2. fejezet

és itt a következő fejezet!ezt a fejit,Virikéh-nek küldeném , és még egyszer köszönöm a díjat!:D





-Kelj fel!-hallottam Fianna parancsoló hangját-Még is hol a csudába voltál az éjjel?Egész éjszaka téged kerestelek!Azt hittem valami bajod esett!Erre amikor már végképp ne találtalak sehol visszajöttem ide, te meg csurom vizes ruhában aludtál!
-Hát igen.Tudod nem tudtam aludni , ezért elmentem a mólóhoz , és úsztam egyet , és láttam egy vörös szempárt!De nem tudom , hogy csak a képzeletem szüleménye volt - e vagy tényleg ott volt?-hadartam egy szuszra.
 -Nos minden esetre indítványozom , hogy siess , mert elkésel , a vasárnap reggeli  testnevelésről.
-Persze.-mosolyogtam zavartan.Csakis az a fiú járt az eszemben.Hogy , hogy nézhet ki?Vagy , hogy miért vörös a szeme?De leginkább az , hogy miért volt az erdőben , és , hogy hogy tűnt el olyan , gyorsan?
-Fianna , nem láttad az inhalálómat?-kutattam , már átöltözve a köntösöm zsebében.
-Nem.Csak azt ne mond , hogy a mólónál hagytad!-tette össze a kezeit , mintha imádkozott volna.
-De..valószínűleg.-mondtam gondterhelt arccal-De semmi vész!Kibírom én anélkül is!
-Na persze.-fonta össze mellkasa előtt karjait.
-Na mennem kell , mert még eltalálok késni.Szia!-köszöntem el , és már futottam is  a testnevelés pályára.
Félúton már csak sétálni volt erőm ezért elkéstem.
-Amelia!Magának külön kérvényt kell benyújtani , hogy időben a pályára érjen?-kérdezte gúnyosan a tanárnő.
-Nem elnézést , csak elhagytam az inhalálómat , és nem  tudtam futni-hajtottam le a fejemet-És így itt sem tudok semmi megerőltető dolgot csinálni.
-Nos rendben van.Nem kell bemelegítő köröket futnod.
-Nagyon köszönöm.
-Ne köszönd.-mosolyodott el kárörvendően-Ilyen ócska kifogással nem tudsz átcsapni, te szemtelen lány.Órán nem kell dolgoznod , viszont utána húsz kört kell futnod az egész pályán.Biztos vagyok benne , hogy az az inhaláló hamar előkerül.
-De , én nem hazudok!-néztem rá könyörgő arccal.
-Csend legyen!Ne légy láb alatt !Menj és ülj a pálya szélére!-parancsolt rám.


Istenem csak életben maradjak!Az órának rohamosan hamar vége lett.
-Nos!Akkor addig nem reggelizhetsz , és nem ihatsz , amíg nincsenek lefutva a körök!Én viszont nem maradok itt,feleslegesen!Viszlát , a futás után.-mosolygott továbbra is gúnyosan, majd távozott.
Elkezdtem az első kört.Hatalmas zuhatag zúdult a nyakamba.Következet a  második kör , de annak a  felénél , már elkezdtem fuldokolni , de nem érdekelt.Viszont már a harmadik  körömet elkezdeni sem tudtam.A földre rogytam.Levegőért kapkodtam.De semmi.
Hát akkor itt a vég.Úgy fogok meghalni  , hogy álmaim porba hullnak.Hogy nem ismerhetem meg azt a rejtélyes idegent.És persze csurom vizesen , az én szerencsémmel.
Haldokoltam , s már majdnem elveszítettem az eszméletemet , amikor felettem megjelent a vörös szempár felettem.A bíbor szemek tulajdonosa egy csodálatos fiú volt.Barna haja , és hófehér tökéletes bőre.A kezében volt , a gyógymód ami megmentette az életemet.Szippantottam az előkerült inhalátoromból néhányat .
-Ki...vagy....te?-lihegtem még mindig.
-Sss-tapasztotta hideg ujját a számra-Még ne beszélj!
Csodálatos hangja volt!A legszebb hang amit valaha hallottam.Még szippantottam hármat , majd felültem , és a fejemhez kaptam,melybe émelyítő fájdalom nyilallt.
Ő is megázott.Ruházata ,  díszes fekete kabátból , és egy szintén fekete nadrágból állt.Nyakában egy aranyból készült díszített V betű formájú medál volt ami egy szintén aranyból készül hosszú láncon csüngött. Bizonyára arisztokratai család sarja , ahogy én is.
-Most már kérdezhetek?-bólintott-Ki vagy te?
-A nevem Alec Volturi.-mosolyodott el.Istenkém az a gyönyörű mosoly!Ha állnék , a lábam is beleremegne!
-Miért segítettél nekem?-tettem fel következő kérdésemet.
-Ide jöttem , hogy visszahozzam ezt.-bökött fejével az inhalátoromra-Tegnap otthagytad a mólón.Nagyon gyorsan elszaladtál.-mosolygott-Tán megrémültél tőlem?
-Nos , hogyha egy lányra egy sötét erdőből egy vörös szempár leselkedik , általában meg szokás ijedni.Javíts ki ha tévedek!
-Ó így már értem.-nevette el magát.
-Miért vörös a szemed?
-Nem tudom..így születtem.-vonta meg a vállát-Borzasztó volt amit az a nő tett veled.-komorodott el az arca.
-Á már megszoktam.-legyintettem mintha csak azt mondtam volna"Semmi , vész velem mindig , mindenki így bánik!"
-Hogy ,tudod te ilyen könnyen túltenni rajta magad.Hisz kis híján meghaltál!
-Tudod az a helyzet , hogy velem mindenki így viselkedik.-sóhajtottam.
-Miért?-fordította oldalra a fejét.
-Mert arisztokrata családból származok.És azt hiszik , milyen jól ki tudnak fogni rajtam , ezzel a bánásmóddal.
-De ez borzasztó..és a szüleid mit szólnak hozzá?
-Hát ...igazából havonta ha egy levelet kapok tőlük.És tudod nálunk a leveleket , amiket válaszként írunk meg kell mutatni , a  helyesírást tanító tanárnőnek.És nem akarom , hogy még jobban , megalázzanak , azzal , hogy milyen panaszlevelet írok.-hajtottam le a fejem-De nem is hinném , hogy érdekelné őket , hisz ők direkt irattak ide.
-De milyen bűn volt az ,amiért ide száműztek?
-Á inkább ne beszéljünk róla.-rázta meg a fejemet.
-De, beszéljünk róla!Kérlek!-nézett rám könyörgően , aminek nem tudtam ellenállni.
-Nos rendben.Én....látom a holtak lelkét, akik itt maradtak.
-Mármint szellemeket?-csillant fel a szeme.
-Igen.Gondolom most őrültnek tartasz.-sóhajtottam.
-Nem dehogy!Hallottam már ilyen emberekről!És ez nem...félelmetes?
-Nemigazán.Az egyetlen barátnőm aki itt lakik az is egy szellem , és nagyon kedves.-mosolyodtam el.Istenem ez most tényleg megtörtént?Végre egy ember , ki nem néz bolondnak képességem miatt.
-Honnan származol?Mármint , egy nagyon pici akcentusod van , és gondoltam , hogy....-fejezte volna be, de a szavába vágtam.
-Olaszországból.-mosolyodtam el.
-Ez hihetetlen!Én is!-mosolyodott el ő is.
-De akkor te mit keresel itt?
-Nos , az apám történész , és most édesanyámmal járja a világot.Mi pedig , én és a húgom  , apai bácsikáinkhoz költöztünk.
-Te legalább rendes családban élsz.Nekem nincs családom.Legalábbis nem érzem , hogy lenne.Nagyon szerencsés vagy.-mosolyodtam el halványan.Elállt az eső.Hirtelen észbe kaptam , hogy lemaradok a reggeliről ha nem sietek-Istenem!Nekem mennem kell!Lemaradok a reggeli időről!-pattantam fel , inhalátorommal a kezembe , és már mentem volna , ha a fiú nem fogja meg a kezemet.
-Látlak még?-kérdezte reménykedő szemekkel Alec.
-Ma este a mólónál.-mosolyodtam el,s már szaladtam is.
-Hogy hívnak?-kiáltotta még utánam.
-Amelia!Amelia Corner!-kiáltottam vissza , s szaladtam tovább.



most ennyi lett volna!kérlek írjátok le véleményeteket!