BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2012. február 10., péntek

23.fejezet

itt a fejezet!!JÓ HOSSZÚÚÚÚÚÚ!!:D KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!


/Amelia szemszöge/


A babának szerencsére ízlett az anyatej.Az én kis Anthony-m.Olyan boldog voltam , hogy el is sírtam magam örömömben.
Amikor eleget evett , ásított egy hatalmasat ,lehunyta zafír kék szemeit, fejecskéjét mellkasomra hajtotta és elaludt.Egy ideig néztem ahogy békésen szuszog , majd kiságyába fektettem.Egy valódi kis csoda volt.Megérte az a szörnyű fájdalom.Majd behúztam a sötétítőfüggönyt és visszafeküdtem aludni.
Arra ébredtem , hogy Alec átkarolja a derekamat.
-Bocsáss meg!Nem akartalak felkelteni.-suttogta.A kulccsontomon éreztem hideg leheletét.
-Semmi baj.-mondtam mikor már szembefordultam vele.
-Azt hittem elveszítelek.Hogy belehalsz a fájdalomba.-vallotta be szomorúan mire én halkan felnevettem.
-Ilyen gyengének tartasz?
-Ez nem vicces.Nagyon erősen szorítottad a kezemet.
-De megérte.-mosolyogtam rá.
-El sem tudom mondani mennyire szeretlek.-húzott közelebb magához ,és gyengéden megcsókolt.Ekkor kisfiunk nyöszörögni kezdett.Már álltam volna fel amikor Alec visszahúzott.
-Te csak pihenj!Én idehozom.-állt fel mellőlem.Óvatosan karjaiba vette gyermekünket és visszafeküdt  mellém.Kettőn közé fektette a kis csöppséget , aki hatalmas kék szemeivel , hol engem  hol apját nézte tátott szájjal.

-Gyönyörű gyermek.A szeme ugyanolyan kéken csillog akárcsak a tiéd.-mosolygott rám.
-De az arca inkább rád hasonlít.
-Szerintem nem.Inkább rád.Az apró pisze orr,a szív alakú arc, a telt ajkak.
-Legyen igazad.-csóváltam a fejem megadóan és visszahajtottam a fejem a párnára.
-Akkor visszaaltatom a kis szőke herceget.-nevetett Alec.A karjába vette és ringatni kezdte.
-Nagyon aranyosak vagytok így együtt.-mosolyogtam rájuk majd lehunytam szemeimet.Nemsokkal később mellettem besüppedt az ágy.Szerelmem jéghideg mellkasához bújtam ő pedig védelmezően ölelt át.



Az elkövetkezendő egy hetet még az ágyban töltöttem szigorú ellenőrzéssel.Kisbabám nagyon gyorsan nőtt.Már inkább nézett ki egy évesnek mint újszülöttnek.Folyton mosolyog mindenkire akit meglát.Mindenkit apró ujjai köré csavart.Még mindig tartom magam ahhoz , hogy rám nemigazán hasonlít , legfeljebb belsőre.Nyugodt volt és csöndes , és akkor volt a legboldogabb amikor mind a hárman együtt voltunk.
Amikor külön szobát kapott Alec megduplázta az őrséget.
-Min gondolkodsz kedvesem?-kérdezte a kertben ülve.Tél van .Anthony éppen a hóval ismerkedett.Hamarosan bált rendeznek.A vendégek Angliából jönnek.
-Az elmúlt héten , de ez nem érdekes!Inkább mesélj , kik lesznek a vendégeink!
-Szerintem már ismered őket a történelem könyvekből.-mosolygott rám.
-Például?
-VIII.Henrik Tudor és a lánya Mary , legalább is az emberek ezen a neven ismerik őket.
-M..mi?
Vegyél levegőt is .-nevetett.Nagyon jó barátja Aro-nak.Sőt ki is nevezte az Angliai vámpírok helytartójának.-mesélte miközben az ölébe vette Anthony-t - Nem kell tartanod tőlük.Rendes vámpírok.
-Ne higgy előítéletesnek , de hat felesége volt , ebből kettőt lefejeztetett.
-De Mary jó hatással volt rá az idők során.
-Mármint akit Bloody Mary-nek hívtak mert minden protestáns hívőt kivégeztetett?
-Már egyáltalán nem érdekli őt a vallás.-nyugtatott mosolyogva
-Jó, elfelejtek mindent amit tanultam.De most már  menjünk be , mert Anthony megfázik.


A palota nyüzsgött az előkészületektől.A vámpírok olyan gyorsan futottak a folyosón , hogy attól féltem nekem jönnek.
Anthony-nak új szokása lett mióta saját szobája van.Most már  csak akkor alszik el ha valamelyikünk mesét olvas neki , vagy énekel.
Az egyik este mikor már az ágyba feküdtünk szerelmem érdekes ötlettel állt elő:
-Azon gondolkodtam , hogy a bál után nem lenne e kedved elmenni Salerno-ba megint?
-Kedvem lenne , de Anthony bírná a hosszú utat?
-Én  arra gondoltam , hogy csak ketten mennénk.Csupán pár napra.Annyira...-nyelt egyet-vágyom rád.De nem akarom , hogy bárki zavarjon minket , meg azért a fiunk is itt van a szomszéd szobába.Ő itt biztonságban van.
-Jó ötlet.Én is vágyom már rád.-csókoltam meg-Nagyon-simítottam végig mellkasán-nagyon-kalandozott el a kezem lentebbi régiókra-nagyon.
-Ne kísérts...kérlek.-nyögte elfúlóan mire a kezem visszahelyeztem mellkasára.-Köszönöm.-fújta ki a levegőt-Te kis gonosz szirén.
-Szirén?-nevettem fel.
-Igen.Emlékszel hol láttalak először?-nevetett ő is,mire vér szökött az arcomba-Még mindig zavarba tudlak hozni?
-Igen , te mindig zavarba fogsz tudni hozni.-sütöttem le a szememet.

Másnap reggel síró hívogatásra keltem.
-Anya!Apa!Anya!Apa!
Először azt hittem álmodom ,de amikor Alec óvatosan felállt mellőlem , tudtam , hogy ez nem álom.A kisfiunk utánunk sírt.Én is nyomban felkeltem.
Amikor benyitottunk a szobába a látvány letaglózott mindkettőnket.Egy négy-öt évesnek kinéző gyermek sírt , kinek göndör szőke haja volt.A karjaimba vettem ő pedig átölelte a nyakamat.
-Anya , rosszat álmodtam!-mondta szipogva.
-Semmi baj kicsikém.Itt vagyunk.-nyugtattam és puszikat hintettem könnyáztatta arcocskájára.Mikor megnyugodott megkért , hogy tegyem le.Azonnal az ajtó irányába szaladt, de Alec még időben elkapta.
-Ejnye!Kiszökni nem szép dolog!-dorgáltam meg mosolyogva.
-Nagyapához szeretnék menni!-csillantak fel kék szemei.
-Rendben , de először fel kell öltözni!
-Hagyd csak majd én felöltöztetem,te csak menj és készülődj.-mosolygott rám szerelmem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Én is kérek!-tartotta oda arcocskáját Anthony , én pedig egy cuppanós puszit adtam neki , amit ő viszonzott is.
Amikor kiléptem az ajtón még utánam kiáltott:
-Szeretlek mami!


Amikor kikészítettem a ruhámat kopogtak , majd Katherine lépett be.
-Felség!-hajolt meg.
-Ó Katherine,de jó hogy látlak-öleltem meg-De rég láttalak.
-Nemrég értem vissza délről Robert-tel.Nagyon sajnálom , hogy a várandósága alatt nem voltam jelen , és , hogy az esküvőn sem jelentem meg.Szörnyen röstellem.
-Ugyan,semmi baj!A lényeg , hogy most itt vagy!Segítenél a fűzővel , kérlek!
-Természetesen!-bólintott majd meghúzta a selyemfonalat.Nem túl szorosan de egy pillanatig levegőt sem kaptam.Na igen...elszoktam a fűzőktől.Utána rám adta a ruhámat.Miközben Katherine a ruhámat fűzögette , Anthony és Alec nyitott be.Kisfiam azonnal hozzám szaladt és átölelte a derekamat.
-Nagyon szép vagy mami!-mosolygott rám.
-Köszönöm kicsim.-simogattam meg a hátát.
-Istenem milyen elbűvölő gyermek.-mosolygott rá Katherine is .
-Akár csak az édesanyja.-lépett mellém szerelmem.
-Nos akkor én megyek is.-lépett elénk udvarhölgyem-Felségek.-hajolt meg , majd kisietett a szobából.
-Most már mehetünk a nagyapához?-kérdezte kisfiam miközben megfogta a kezemet.
-Igen mehetünk.-csóváltam meg a fejemet és elindultunk a trónterembe.
A folyosón összetalálkoztunk Felix-szel , aki szintén meglepődött Anthony láttán , de csupán egy pillanatig , és két másodpercen belül már a nyakába volt és előrébb mentek.Alec átkarolta a derekamat és egy gyengéd csókot adott a számra.
-Hm...ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyogva.
-Mert lélegzetelállító vagy és mert nagyon szeretlek.
-Ne hízelegj!-nevettem el magam.
-Ez az igazság!-vonta meg a vállát.
-Mami gyertek már!-sürgetett kisfiúnk Felix nyakából.

Amikor beértünk a terembe elfoglaltuk a helyünket.Anthony ,apa ölébe fészkelte magát ,aki nagyon örült ennek.
-Mami , azok a vámpírok akik idejönnek ugye kedvesek lesznek?Ugye nem akarnak minket megölni mint azok a Románok?
-Ki mesélt neked a Románokról?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Felix bácsi!És azt is mondta ,hogy alig várja , hogy egyet-kettőt közülük darabokra szedjen.
Felix-re néztem azzal a tipikus "Te megőrültél?" nézéssel.
-Igazából nem közvetlenül neki mondtam , hanem Santiago-val beszéltünk erről és .....véletlenül ő is ott volt.Sajnálom Amelia.-nézett rám bűnbánóan.
-Most már mindegy.-legyintettem-De többet ilyet ne csinálj..rendben?
-Ígérem,soha többet!-bólogatott.

Anthony még velünk maradt pár percig , de utána hógolyózni akart Demetri-vel és Felix-szel,így hát kimentek.

-Aro , lehet hozzád egy kérésünk?-nézett apára Alec aki bólintott , hogy folytassa-Szeretnénk ha a bál után elengednél minket,engem és Ameliá-t Salerno-ba kicsit...pihenni.Tudnátok esetleg addig vigyázni Anthony-ra?
Látszott apán , hogy rögtön értette mit takar a "pihenni" szó , el is mosolyodott amikor Alec kimondta.
-Természetesen , menjetek csak!
-Nagyon köszönjük apa.-mosolyogtam rá.

A délután hamar eljött, és a vendégeink hamarosan itt lesznek.


KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!!!