SZIASZTOK!!

egy kis bejelenteni valóm van számotokra!
nos nem tudom hányan szeretitek a Karib Tenger Kalózait , viszont nemsokára szerepelni fognak a benne lévő szereplők a történetben!remélem nem bánjátok;)
lécci írjatok komikat hogy mennyire tetszik az ötlet:)


millió puszi:



Natalie


U.i.:Amíg nem gyűlik össze legalább 10 komi nincs friss!

13. fejezet

sziasztok!itt a fejezet!kicsit hamarabb hoztam:)KOMIKAT KÉREK!




/Amelia szemszöge/

Reggel a felkelő nap sugaraira ébredtem és arra , hogy Alec meztelen mellkasa csillogni kezdett. Magamra akartam húzni a takarót mert úgy hittem , hogy még mindig nincs rajtam ruha .Azonban meglepődve vettem észre , hogy Alec inge rajtam  van.

-Jó reggelt!- cirógatta meg Alec az arcomat –Este rád adtam , mert sose tudni mikor jönnek hívatlan vendégek. - mosolygott.

-Köszönöm!-csókoltam meg- Be kell vallanom , hogy kicsit szégyellem magam a tegnap este miatt.Nem lett volna szabad , addig amíg házasok nem vagyunk.-hajtottam le fejem csillogó mellkasára.

-Ez badarság amit az emberek találtak ki , hogy korlátokat szablyanak a szerelmesek közzé.A vámpírok világában ez teljesen másképp van.És ne érezd szégyenkezve magad , mert nincs rá okod!Vagy..te már megbántad?-kérdezte elszomorodott hangon.

-Persze , hogy nem!Alec , ez volt életem egyik legszebb éjszakája!-mondtam mosolyogva , mélyen a szemébe nézve- Mellesleg a másik az amikor először megcsókoltál!

-De biztos , hogy nem okoztam fájdalmat?- kérdezősködött tovább aggodalmas hangon.

-Nem fogok hazudni , az elején picit tényleg fájt .De nagyon rövid idő múlva el is tűnt a fájdalom.- simítottam végig , csillogó márványarcán.

-Én..annyira sajnálom!Soha többé nem okozok fájdalmat!Ezt már ugyan egyszer megígértem , de úgy látszik csak megszegtem az ígéretemet!És ha a betartása azzal jár , hogy nem lesz ilyen éjszaka többé  , akkor is kitartok az ígéretem mellet.

-De Alec, ez csak…ez.., hát tudod én..-szép mondhatom , mit össze nem tudsz dadogni-szidtam magam gondolatban.Biztos voltam benne , hogy már rákvörös volt az arcom zavaromban.-Tudod hozzám még rajtad kívül egy férfi sem ért.-suttogtam.Egyszerűen olyan zavarba voltam , hogy az arcára sem mertem nézni.-Nem a te hibád volt.-tettem még hozzá.

-Bocsáss meg , hogy zavarba hoztalak!Tudhattam volna.De ez a beszélgetés kezd fullasztóan kínossá válni mind a kettőnk számára , ezért rakjunk pontot az ügy végére.

-Pedig tegnap este egyikőnk sem volt zavarban.- mosolyodtam el , az estét felidézve.

-De , hogy más is szóba kerüljön , ma elmennék vadászni.Nem akartalak este itt hagyni , miután elaludtál.De most már halaszthatatlan.Ugye nem baj?-kérdezte miközben fekete szemeivel az arcomat fürkészte.

-Nem , dehogy baj!Menj csak!Úgy is anyával akartam ma beszélni , és apát is régen láttam már , szerintem őt is meglátogatom.-számoltam be napi tervemről.

-Rendben van!Ígérem sietek vissza!

-Miattam igazán nem szükséges!Maradj csak ameddig szeretnél!-suttogtam pár centire ajkaitól.

-Jól van szerelmem!Szeretlek!-csókolt meg.Nem igazán akartam elengedni ajkait , de végül erőt vettem magamon és hagytam  , had menjen öltözni.

Kopogtak.

-Szabad!-kiáltottam s közbe visszafeküdtem az ágyba.

-Felség!-jött be két udvarhölgyem fej lehajtva.Meghajoltak , majd mikor felnéztek mentegetőzésbe kezdtek.

-Sajnáljuk!Nem akartunk zavarni.-tették fel kezeiket.Már éppen akartam mondani , hogy semmi baj de Alec megelőzött.

-Nem zavarnak!-jött ki immár felöltözve.

-Felség!-hajoltak meg neki is.

-Ahogy , mondtam sietek vissza!-jött hozzám , majd megcsókolt és az ajtóhoz sétált.

-Vigyázzanak rá hölgyeim!parancsolta mosolyogva.

-Ez csak természetes!- válaszolt komolyan Kathriene .Amikor Alec kiment mind a ketten mosolyogva néztek vissza rám.

-Felség ,  szándékában áll felöltözni vagy pihen még egy kicsit és hozzuk fel a reggelit?-kérdezte Renata.

-Nem , inkább felöltözök és az ebédlőben reggelizek, köszönöm.- mosolyogtam vissza rájuk.De ők még mindig csak álltak , mintha az előbb meg sem szólaltam volna-Jól érzik magukat?-kérdeztem egy kicsit aggódva.

-Természetesen , csak egy kicsit ….nem lényeges.El tudná ismételni amit mondott , kérem?-„tért vissza”  Kathriene.

-Felöltözök és az ebédlőben eszek.- ismételtem el ismét mosolyogva.

-Rendben!Renata segíts a fűzőben , és én addig előveszem a ruhát.Melyik ruhát óhajtja felvenni , hercegnő?-kérdezte már a gardróbban állva.

- Magára bízom Kathriene.-mondtam miközben Renata szorosra húzta fűzőt.Egy nagyon szép fekete fehér ruhával tért vissza.

Miután felöltöztem lementünk az ebédlőbe.

-Eredményes volt a vadászatotok?-kérdeztem tőlük az asztalhoz leülve.

-Igen…most egy ideig nem lesz szükségünk vérre.-mosolygott vissza Kathriene.

-És nem történt semmi…érdekes dolog veletek?-érdeklődtem tovább.

-Miért kérdi Felség?-kérdezte kicsit hisztérikusan Renata.

-Csak mert olyanok vagytok mint akiket elvarázsoltak.Csak nem , szerelmesek vagytok?-kérdeztem még szélesebben mosolyogva.

-Nos…de.-vallotta be Renata.

-És ismerem őket?- kíváncsiskodtam.

-Nem.Nomádok.De szeretnének csatlakozni a Volturihoz.Azt mondták , hogy holnap szeretnének bejönni , Aro-hoz.De önről nem tudnak , és ezért azt mondtuk nekik , hogy inkább ne jöjjenek.-magyarázta Kathriene.

-Akkor most menjetek és beszéljetek velük , hogy nyugodtan jöjjenek holnap.A holnapi napot olvasással szeretném tölteni így bezárkózom a szobámba és ki sem jövök.-határoztam el.

-De Felség…-kezdett volna ellenkezni Renata de a szavába vágtam.

-Semmi de!Ez parancs!A nap többi részét az anyámmal és az apámmal töltöm!Menjenek!- fenyegettem meg őket színpadiasan.

- Köszönjük!-álltak fel és már ott sem voltak.

Megettem a reggelimet és a trónterem felé indultam.Úgy döntöttem először apához nézek be.

-Apám!-hajoltam meg mikor beléptem , majd odamentem hozzá , megöleltem és egy puszit adtam az arcára.Ő akár egy gyermeket , az ölébe ültetett. Csak mi voltunk a teremben.

-Hogy érzed magad lányom?

-Remekül!Képzeld , Renata és Kathriene találkoztak tegnap két nomáddal akik csatlakozni akarnak hozzánk!-meséltem mosolyogva.

-Hát ez tényleg remek hír!

-Igen az!Nem tudod anya hol van?

-A kertben , legalábbis nekem azt mondta oda megy.

-Te nem akarnál ki jönni?A napfényhiány ártalmas az egészségre.-mosolyogtam rá.Persze tudtam , hogy ez nem így van de egy próbát megér.Nevetni kezdett.

-Bocsáss meg kincsem de most nem lehet.Egy csapat újszülöttet fognak hozni hamarosan.Örülnék ha édesanyád mellett lennél , úgy nem eshet bántódásod.Christopher majd kikísér.

-Rendben!Szeretlek apa!-adtam még egy puszit arcára majd elindultam az ajtó felé.

-Én is szeretlek kincsem!

Chriss már az ajtó mögött várt.

-Haragszol még rám?-kérdezte a folyosón sétálva.

-Miért kéne?

-Hát..a modortalan megnyilatkozásom miatt az első nap.Tudod amikor találkoztunk.

-Már megbeszéltük.Nem haragszom.-mosolyogtam rá bátorítóan.

-Az öcsém írtó nagy mázlista.-mondta inkább elkeseredve.Nem viccnek szánta.

-Miért?A rangja miatt?

-Nem …mindegy!Itt vagyunk!-nyitotta ki a kertre nyíló ajtót.Nem értem ezt a fiút.

Anya valóbban a kertben volt , az udvarhölgyeivel.Chriss eltűnt mellőlem.

-Felség!-hajolt meg a két nő.

-Chelsie , Aurora magunkra hagynának egy percre?-inkább parancsnak hangozott mint kérésnek.

-Természetesen!Felséges úrnőm, hercegnő!-hajoltak meg ismét majd bementek az épületbe.

-Anya mond miért vagy ennyire ellenséges Christopher-rel?

-Hidd el , megvan rá az okom!-lépett a rózsabokor mellé.

-Mi?Mond el kérlek!

-Nem tehetem!Ez olyan dolog amit jobb ha tőle halassz majd.-mondta mármár suttogva és közben letépett egy virágot és nekem nyújtotta.A rózsa gyönyörű rózsaszín árnyalatú volt.Szárán alig volt tüske.

-Rendben.Nem baj!-mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében,majd visszamentem a palotába.A folyosón összetalálkoztam Santiago-val.

-Felség!-hajolt meg.

-Santiago kérem szóljon Chrisstopher-nek , hogy a könyvtárban várom.És kérem siessen!utasítottam.Magam is megijedtem rideg hangom hallatán.

-Igen is!-válaszolta majd futásnak eredt.

Három perce sem ültem a könyvtárba Chriss lépett be az ajtón.

-Hivattál?-kérdezte az asztalhoz sétálva.

-Igen!-bólintottam immár állva-Mit titkolsz előlem?Miért nem tud elviselni téged az anyám?-zúdítottam rá dühösen kérdéseimet.

-Nem tudom!-felelte halkan.

-Legalább ne hazudj!Pontosan tudom , hogy valamit titkolsz előlem…mindenki elől és ha nem mondod meg miaz majd az apám kiszedi belő…-nem tudtam befejezni indulatos mondatomat , mert hírtelen magához húzott a derekamnál fogva és megcsókolt.Nem olyan volt mint Alec csókja. Ő vágyakozóbb volt és sokkal dúrvább.Próbáltam eltolni magamtól és mikor sikerült  egy hatalmas pofont akartam adni neki.De csupán az én kezem sínylette meg.

-Jól vagy?-lépett közelebb.

-Hozzám ne érj!-sziszegtem dühösen.

-Sajnálom , de te kérted!

-Azt , hogy mond el!-kiabáltam rá.

-Segíthetek valamiben?

-Igen!Nem szólsz erről senkinek , nem gondolsz erre soha többet , és nekem nyugtomat hagyod.Alec-nek pedig elmondom én.Ő úgyis rájönne előbb vagy utóbb.Most felmegyek a szobámba , te pedig szólj Marcus-nak.Ha bárki kérdezi , hogy mi történt , mond azt ,hogy olyan mérges lettem , hogy beleütöttem a falba…ami részbe igaz is.-szögeztem le majd a szobámba indultam.

Marcus szerencsére nem kérdezősködött sokat.A kezem nem tört el csupán zúzódótt.A nap további részét a szobámban töltöttem egyedül.Nem akartam senkit sem látni csakis Alec-ot.Csak feküdtem és gondolkodtam , hogyan fog vajon reagálni Alec , ha elmondom neki a könyvtárban történteket…..