21.fejezet

itt a friss és haragszom rátok!nagyon!de azért hoztam fejezetet..és ehhez kérek komikat!legalább 10-et!




/Amelia szemszöge/



Reggel a már megszokott rosszul létre ébredtem és automatikusan felpattantam és szaladtam a fürdőbe.Alec aggódva jött volna utánam de bekulcsoltam az ajtót.Miután végeztem, alaposan kiöblítettem a számat és kinyitottam az ajtót.Alec előtte állt.
-Jobb , hogy ezt nem láttad higgy nekem.-sóhajtottam fel.
-De szeretnék melletted lenni , bármi is történjen.-ölelt magához.
Kopogás nélkül Heidi nyitott be a szobába.
-Kézbesítettem a meghívókat és rendeltem neked egy meseszép ruhát.Biztos tetszeni fog , és neked pedig, Alec , egy öltönyt.Már a dekorációt szervezem, csak gondoltam szólok.-mosolygott , és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.

Hamar eltelt ez az egy hét.A hasam nem sokat nőtt így belefértem a meseszép ruhámba.
Az esküvő előtti nap volt a legforgalmasabb , mert ekkor érkeztek a vendégek.
Minden meghívott családnak bemutattak ami nagyon hosszú időbe telt.Annyira elfáradtam , hogy utána rögtön aludni mentem. Alec velem tartott.
Az esküvő napján Heidi  felfogta a hajamat kontyba és felöltöztetett mint egy 2 évest.Majd anya jött be a kezében egy gyönyörű aranyból készült díszes dobozzal.
-Csodaszép vagy kicsim!-mosolygott rám-De hoztam valamit amitől még lélegzetelállítóbb leszel.-a dobozt a fésülködő asztalomra tette  engem pedig háttal fordított annak.Egy gyönyörű fehér gyémántos nyakláncot tett a nyakamba ,a fülembe pedig (gondolom) a hozzá tartozó fülbevalót tett.Majd egy tiarát tett a hajamra-Most igazán úgy nézel ki mint egy hercegnő.

Marcus töltötte be a pap szerepét amíg apa az oltárhoz kísért.Az egész esküvőt a kertben tartottuk.Rengetegen voltak és még így is voltak akik nem tudtak eljönni.
Mikor az oltárhoz értem apa egy puszit adott a homlokomra majd átadott Alec-nak.Mikor mind a ketten kimondtuk azt a bizonyos "igen"-t  magához húzott és óvatos csókot lehelt ajkaimra.Mindenki boldogan tapsolt és éljenzett.
A lagzin alig tudtunk maradni mert Heidi 2 órán belül máris szólt , hogy indulnunk kell a nászútra.A szüleim nászajándéka egy villa volt Salerno-ban egy eldugott kis helyen ahol erdő vett körbe mindent.A villában van 4 hálószoba egy vendégszoba  , konyha egy kisebb könyvtár és minden szobához fürdőszoba.Na meg persze egy hatalmas nappali.
Csodás két hetet töltöttünk ott el.Sétáltunk az erdőben és a tengerparton, de legtöbbször az ágyban kötöttünk ki.
Bár a nászótnak a kikapcsolódásról kellett volna szólnia,Alec mindig résen volt és figyelte az erdő minden rezdülését.Nagyon vigyázott rám , még a széltől is óvott.
Sokat beszélgettünk leginkább a babáról.Alec azzal lepett meg , hogy mire hazaérünk kész lesz a gyermekszoba.
Nagyon örültem neki de azért megállapodtunk abban , hogy amíg a kis trónörökös nagyon picike a mi szobánkban alszik.
Amikor visszaindultunk már eléggé látszott rajtam , hogy állapotos vagyok .Rövid idő alatt nőt nagyot a kis pocaklakóm.
Egyre álmosabb voltam és egyre jobban fáradtam el már a rövidke sétáktól is.Anya és Alec egy percre sem mozdult el mellőlem.



/Alec szemszöge/


A nászutunk csodálatos volt , de féltem , hogy a románok kihasználják az alkalmat, hogy megtámadjanak.
Két napja értünk haza Salerno-ból.Éppen Ameliá-hoz mentem a trónteremből , hogy megnézzem hogy érzi magát amikor valaki behúzott az egyik szobába.Elizabeth volt.
-Szia.-mosolyogtam rá ő pedig egy heves csókkal  válaszolt.De eltoltam magamtól-Mégis mit művelsz?-kérdeztem mérgesen.
-Próbáltam elhitetni magammal , hogy már nem érzek irántad semmit de egyszerűen nem megy.Szeretlek Alec , örökké szeretni foglak.-ismét megcsókolt.Épp eltoltam magamtól és ekkor megpillantottam az ajtóban álló Sulpiciát.
-Ti meg mi a fenét műveltek?
-Esküszöm ez nem az aminek látszik.-emeltem fel védekezően kezeimet.
-Hogy tehetted ezt Ameliá-val?Ő mindent megtesz , hogy boldoggá tegyen téged , még az is lehet , hogy túl sem éli a gyermeketek kihordását te meg itt enyelegsz a régi pároddal?-nézett megvetően Elizabeth-re-Nem hiszem el , hogy egy percre is bíztam benned.Te és a bátyád egyformák vagytok!-kiabálta mérgesen.


/Chriss szemszöge/


Éppen a hálószobám felé tartottam amikor meghallottam Sulpicia mérges hangját.
-Ő mindent megtesz , hogy boldoggá tegyen téged , még az is lehet , hogy túl sem éli a gyermeketek kihordását te meg itt enyelegsz a régi pároddal?Nem hiszem el , hogy egy percre is bíztam benned.Te és a bátyád egyformák vagytok!
Biztos voltam benne , hogy Alec-kal folyik a vita.
De akkor.....Alec megcsalta Ameliá-t?És még mi vagyunk teljesen egyformák?Én sose tenném ezt azzal akit szeretek.Nem vártam meg az öcsém magyarázkodását.
Ameliá-nak erről tudnia kell.

/Amelia szemszöge/


Hangos ajtócsapódásra ébredtem.Azt hittem Alec az de amikor kinyitottam a szememet Christopher-t láttam  meg.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá mintha mi sem történt volna köztünk a múltban.Az ő arca komor volt.
-Sajnos nem jó.-rázta meg a fejét-Valamit el kell mondanom.-kicsit megilyesdtem mert amikor legutóbb ezt hallottam tőle majdnem eltörtem a kezemet.Biztos látta rajtam mert gyorsan folytatta-Nem rólam van szó hanem az öcsémről.Alec....Alec megcsal téged Amelia.Ha nekem nem hiszel kérdezd csak meg az anyádat.Az előbb rajtakapta őket.
Körülbelül 5 percig néma csend honolt a szobában.Majd megszólaltam.
-Szeretnék egyedül lenni.-suttogtam könnyeimmel küszködve.
-Rendben.Ha bármiben tudok segíteni csak szólj.-lépett ki az ajtón. Majd mikor becsukta maga után kitört belőlem a zokogás.Úgy öt perc sírás után nagyon erős fájdalmat éreztem a hasamban.Még sikerült Marcus-t magamhoz hívni , aki két szobával arrébb volt.Egy hajszál híján , elveszítettem a kisbabámat.

Este felé Alec jött be a szobába aggódva.
-Jól vagy?-kérdezte miközben leült az ágy szélére.
-Ne tégy úgy mintha érdekelne!-vágtam vissza csípősen-Hiszen úgysem szeretsz csak megjátszod magad!
-Miért mondod ezt?-kerekedtek el szemei-Nagyon jól tudod , hogy csakis téged szeretlek!-mire a mondat végére ért keserűen felnevettem.
-Ezzel még egyszer nem vágsz át Alec Volturi!Tudom , hogy a mai napodat is Elizabeth szobájában töltötted.Várj pontosítok!Elizabeth ágyában!-kiabáltam mérgesen.
-Ez badarság!-tiltakozott hevesen .
Ez az igazság , kár letagadnod!Hazudtál mikor azt mondtad , hogy köztetek mindennek vége!-álltam fel az ágyról-És ezt ma nem egy ember tudja tanúsítani!
-Hallgass már meg az isten szerelmére!-csattant fel.
-Miért?Hogy még több hazugsággal tömd a fejem?Lehet hogy csak egy ember vagyok , de ezt nem vagyok köteles lenyelni!
-Pont te beszélsz?Oké akkor nézzünk meg a te és a bátyám afférját!-vágott vissza.
-Nem volt semmiféle affér , te is tudod!És én legalább eléd álltam és elmondtam az igazat,te viszont folyton csak mentegetőzöl!
-Nem mentegetőzöm , hanem próbálom megmagyarázni , de te olyan szűk látókörű és makacs vagy ,hogy csak neked lehet igazad és képtelen vagy mást meghallgatni!-kiabálta.
-Tudod mit?Bárcsak a bátyádtól várnék gyereket és nem tőled ő legalább tényleg szeret engem.Nálad rosszabb apát elképzelni sem tudok , pedig az én apám  , a vér szerinti szörnyű volt , de te még rajta is túl teszel!Soha többet nem akarlak látni!Ó és a gyűrűt pedig add a szeretődnek!Kizárt , hogy ezek után a feleségednek nevezhess!-Felé dobtam a gyűrűt ő pedig könnyű szerrel elkapta.Majd sarkon fordult , haragos és megbántott arckifejezéssel elhagyta a szobát.Én pedig bekulcsoltam utána az ajtót behúztam a sötétítő függönyt és tovább sírtam , a párnába fojtva könnyeim.

KOMIKAT KÉREK!!!!

Új blog!

nos mint a címből látszik nem frisst hoztam mivel még alig gyűlt össze pár komi és ameddig nem kapok 10et addig nem hozok fejit!Flóó barátnémmal kezdtünk együtt írni egy komit ami nem fanfiction és nincs is benne semmi misztikum.Az első fejezet már felkerült!
itt a link:Egy új kezdet
és itt a prológus:

Hol is kezdjem a mesémet. De előre elmondom, hogy ez nem egy tündérmese, nem egy leányálom. Nem volt mindig szép és jó ez a történet. Szóval aki egy ilyen fajta történetet olvasna az el se kezdje az én történetem olvasását. Hogy miről is szól pontosan? Nos, nem mondanám el. Mindenki jöjjön rá magától, és ha érdekli, kezdje el.

Ez a történet egy átlagos lányról szól, akivel hihetetlen sok minden történik. Hol rá talál a szerelem, hol elveszíti ezt. Néha boldog, néha szomorú. És van, amikor egyetlen egy apró dolog miatt tartja magát. Nem könnyű neki az élet. De ő mégis próbál a világban boldogulni. Minden embert próbál eltaszítani magától a régi életéből. De nem mindig megy neki. De meddig tudja fent tartani az állarcot? Meddig élhet hazugságban? A történet végén megtalálja a boldogságot vagy ugyan úgy szenvedés lesz minden napja, mint az előtt? 

 

remélem egy kicsit felcsigáztalak titeket:)

millió puszi:

Natalie