccsel míg Mr.Gibbs saját reggelijüket cipelte.Mindig együtt reggeliztünk de az ebédet és a vacsorát Barbarossá-val töltöttem aki mindig mesélt a kalandjairól és utazásairól.Már nem egyszer bejárta a világot.
Megettem egy almát és egy narancsot.Társaim már végeztek is.Eltoltam magamtól a tálcát.
-Vegyenek nyugodtan!Én már nem bírok többet enni.
-Hát már mi se!-dőltek hátra székükben.Adam már azokat a könyveket olvasta amiket én hoztam magammal az útra.
Még mindig gyengének éreztem magam , aztán hányinger is csatlakozott hozzá.
Az egyik sarokba volt egy vödör.Odaszaladtam még éppen időben.Azt a kevés reggelimet is viszontláttam.A kísérőim idegesen pattantak fel székükről.
-Kisasszony jól van?-kérdezte Mr.Gibbs miközben a derekamat átkarolva felsegített.
-Igen most már jobban.Csak szeretném kiöblíteni a számat.-szédültem is.Még szerencse , hogy megtartottak különben összeestem volna.Adam már hozott is egy pohár vizet.
Mikor végeztem az öblögetéssel visszafeküdtem az ágyba.Mind a ketten aggódva néztek rám.
-Felmegyek megkérdezni mennyi idő amíg odaérünk!-sétált ki Mr.Gibbs.Adam az ágy szélére ült.
-Remélem nem komoly.
-Á,biztos csak egy kis gyomorrontás.-mosolyogtam rá nyugtatóan.

Amikor végre kikötöttünk a fák közül néhány Volturi katona lépett ki élükön anyával és apával.
Amikor leértem rögtön megöleltem őket.
-Kicsikém jól vagy?-kérdezte aggódva anya.Kizárt , hogy tudják mi történt.
-Igen , miért?
-Rettentő sápadt vagy.Tudod mit?Ha visszaértünk Marcus megvizsgál.-simogatta meg az arcomat apa.Anya felemelte a kezemet amin a jegygyűrűm volt.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg megint.Mikor elengedett megint megszédültem ,de még időben apába kapaszkodtam aki reflexből a karjába kapott.
-Mindenképpen szólok Marcus-nak.És Carlisle-nak is írok egy levelet.Most úgyis Londonba költöztek.
-Nem , kérlek Carlisle-nak ne szólj!
-Jó kössünk alkut.Ha valami komolyabb bajod van csak akkor hívatom Carlisle-t.Rendben?
-Rendben.-hajtottam fejemet a vállára.

Egy ideig megfelejtkeztem Alec hiányáról,de csak addig amíg egyedül nem maradtam a szobánkban.Marcus holnap jön vissza a vadászatról és így holnap fog megvizsgálni.A hold fénye besütött az ablakon.Esetleg ő is a holdat nézi éppen?Vagy éppen egy nagy csata közepén van?Erre csupán ő tudna választ adni.És ismét sírok.Nagyon elgyengültem mióta Alec egyedül hagyott.

Reggel éles fájdalomra ébredtem , ami a hasamba nyilallt.És bár még nem ettem semmit hányingerem lett.A fájdalom ellenére felpattantam és szaladtam a fürdőszoba felé.Most is épp időben értem oda...de éppen hogy.Ismét kiöblítettem a számat , ám amikor a tükörbe néztem hátrahőköltem.A szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek , az arcom olyan fehér volt akár egy vámpírnak és a vörös hajammal még rémisztőbben néztem ki.A szemem piros volt a sírástól.Visszamentem a szobába és lefeküdtem vissza a párnák közzé.A hasam még mindig nagyon fájt, de pár perc múlva elmúlt.Helyette a fejem kezdett fájni.Kopogtak.
-Tessék!
-Jó reggelt!-jött be mosolyogva Marcus de amikor meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.
-Jó reggelt!Igen tudom....,hogy nem vagyok a legszebb látvány.-sóhajtottam miközben felültem.
-Mik a panaszaid?
-Fej és hasfájás, szédülés és hányás.
Ledermedt.
-Akkor először megvizsgálom az alhasadat.Egy kicsit megnyomogatom , semmi komolyabb.-tájékoztatott.Lerúgtam magamról a takarót.
Nagyon óvatosan mert még csak hozzámérni is.
-Nem kívántad esetleg mostanság a főtt tojást az almát vagy...?-kérdezte mikor végzett.Szavába vágtam.
-Az almát.
-Te és Alec voltatok mostanában..együtt?-kérdezte óvatosan.
-Nos...igen.-válaszoltam zavartan.Biztos , hogy teljesen elvörösödött az arcom-Mielőtt elindultunk visszafelé.
Pár perces csönd állt be.Marcus a gondolataiba merült és pedig rájöttem , hogy mi "bajom" van.Hogy én milyen vak vagyok.
-Várandós vagyok...ugye?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-Más épeszű magyarázatot nem találok.Valóbban , nem tudom hogyan , de gyermeket vársz.


na ugye ezért kapok 10 komit:D

körédekű közlemény!

Na sziasztok drágáim!Bejelenteni valóm , hogy ma 17.00 órakor indulok Horvátországba nyaralni!
gyűljenek azok a komik különben nem lesz friss ha visszajöttem!!Hazajönni majd Augusztus 13.-14.-én fogok (legalábbis valószínűleg ,de lehet , hogy később).

nos csak ennyit szerettem volna veletek közölni!



millió puszi:


Natalie