BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2011. április 21., csütörtök

12.fejezet

itt a fejíí:Dremélem mindenkinek teszik majd!próbálok minél több ruhát mutatni nektek:)! komihatár 12!!



/Amelia szemszöge/



Elkövetkezendő napjaim , csodálatosan teltek. Csak Alec-tól lettek volna még jobbak.Azonban minden Volturis ,( kivéve a "közrendű" katonák és az új udvarhölgyeim akiket Alec és apa rendeltek  ki mellém. Renata-nak fizikai-  , Kathriene-nek pedig mentális pajzsa van) a nagyterembe zárkózott és már egy hete ki se jött senki anyán kívül  , akivel minden nap töltök egy kis időt , de  mindig vissza kell mennie neki is. Megbeszélést tartanak , arról , hogy hogyan tovább a Románokkal.Minden eshetőséget figyelembe akarnak venni.Nem unatkozok , mert midig van kivel beszélgetni , ha pedig egyedül maradok (ami ritkán fordul elő) bemegyek a könyvtárba és rögtön olyan mintha nem lennék egyedül.Vagy sétálok a "festmények folyosóin".Én csak így neveztem el mert mindenhol , minden egyes falon hatalmas festmények vannak.Caius festményit leszedték  , és nemsokára Alec-ról fognak képeket festeni , valamint  egy közös képet apával és Marcus-szal.
Újdonsült szüleimtől rengeteg csodás ruhát kaptam.A legtöbb ruha fehér , de vannak színesek is.

Most épp egy fehér ruha van rajtam , és a könyvtárban olvasom a Volturi történetének könyvét.Minden nap átlapozom ezt a könyvet.Leginkább Alec és Jane történeténél nyitottam ki , mert ott volt egy kép róluk.És , hogyha a könyvet bámulom naphosszat , az nem olyan feltűnő mintha ott állok a folyosón azelőtt a kép előtt amin a gárda legfőbb tagjai vannak.
Már nagyon hiányzik.
-Ha ennyire tetszik ez a könyv vidd fel nyugodtan a szobádba , nem kell itt ülnöd.-termett mellettem anya.Hirtelen felkaptam a fejemet a hangjára-Bocsáss meg nem akartalak megijeszteni.-mosolygott.Vörös ruhában volt , minek ujja könyökéig ért.
-Nem ijesztettél meg csak meglepődtem.-mosolyogtam rá.
-Jó híreket hozok, vége a konferenciának.De sajnos Alec , Aro és Marcus még egy hatszemközti beszélgetést terveznek.De az nem tart csak két óra hosszig. Én viszont most elmegyek vadászni egyet.Addig Demetri és Felix fog szórakoztatni.Egyébként , hol vannak az udvarhölgyeid?
-Elengedtem őket , vadászni.Ezért vagyok itt.
-Jól van!-bólintott-Most már viszont kimehetsz szívni egy kis friss levegőt!-elfordult tőlem-Uraim az önök gondjára bízom! Ajánlom , hogy úgy vigyázzanak rá mint az életükre!-erős mégis csilingelő hangja víz hangzott a hatalmas kupolás teremben.Az ajtóban megláttam a két férfit.
-Ez csak természetes!-mondta mosolyogva Demetri .Sulpicia ismét elmosolyodott , majd kiment a teremből.Felix és Demetri meg hajoltak majd ismét felém fordultak.
-Szóval , a kertbe óhajt menni?-kérdezte hatalmas vigyorral Felix.Demetri nehezen, de visszafojtotta a nevetést.
-Uram hallgatózni nem illik! - komolyodtam el.Persze csak tettettem.Mind a kettőjüknek lefagyott a mosoly az arcukról.Én közben felálltam és hozzájuk sétáltam , majd mikor melléjük értem a szemem sarkából rájuk néztem és elmosolyodtam.
-Csak vicceltem!-nevettem el magam.

-Nem megyünk be az erdőbe?-kérdeztem már a kertben sétálva.Demetri és Felix a két oldalamon sétáltak.
-Nem lehet.Alec megtiltotta.-válaszolt kérdésemre Demetri.
-Lehet egy kérdésem?Talán ti tudtok valamit, a dologról.
-Persze , kérdezz nyugodtan.-bólintott Dem.Szerintem Felix gondolatban valahol máshol járt.Ránéztem s ekkor vettem észre , hogy a szeme fekete.
-Felix menj és vadássz!-mondtam és egy kicsit meglöktem a hátát.
-Nem lehet, ránk bíztak.Demetri egyedül , túlerővel szemben nem tud megvédeni.-mondta lélegzetvisszafojtva.
-Akkor vissza megyünk a könyvtárba , vagy a szobámba ,de neked innod kell!-szögeztem le.
-Rendben.Köszönöm!-nézett rám , majd el is tűnt mellőlem.


-Na szóval mit akartál kérdezni?-hozta fel a témát Demetri a szobámban ülve.
-Tudod...észrevettem , még mielőtt bezárkóztatok volna a trónterembe, hogy anya nem mindenkivel olyan közvetlen mint velem , vagy Alec-kal.Még veletek se.
-Persze, ez természetes!Hiszen ő végül is valamilyen szinten uralkodó, és most már te is az vagy.Ez nem lenézés számáról ne aggódj.De igazából neked is így kéne viselkedned.Te túl..kedves vagy mindenkihez.Azt ajánlom , hogy akiket jobban ismersz , mint például Felix-et vagy engem , meg persze a Aró-t Sulpiciát és Alec-et azokkal nyugodtan lehetsz ilyen mint most vagy.De akiket nem ismersz azokban...nos...ne bízz meg annyira.Remélem megfogadod a jó tanácsomat , mert csak a te érdekedben mondom.
-Persze ezt tudom , azonban a kérdésem az lett volna , hogy Sulpicia miért nem szereti Christopher-t?Mert úgy vettem észre , hogy..nem igazán kedveli őt még akkor sem ha Jane és Alec bátyja.
-Sajnálom , de semmit nem tudok erről.Én is észrevettem , de nem kérdeztem még meg Sulpiciát.Bár én ebbe nem akarok beleszólni és ez nem is tartozik rám. De szerintem ha te kérdeznéd erről , akkor biztos szívesen megosztja veled a nézeteit.-mosolygott bíztatóan.
Hirtelen Alec lépett be az ajtón.Amikor felfogtam , hogy Alec itt van , rögtön a nyakába ugrottam.Demetri mosolyogva ment ki a szobából.Pár perc múlva eltolt magától és végignézet rajtam.
-Gyönyörű vagy!-suttogta.
-Köszönöm!-válaszoltam a bókra.Majd megcsókolt.Szenvedéllyel és vággyal teli csók volt.Hátráltunk az ágyhoz , de ajkaink nem váltak el egymástól.Óvatosan lefektetett az ágyra , míg ő az egyik kezével az ágyon támaszkodott a másikkal a derekamat ölelte.De el kellett tolnom magamtól , mert már alig kaptam levegőt.
-Bocsáss meg!Túl gyors voltam!
-Nem , semmi baj!Ne sajnálkozz!-fogtam kezeim közzé tökéletes arcát.Kopogtak.Alec morgott egy kicsit , amin csak mosolyogni tudtam.
-Szabad!-mondta miközben mellém ült.Én is felültem.Christopher volt az.
-Bocsássanak meg!-hajolt meg mosolyogva-Alec beszélhetnék veled?
-Csak akkor ha nem rabolod az időmet!-állt fel sóhajtva mellőlem-Menjünk az dolgozószobámba.Ment ki az ajtón , nyomába testvérével.Kiengedte kontyban lévő hajamat , és a gardróbba mentem levettem magamról mindent és csak egy fekete csipkézett szegélyű , hosszú selyem fürdő köpenyt vettem fel.Reméltem , hogy szerelmem hamarosan visszajön.


/Alec szemszöge/



-Szóval , miről akarsz beszélni?-kérdeztem miközben leültem .
-Hogy döntöttetek? Megkeressük és megöljük , a Románokat ?-kérdezte komolyan.
-Hagyjuk őket , amíg nem támadnak.-mondtam s a végén morgás tört fel a torkomból.
-Nem örülsz neki úgy látom.-mosolygott.
-Legszívesebben megkeresném őket most rögtön és megölném mindet!
-Elhiszem. Amelia már túltette magát a dolgon , mármint, hogy majdnem élve elégették.-komolyodott meg.
-Mintha mi sem történt volna.-ráztam meg a fejem.
-Nos akkor nem tartom fel , csak ezt szerettem volna megtudni.Viszont látásra!-hajolt meg majd kiment.
Egy másodperc múlva már én is a szobánk felé tartottam.
Amikor beléptem nem láttam sehol Ameliát.Gondoltam elment fürdeni vagy ilyesmi.Leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcomat.



/Amelia szemszöge/



Miközben felvettem a fekete köpenyt , kinyitódott az ajtó majd be is csukódott. Kikukucskáltam az ajtón.Alec volt az. Az ágyon ült háttal nekem.Kiosontam.Nagyon belemerülhetett a gondolataiba mert csak azt vette észre amikor már az ágyon mászok át hozzá.Hátulról átöleltem a nyakát.Ő az egyik kezét a karomra tette és simogatni kezdte.
-Átöltöztél?-kérdezte halkan.
-Igen.Nézz meg és mondj véleményt!-suttogtam fülébe , majd elhúzódtam tőle .Ő megfordult. Tátott szájjal nézett rám. Szemei  ismét befeketedtek.Már csak azt vettem észre , hogy az ágyon fekszem és ajkai úgy tapadnak ajkaimra mintha sose akarna elengedni.Elkezdtem kigombolni ingét. Mikor kigomboltam ő a földre dobta.A fürdőköppeny különös módon még rajtam volt.Az övével nem boldogultam , de ő megoldotta .Egy rántással megszabadította tőle magát , így már csak egy alsónadrágban volt.Csókunk még ekkor sem szakadt meg.Nyakát öleltem karjaimmal.De ő lefejtette magáról , hogy megszabadítson az egyetlen ruhadarabtól ami rajtam volt.Miközben végignézett rajtam én próbáltam levegőhöz jutni.Jócskán elpirulhatta mert Alec elmosolyodott mikor ismét az arcomra nézett.
-Gyönyörű vagy!-suttogta és hallottam , hogy még mindig mosolyog-Biztosan ezt akarod?
-Igen!-mondtam határozottan.
-De ha fájdalmat okozok azonnal szólj és leállok , rendben?-mondta aggodalmas hangnemmel.
-Rendben!-lábaimat dereka kör „fontam” .Egyikünkön se volt már egyetlen ruhadarab se. Óvatosan egyesítette a testeinket.Mégis nagyon fájt.Már éppen szólni akartam , amikor a fájdalom elmúlt , és valami sokkal jobb vette át a helyét.Kedvesem lassan mozgott , és nem is gyorsított be túlságosan.Kezével bebarangolta felsőtestemet , akárcsak én az övét.Majd egy csodálatos érzés kerített hatalmába, amiitől sikkantottam egyet és ugyanakkor szerelmem torkából is erőteljes és igen hangos morgás tört fel.
Mellém feküdt én pedig úgy simultam hozzá  , hogy senki el nem tudott volna minket szakítani egymástól.Nem beszéltünk, csak élveztük , hogy ennyi idő után újra egymás közelében lehetünk.Még mindig nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a tökéletes férfit , ezt a tökéletes családot,….ezt a tökéletes életet.


és egy kép Sulpiciáról: