BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2011. március 24., csütörtök

11.fejezet

itt a fejezet!jójó csak azért mert annyira szeretlek titeket leviszem a komihatárt 14-re!:)remélem mindenkinek megfelel!egy kicsit rövid lett:/de azért kérek komikat!!


/2 hét múlva/



A lábamon az égési sérülések nem is látszottak már.És ezt Alec-nak köszönhetem.Mivel az ő bőre hideg, és nem engedte , hogy folyton üljek és áztassam a lábamat a hideg vízbe így a saját kezébe vette az irányítást ,szó szerint.A kezével tartotta hidegen a lábamat így tudtam feküdni és pihenni.Aro és Sulpicia gyakran meglátogattak engem , naponta akár 4-szer is.Na meg persze Marcus is folyton figyelemmel kísérte gyógyulásomat,és amikor el tudtak szabadulni , Demetri Felix Heidi és Jane is meglátogattak, így tulajdonképpen olyan volt a szoba mint egy átjáróház de szerettem mert így sose voltam egyedül.Na nem mintha Alec egy percnél több időt is távol töltött volna tőlem , kivéve amikor táplálékot hoztak.Olyankor Sulpicia egyik udvarhölgye maradt velem , s vigyázott rám.Christine nagyon kedves volt hozzám , és mindig találtunk közös témákat.

Amikor reggel felébredtem és szerelmem szemébe néztem , hatalmas meglepetés fogadott.Megszokott vörös íriszei helyett, egy aranybarna szempár fogadott.
-Jó reggelt!-mondtam kicsit zavartan.
-Jó reggelt szerelmem!-mosolygott rám azzal a rossz fiús mosolyával-Na mi az?Elvitte a cica a nyelved?-kérdezte nevetve.
-A szemed....állatvért ittál.De miért?
-Miattad.Nem akarom  ,hogy egy gyilkos legyek a szemedben.-sóhajtott.
-De ezt már kismilliószor megbeszéltük.Nem ítéllek el emiatt.Megértem , hogy miért kell embereket ölnöd,megértem azt is , hogy nem kedvtelésből teszed.Megmondtam : engem ez az egész nem érdekel!-ráztam meg a fejemet.
-Nagyon szeretlek és mivel te is ember vagy , már nem tudok embereket ölni .-mondta miközben a hajamat simogatta.
-De ettől...nem fogsz legyengülni?-kérdeztem.-Az aggodalmat tisztán ki lehetett venni a hangomból.
-Ne félts engem !Tudok én magamra vigyázni.-mosolygott majd egy puszit adott az orrom hegyére-Fáj még a lábad?
-Nem , már egyáltalán nem.Tökéletesen tudok már járni.-mosolyogtam büszkén.
-Az jó , mert Aro és Sulpicia beszélni akarnak veled.Hat szemközt.-titokzatoskodott.
-Akkor máris felöltözök és megyek.-ugrottam ki az ágyból.A gardróbszekrényben felvettem az első ruhát ami a kezem közzé akadt , megmostam az arcomat , és kifésültem a hajamat,majd futva igyekeztem Aro dolgozószobája felé.Kopogtam.
-Gyere be, kedvesem!-kiáltott kedvesen a férfi.Amint beléptem pukedliztem amin Aro csak elmosolyodott.Aztán egy másik ajtón Sulpicia lépett a helyiségbe.Mindig megcsodálom gyönyörű középkori stílusú hatalmas ,abroncsos ruháit.S bár tökéletes alakja volt mindig fűzőt hordott.Annyira szerettem volna olyan gyönyörű lenni mint ő.
-Amelia , a családba való csatlakozásodról szeretnénk beszélni veled.-Aro a feleségére nézett , aki viszonozta a pillantást és egy aprót bólintott.Alig lehetett észrevenni , de azért bólintott.-Nem szeretnénk , hogyha úgy csatlakoznál , hozzánk mint katona.Azok után amit értünk tettél , úgy gondolom , hogy nagyobb rang illet meg téged.És mivel még nem volt alkalmam bemutatni téged a környező kisebb uralkodóknak és barátainknak , szeretnélek téged úgy bemutatni mint Amelia Volturi , Aro és Sulpicia Volturi lánya.Természetesen csak ha megtisztelsz minket azzal , hogy tekinthetünk téged lányunknak.-a lélegzetem is elakadt.Hogy én?Mint az egyik uralkodó pár gyermeke?Nem értettem miért pont én.Hiszen ember vagyok , és igazán nem tettem semmit amivel igazoltam volna hűségemet a Volturi felé.Természetesen egyáltalán nem állt módomban elárulni a Volturit.A másik meg az , hogy mit tettem én a Volturi-ért?Nem harcoltam , nem én kértem meg Athenodora-t , hogy leplezze le Caius-t , nem én akartam , hogy Caius leszúrjon , nem én akartam , hogy elraboljanak minket a Románok és egyáltalán nem akartam , hogy élve elégessenek.Fogalmam sem volt mivel érdemeltem ki a bizalmukat.
Másrészről viszont nagyon örültem , mert mindig is szerettem volna ilyen szülőket.Akiknek fontos az egészségem ,  legyen fizikai vagy lelki .
-Nos , hogy döntesz ?-kérdezte reménykedő pillantással Sulpicia.
-Nagyon , nagyon örülnék neki!-mosolyogtam rájuk miközben könnyek gyűltek a szemembe.Megöleltem Sulpiciá-t és Aro-t is.
-Nos akkor szereztünk egy új hercegnőt.Azonban úgy is kell öltözködnöd mint egy hercegnő.A Sulpiciá-éhoz hasonló ruhákat fogunk varratni neked , mivel nem fogsz küldetésekre járni,így nem kell a rövidített ruha.Valamint az átváltozás időpontját is kitoljuk 18 éves korodig.Szeretném ha több ideig élvezhetnéd az emberi életet.-ellenkezni akartam de nemet intett a fejével így inkább nem szóltam semmit-Nincs apelláta.-tette hozzá mosolyogva.
-Igenis, Apám.-láttam rajta , hogy örül a megnevezésnek .Ezt könnyű lesz megszokni.-Akkor ismét megyünk ruhát varratni?-kérdeztem új édesanyámra nézve.
-Te maradj itthon és pihenj nyugodtan.A méreteidet már levették így csak a terveket nézem meg.-mosolygott.
-Ó, és hamarosan szervezünk egy bált ahol hivatalosan is bemutatunk a barátainknak.Belenézhetek a gondolataidba?-nyújtotta ki felém az egyik kezét .A tenyerébe tettem kezemet.Tekintete elhomályosult pár pillanatra , majd újabb mosoly kúszott az arcára.-Menj pihenj gyermekem.-ölelt meg ő is.Mikor elengedett és kiléptem az ajtón sikítozni akartam az örömtől.Demetri , Felix és Alec jött velem szemben.Mind a hárman mosolyogtak.Majd egy méterre tőlem megálltak.
-Felség!-hajoltak meg.
-Uraim!-pukedliztem.Majd mindannyian nevetni kezdtünk.Biztos hallgatóztak , vagy netán ők hamarabb tudták mint én ezt a boldog hírt.
Minden annyira tökéletes volt.Túl tökéletes , hogy igaz legyen.


bocsi hogy folyton előjön ez a hercegnősdi.a külvilágban zajlik az élet 1920-as éveknek megfelelő szokások , ruhák és zenék. azonban a Volturi még a középkort foglya élni a fejezeteimben:)ez a kedvenc történelmi korszakom és remélem hogy nektek is tetszeni fog:)