6. fejezet

itt a friss közkívánatra:D NAGYON NAGYON NAGYON örülök hogy mindenkinek tetszik a történet!Kérlek megint írjatok komikat!



/Amelia szemszöge/




Mivel nem volt semmi dolgom , egész nap ki sem keltem az ágyból.Heidi kétszer is bejött megnézni , hogy tényleg nem vagyok e beteg.Hát ebben az esetben , ha a lustaság betegség , akkor halálosan beteg vagyok.Jane is bejött hozzám , vele sokáig beszélgettem.Aztán visszaaludtam , és csak naplementére ébredtem fel.Gyorsan felöltöztem , és kiszaladtam a kertbe.Mindig is szerettem nézni a naplementét.Olyan csodás jelenség.Amikor az ég egyik fele már beszürkült , a másik , viszont gyönyörű narancssárgás színben játszik , és ahogy a felhőket megvilágítja , azok rózsaszínűek.
Egyszer csak Caius jelent meg a padom mellet , melyről az eget néztem.
-Gyönyörű , igaz?-kérdezte , kivételesen kedves hangon.Az arcára pillantottam , és láttam , hogy halványan mosolyog.
-Igen...az.-mosolyodtam el én is.
-Tudok egy sokkal jobb helyet , ahonnan sokkal jobban látszik.Úgy egy kilométerrel arrébb , áll egy hatalmas fa.Ha szeretnéd elkísérlek.-mondta mézes mázosan.
-Köszönöm nem.Most amúgy is mennem kell.Viszont látásra.-fordultam sarkon, s mentem fel szobámba.

Nem tudom miért , de még mindig álmos voltam.Beleültem egy nagy kád forróvízbe , amiben közel egy órán keresztül áztam.Majd kimásztam és felvettem új hálóingemet.A hálóruhákat varrta meg leghamarabb a varrónő , és ma már el is küldte.
Bebujtam vissza az ágyamba , és megpróbáltam aludni.Nem kellet kétszer mondani.

Az éjszaka közepén arra keltem , hogy valaki bejött a szobába.Felpattantak szemeim.Akkor a bejövő személy már felettem állt , egy tőrrel a kezében.Caius volt az.Megpróbáltam arrébb gurulni az ágyon ,ami csupán félig sikerült , ezért a tőr , az oldalamba , pontosan két bordám közzé szúródott.Teli torokból sikítottam.Támadóm erre olyannyira meg ijedt , hogy még a tőrt is bennem felejtette, és kiugrott a becsukott ablakon.Nagyon , fájt, mozdulni se bírtam.
5 perc múlva Heidi jelent meg az ajtóban, Sulpiciá-val.
-Uram isten!-szaladtak mindketten hozzám.
-Bocsáss meg!-mondta Sulpicia és kiszedte belőlem a tőrt.Szemük éjfekete volt-Heidi menj és szólj Aro-nak!-adta ki az utasítást.
-Ki volt az?-kérdezte levegő vétel nélkül.
-Caius.-hörögtem.Már minden tiszta vér volt.Az ágynemű , a takaró, és Sulpicia keze.
-Mi történt?-szaladt be Aro.
-Később,túl sok vért fog veszíteni.Hol van Marcus.Ő ért az orvostudományhoz.
-Marcus-t elengedtük vadászni , a szomszédos megyébe.-magyarázta Aro.
-Akkor most...-hagyta félbe a mondatot Sulpicia.
-Igen.-bólintott Aro.Ekkor egy szőke hajú férfi jelent meg az ajtóban.
-Ne Aro!-Majd én segítek rajta.-jött oda hozzám.

Elállította a vérzést ,összevarrta , és bekötözte a sebet.Majd valamilyen injekciót vett elő.
-Nyugalom , csak fájdalomcsillapító.Kérsz altatót is?-kérdezte kedvesen.Én megráztam a fejemet.
Beadta a fájdalomcsillapítót , és kiment a szobából.


/Sulpicia szemszöge/



Caius most meglakol az összes bűnéért amit elkövetett életében.Athenodora meggyilkolásáért és ezért is.Szegény kislány.
-Sulpicia , neked mondott valamit?-zökkentett ki gondolkodásomból férjem dühös hangja.
-Amelia?-kérdeztem vissza.
-Ki más?
-Ő azt mondja , hogy Caius volt.Ami érthető enne.Túl sokat tud.
-Ezt ,hogy érted?-kérdezte türelmetlenül.
-Amelia megtudta , hogy Caius ölte meg Athenodor-át.Az okot , még nemtudta kideríteni.
-És ezek a források mennyire biztosak?
-Maga Athenodora mondta neki.-mondtam magabiztosan.
-Heidi!-hívta magához férjem.
-Igen?-termedt előtte a lány.
-Szólj , Jane-nek , Felix-nek és Corin-ak , hogy azonnal eredjenek , Caius nyomába.És ha elkapták , hozzák a  trónterembe.-utasította.
-Igenis!-biccentett , majd elindult Jane szobája felé.Én visszamentem Ameliá-hoz , aki meglepő módon ébren volt.
-Nem kért altatót.-magyarázta Carlisle.
-Köszönjük a segítséget.A lányod látta igaz?-kérdeztem.
-Igen.Alice , is Caius-t látta.De miért akarta megölni?Bár úgy gondolom , ez nem a legésszerűbb kérdés.Caius , ha tehetné , még Aro-t és Marcus-t is megölné.
-Egyenlőre legyen elég annyi , hogy túl sokat tudott, egyes dolgokról.
-Rendben van.Ó és Aliece , azt kérdi , eljöhet e megismerni Ameliá-t.
-Csak Alice jönne?-kíváncsiskodtam.
-Nem.Igazából az egész családom megszeretné ismerni , azt a lányt aki még egy Volturi szívét is megpuhította , és dobogásra bírta.Bár úgy látom , te is kedveled, és Heidi is.-amikor befejezte Ameliá-ra néztem aki közben elaludt.
-Ebben igazad van.Bárcsak nekem is lehetne egy ilyen lányom.Na de a témára visszatérve, szerintem Aro is örömmel látná családodat.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.A családom nevében is.-mosolygott rám.
-Igazán nincs mit.-mosolyogtam vissza.


/Amelia szemszöge/



Álmomban , egy erdőben jártam.Hosszú ruhám egyszer ,egyszer beakadt néhány bokor ágába.Egy férfi hangot , hallottam, majd egyre több férfiét.Közeledtem hozzájuk.Elbújtam egy fa mögött.
-Nos akkor segítesz?-kérdezte egy mély hangú férfi.
-Igen.-válaszolta Caius.
-Akkor most már a Románok-hoz tartozol.És megkapod az irányítást egész Olaszország felett , ha a hadművelet sikerrel jár.-folytatta tovább a mély hangú férfi.-Most mi elmegyünk.Vissza megyünk Romániába.Sok szerencsét Caius.-mondta majd ,már csak süvítést hallottam.Észrevettem , hogy Caius , vagyis szerintem ő , közelít felém.
-Athenodora?-kétségbeestem , futni akartam  , de elkapta a kezemet , és letépte a karomat.
Verejtékesen ébredtem fel a szörnyű rémálomból., majd sírni kezdtem.Olyan...valóságos volt.
-Sss-ölelt óvatosan magához Sulpicia-Csak egy rossz álom volt.
-Athenodora.... megmutatta..... mi.... történt vele.......  azon az éjjel.... amikor Caius... megölte.-suttogtam szipogva-Azért ölte meg , mert valami fontos dolgot tudott meg.Caius szövetkezett....valami Román klánnal....ellenetek.Azt mondták...megkapja...az ország feletti hatalmat, ha segít nekik.
-Ó istenem...így már minden világos.Soha nem fogjuk tudni meghálálni a segítségedet Amelia.-simogatta meg a fejemet.
-A hála nem nekem jár hanem Athenodorá-nak.
-De nélküled nem ment volna gyermekem.
Athenodora jelent meg a szobában.
-Köszönöm-suttogta mosolyogva , majd eltűnt.
-Most már békében nyugszik.-suttogtam Sulpiciának.
-Úrnőm!-szaladt be Heidi-Meghozták Caius-t!
-Rendben , megyek.-válaszolta azonnal-Amelia , most egy kicsit itt kell hagyjalak.De nem leszel egyedül.Carilsle itt lesz veled.-mutatott a szőke hajú férfire , aki mellette ült.
-Rendben van.-suttogtam.A seben még mindig nagyon fájt , beszélni sem tudtam nagyon.Amikor nagy levegőt vettem az is fájt.Sulpicia kiment a szobából.
-Hogy érzed magad?-kérdezte kedvesen-Na jó ez okos kérdés volt.Hisz alig három órája történt.
-Semmi baj.Maga nem embervéren él igaz?Csak mert a szeme aranysárga.
-Jól tájékozott vagy.Valóbban , én állatvéren élek , ahogy a családom is.-mosolygott.
-A neve Carlisle?-kérdeztem mire bólintott-Akkor maga a Cullen család "vezetője".-jelentettem ki magabiztosan.
-Ki beszélt neked rólunk?
-Alec.Nagyon irigyli magukat.Mármint az életvitelüket.Ő is át szeretne térni, de itt nem lehet...azt mondta , hogy akkor túl gyenge lenne a harchoz.
-Hát sajnos ez így van.-sóhajtott-De most inkább pihenj.
Engedelmeskedtem  , és lehunytam a szemhéjam.Nem aludtam , csupán a szemem pihentettem.


/Alec szemszöge/




-Elég gyorsan végeztünk ezzel a küldetéssel.-állapította meg Demetri mosolyogva.
Már a palotában sétáltunk , a trónterem felé, hogy elmondjuk , sikeresen véghezvittük a küldetést.Csak négy újszülöttet kellett megölnünk , akik Párizsban öltek embereket.
-Egyetértek.-bólintottam és én is elmosolyodtam.Alig vártam , hogy viszontlássam szerelmemet.-Dem!Szerinted hol vannak a többiek?-néztem körbe .
-Nem tudom.Lehet , hogy Heidi hamarabb hozta a reggelit.-rántotta meg vállát.
-Demetri!Még csak hajnali három óra van.-állítottam szembe a ténnyel.
-Van benne valami.-értett egyet velem.

Amikor benyitottunk a nagyterembe, mindenki ott volt.Caius állt a terem közepén , akár csak egy vádlott.
-Mester!-szólalt meg először Demetri-Mi történt?
-Caius szövetséget kötött a Románok-kal ötven éve.A szövetség megkötése után megölte  feleségét , Athenodora Volturit , és  megkísérelte megölni , leendő családtagunkat , Amelia Volturi-t.A büntetése ,kínzás , amit Jane fog végrehajtani , majd halál melyben Felix , és Corin segédkezik nekem.-mondta ridegen Aro.Uram isten!Amelia!Sulpicia közeledett felém , ahogy látta az arcomon a kétségbeesést.
-A szobátokban van.Nyugodj meg.Az állapota stabil.Carlisle látta el.-suttogta.
-Köszönöm.-biccentettem , majd kirohantam a teremből , egyenesen fel a szobánkba.

Mikor kinyitottam az ajtót , láttam , hogy Amelia az ágyon fekszik , és alszik.Az ágy mellett Carlisle ült egy széken.Szerelmem kinyitotta szemeit , és Carlisle is felém fordult.
-Alec!-nézett rám Amelia mosolyogva.Hangja erőtlen volt, akárcsak mosolya. Bőre sápadtabb mint valaha.
-Itt vagyok.-fogtam meg a kezét.Láza van.Nem is kicsi-Carlisle, mi történt?-néztem a doktorra.
-Nekem sem részletezték.Sulpicia , csupán annyit mondott , hogy túl sokat tudott.
-De nem baj , már minden megoldódott.Sokkal jobban vagyok.-próbált felülni , de felszisszent.
-Nem szabad felkelned, Amelia.Feküdnöd kell.Különben , felszakadnak a varratok.-szólt rá a doktor.
-Igen.Feküdnöd kell.-értettem egyet Carlisle-val.Olyan rossz volt ilyen gyengén látni.
-Akkor rám itt már nincs szükség.-állt fel a doktor , és kiment.
-Mi volt a küldetésen?-érdeklődött kedvesem.
-Semmi különös.-simítottam végig  homlokán.-Aludj egy kicsit.Ígérem nem megyek sehova.
-Rendben van.-mondta s lecsukta csodás szemeit.



kérlek írjatok komikat!!!