22.fejezet

nagyon sajnálom a sok kiesést:(de most itt a friss!és komikat kérek:D



/Alec szemszöge/

Borzasztóan szíven ütöttek szavai , de tudtam , hogy nem gondolja őket komolyan.....vagyis inkább csak reméltem. Másnap mikor visszamentem Sulpicia ült az ajtónak támaszkodva.
-Mi történt?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem kell úgy tenned mintha érdekelne.-sziszegte mérgesen.
-De engem érdekel!-csattantam fel.
-Amelia bezárkózott és senkinek nem nyit ajtót. Most alszik.Miért jöttél?
-Beszélni szeretnék vele.
-Hát ahogy tegnap hallottuk ő inkább azt akarja , hogy hagyd békén.
-Ti hallottátok a veszekedésünket?-inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Viccelsz?Az egész palotában hallani lehetett.-hirtelen felállt-El kell mennem vadászni.Ha már nem is szereted,legalább arra légy tekintettel , hogy a feleséged és vigyázz rá!
-De én szeretem!-mondtam ingerülten de már nem volt ott.
Az ajtó zárva volt de mindig volt nálam egy pótkulcs.
Féloldalán fekve aludt az ajtótól elfordulva.Mögé feküdtem és a hasát simogattam.Nagyon sokat nőtt a baba ilyen rövid idő alatt.
Hallottam ahogy egyre egyenletlenebül veszi a levegőt.Felébredt.Még mielőtt bármit is mondott volna kezem óvatosan szájára tettem.
-Kimondhatatlanul sajnálom  amiket tegnap a fejedhez vágtam.Esküszöm az életemre  , hogy Elizabeth akaratom ellenére csókolt meg , és semmi más nem történt.Csakis téged szeretlek,sose tudnék mást szeretni.-suttogtam fülébe.Ő megfordult , így megláttam piros szemeit.
-Én sokkal jobban sajnálom.Jobb apát keresve se találnék a gyermekemnek.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mondtam mielőtt megcsókoltam.Az egyik kezem még mindig a hasán volt ahol egy apró rúgást éreztem.-Úgy érzem ő is örül a békülésünknek.
-Bizony.-nevetett fel halkan szerelmem.
-Tudod Sulpicia még mindig nagyon haragszik rám.Tudnál esetleg beszélni vele?
-Persze!-ismét megcsókoltam.Amikor ajkaink elváltak hangosan felszisszent.
-Mi történt?-kérdeztem gyorsan.
-Azt hiszem a baba most törte el az egyik bordám.
-Megyek hívom Marcus-t!-már épp álltam volna fel amikor megfogta a kezemet.
-Úgy sem tudna mit tenni.Egyébként is megérdemeltem , mert már rég nem ettem semmit.
-Mit kérsz?-álltam fel.
-Rád bízom , csak legyen édes és savanyú.
-Biztos?-kérdeztem nevetve.
-Igen , elég kívánós vagyok.-harapott ajkába.

/Amelia szemszöge/

Pár hét múlva az egyik éjjel erős fájdalomra ébredtem.
-Mi a baj szívem?-kérdezte Alec aggódva.
-Azt hiszem a baba úgy érzi eleget volt bent.
-Hívom Marcus-t!-a következő pillanatban már Marcus is a szobában volt.
-Milyen gyakoriak a fájások?
-Fogalmam sincs még csak most kezdődött.-válaszoltam erőtlen hangon.Kopogtak.
-Ki az?-kérdezte Alec  ingerülten.
-Carlisle vagyok !Segíteni jöttem!-nyitott be a szobába.
-Kitalálom.Alice láttam.-mosolyogtam rá.
-Igen.-nevette el magát.
-Alec menj ki kérlek.-szorítottam meg kedvesem kezét.
-Eszem ágában sincs!Végig melletted leszek!
-Nem!Kimész!Most!-lett "kicsit" agresszívabb a hangom-Csak egy kicsit , hogy megnyugtasd a többieket.Kérlek!
-Rendben , de utána visszajövök!-ment ki az ajtón.
A fájdalmam egyre erősebb lett és már nem bírtam visszatartani fájdalmas sikításomat.

/Alec szemszöge/

Miután kimentem és szólam a többieknek ,hogy mi a helyzet , rögtön  visszamentem kedvesemhez és megfogtam a kezét.Annyira szorította a kezemet , hogy már majdnem fájt.
-Már csak egy kis időt bírj ki!- biztatta Carlisle.
Majd babasírást halottam.
-Kisfiú!-mosolygott ránk Carlisle.Majd miután megmosdatták és bebugyolálták odaadták kedvesemnek.Amint Amelia-nak adták abbahagyta a sírást.
-Szia kicsikém!-simogatta meg az arcát-Mi legyen a neve?
-Válassz te.-mosolyogtam rá.
-Anthony.A mi kicsi Anthony-nk.
-Tökéletes.-Carlisle mellém lépett.
-Akkor ugye nem kellesz átváltoztatni?-suttogtam úgy ,hogy csak ő hallja.
-Mint látszik jól van.Nem veszített túl sok vért.Ezért nem lesz rá szükség.-suttogta mosolyogva.
-Köszönünk mindent.
-Ez csak természetes.De most hagyjuk őket pihenni.Amelia!Szerintem próbáld meg anyatejjel a kis csöppséget és csak akkor adjatok neki vért ha a tejet elutasítja.
-Úgy lesz!-mosolygott rá Amelia.
-Szívem akkor mi most hagyunk pihenni,rendben?-simogattam meg arcát.
-Igen.-bólintott.Kisfiúnk hatalmas kék szemeit rám szegezte.A leges-legszebb kisbaba volt akit valaha láttam.

komikat kérek!:D