Nagyon sajnálom!:(

Sajnálom , nem tudok frissel szolgálni a héten:(nem tudok gépközelbe se jutni majd , mert rengeteg nagydolgozatot írunk a héten.("nagy örömömre"-.-)amint tudok hozok frisst!


millió puszi:

Natalie

6. fejezet

itt a friss közkívánatra:D NAGYON NAGYON NAGYON örülök hogy mindenkinek tetszik a történet!Kérlek megint írjatok komikat!



/Amelia szemszöge/




Mivel nem volt semmi dolgom , egész nap ki sem keltem az ágyból.Heidi kétszer is bejött megnézni , hogy tényleg nem vagyok e beteg.Hát ebben az esetben , ha a lustaság betegség , akkor halálosan beteg vagyok.Jane is bejött hozzám , vele sokáig beszélgettem.Aztán visszaaludtam , és csak naplementére ébredtem fel.Gyorsan felöltöztem , és kiszaladtam a kertbe.Mindig is szerettem nézni a naplementét.Olyan csodás jelenség.Amikor az ég egyik fele már beszürkült , a másik , viszont gyönyörű narancssárgás színben játszik , és ahogy a felhőket megvilágítja , azok rózsaszínűek.
Egyszer csak Caius jelent meg a padom mellet , melyről az eget néztem.
-Gyönyörű , igaz?-kérdezte , kivételesen kedves hangon.Az arcára pillantottam , és láttam , hogy halványan mosolyog.
-Igen...az.-mosolyodtam el én is.
-Tudok egy sokkal jobb helyet , ahonnan sokkal jobban látszik.Úgy egy kilométerrel arrébb , áll egy hatalmas fa.Ha szeretnéd elkísérlek.-mondta mézes mázosan.
-Köszönöm nem.Most amúgy is mennem kell.Viszont látásra.-fordultam sarkon, s mentem fel szobámba.

Nem tudom miért , de még mindig álmos voltam.Beleültem egy nagy kád forróvízbe , amiben közel egy órán keresztül áztam.Majd kimásztam és felvettem új hálóingemet.A hálóruhákat varrta meg leghamarabb a varrónő , és ma már el is küldte.
Bebujtam vissza az ágyamba , és megpróbáltam aludni.Nem kellet kétszer mondani.

Az éjszaka közepén arra keltem , hogy valaki bejött a szobába.Felpattantak szemeim.Akkor a bejövő személy már felettem állt , egy tőrrel a kezében.Caius volt az.Megpróbáltam arrébb gurulni az ágyon ,ami csupán félig sikerült , ezért a tőr , az oldalamba , pontosan két bordám közzé szúródott.Teli torokból sikítottam.Támadóm erre olyannyira meg ijedt , hogy még a tőrt is bennem felejtette, és kiugrott a becsukott ablakon.Nagyon , fájt, mozdulni se bírtam.
5 perc múlva Heidi jelent meg az ajtóban, Sulpiciá-val.
-Uram isten!-szaladtak mindketten hozzám.
-Bocsáss meg!-mondta Sulpicia és kiszedte belőlem a tőrt.Szemük éjfekete volt-Heidi menj és szólj Aro-nak!-adta ki az utasítást.
-Ki volt az?-kérdezte levegő vétel nélkül.
-Caius.-hörögtem.Már minden tiszta vér volt.Az ágynemű , a takaró, és Sulpicia keze.
-Mi történt?-szaladt be Aro.
-Később,túl sok vért fog veszíteni.Hol van Marcus.Ő ért az orvostudományhoz.
-Marcus-t elengedtük vadászni , a szomszédos megyébe.-magyarázta Aro.
-Akkor most...-hagyta félbe a mondatot Sulpicia.
-Igen.-bólintott Aro.Ekkor egy szőke hajú férfi jelent meg az ajtóban.
-Ne Aro!-Majd én segítek rajta.-jött oda hozzám.

Elállította a vérzést ,összevarrta , és bekötözte a sebet.Majd valamilyen injekciót vett elő.
-Nyugalom , csak fájdalomcsillapító.Kérsz altatót is?-kérdezte kedvesen.Én megráztam a fejemet.
Beadta a fájdalomcsillapítót , és kiment a szobából.


/Sulpicia szemszöge/



Caius most meglakol az összes bűnéért amit elkövetett életében.Athenodora meggyilkolásáért és ezért is.Szegény kislány.
-Sulpicia , neked mondott valamit?-zökkentett ki gondolkodásomból férjem dühös hangja.
-Amelia?-kérdeztem vissza.
-Ki más?
-Ő azt mondja , hogy Caius volt.Ami érthető enne.Túl sokat tud.
-Ezt ,hogy érted?-kérdezte türelmetlenül.
-Amelia megtudta , hogy Caius ölte meg Athenodor-át.Az okot , még nemtudta kideríteni.
-És ezek a források mennyire biztosak?
-Maga Athenodora mondta neki.-mondtam magabiztosan.
-Heidi!-hívta magához férjem.
-Igen?-termedt előtte a lány.
-Szólj , Jane-nek , Felix-nek és Corin-ak , hogy azonnal eredjenek , Caius nyomába.És ha elkapták , hozzák a  trónterembe.-utasította.
-Igenis!-biccentett , majd elindult Jane szobája felé.Én visszamentem Ameliá-hoz , aki meglepő módon ébren volt.
-Nem kért altatót.-magyarázta Carlisle.
-Köszönjük a segítséget.A lányod látta igaz?-kérdeztem.
-Igen.Alice , is Caius-t látta.De miért akarta megölni?Bár úgy gondolom , ez nem a legésszerűbb kérdés.Caius , ha tehetné , még Aro-t és Marcus-t is megölné.
-Egyenlőre legyen elég annyi , hogy túl sokat tudott, egyes dolgokról.
-Rendben van.Ó és Aliece , azt kérdi , eljöhet e megismerni Ameliá-t.
-Csak Alice jönne?-kíváncsiskodtam.
-Nem.Igazából az egész családom megszeretné ismerni , azt a lányt aki még egy Volturi szívét is megpuhította , és dobogásra bírta.Bár úgy látom , te is kedveled, és Heidi is.-amikor befejezte Ameliá-ra néztem aki közben elaludt.
-Ebben igazad van.Bárcsak nekem is lehetne egy ilyen lányom.Na de a témára visszatérve, szerintem Aro is örömmel látná családodat.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.A családom nevében is.-mosolygott rám.
-Igazán nincs mit.-mosolyogtam vissza.


/Amelia szemszöge/



Álmomban , egy erdőben jártam.Hosszú ruhám egyszer ,egyszer beakadt néhány bokor ágába.Egy férfi hangot , hallottam, majd egyre több férfiét.Közeledtem hozzájuk.Elbújtam egy fa mögött.
-Nos akkor segítesz?-kérdezte egy mély hangú férfi.
-Igen.-válaszolta Caius.
-Akkor most már a Románok-hoz tartozol.És megkapod az irányítást egész Olaszország felett , ha a hadművelet sikerrel jár.-folytatta tovább a mély hangú férfi.-Most mi elmegyünk.Vissza megyünk Romániába.Sok szerencsét Caius.-mondta majd ,már csak süvítést hallottam.Észrevettem , hogy Caius , vagyis szerintem ő , közelít felém.
-Athenodora?-kétségbeestem , futni akartam  , de elkapta a kezemet , és letépte a karomat.
Verejtékesen ébredtem fel a szörnyű rémálomból., majd sírni kezdtem.Olyan...valóságos volt.
-Sss-ölelt óvatosan magához Sulpicia-Csak egy rossz álom volt.
-Athenodora.... megmutatta..... mi.... történt vele.......  azon az éjjel.... amikor Caius... megölte.-suttogtam szipogva-Azért ölte meg , mert valami fontos dolgot tudott meg.Caius szövetkezett....valami Román klánnal....ellenetek.Azt mondták...megkapja...az ország feletti hatalmat, ha segít nekik.
-Ó istenem...így már minden világos.Soha nem fogjuk tudni meghálálni a segítségedet Amelia.-simogatta meg a fejemet.
-A hála nem nekem jár hanem Athenodorá-nak.
-De nélküled nem ment volna gyermekem.
Athenodora jelent meg a szobában.
-Köszönöm-suttogta mosolyogva , majd eltűnt.
-Most már békében nyugszik.-suttogtam Sulpiciának.
-Úrnőm!-szaladt be Heidi-Meghozták Caius-t!
-Rendben , megyek.-válaszolta azonnal-Amelia , most egy kicsit itt kell hagyjalak.De nem leszel egyedül.Carilsle itt lesz veled.-mutatott a szőke hajú férfire , aki mellette ült.
-Rendben van.-suttogtam.A seben még mindig nagyon fájt , beszélni sem tudtam nagyon.Amikor nagy levegőt vettem az is fájt.Sulpicia kiment a szobából.
-Hogy érzed magad?-kérdezte kedvesen-Na jó ez okos kérdés volt.Hisz alig három órája történt.
-Semmi baj.Maga nem embervéren él igaz?Csak mert a szeme aranysárga.
-Jól tájékozott vagy.Valóbban , én állatvéren élek , ahogy a családom is.-mosolygott.
-A neve Carlisle?-kérdeztem mire bólintott-Akkor maga a Cullen család "vezetője".-jelentettem ki magabiztosan.
-Ki beszélt neked rólunk?
-Alec.Nagyon irigyli magukat.Mármint az életvitelüket.Ő is át szeretne térni, de itt nem lehet...azt mondta , hogy akkor túl gyenge lenne a harchoz.
-Hát sajnos ez így van.-sóhajtott-De most inkább pihenj.
Engedelmeskedtem  , és lehunytam a szemhéjam.Nem aludtam , csupán a szemem pihentettem.


/Alec szemszöge/




-Elég gyorsan végeztünk ezzel a küldetéssel.-állapította meg Demetri mosolyogva.
Már a palotában sétáltunk , a trónterem felé, hogy elmondjuk , sikeresen véghezvittük a küldetést.Csak négy újszülöttet kellett megölnünk , akik Párizsban öltek embereket.
-Egyetértek.-bólintottam és én is elmosolyodtam.Alig vártam , hogy viszontlássam szerelmemet.-Dem!Szerinted hol vannak a többiek?-néztem körbe .
-Nem tudom.Lehet , hogy Heidi hamarabb hozta a reggelit.-rántotta meg vállát.
-Demetri!Még csak hajnali három óra van.-állítottam szembe a ténnyel.
-Van benne valami.-értett egyet velem.

Amikor benyitottunk a nagyterembe, mindenki ott volt.Caius állt a terem közepén , akár csak egy vádlott.
-Mester!-szólalt meg először Demetri-Mi történt?
-Caius szövetséget kötött a Románok-kal ötven éve.A szövetség megkötése után megölte  feleségét , Athenodora Volturit , és  megkísérelte megölni , leendő családtagunkat , Amelia Volturi-t.A büntetése ,kínzás , amit Jane fog végrehajtani , majd halál melyben Felix , és Corin segédkezik nekem.-mondta ridegen Aro.Uram isten!Amelia!Sulpicia közeledett felém , ahogy látta az arcomon a kétségbeesést.
-A szobátokban van.Nyugodj meg.Az állapota stabil.Carlisle látta el.-suttogta.
-Köszönöm.-biccentettem , majd kirohantam a teremből , egyenesen fel a szobánkba.

Mikor kinyitottam az ajtót , láttam , hogy Amelia az ágyon fekszik , és alszik.Az ágy mellett Carlisle ült egy széken.Szerelmem kinyitotta szemeit , és Carlisle is felém fordult.
-Alec!-nézett rám Amelia mosolyogva.Hangja erőtlen volt, akárcsak mosolya. Bőre sápadtabb mint valaha.
-Itt vagyok.-fogtam meg a kezét.Láza van.Nem is kicsi-Carlisle, mi történt?-néztem a doktorra.
-Nekem sem részletezték.Sulpicia , csupán annyit mondott , hogy túl sokat tudott.
-De nem baj , már minden megoldódott.Sokkal jobban vagyok.-próbált felülni , de felszisszent.
-Nem szabad felkelned, Amelia.Feküdnöd kell.Különben , felszakadnak a varratok.-szólt rá a doktor.
-Igen.Feküdnöd kell.-értettem egyet Carlisle-val.Olyan rossz volt ilyen gyengén látni.
-Akkor rám itt már nincs szükség.-állt fel a doktor , és kiment.
-Mi volt a küldetésen?-érdeklődött kedvesem.
-Semmi különös.-simítottam végig  homlokán.-Aludj egy kicsit.Ígérem nem megyek sehova.
-Rendben van.-mondta s lecsukta csodás szemeit.



kérlek írjatok komikat!!!

5.fejezet

itt a feji!most nagyon benne vagyok az írásban:)nagyon köszönöm a komenteket!kélek titeket most is írjatok!(bár ez nagyon rossz lett szerintem)

/Amelia szemszöge/




Reggel boldogan keltem fel.Ami először eljutott a tudatomig az az volt , hogy Alec velem van.Már ettől felhőtlenül boldog lettem.Aztán a lelki szenvedésem vége vidított fel.Nem akartam kimutatni , hogy már fent vagyok , ezért a szemem nem nyitottam ki.
-Jó reggelt szerelmem!-mondta hajamba , majd megpuszilta a fejemet.
-Honnan tudtad , hogy felkeltem?
-Az legyen az én titkom.-mondta , és éreztem ,hogy közben mosolyog-Jól aludtál?
-Tökéletesen.-fordultam meg karjaiban , hogy meg tudjam csókolni.
-Ennek örülök.-csókolt meg-Olyan jó melletted  lenni.Teljesen elfelejteted velem , hogy mi is vagyok.
-Jaj már megint ez a téma?-ültem fel-Nem vagy lelketlen szörnyeteg.Ezt leszögezem egyszer és mindenkorra.
-Jó..bocsáss meg, kedvesem.-ült fel hozzám ,és megcsókolt , miközben hideg keze nyakamon vándorolt.
-Meg van bocsájtva.-mosolyogtam rá.
-Ó kegyedet mintha kicserélték volna.-mosolygott.
-Úgy is érzem magam.-adtam puszit az arcára.
-Megmutatom ma a kertet.Nagyon fog neked tetszeni.Tele van virágokkal.-mesélte.
-Hm...igen csábítóan hangzik.-kopogtak.
-Szabad!-mondtuk egyszerre Alec-kal.
-Ismét én!Bocsánat de mára ne nagyon tervezzetek programokat.Ígértél valamit Amelia.-mosolygott rám.
-Ó..tényleg.Ruhát varratni megyünk.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.
-Ugyan!Semmi baj!-simított végig arcomon.
-Na akkor szerintem Jane-nel egy méretek vagytok , megyek és kölcsönkérek tőle egy ruhát neked.
-Ne!-szaladt ki a számon-Mármint , nem vagyok túl jóba Jane-nel , inkább mennék a tegnapi ruhámba.És megvárjuk amíg megvarr egy ruhát , és abba jönnék haza.-hadartam , majd mikor a végére értem bólintottam egyet.
-Rendben van.-bólintott mosolyogva.Gyorsan bementem a fürdőbe , ahol tegnap a ruhát hagytam , arcot mostam , megfésülködtem(Heidi , tegnap a hálóingbe egy fésűt is beletekert) és már kész is voltam.
-Sietek ígérem!-csókoltam meg szerelmemet, majd távoztam szobájából.
Heidi már a nagykapunál várt ,  fekete köpenybe , egy másik nővel az oldalán.
-Amelia , had mutassam be Aro feleségét Sulpiciát.-mutatott a fekete göndör hajú nőre-Úrnőm!Ő itt Amelia ,Alec párja.Csatlakozik hozzánk , hamarosan.
-Örülök , hogy megismerhetlek gyermekem-mosolygott a gyönyörű nő.
-Részemről az öröm , felség.-pukedliztem.A régi , középkorban játszódó könyvekben  , mindig azt olvastam , hogy ilyenkor ez a szokás.
-Bájos , de nem kell a pukedli.Örülök , hogy újabb taggal bővül a családunk.Indulhatunk?
-Természetesen.-bólintottam.




 Négy órán keresztül varrta az első ruhát a varrónő.Egy csodás sötétvörös darab , mely kisestélyinek mondható , de ez napi viseletem lesz.Pánt nélküli  , és hozzá egy hosszú szintén sötétvörös színű kesztyű.,Hozzá kaptam egy fehér harisnyát , és egy fekete , kis sarkú lakkcipőt.
-Nagyon jól áll!-dicsérte meg Heidi.
-Valóbban csodásan mutat rajtad!-értett egyet vele Sulpicia.
-Ó köszönöm.-pirultam el.
-A többiért majd Maria-t foglyuk küldeni.-mondta a varrónőnek Sulpicia.
-Rendben.Szerintem hét végére készen is leszek velük.A viszont látásra.-mosolygott az idős nő.
-Viszont látásra.-köszöntünk el mind hárman tőle.


Amikor visszaértünk , rögtön mentem volna Alec szobájába , de Felix utamat állta.
-Sajnálom , de el kellett mennie egy nagyon hosszú küldetésre.-mondta együtt érzően.
-Ó..... értem.-hajtottam le a fejemet.
-Amelia!Nem beszélgetnél velem egy kicsit?-kérdezte kedvesen , s kezét nyújtotta felém Sulpicia-Megnézhetnénk a kertet.
-Persze , mehetünk.-fogtam meg kezét.


-Tudod igazából , arra gondoltam feltehetnéd nekem a még meg válaszolatlan kérdéseidet.-mondta már a csodás kertben sétálva.Bőre csillogott , mintha ezernyi apró gyémántból állna.
-Nos , igazából lenne egykét dolog.A többi felességgel mi történt?Vagy itt vannak csak nem  szeretnek mutatkozni?-kérdeztem.
-Azt hittem a vámpírráválásról fogsz kérdezni.-mosolygott-Nos régebben hárman voltunk , de a másik két feleség rejtélyes körülmények között meghalt.Legutóbb Caius felesége Athenodora.Azóta Caius-szal nagyon sok rossz dolog történik.De miért kérded?
-Olyan érzésem van mindig , mintha valaki figyelne....valaki nem.....nem élő személy.
-Ó itt már sok ember és vámpír halt meg.Ez hétköznapi dolog itt.
-Pontosan milyen dolgok történtek Caius-sal?-tértem vissza a témára.
-Erről nem lenne szabad beszélnem.Csupán egy furcsa és ismétlődő dolgot említhetek.-mondta zavartan-Mind a három vezetőről , és feleségről , készült egy közös festmény.De mindannyiunkról portré is készült.Caius portréját  minden szombaton vér fedi.Tudsz ebből valamire következtetni?
-Nem vagyok én olyan gyakorlott még.-mosolyogtam-Milyen volt a kapcsolata a feleségével?Mármint Caius-nak.
-Amennyire tudom ,Caius nagyon szerette, és az érzés Athenodora felől is kölcsönös volt.De gondolod , hogy , köze lehet a halálához?-lepődött meg.
-Nem tudom.Lehet , de nem vagyok még elég biztos benne.Caius milyen személyiség?
-Hát , akár csak a férjem , igen hataloméhes .Azonban én kinézném belőle , hogy hátsó szándéka , Aro-t letaszítani a trónról.-suttogta fülembe-Mert , bár hárman vannak irányítók , de Aro szava a döntő szó , bármilyen ügyről legyen is szó.Nekem most mennem kell.-fordult sarkon , majd bement a palotába.
Csodálatosan idő volt,ezért leültem egy márványpadra.Behunytam a szemem , és élveztem a nap , meleget adó sugarait.
Öt perccel később , valaki eltakarta előlem a napot.Amikor kinyitottam a szemem ,, Jane-t pillantottam meg.
-Beszélhetnénk?-kérdezte óvatosan.
-Természetesen.Ülj le nyugodtan.-mutattam a mellettem lévő helyre.
-Sajnálom amit tettem!Annyira sajnálom!Olyan irigy voltam rátok!Hogy ti ott vagytok egymásnak !Nekem senkim sincs Alec-en kívül!És most már értem , hogy neked sem volt senkid , rajta kívül!És kérlek bocsáss meg!-hadarta szerelmem huga.
-Jane!Hát persze , hogy megbocsájtok!De nem értelek.Hisz akkora családod van.Hogy érted azt , hogy csak Alec van neked?
-Nem vetted még , észre,hogy rajta kívül mindenki olyan távolságtartó velem?Hogy mindenki fél tőlem?-tényleg .Demetri is ezt mondta a vonatúton.
-Hát, én hajlandó vagyok az osztozkodásra , feltéve ha te is.-mosolyodtam el-Nem akarom elvenni tőled a bátyádat.Neki is nagyon sokat jelentesz , ebben biztos vagyok.
-Akkor nem  nem haragszol rám?-kérdezte meglepődve.
-Nem...megértelek , hogy nem akarod elveszíteni őt.Én ugyan így vagyok ezzel.
-Köszönöm!-ölelt meg.Nem értem az itteniek reakcióját.Mintha mindenkivel , szívtelenek lettek volna azelőtt.Mintha nem ismernék a megbocsájtást, a szeretetet.De ugyanakkor mindenki olyan kedves egymással.Vagy csak én látom , így?Csak velem ilyen figyelemreméltóan kedvesek?És mindenki sötét magányába burkolózik?Remélem nem.Remélem tévedek.


Egészen estig beszélgettünk , az életükről.Hogy hogyan változtak vámpírrá, hogy milyen is az átváltozás.A fájdalomtól nem félek , inkább ami utána lesz.Mérhetetlen vérszomj,gyilkolási vágy.

A kádban ültem órákig , majd kimásztam , és felöltöztem.Befeküdtem az ágyba , és próbáltam aludni.de nem ment.Ezért felkapcsoltam a villanyt , levettem egy könyvet a polcról , és visszamásztam az ágyba.
Már majdnem elaludtam a könyv mellett , amikor kicsapódott az ablak , és hideg fuvallat járta át a szobát.Felugrottam , és azonnal bezártam az ablakot.Amikor visszafordultam az ágyhoz , észrevettem gy nőt.Vagyis már csak a szellemét.
-Kövess!- mondta , majd átment az ajtón.Jó ötlet lenne?Idegen szellemeket követni , egy idegen helyen , amiben még eligazodni sem tudok?Az utóbbi dolgokat elfeledve , követtem.

A folyosón , senkivel sem találkoztam.A szellem , egy toronyszobába vitt , ami tele volt pókhálóval.A falon egy őt ábrázoló festmény lógott , alatta egy kis aranytáblával.Odamentem , és leporoltam a táblát.
Ez volt rajta látható:Athenodora Volturi.
-Segíts rajtam!Oldozz fel!Büntesd meg aki ezt tette velem  !-mondta dühösen.
-Ki tette ezt veled?-kérdeztem vissza.
-A férjem.
-Miért?-kérdeztem , de már eltűnt.
Körülnéztem még egyszer a szobában , amiben a festményen kívül csupán egy ágy volt , majd lementem vissza a folyosóra.De nem tudtam merre kell visszamenni Alec szobájába.Nem az utat néztem , hanem a szellemet.
Órákon át bolyongtam a folyosókon , míg végül meg nem pillantottam , egy ismerős arcot.
-Amelia!Te meg mit keresel itt éjnek évadján?Aludnod kéne!-szólt rám Sulpicia.
-Úrnőm-gondolom így kell szólítanom-nemsokkal ezelőtt megjelent a szobámban Athenodora.Azt kérte , hogy kövessem.Én követtem , és felvitt egy toronyszobába,ami szerintem az ő szobája lehetett.A falon a róla készült portré lógott.Azt mondta , hogy ...-folytattam volna de ekkor Caius jelent meg.
-Sulpicia!Aro azt kéri , menj fel a szobádba.Ez rád is tartozik ember!-mondta goromba hangon.
-Nem beszélhetsz így vele!-szállt szembe Caius-sal Sulpicia-Közénk fog tartozni ,hamarosan!
-Nem érdekel!Most még csak egy jelentéktelen ember!-förmedt rá a férfi-És most menj lefeküdni ember!-parancsolt rám.
-Valami gond van?-kérdezte Aro.
-Nem ...semmi.-válaszolta Caius.
-Akkor jó.Kedvesem-nézett rám-Menj lefeküdni.Sulpicia visszakísér a szobádba.Jó éjszakát!
Meg sem bírtam mukkanni.Csak elindultam Sulpicia mellett.

Amikor felértünk a szobába , Sulpicia bezárta az ajtót.
-Mit mondott Athenodora?-kérdezte.
-Azt, és most idézem:Segíts rajtam!Oldozz fel!Büntesd meg aki ezt tette velem!Megkérdeztem tőle , hogy ki tette ezt vele , mire ő azt válaszolta , hogy a férje.Megkérdeztem , hogy miért , de akkor már eltűnt.-magyaráztam.
-Biztos vagy benne , hogy azt mondta , hogy a férje?-kérdezte komolyan a nő.
-Igen.-adtam határozott választ-De még ne szóljunk róla senkinek!Megpróbálom kideríteni , hogy miért ölte meg.
-Rendben van.-mondta majd elmosolyodott-Igazán becses tagja leszel a családunknak!De most pihenj!Jó éjszakát !-köszönt el , majd kiment.
Miután visszafeküdtem az ágyba , rögtön el tudtam aludni.


 kérek írjatok komikat!!

4. fejezet

nos itt  egy újabb feji!:)köszi a komikat!örülök , hogy tetszik nektek:)remélem ehhez is írtok:)nagyon örülnék nekik:)




/Alec szemszöge/
(3 hét múlva)


Egy vámpír kivételével , az összes újszülöttet levadásztuk.Közben Cullenék-kel is találkoztunk.A kis koboldvámpír folyton faggatott , hogy miért vagyok szomorú.Én nem mondtam neki semmit , azonban , Demetri nem tudta tartani a száját.Három napig tartózkodtunk Cullen-ék közelébe , majd visszatértünk Volterrá-ba.Hugom iránt mérhetetlen gyűlöletet érzek , még most is.És ez soha nem fog elmúlni.Már-már esedezik bocsánatomért , én azonban nem bocsájtok meg neki.Had érezze ő is , azt amit szerelmem érez.Hogy senki sem szereti.
Másra nem tudok gondolni , csak Rá.A csodás vörös hajára , azokra a tengerkék csillogó szemekre , és vérvörös ajkaira.Amikor először megláttam , amikor megmentettem , és amikor azt mondta nem fél tőlem.Ezek voltak csupán emlékeim.Valamint édes csókja.
Aro-nak semmi sem jutott tudomására.Szerencsére.Amikor a közelében vagyok , mindig valami másra gondolok  , és próbálok igazodni , a már tőlem megszokott viselkedéshez.
Éppen a "vacsorából" tértem vissza szobámba , ahol egy levél várt az asztalon.Alice Cullen írta.
"Alec!
Amelia szönyű dolgot akar  tenni!Siess hozzá amilyen gyorsan csak tudsz!

Alice"

E rövid levél , mélyen felkavart.Átmentem Demetri szobájába.
-Segítened kell!Ameliá-val valami szörnyű dolog fog történni.Engem nem fognak elengedni , de talán téged és Felix-et igen.Kérlek segítsetek.-hadartam egy szuszra.
-Azonnal megyek ,összeszedem Felixet,és máris indulunk.Ha Aro keres minket , mond neki azt , hogy nyomára akadtunk az utolsó vámpírnak is.
-És utána mi lesz Ameliá-val?Mi van ha megint őrültséget akar tenni?Akkor már nem tudunk mit kitalálni.Fel fog tűnni nekik , hogy folyton oda járunk vissza.
-Akkor mondj el mindent nekik.A legrosszabb esetben sem fogják megölni...már csak a képessége miatt..tehát a legrosszabb dolog ami történhet vele , azaz , hogy átváltoztatják.-mondta Demetri.
-Azt nem....ő nem lehet szörnyeteg!Ő ahhoz túl becses.-ellenkeztem.
-Inkább haljon meg?-tette fel a költői kérdést Demetri.Erre mind a ketten tudtuk a  választ.Majd Dem felvette a köpenyét és elindult megkeresni Felix-et.
-Hát ő meg hová megy?-jelent meg hugom a szobámban.
-Semmi közöd hozzá!És  most távozz!-utasítottam.Lehajtott fejjel , szomorúan ment ki szobámból.Engem ezzel nem hat meg.De ha bármi baja esik szerelmemnek  , az csakis az ő hibája lesz!
A trónterem felé indultam, hogy mindenről beszámoljak Aro-nak.



/Amelia szemszöge/





Egy hete , teljesen egyedül maradtam.Ha nem volt elég , hogy Alec elhagyott , Fianna is távozott.
Az egyik nap levelet kaptam apámtól , hogy édesanyám elhunyt.Elővettem a medálomat , melyben anyám és apám képe volt.A képeket megmutattam Fianná-nak is.Ekkor derült ki , hogy Fianna , a nővérem , aki tíz éve halt meg.Anyám az emlékét is elfojtotta magában.Ekkor Fianna eltűnt .Vagyis nem tűnt el , hanem , átmehetett egy jobb világba.
Én pedig belefáradtam , a színjátszásba , hogy engem semmiféle bántás nem érdekel.Belefáradtam , az egyedüllétbe.Belefáradtam az életbe.
Ismét esti sétára indultam.Az utolsó utamra.
Mikor a mólóhoz értem , felidéztem még magamban , az Alec-kel kapcsolatos összes csodás emlékemet.Majd a vízbe ugrottam.Nem kapálóztam , nem akartam levegőért menni a felszínre.Sodródtam az árral.Majd éreztem , ahogy  a szememet csípi a sós víz.Süllyedtem.De ekkor egy alakot pillantottam meg , aki felém úszik.Nagyon nagyon gyorsan.A szemei vörösek.De nem Alec az.Hanem Demetri.Megfogta a derekam , és felúszott velem a felszínre , majd feltett a mólóra.
-Jól vagy?-kérdezte , de én csak köhögtem.
-Igen.De miért vagytok itt?És miért segítettél rajtam.-kérdeztem mikor abbahagytam a köhögést.
-Alec küldött.-a neve hallatára felemeltem a fejem , és Demetri-re néztem-Azt mondta , hogy vigyünk a palotába.Mindent elmondott a vezetőnknek.De minden bizonnyal életben hagy.-mosolygott rám.
-Ó én még be sem mutatkoztam!-szólalt meg a magas férfi-A nevem Felix!
-Amelia.-biccentettem.Majd
visszamentünk a házhoz.
-Na , most , menj fel , öltözz át valami száraz ruhába.Mi lent fogunk várni.-tett le a hátáról.
-Sietek amilyen gyorsan csak tudok.-mondtam majd beszaladtam a házba.
Gyorsan megtöröltem a hajam , amennyire tudtam  , és felvettem azt a ruhát amiben jöttem.Nem nőttem sokat 14 éves korom óta , úgyhogy még jó volt rám.Ez volt a kedvenc ruhám.Lenge nyári öltözék , mégis gyönyörű.Narancssárga , és pánt nélküli.Megkötöttem hátul masnira , majd kezembe vettem a hozzá tartozó topánom , és egy kabátot.Leszaladtam , amilyen gyorsan csak tudtam.Inhalátorom , a kabát zsebében volt.Amikor kiléptem felvettem a cipőt , és a kabátot , mert elég hideg volt kint.
-Tökéletes öltözék!Látszik , hogy nem a söpredékben nevelkedtél.-mosolygott Felix.
-Köszönöm.-pukkedliztem , miközben mosolyogtam.Mérhetetlenül boldog voltam.Ismét láthatom Alec-et.-És mivel fogunk utazni?Vonattal?
-Pontosan.A futás , túl kimerítő neked.És így lesz időd kérdezgetni , és mi is el tudunk igazítani , hogy ki kicsoda a palotában , és hogy milyen ranggal rendelkezik.-mondta kedvesen Demetri-Az állomásig bírod a futást?
-Persze.-bólintottam.
-Majd én viszem.-nézett Demetri Felix-re.
-Oké.-egyezett bele .Mivel ruhában voltam , Demetri , nem a hátán , hanem a karjaiban vitt az állomásig, ahol már jött is a vonatunk.Hosszú utazás áll előttünk.


Az úton több órán át aludtam.Mindenkiről kaptam információt , aki ott lesz a "tárgyaláson".Kiderült , hogy Alec , és a huga nagyon becses személyei Aro-nak.Így szinte biztos , hogy Alec-et nem fogja bántani.Az én sorsom viszont még bizonytalan.Demetri óvatos rázogatására ébredtem.
-Ébresztő!Itt vagyunk!-azonnal felpattantak szemeim.
-Fent vagyok!Fent vagyok!-álltam fel az ülésről.
-Hú , éber a kislány.-nevetett Felix.
-Na Felix eddig bírta magát tartóztatni az idétlenkedéstől.Igazából lételeme az idétlenség.-mosolygott rám Dem.
-Kösz haver!Érzem , hogy szeretsz!-mondta tettetett sértődöttséggel.
-Jaj ne vedd a szívedre.-simogattam meg a hátát mosolyogva.
-Na látod Demetri!Valaki még értékel engem.-mondta már a gépkocsiba beülve.Nem lepődtem meg , mert Dem , már mondta , hogy nagyon gazdagok.
-Amelia túl kedves vagy hozzá.El fogja magát bízni.-figyelmeztetett.Én erre csak legyintetem egyet.
Felix akart vezetni , de Dem nem akarta megengedni neki azon okból:"-Felix , ha te vezetsz Amelia nem fog sokáig élni!"
Így ő vezetett , Felix mellette az anyós ülésen ült , én pedig hátul egyedül.
Hamar odaértünk a palotához.A kocsit Felix ment leparkolni , míg én és Demetri , bementünk , a nagykapun.
-Demetri!Jó hogy újra látlak.-jött oda hozzánk egy csodálatos nő.Barna haja  derekáig ért , vörös szeme élénken csillogott-Látom megéheztél.De miért nem az erdőben ölted meg?
-Ő nem ebéd Heidi!Gondolom már hallottad.Ez a lány itt Alec párja.-húzta ki magát Demetri.
-Ó....elnézésedet kérem!Tudod nem megszokott hogy emberek járnak ide.Vagyis , de!De akkor...-folytatta volna , de szavába vágtam.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá óvatosan.
-Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek Jane állított be.Persze jó értelembe mondom.-mosolygott ő is.Demetri mondta , hogy Alec-től és Jane-től itt mindenki fél , a vezetők kivételével.
Heidi is elkísért minket a trónterembe.Már vártak minket.Alec , a három trónon ülő férfi előtt állt.Higgadtan viselkedtem , még csak nem is mosolyogtam.Alec mellé sétáltam.
-Á, hát itt van a kis Amelia!-állt fel trónjáról Aro.Legalábbis szerintem ő az.Pont ilyennek írta le Dem-Nagyszerű!Gondolom Demetri felvilágosított róla , hogy ki vagyok én.
-Igen.-mondtam lehajtott fejjel-Maga Aro Volturi.
-Így van kedvesem.-mondta s már akarta is , hogy fogjam meg a kezét , amikor megelőztem és felé nyújtottam-Ó mily felkészült vagy.Ez előnyödre van.-mosolygott, majd megfogta a kezemet.Mindent felidéztem ami  Volturi-val kapcsolatos emlékem volt.-Így már mindent értek.Nagyszerű dolog a szerelem.És ebben az esetben , igen ritka.A képességed pedig páratlan.Tehát két lehetőséged van , amibe Alec nem dönthet , és bele sem szólhat.Egyedül kell döntened.Az első lehetőség:átváltoztatunk vámpírrá , és velünk maradsz.Szolgálod a Volturi-t akárcsak Alec.A másik lehetőség , sokkal rosszabb.De te már tudod is mi az.Azonban súlyosbítanom kell , mert így csak te bűnhődsz és Alec nem.Ha a második alternatíva mellett döntesz , Alec-nek kell veled végeznie.Ha az első mellett , Alec-nak kell átváltoztatnia.-szögezte le.
-Az első lehetőséget választom.-mosolyodtam el kicsit.
-Figyelemreméltó a bátorságod.Örülök , hogy csatlakozol hozzánk.Csodálatos vámpír lesz belőled.Most elmehettek.-engedett minket"szabadon".Úgy láttam a szőke hajú ,azt hiszem Caius nevezetű férfinak nem igazán tetszett a döntésem.
Amint bezárult mögöttünk az ajtó , Alec nyakába ugrottam , és megcsókoltam.
-Te buta buta lány!Hogy akarhattad magadat vízbe fojtani?-ölelt magához.
-Tudom , de nem láttam más kiutat.Teljesen egyedül maradtam.Fianna már egy jobb helyre került.-mutattam az ég felé.-Képzeld , ő volt a nővérem.Hihetetlen mik vannak nem igaz?-mosolyogtam rá , de ő mintha szomorú lett volna-Mi a baj?
-Nem ilyen életet szántam volna neked.Nem akartam , hogy lelketlen szörnyeteg légy.-hajtotta le a fejét bűntudatosan.
-Nem leszek lelketlen szörnyeteg.Hisz te is vámpír vagy , és mégse vagy lelketlen.Hisz akkor nem tudnál szeretni sem.-fogtam két kezem közzé az arcát.-Most viszont menj , és bocsáss meg Jane-nek.Én addig megnézem a szobádat.Demetri  , Felix vagy Heidi biztos a segítségemre lesznek.
-Igen Alec!Majd én elkísérem!-ragadta meg a karom óvatosan Heidi-Meg szeretném ismerni közelebbről , az új családtagunkat!-mosolygott rám, amit én viszonoztam.Nagyon kedves nőnek tűnik.
-Hát jó.-mondta kedvesem, egy puszit nyomott a számra , majd elindult.
-Nagyon szép pár vagytok.-mondta elismerően Heidi-Ó és a ruhád is nagyon szép!Tudod én odavagyok a ruhákért.Majd elmegyünk , és varratunk neked jó sok szép ruhát, jó?
-Ó köszönöm , de nem szükséges.
-Dehogy is nem!
-Jó látom veled nem érdemes ellenkeznem.-igazából , nagyon örültem , hogy végre vannak akiktől ennyi kedvességet kapok.

Amikor beléptem Alec szobájába csak ámultam.Kristálycsillár , hatalmas baldachinos ágy ,és egy hatalmas könyvespolc.A fal színe vörös volt.Valamint két ajtó.
-Az egyik ajtó a fürdőszoba , a másik a gardróbszekrény.-mosolygott Heidi-Na nekem mennem kell.Szerintem elleszel egy ideig.-kuncogott , és bezárta maga mögött az ajtót.Én rögtön a könyvespolchoz mentem ,levettem egy könyvet  , és az íróasztalhoz mentem,amin egy nagyon régi térkép volt , egy üveglap alatt , ami beterítette az asztalt.A könyv  a Nyomorultak címet viselte.Igen jól ismerem ezt a könyvet , az intézetben sokszor kellet elolvasni.De szeretem is.Ekkor ismét kinyílt az ajtó.
-Ó látom már meg is szoktad a szobát.-lépett be szerelmem a helyiségbe.
-Igen.Gyönyörű.-néztem végig a szobán.Letettem a könyvet az asztalra , odasétáltam hozzá  és megöleltem.
-Olyan boldog vagyok!-suttogtam.
-Én is!-ölelt magához szorosabban-Heidi-vel nem volt semmi gond?
-Nem,dehogy.Nagyon kedves nő.Itt akit ismerek mindenki nagyon kedves.Ez valami családi dolog?-kérdeztem.
-Nagyon is.Mivel mi másokkal , ridegek és ...hát eléggé szigorúak vagyunk.Te képes leszel ilyen lenni másokkal?
-Igen.-vágtam rá azonnal határozottan.Kopogtak.
-Szabad.-mondta kedvesem.
-Bocsánat!-dugta be a fejét Heidi az ajtón.-Csak hoztam Ameliá-nak egy hálóruhát.
-Ó nagyon köszönöm!-vettem el tőle.
-Igazán nincs mit.Akkor én nem is zavarok tovább.-ment ki .
-Megbékéltél  már a hugoddal?-kérdeztem miközben leültem mellé az ágyra.
-Igen , de majd holnap tőled is bocsánatot fog kérni.
-Nem szükséges.-ráztam meg a fejemet.
-De , nagyon is szükséges!-ellenkezett velem.
-De nem szeretném.Nem tett semmi rosszat.Csupán nem akart elveszíteni téged.El tudom képzelni , hogy mit érzett.
-Ártott , neked !Miatta majdnem öngyilkos lettél!És te még mindig véded?-állt fel mellőlem idegesen.
-Alec , ha rákényszeríted arra , hogy bocsánatot kérjen tőlem , akkor még csak jobban fog gyűlölni engem.A gyűlölet és a harag , pedig nem old meg semmit.-mondtam s közben egy ásítást nyomtam el.
-Menj fürödj nyugodtan.Aztán aludj egyet.
-Kaphatok egy törölközőt?
-A fürdőben találsz.-mosolygott.Megfogtam a hálóruhát amit Heidi-től kaptam,bementem , s bezártam magam után az ajtót.A kádhoz mentem , és elkezdtem engedni a forróvizet, majd levetkőztem és beleültem.

Tizenöt percig maradtam benne , majd kiszálltam megtörölköztem , és felvettem a hálóruhát, és kiléptem a fürdőből.Alec az íróasztalánál ült , és olvasott.Az ágyhoz mentem, amiről már le volt véve a bársonytakaró.Leültem az ágyra , azonban Alec még mindig csak olvasott.
-Te nem jössz?-kérdeztem.
-Én nem alszom.-nézett fel mosolyogva a könyvből.
-Tudom...de jól esne...ha mellém feküdnél.-haraptam alsó ajkamba a mondat végén , és éreztem ahogy kipirulok.
-Fáznál mellettem.-sóhajtott mosolyogva.
-Nembaj.-vágtam rá azonnal.Ő felállt a székről , levette az ingét , és az ágy másik oldalára ment.Csodálatos felső teste volt.Odabújtam meztelen mellkasához , majd elnyomott az álom.
Amelia ruhája:

kérlek írjatok komit!

3. fejezet

ismét itt vagyok a fejivel:D


Zene a fejihez!Lécci halgassátok a fejezet olvasása közben , mert kiváncsi vagyok , szerintetek megy -e a fejihez!
/Alec szemszöge/




Hazafelé futottam , s közben arra az estére gondoltam mikor először láttam Ameliát.Ahogy ott megszeppenve állt , egy köntössel , eltakarva bájait , az olyan...aranyos volt.Bárcsak tudnék érte tenni valamit.Valamit, amivel segíthetnék rajta.
A gondolataimból hazaérkezésem szakított ki.Jane elment Felix-szel vadászni , így csak Demetri maradt otthon.De sebaj , így legalább beszámolhatok neki a mai nap eseményeiről.
-Jó reggelt!Ma jó korán távoztál,itthonról!-állapította meg Dem.
-Igen...visszavittem a lánynak akiről beszéltem a gyógyszerét.-mondtam , s leültem mellé a kanapéra.
-És mi volt?Gondolom halálra rémült.-nevette el magát.
-Ez nem vicces , megértetted!-förmedtem rá-Majdnem meghalt!
-Olyan mély benyomással voltál rá?-csodálkozott.
-Nem tőlem te hülye!Hanem a tanárjától!Mivel asztmás , és elhagyta az inhalálót , így nem tudott testnevelésen dolgozni.Megmondta a tanárának , aki "jutalomból" húsz kört futtatott fele óra után.Szegény lány majdnem megfulladt ,csupán azért mert a tanár nem hitt neki.Ezt a felelőtlenséget!-magyaráztam.
-És megtudtál valamit róla?-érdeklődött Dem.
-Ő is Olaszországból származik , egy arisztokrata családból.És...hát van egy különleges képessége is.Látja a szellemeket.
-Mi a vezetékneve?
-Corner.
-Á igen...már hallottam róluk.Rómában laknak.Elég gazdagok.És miért küldték Londonba?
-A képessége miatt.Az apja azt hitte csak kitalálta az egészet.De ha láttad volna ,hogy viselkednek vele...csupán azért mert arisztokrata családból származik.Teljesen kiközösítették.Az egyetlen barátja egy szellemlány.
-És mit mondtál  neki magadról?-kíváncsiskodott tovább Dem.
-Hogy én is Olaszországból származok , csak most a szüleim világ körüli úton vannak , ezért az apai nagybátyáimnál lakok , a hugommal.
-És a szemed?
-Így születtem.Bárcsak megmondhatnám az igazat.Nem mondaná el senkinek se , hisz neki is van egy titka.
-Alec tudod , hogy ezzel szembeszegülnél a törvényekkel.-próbált észhez téríteni.
-Majd írok róla Aro-nak.Tényleg valami haladás?
-Á , semmi nyom , semmi szag , mintha a föld nyelte volna el őket.De biztos , hogy itt vannak valahol , csak meglapultak.
-Meddig maradunk még?
-Ameddig el nem kapjuk őket.-mondta komolyan majd témát váltott-Nem megyünk el este vadászni?Rád férne!
-Hivatalos  vagyok egy találkozóra.-mosolyodtam el.
-Ó értem én!-bökött oldalba könyökével.
-Jaj ne komplikáld már túl.Csak beszélgetni fogunk.
-Jó de akkor most menj el vadászni!Nehogy rátámadj az este folyamán.-mosolygott sejtelmesen.
-Kibírom.-mosolyogtam vissza.Majd lépteket halottam  az ajtó irányából.Ezek Jane - ék lesznek.
-Jó reggelt bátyám!Ma korán távoztál.-vágta ő is a fejemhez.
-Igen.Mert elmentem  levegőzni.
-Tényleg?És vadásztál is?Mert csak úgy árad belőled az emberszag.De várj!A szemed színe nem illik  a vadászathoz.Sötétbordó.Ha vadásztál volna , akkor élénk vörös színű lenne.Tehát várom a magyarázatot.-lépett elém , s egyenesen a szemembe nézett.
-Semmi közöd hozzá hugom , hogy hol voltam.
-De van!Hisz a bátyám vagy!És nem akarom , hogy egy kis fruska elcsavarja a fejedet.-förmedt rám.
-Miről beszélsz?-grimaszoltam.
-Csupán erről!-vett el egy vörös hajszálat , a kabátomról.A fenébe!-Ezt légy szíves megmagyarázni.
-Mint mondtam , semmi közöd hozzá!
-Á már értem!Tehát Demetri-nek  van köze hozzá , de nekem nincs?Így állunk?Hát akkor remélem nem szeretted nagyon , mert most megyek , és elfogyasztom desszertnek.-mosolygott ördögien.Használtam rajta képességem , így azon nyomban összeesett,azonban a hallását vissza adtam.
-Ha csak egy haja szála meggörbül általad , nem leszek tekintettel ,  a köztünk lévő rokonságra.-mondtam összeszorított állkapoccsal, majd abbahagytam képességem használatát.Ő mint egy durcás kislány ment  fel szobájába.




/Amelia szemszöge/




Bár lekéstem a reggelit , mégis olyan boldog voltam , mint még soha életemben.Rögtön mentem is fel a szobámba.Az egyik ok átöltözni , valami száraz ruhába , a másik pedig , hogy mindent elmondjak Fianná-nak.
Amikor beléptem a szobába , még nem volt sehol , de pár másod perccel később megjelent.
-Na mi ez a nagy öröm?-kérdezte mosolyogva,miközben én öltözködtem.
-Megismerkedtem a fiú-val akinek a szemeit láttam.Az előzmények nem érdekesek.Visszahozta a "kütyümet" ahogy te mondanád.Istenem az a mosoly!-dőltem el ágyamon.
-Pillanat!Akkor nem szellem?-kérdezte ijedten.
-Nem....szerencsére nem.De úgy érzem mintha ez téged nyomasztana.
-Ne találkozz többet vele!-nézett rám aggodalmasan.
-Miért ne?
-Mert...nem az akinek mondja magát.Vagyis inkább nem az aminek mondja magát.
-Ezt nem értem.-ráztam meg a fejemet.
-Ő ....nem ember.Amíg éltem hallottam olyan lényekről akiknek vörös a szemük , falfehér a bőrük ,tökéletesek,gyönyörűek, és embereket ölnek.És van még itt valami.Halhatatlanok.-ami megrémisztett , az az volt , hogy a leírás , pontosan illet Alec-ra.Ma este rákérdezek.
-Még a ma esti találkozónkra elmegyek...és kiderítem mi igaz ebből.-a boldogságomat mindig elrontja valami.Hát én már sose lehetek felhőtlenül boldog?
-Kérlek ne menj!Nem akarom , hogy bajod essen.-ölelt meg-Tíz évig senki sem volt aki törődött volna velem.Nem akarok megint magányos lenni.
-Esküszöm nem lesz semmi bajom!-mosolyogtam.
Hirtelen már nem is voltam éhes.Ittam egy pohár vizet , és vártam , hogy beesteledjen.


Amikor beesteledett . felvettem , a már száraz köntösömet , és elindultam a mólóhoz.Nem szaladtam , csak sétáltam.Nem akartam hozni az inhalálót.
Amikor odaértem ,Alec már a mólón állt , és nézte a....igazából fogalmam sincs mit nézett , de nekem háttal volt.
-Jó estét hölgyem!-köszönt udvariasan , miközben megfordult.
-Jó estét uram!-biccentettem mosolyogva.
-Csodás este van ma nemde?
-Egyetértek.Tökéletes este , a beszélgetésre.-ültem le a móló végére.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Hány éves vagy?-kérdeztem a nagy kérdést miközben ő is helyet foglalt mellettem.
-Öhm....-tétovázott-mennyinek nézek ki?-mosolyodott el.
-Kérlek ne térj ki a válasz elől.-mondtam komolyan.
 -Miért vagy ennyire komoly?-kérdezte lepődötten.
-Mert hallottam néhány dolgot Fianná-tól.És most eléggé bizonytalan vagyok veled kapcsolatban.-és most fogom megkérdezni a legfontosabb dolgot , aminek a válaszától legjobban rettegek-Meg akarsz engem ölni?
-Mi?Miből vonsz le ilyen nevetséges következtetéseket?-állt fel mellőlem.
-Abból , hogy te nem ember vagy.Érzem , hogy nem vagy az.Nem tudom honnan..talán a zavarba ejtő tökéletességed teszi , de nem félek tőled.Úgy hogy kérlek válaszolj.Ha titok , megölhetsz.De válaszold meg kérlek  a következő kérdésemet.Mi vagy te?
-Először szögezzünk le egy dolgot.Nem akarlak megölni!És nem is foglak!-mondta , sóhajtott egyet , majd folytatta-Vámpír vagyok.
-Mitől vörös a szemed?
-Az embervértől.Rá vagyok kényszerítve , hogy embereket öljek.Nincs választásom.Olyan család része vagyok , ami nem tűri az állatvéren élő vámpírokat.-hajtotta le a fejét.Látszott rajta a bűntudat.És némi félelem is-Félsz tőlem igaz?-kérdezte.Már épp válaszolni akartam amikor elfordult előlem.-Ég veled!-mondta,és már majdnem elindult , de még el tudtam kapni a karját.Kő kemény volt , és jég hideg.
-Hé!Hisz nem is tudtam válaszolni!-öleltem át karját.-Én ..nemtudom milyen furcsa oknál fogva...de még így sem félek tőled.
Mintha a szeme felcsillant volna.Visszafordult felém , én pedig elengedtem a karját.
-Tényleg?-csak ennyit bírt mondani.Szerintem sokkot kapott.Szegény fiú.Ezek szerint , a fajtársain kívül , mindenki fél tőle.Rajtam kívül.
-Tényleg.-mosolyodtam el.Erre ő felkapott és megpörgetett a levegőben.Ő is mosolygott.
-Köszönöm!-suttogta mikor letett.Az arcom , egy centire volt az arcától.Majd megéreztem , édes ajkait , az enyémeken.
Csókunkat , végül én szakítottam meg, hogy levegőt vegyek.Homlokát az enyémnek támasztotta.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is szeretlek.-mosolyodtam el.
-Gyere el velem Olaszországba.Hagyd magad mögött a múltat , és kezdj új életet.-kérlelt.
-Nem tehetem.Nem hagyhatom itt Fiannát.Megígértem neki.Segítenem kell neki kideríteni kik a szülei , és , hogy miért ragadt a Földön.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.
-Megértem.Akkor miután elment , azután eljössz velem?-reménykedett.
-Igen!Bárhová!
-Valaki jön.-mondta hirtelen.
-Hé nyugalom!Csak én vagyok.-jött ki egy szintén vörös szemű , szőke hajú férfi az erdőből.-Ő az?-kérdezte mosolyogva.
-Amelia.Had mutassam be Demetri Volturit.Ő a legjobb barátom.Demetri , ő itt Amelia Corner.Aki elrabolta szívemet.-mosolygott , a Demetri nevű férfira.
-Örvendek uram.
-Részemről a szerencse hölgyem.
-Miért jöttél?-kérdezte Alec Demetri-t.
-Nyomra bukkantunk , innen pár kilométerre.-mondta komoly arccal.
-Miféle nyomra?-kérdeztem értetlenül.
-Tudod vannak olyan vámpírok , akik tömeges gyilkosságot követnek el.Mi nem ilyenek vagyunk.Csak annyit ölünk amennyit szükséges.-magyarázta-És itt most tömeges gyilkosságok történnek.
-Tudja?Azt mondtad nem mondod el neki.Tudod mit fog tenni vele Aro ha megtudja.Talán neked megkímél , de neki biztos , hogy nem.
-Nem mondtam neki semmit.Már tudta.-mondta , sa ekkor Fianna jelent meg mellettem.
-Fuss!Menj vissza a házba!Gyorsan!-parancsolt rám.
-De ők nem bántanak!-próbáltam meggyőzni.
-Viszont azok , akikről Alec beszélt , igen.És már itt vannak a közelben!-mondta aggodalmas hangon.
-Már itt vannak.-mondtam társaságomnak.-Fianna látta őket nem messze a háztól.
-Ki?-kérdezte Demetri.
-Ő egy szellem.De épphogy el tudott szakadni a háztól.De ez most túl , hosszú.az idő meg szorít.
-Igaza van.-értett egyet velem Alec.
-Veletek megyek.-jelentettem ki.
-Na azt már nem!Az iramot sem tudnád velünk tartani , és ha valami bajod esne...azt nem bocsájtanám meg magamnak.-mondta Alec.
-Itt sem vagyok nagyobb biztonságban.-mutattam a lényegre.
-Ebben igaza van.-szólalt meg hosszas hallgatása után Demetri.
-Kérlek...ott az otthonom.-próbáltam rávenni.
-Otthon?Te otthonnak nevezed , ahol mindenki a pokolba kíván?-morogta-Legszívesebben nem állnám utukat .Felőlem mindenkit megölhetnének , amiért bántottak téged.-szűrte ki fogai között.
-Csak úgy szólok !Jó lenne sietni!-durcázott Fianna.
-Mennünk kell!Viszed ugye?-kérdezte Demetri.
-Igen.Amelia,ugorj a hátamra , és kapaszkodj!-utasított szerelmem.De jó már csak így gondolni is rá.Az én szerelmem.Megtettem amit kért , és már száguldottunk is.Már értem milyen iramról beszéltek.
Másodperceken belül az iskola előtt álltunk.
-Jól vagy?-fordult felém Alec.
-Persze!Ez fantasztikus volt!-mosolyogtam rá.Ő is mosolygott.Hirtelen két köpenyes alak jelent meg mellettünk.
-Ti is éreztétek?-kérdezte Alec  , a köpenyeseket.
-Igen.-válaszolt a magasabbik , majd mind a ketten levették fejükről a csukját.Az egyik egy magas férfi volt , a másik pedig , egy körülbelül velem egyidős szőke hajú lány.
-Á szóval ő csavarta el a fejedet.-mondta megvetően.Majd ajkai gonosz mosolyra húzódtak.
-Ne merészeld!-förmedt rá kedvesem.
-Ó mily heves vagy bátyám. -nézett most Alec-ra.Tehát ő a huga.Gyönyörű szép!A nyomába sem érek szépségének.Bár ez nem meglepő.Hisz én csak egy jelentéktelen ember vagyok.
Egyszer csak több vörös szem jelent meg a távolban.
-Készüljetek!-mondta a a magas férfi.
Már csak annyit vettem észre , hogy folyik a csata.Egy vámpír egyenesen felém indult..Már nagyon közel járt hozzám , amikor megjelent Fianna.A vámpír jéggé fagyott.Ahogy ezt a többi idegen vámpír meglátta , elkezdtek menekülni.Kettő azonban nem tudott.Az egyik élettelenül feküdt Alec előtt , a másik pedig Jane előtt vonaglott.Az egyikőjükért Demetri ment , míg a másikért a magas férfi.
Mind a ketten egyszerre,tépték le a vámpírok fejét.Majd a végtagjaikat is.Demetri gyufát vett elő , és a tetemekre dobta, amelyek lángolni kezdtek.De amilyen gyorsan meggyújtották , olyan gyorsan égtek porrá.Szó szerint , nem maradt más , csak por.Alec jött oda hozzám.
-Jól vagy?-ölelt magához.
-Igen.Minden rendben.-válaszoltam.
-Ezt , hogy csináltad?-kérdezte Demetri , miközben , a jéggé fagyott vámpírra mutatott.A magas férfi , azonnal letépte annak is a fejét , majd jó messzire hajította.
-Nem én voltam.-ráztam meg a fejemet.
-A szellem?-kérdezte kedvesem, amire én csak bólintottam.
-Miről hadováltok itt?-nézett értetlenül szerelmem huga.
-Majd elmondom útközben.-mondta Demetri.
-Miért nem tudja Alec elmondani útközben?-kérdezősködött tovább.
-Mert itt maradok Ameliá-val.-ölelt mellkasához ismét.
-És miért tennéd?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Mert szeretem.
-Ó így mindjárt más.Akkor mondom másképp.Vagy velünk jössz vissza Volterrá-ba , vagy eljár a szám Aro-nak.-mosolygott ördögien.
-Hogy teheted ezt?-kérdezte megtörten kedvesem.
-Úgy hogy nem akarlak elveszíteni , egy ember miatt.-mondta mosoly nélkül.
-Adjatok egy percet legalább...,hogy elbúcsúzzak tőle.-mi?Elmegy?De még nem mehet el!Még nem volt velem eleget!Még nem is szerethettem igazán.Még megismerni sem tudtam teljesen , és máris elveszik tőlem?Könnyek szaladtak a szemembe, majd végigfolytak az arcomon , végül lecseppentek Alec kabátjára.A többiek eltűntek a szemünk elől.Így önuralmamat is megszüntettem  , és hangos zokogással szorítottam magamhoz szerelmemet.Ő is átölelt.Majd egyik kezével elengedett , az állam alá nyúlt , és még egyszer  utóljára szenvedélyesen megcsókolt.
-Örökké szeretni foglak.é-ezek voltak utolsó szavai hozzám , majd eltűnt.Halkan zokogva  , mentem vissza szobámba , ahol párnámba fojtottam fájdalmamról árulkodó sikolyaimat.
Elment.Elveszítettem a számomra legkedvesebb személyt.
Örökre.

2. fejezet

és itt a következő fejezet!ezt a fejit,Virikéh-nek küldeném , és még egyszer köszönöm a díjat!:D





-Kelj fel!-hallottam Fianna parancsoló hangját-Még is hol a csudába voltál az éjjel?Egész éjszaka téged kerestelek!Azt hittem valami bajod esett!Erre amikor már végképp ne találtalak sehol visszajöttem ide, te meg csurom vizes ruhában aludtál!
-Hát igen.Tudod nem tudtam aludni , ezért elmentem a mólóhoz , és úsztam egyet , és láttam egy vörös szempárt!De nem tudom , hogy csak a képzeletem szüleménye volt - e vagy tényleg ott volt?-hadartam egy szuszra.
 -Nos minden esetre indítványozom , hogy siess , mert elkésel , a vasárnap reggeli  testnevelésről.
-Persze.-mosolyogtam zavartan.Csakis az a fiú járt az eszemben.Hogy , hogy nézhet ki?Vagy , hogy miért vörös a szeme?De leginkább az , hogy miért volt az erdőben , és , hogy hogy tűnt el olyan , gyorsan?
-Fianna , nem láttad az inhalálómat?-kutattam , már átöltözve a köntösöm zsebében.
-Nem.Csak azt ne mond , hogy a mólónál hagytad!-tette össze a kezeit , mintha imádkozott volna.
-De..valószínűleg.-mondtam gondterhelt arccal-De semmi vész!Kibírom én anélkül is!
-Na persze.-fonta össze mellkasa előtt karjait.
-Na mennem kell , mert még eltalálok késni.Szia!-köszöntem el , és már futottam is  a testnevelés pályára.
Félúton már csak sétálni volt erőm ezért elkéstem.
-Amelia!Magának külön kérvényt kell benyújtani , hogy időben a pályára érjen?-kérdezte gúnyosan a tanárnő.
-Nem elnézést , csak elhagytam az inhalálómat , és nem  tudtam futni-hajtottam le a fejemet-És így itt sem tudok semmi megerőltető dolgot csinálni.
-Nos rendben van.Nem kell bemelegítő köröket futnod.
-Nagyon köszönöm.
-Ne köszönd.-mosolyodott el kárörvendően-Ilyen ócska kifogással nem tudsz átcsapni, te szemtelen lány.Órán nem kell dolgoznod , viszont utána húsz kört kell futnod az egész pályán.Biztos vagyok benne , hogy az az inhaláló hamar előkerül.
-De , én nem hazudok!-néztem rá könyörgő arccal.
-Csend legyen!Ne légy láb alatt !Menj és ülj a pálya szélére!-parancsolt rám.


Istenem csak életben maradjak!Az órának rohamosan hamar vége lett.
-Nos!Akkor addig nem reggelizhetsz , és nem ihatsz , amíg nincsenek lefutva a körök!Én viszont nem maradok itt,feleslegesen!Viszlát , a futás után.-mosolygott továbbra is gúnyosan, majd távozott.
Elkezdtem az első kört.Hatalmas zuhatag zúdult a nyakamba.Következet a  második kör , de annak a  felénél , már elkezdtem fuldokolni , de nem érdekelt.Viszont már a harmadik  körömet elkezdeni sem tudtam.A földre rogytam.Levegőért kapkodtam.De semmi.
Hát akkor itt a vég.Úgy fogok meghalni  , hogy álmaim porba hullnak.Hogy nem ismerhetem meg azt a rejtélyes idegent.És persze csurom vizesen , az én szerencsémmel.
Haldokoltam , s már majdnem elveszítettem az eszméletemet , amikor felettem megjelent a vörös szempár felettem.A bíbor szemek tulajdonosa egy csodálatos fiú volt.Barna haja , és hófehér tökéletes bőre.A kezében volt , a gyógymód ami megmentette az életemet.Szippantottam az előkerült inhalátoromból néhányat .
-Ki...vagy....te?-lihegtem még mindig.
-Sss-tapasztotta hideg ujját a számra-Még ne beszélj!
Csodálatos hangja volt!A legszebb hang amit valaha hallottam.Még szippantottam hármat , majd felültem , és a fejemhez kaptam,melybe émelyítő fájdalom nyilallt.
Ő is megázott.Ruházata ,  díszes fekete kabátból , és egy szintén fekete nadrágból állt.Nyakában egy aranyból készült díszített V betű formájú medál volt ami egy szintén aranyból készül hosszú láncon csüngött. Bizonyára arisztokratai család sarja , ahogy én is.
-Most már kérdezhetek?-bólintott-Ki vagy te?
-A nevem Alec Volturi.-mosolyodott el.Istenkém az a gyönyörű mosoly!Ha állnék , a lábam is beleremegne!
-Miért segítettél nekem?-tettem fel következő kérdésemet.
-Ide jöttem , hogy visszahozzam ezt.-bökött fejével az inhalátoromra-Tegnap otthagytad a mólón.Nagyon gyorsan elszaladtál.-mosolygott-Tán megrémültél tőlem?
-Nos , hogyha egy lányra egy sötét erdőből egy vörös szempár leselkedik , általában meg szokás ijedni.Javíts ki ha tévedek!
-Ó így már értem.-nevette el magát.
-Miért vörös a szemed?
-Nem tudom..így születtem.-vonta meg a vállát-Borzasztó volt amit az a nő tett veled.-komorodott el az arca.
-Á már megszoktam.-legyintettem mintha csak azt mondtam volna"Semmi , vész velem mindig , mindenki így bánik!"
-Hogy ,tudod te ilyen könnyen túltenni rajta magad.Hisz kis híján meghaltál!
-Tudod az a helyzet , hogy velem mindenki így viselkedik.-sóhajtottam.
-Miért?-fordította oldalra a fejét.
-Mert arisztokrata családból származok.És azt hiszik , milyen jól ki tudnak fogni rajtam , ezzel a bánásmóddal.
-De ez borzasztó..és a szüleid mit szólnak hozzá?
-Hát ...igazából havonta ha egy levelet kapok tőlük.És tudod nálunk a leveleket , amiket válaszként írunk meg kell mutatni , a  helyesírást tanító tanárnőnek.És nem akarom , hogy még jobban , megalázzanak , azzal , hogy milyen panaszlevelet írok.-hajtottam le a fejem-De nem is hinném , hogy érdekelné őket , hisz ők direkt irattak ide.
-De milyen bűn volt az ,amiért ide száműztek?
-Á inkább ne beszéljünk róla.-rázta meg a fejemet.
-De, beszéljünk róla!Kérlek!-nézett rám könyörgően , aminek nem tudtam ellenállni.
-Nos rendben.Én....látom a holtak lelkét, akik itt maradtak.
-Mármint szellemeket?-csillant fel a szeme.
-Igen.Gondolom most őrültnek tartasz.-sóhajtottam.
-Nem dehogy!Hallottam már ilyen emberekről!És ez nem...félelmetes?
-Nemigazán.Az egyetlen barátnőm aki itt lakik az is egy szellem , és nagyon kedves.-mosolyodtam el.Istenem ez most tényleg megtörtént?Végre egy ember , ki nem néz bolondnak képességem miatt.
-Honnan származol?Mármint , egy nagyon pici akcentusod van , és gondoltam , hogy....-fejezte volna be, de a szavába vágtam.
-Olaszországból.-mosolyodtam el.
-Ez hihetetlen!Én is!-mosolyodott el ő is.
-De akkor te mit keresel itt?
-Nos , az apám történész , és most édesanyámmal járja a világot.Mi pedig , én és a húgom  , apai bácsikáinkhoz költöztünk.
-Te legalább rendes családban élsz.Nekem nincs családom.Legalábbis nem érzem , hogy lenne.Nagyon szerencsés vagy.-mosolyodtam el halványan.Elállt az eső.Hirtelen észbe kaptam , hogy lemaradok a reggeliről ha nem sietek-Istenem!Nekem mennem kell!Lemaradok a reggeli időről!-pattantam fel , inhalátorommal a kezembe , és már mentem volna , ha a fiú nem fogja meg a kezemet.
-Látlak még?-kérdezte reménykedő szemekkel Alec.
-Ma este a mólónál.-mosolyodtam el,s már szaladtam is.
-Hogy hívnak?-kiáltotta még utánam.
-Amelia!Amelia Corner!-kiáltottam vissza , s szaladtam tovább.



most ennyi lett volna!kérlek írjátok le véleményeteket!

Díj!

Még csak az első fejezet került fel , de máris megkaptam a "Legjobb főszereplő Díj"-at!
Nagyon nagyon nagyon...köszönöm Virikeh!

Hát mit is írjak Ameliá-ról...:
-Egy Volturi-ba lesz szerelmes(bár gondolom ezt ár tudtátok:D)
-Fianna , pedig nem csak egy idegen szellem , hanem kötődik az életéhez:)

Egyenlőre csak ennyit szeretnék elárulni!

Akiknek továbbadom a díjat:
-Dorcy :akinek Lara a főszereplője:)
-Cynthia Cylise  Cullen és Puszmó:kiknek Penelopé a főszereplőjük!
-Rami23:kinek főszereplője Lizzy!

még egyszer köszönöm Virikeh!!:D

1.fejezet

itt az első fejezet!kérlek titeket írjatok megjegyzéseket!



Reggel a rozoga ablakon besütő napfényre ébredtem.Én vagyok az egyedüli , akinek , saját szobája van.Már ha a padlást lehet szobának nevezni.Itt van a leghidegebb az egész épületben , mert az ablak kerete , és a tető között , néhol apró rések vannak , melyeken szabadon jár a szél.A mennyezet elég alacsony, és maga a helyiség is elég kicsi.De én tökéletesen megelégszek vele.Némelyeknek , nyugtalanító lehet egy ilyen helyen álomra hajtani fejüket,én azonban nem tartozom közéjük.Én pontosan tudom , hogy ki miatt félnek ennyire ebben a helyiségben.Bár nem mindig van itt , de sűrűn bukkan fel , egy leányka szelleme.Olyan nyolc , kilenc éves lehetett amikor meghalt.A tóba fulladt.Engem sosem , bánt , sőt!Már eléggé összebarátkoztam vele.Neki viszont nincs ínyére ahogy itt bánnak velem.Én már hozzászoktam , hogy mindenki , lenéz.Legtöbbször a betegségem miatt.Asztmás vagyok.Ez már kicsi koromban kiderült.Édesanyám felkereste , azt az orvost , aki inhalátorokat készít, és csináltatott számomra egyet.Így megoldódott legnagyobb problémám.
Máskor , kifiguráznak.Engem ez már nem érdekel.Hat szökési kísérletem volt , még 14 évesen amikor idekerültem.Mind a hat kudarcba fulladt.
-Igyekezz!-hallottam meg Fianna(a kis szellemlány) hangját-El fogsz késni a reggeliről , mint a múltkor!
-Rendben!Készülök!-másztam ki az ágyból.Ügyetlenségem által , inkább kiestem az ágyból.Gyorsan előszedtem a ládából az egyenruhámat, felvettem, és már szaladtam is az étkezőbe.
Az "én " négyszemélyes asztalomnál senki sem ült természetesen, de már ott volt , a pirítós a tányéromon.A vaj , itt luxusterméknek számít,ezért általában mindenki száraz pirítóst kap reggelire,a tanárok kivételével.
Gyorsan megettem , ittam rá egy pohár vizet , és már mentem is órára.Természetesen én voltam az első , aki a tanterembe ért.És most várok.-gondoltam magamban.
Szép lassan elkezdtek beszállingózni a diákok.Aztán a tanárnő is bejött.
Mint midig , most is az órát idézetek felmondásával kezdtük.Most kimaradtam a felelők közül.Az órákon sose szoktam figyelni.Úgy teszek mintha csupán a tananyag létezne éppen akkor számomra , de közben gondolataim mindig elkalandoznak.És mindig,mindig ,a jövőmön gondolkozom.Hogy lesz e szerető férjem ?Vagy esetleg érdekházasság "áldozata" leszek?Mindig is arról álmodozok , hogy lesz egy férfi aki majd elfogadja hibáimat , és nem tart bolondak , vagy képzelgőnek , képességem miatt.Aki igazán szeret.Aki romantikus randevúkra hív.És majd megkéri a kezemet.A gyűrű nem számít majd , hisz nem az a fontos.Hanem , hogy ő tényleg,igazán csak engem akar,és velem akarja leélni az életét.
-Amelia Corner!Már megint nem figyel!-hallottam meg a tanárnő rikácsoló hangját.
-De én figyeltem!-mondtam ellent neki.
-Feleselsz velem, pimasz gyerek?Had lám a a körmeidet!-jött a padomhoz a fa vonalzóval.Körmös.Már nem először kapok körmöst ettől a nőtől.Az ujjbegyeim már duzzadtak és pirosak.Általában ötöt ver rá , de ha rossz napja van akkor tízet is.Most csak ötöt kaptam.Hogy miért nem tudok én lakatot tenni arra a Bécsi kapu nagyságú számra?-tettem fel magamban eme költői kérdést.
Amikor kiengedtek minket az óráról , szaladtam is a művészeti terembe.Ez a tanárnő volt az egyetlen , aki nem mutatott felém negativitást.Sőt még talán kedvelt is egy kicsit.Csendélet rajzolása volt a feladat.Egy kancsót kellet lerajzolni.Miután végeztem , odavittem a rajzot , a tanárnőnek.
-Fantasztikus!Gyönyörű!-suttogta nekem-Az óra további részében elengedlek téged.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm szépen.-viszonoztam mosolyát az idős nőnek.
Amikor a folyosón mentem fel a szobámba átöltözni testnevelés órára,találkoztam Fianná-val .
-Szia!-köszönt mosolyogva,majd a kezemre nézett-Már megint körmöst kaptál?Lassan már szokásossá válik ez a rossz szokás!Tégy lakatot a szádra!
-Én mindig próbálok , de nagyon nehéz , nem megvédeni magamat.-kutattam a ládámban immár "szobámban".
-Testnevelés.Miért jársz te be?Asztmás vagy!Egyszer hagyd fent azt a gyógyszert vagy mit, és akkor meg is hallhatsz.Tudod , hogy az a tanár nem enged sehova senkit míg vége nincs az órának.-huppant le ágyamra.
-Hé!Legalább csatlakoznék hozzád!Jobb lenne mint itt lenni.Bezárva.Egyedül  , barát nélkül.-hajtottam le a fejemet.
-Hé!-szólt rám egyetlen barátnőm.
-Bocsánat.De én élő barátra gondoltam.
-Oké , oké értem én.Nem vagyok az az orrfelhúzós típus.Hiszen egyforma sorsra jutottunk.Csak a kiváltó indok nem ugyan az volt.Én sokat rosszalkodtam,elszökdöstem otthonról, te viszont nem is voltál rossz , mégis idekerültél.Nincs igazság!-ráncolta apró szemöldökeit.
-Édesapám nem így gondolkodott.Nem volt ilyen...mérlegelő.-sóhajtottam.
-De ugye tudod , hogy rám mindig számíthatsz?-ölelt meg.
-Igen.És ezért kimondhatatlanul hálás vagyok neked.-öleltem vissza.
-Na de menj!El ne késs!És vidd azt a kütyüdet is!-mosolygott angyalian.
-Persze , viszem!Majd találkozunk!-választ sem várva szaladtam le a csigalépcsőn.
A testneveléspálya, az iskolától 2 km-re van,a kiserdőn túl, egy hatalmas tisztás.Teljes erőmből futottam , és amikor kezdtem fulladni , egy nagyot szippantottam az inhalátoromból.Borzasztó íze volt , de legalább használt.
Amikor odaértem , a tanárnő épp a bemelegítő körök számát jelentette be.
-2 kör , teljes pályán!-erre hatalmas ó-gatás söpört végig az évfolyamon.
-Akartok tán 5 kört futni?-erre mindenki elhallgatott.
-No gondoltam!Akkor kezdjétek!-visszhangzott mennydörgő hangja az angol , dimbes-dombos tájon.


Az óra után mindenki ment ebédelni.Az ebéd erőleves volt , kenyérrel.Minden nap ez a menü.Vacsorára sose járok le, mert felesleges.Nem vagyok az a nagy étvágyú ember.Megettem a levest ,és a kenyeret , és visszamentem a szobámba.Most nem volt szórakoztató társaságom.Mivel szombat , van , már nincs más órám ezért úgy gondoltam alszok egyet.Visszabújtam a pizsamámba , és már aludtam is.Hiba volt.
Az éjszaka közepén ébredtem fel.Fianna még mindig sehol.Megpróbáltam visszaaludni , de nem sikerült.Úgy döntöttem lemegyek a mólóhoz.Felvettem a köntösömet , de cipőt még véletlenül sem , mert azzal nagy zajt csapnék,így mezítláb keltem útra.
Átmentem az erdőn , és a testnevelés pályán , amit szintén erdő követett.És végre megpillantottam a hatalmas tavat.A hold ezüstös fénye , visszatükröződött a csendes vízen.Leültem a móló végébe , és a  vízbe mártottam a lábamat.Inhalátoromat szorongatva  dőltem hátra.Egy kósza ötlettől vezérelve , úszni szottyant kedvem.Levettem köntösömet , majd a hálóruhámat is,és beugrottam a jéghideg vízbe.Felhevült testemet , egyre hűvösebbnek és hűvösebbnek éreztem ,mígnem megszoktam a víz hőfokát.

Körülbelül tizenöt percig lubickoltam a vízben , majd kimásztam.Szippantottam néhányat a "gyógyszeremből" .
Furcsa érzés fogott el.Mintha figyelnének.Körülnéztem , s az erdő nyugati részében , egy vörös szempárt láttam meg.Villámgyorsan kaptam magam elé köntösömet.Egy fiú alakját láttam kirajzolódni.Elvesztem bíbor tekintetében.De a pillanat nem tartott örökké sajnos.A keleti oldalon egy csapat madár reppent fel .Ijedten kaptam fejem feléjük , s amikor ismét a fiút kezdtem keresni , az már nem volt az előbbi helyén.Tán a képzeletem játszott velem?Vagy álmodtam volna?Nem tudom,de egy biztos.Ez volt a legszebb pillanat itt tartózkodásom óta.
Gyorsan visszabújtam hálóruhámba , magamra terítettem a csurom víz köntösömet , és visszaszaladtam a szobámba.


most ennyi lett volna!kérlek írjátok meg véleményeteket!

A történetről!

Az 1920 -as években játszódik egy leánynevelő intézetben.(Természetesen a Volturi sem fog kimaradni belőle:D)
Egy olasz, arisztokrata származású lány lesz a főszereplője(ember:D)aki különleges , és egyben félelmetes adottsággal született.Látja , a szellemeket , és kapcsolatba is tud velük lépni(tud velük beszélni).
A apja azt hiszi , hogy a lánya csak kitalálja ezeket , ezért 14 éves korában , elküldi egy angliai leánynevelő intézetbe.
Ez a lány életében borzasztó fordulat , mivel ott kiközösítik(mind a tanárok , mind a diákok)és teljesen egyedül marad.
De egy éjjel , furcsa dolgot lát , a közeli erdőben.
Az első fejezetet , talán még ma fel tudom rakni , de legkésőbb holnap fent lesz.
kérlek majd írjatok véleményt , mert  ez még nekem is új lesz:DXD


millió puszi:

Natalie