nos itt a fejezet!nem gyűlt össze a 12 komi de hamar megírtam ezért úgy gondoltam engedményezek egy kicsit!mivel itt a nyár a komihatárt leviszem 10-re de ezt nagyon be fogom tartani!!úgyhogy jó lesz komizni ha akartok frisst!a fejezetbe raktam egy-két zenét is.Kíváncsi vagyok szerintetek megy e a fejezet azon részéhez ahova raktam!:)
egy kép az idegen férfiről:
/Alec szemszöge/
-Nem gondoltam volna , hogy látlak még valaha.-vallottam be neki a nyitott folyosón sétálva.
-Én se gondoltam , hogy visszajövök a Volturi-hoz.De hiányoztak a küldetések.-mosolygott rám.
-Milyen ironikus, pont a küldetések miatt léptél ki , mert nem szeretted , hogy megszabják neked mikor hova menj és mit csinálj.
-Igen.És veled mi történt?Találtál helyettem...valaki mást?-tette fel óvatosan kérdését.
-Nos...tulajdonképpen ....igen.-nevettem zavartan-Ameliá-nak hívják.
-Tudom te buta!-nevette el magát-Csak a te szádból akartam hallani.Egyébként igazán jól választottál.Tényleg gyönyörű lány, ember létére.Nagyon kedves mindenkihez.És ő igazán megérdemel téged.
-Inkább én érdemlem meg őt.-javítottam ki.
-Nem azért jöttem , hogy visszaszerezzelek tőle.Nem akarok semmi rosszat neki sőt,szeretném megismerni.De nekünk még van egy lezáratlan ügyünk-fordult felém már a kertben állva-Csókolj meg.Egy utolsó csók amivel lezárjuk a közös múltunkat.-teljesítettem kívánságát.A csók bűntudatot ébresztett rég nem dobogó szívemben.Majd mikor ajkaink elváltak az erdő felé húzott.
-Gyere!Kíváncsi vagyok mit szeretsz annyira az állatvéren.-tett úgy mintha mi sem történt volna.
-Oké , de csak gyorsan mert engem vár Amelia.
-Ígérem sietünk!-kacsintott rám.
Amikor hazaértünk rögtön a szobánkba siettem, de szerelmemet nem találtam ott.A könyvtárba menet Sulpiciá-val találkoztam.
-Alec!Nem láttad Ameliá-t?-kérdezte aggódva.
-Nem.Reggel óta nem.Valami baj van?
-Eltűnt.Demetri-ék most fésülik át az erdőt.Istenem mi van ha baja esett?-suttogta , kezét szája elé kapva.
Könnyek nélküli zokogásban tört ki ami egyáltalán nem jellemző rá.Mindig erős , magabiztos nő volt.
-Megtaláljuk!Ne aggódj!-öleltem meg , majd rögtön futásnak eredtem.
/Amelia szemszöge/
Szörnyű fejfájással ébredtem egy ismeretlen házban.Az ablak mögül zajt hallottam, és mikor kinéztem rajta , hatalmas barna házakat láttam.A sétálóutcán sötét bőrű emberek tolongtak és az utca szélét árusok szegélyezték.
A hátam mögött kinyílt az ajtó, és egy gyönyörű barna hajú fehér bőrű vámpírnő lépett be.
-Látom felébredtél.-mosolygott , azonban mosolyában szomorúságot véltem felfedezni-Én Shioban vagyok.
-Hol vagyok?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Agrában(Agra egy indiai város ahol a képen látható Taj Mahal is található:D) , Indiában.
-És miért hoztatok ide?
-A férfit aki elrabolt , vagy idehozott ahogy jobban tetszik Sancar-nak hívják.Ez az ő háreme.Általában csak vámpírnőket rabol , de úgy látom te is megtetszettél neki.-szomorodott el.Sajnos tisztában voltam a hárem szó jelentésével.A könnyeim már rég patakzottak.
-Ne sírj!-ölelt meg-Nyugodj meg,és öltözz át.Itt a ruhád.-mutatott az ágyra.
-Nem akarok!Haza akarok menni!-sírtam vállába.
-Tudom kicsikém!-simogatta hajamat-Én is.De bele kell törődnöd , hogy innen nincsen kiút.Sajnálom , hogy ezt kell mondanom , de így igaz.-suttogta szomorúan.
Pár perc csönd után ismét megszólalt csilingelő hangján.
-Fel kell készítenelek az estére.Mert a mai estét Sancar-ral kell töltened a parancsára.Pár tanács: lazulj el, ne gondolj a jelenre és hamar túl leszel rajta.
-Ne,ne!Könyörgök ne!Vigyél ki innen!-szorítottam magamhoz.
-Hidd el ha ki lehetne innen jutni elsőként szöknék meg.
-Miért teszi ezt veletek?Miért akar engem?
-Tudod minden új lányt letesztel és akik nagyon tetszenek neki azokat kénye kedve szerint váltogatja , amíg meg nem unja őket aztán új nőket hoz.-ijesztően természetesen beszélt ezekről a dolgokról-Hány éves vagy?
-Tizenhét.
-Nagyon fiatal vagy.-állapította meg-Most már sajnos tényleg öltöznöd kell.
-Annyira...félek.-dadogtam zokogás közben.
-Elhiszem.De fogadd meg a tanácsomat és hamar túl leszel rajta.Tapasztalatból mondom.
-Nem tehetek mást.-ezt inkább magamnak mondtam mintsem Shioban-nak.Ruháját csak most figyeltem meg jobban.Nadrágja buggyos volt , és a szára szaténból készült.Felsője csupán mell alá ért szabadon hagyva hasát.Ez selyemből készült.Nem viselt cipőt mert itt mindent szőnyeg borít.
A ruhám nem volt túl hosszú.Fehér volt , kövekkel díszített hátul selyemszalaggal köthető.Két szaténréteg volt összevarrva.Majdnem teljesen átlátszó volt.
Mikor elkészültem egy másik szobába vitt át.Már sötét éjszaka volt odakint.Amelyik szobába vitt , mindenhol gyertyák égtek.Az ágy alacsonyabb volt mint az otthoni.A falakat szaténfüggönyök fedték.
-Mindjárt itt lesz.-mondta undorodva-Most mennem kell.Majd érted jövök.-ölelt meg , aztán elment.Könnyeim még mindig folytak a szememből de már nem zokogtam.Bárcsak belépne Alec és hazavinne innen , és csak rossz emlék lenne az egész.De Alec már nem szeret , és ha megmentene is csak kötelességből tenné.
Hideg leheletet éreztem a nyakamon.
-Nem kell tőlem félned kicsikém.Ma este boldogabb leszel mint valaha voltál.Nagyon jól fogunk szórakozni.-suttogta miközben levetkőztetett.Majd elém lépett.-Egyszerűen gyönyörű vagy.
Egyáltalán nem finomkodott.Nem volt cseppet sem gyengéd ,inkább akaratos és erőszakos.Nagyon nagy fájdalmakat okozott.Mire "végzett" minden tiszta vér volt.
Reggelre az egész testem egy hatalmas lilás zöld folt volt.
Minden nap sírtam.Kaptam egy olyan ruhát mint Shioban-nak volt.Minden percemet a szobámban töltöttem.Sajnos én is Sancar kedvencei közzé tartoztam de csak minden harmadik este rendelt a szobájába , mert ember voltam és csábította a vérem.Minden harmadik este a poklok poklát jártam meg.
Már nem reménykedtem , hogy értem jönnek .Két hét telt el.Nem sokat aludtam a szabad éjszakáimon sem , csak akkor , ha Shioban már nem tudta nézni a szenvedésemet.Ilyenkor altatót adott nekem.Mindig Alec-kal álmodtam.
Shioban alig hitte el , hogy Volturi vagyok.Remény éledt benne.Azt mondta most már biztos a szabadulás.Hinni akartam neki de nem tudtam jól tenném e ha hamis álomképekbe fektetem a hitem.
Amikor altató segítségével egyik este elaludtam , legközelebb már saját szobámban ébredtem fel.Először azt hittem ismét álmodok. De amikor észrevettem , hogy anya az ágy végében ül már tudtam , hogy nem álmodom.
-Kicsim!-állt fel és ült mellém.Szorosan magához ölelt-Ne aggódj!Most már biztonságban vagy.Megöltünk mindenkit aki bántott.Ó kicsikém úgy féltem!Borzasztó amit veled tettek.Jane jó sokáig kínozta azt a férfit.Tudom ez nem nagyon vigasztal.Kérsz valamit?Vagy szeretnéd , hogy szóljak Alec-nak?
-Nem!Semmikép! Bárki bejöhet őt kivéve!-szögeztem le kicsit mérgesen.
-Rendben.Akkor megyek és szólok apádnak , hogy felkeltél.
-Jó.-bólintottam , s amikor kiment ismét sírva fakadtam.Borzasztó a tudat , hogy innentől mindenki másképp fog rád nézni. Nem azért nem akarom látni Alec-et mert haragudnék rá , hanem mert így hamarabb fog elfelejteni engem.
/Alec szemszöge/
Demetri végre "szagot fogott".Követtük az idegen szagát egyenesen Indiáig.Ott egy hatalmas házban találtuk meg Ameliá-t.
Akik az utunkba álltak mind meghaltak.
A szobában , szerelmemen kívül még egy nő volt.
-Na végre!Azt hittem már sose jönnek!-állt fel sóhajtva.
-Ki maga?-kérdeztem kételkedve.
-Shioban vagyok.Szintén egy rab.Amelia egyik barátja.-mondta s arcáról meg gyötörtséget, reményt és őszinteséget olvastam le.
-Hiszek neked!A többieket akiket találtok mindet öljétek meg!-adtam parancsba.
A vámpírt aki elrabolta Ameliá-t Jane kegyeire bíztam azzal a mondattal:
-Addig játszadozol vele ameddig csak akarsz!
-Egy jó darabig nem fog felkelni.-figyelmeztetett a lány-Nagy adag altatót adtam be neki , hogy tudjon pihenni.
Ahogy lehúztam róla a takarót , karmolásnyomokat , és kékes-lilás foltokat láttam.Az egész testét befedték.Kérdeznem sem kellet mit tettek vele.Testéről a szememet az arcára vezettem.Szemei a sírástól pirosan felduzzadtak és alatta karikák éktelenkedtek.
-Megtennéd , hogy visszaöltözteted a rendes ruhájába, kérlek?-mondtam a lánynak.Csak ő volt a szobában és én.
-Természetesen.-bólintott.Amíg az öltöztetés tartott kimentem a szoba előtti folyosóra , majd mikor szólt , hogy készen van visszamentem.A köpenyem alatt lévő kabátot ráadtam és a karomba vettem törékeny , meggyötört testét.A bejáratnál gyülekeztünk majd hazaindultunk , Shioban-nal és kedvesemmel.
/Amelia szemszöge/
Egy nagy kád forró vízben ültem órákig , miután mindenki meglátogatott kivéve Őt.Demetri és Felix azt mondta nagyon maga alatt van amiért nem akarom látni.Úgy gondoltam lesz ki megvigasztalja.
Miután kihűlt a víz kiszálltam és megtörölköztem.Testemen lévő zúzódások kicsit halványodtak a karmolások viszont pirosabbak voltak mint valaha.
Gyorsan felvettem a hálóingem és a hideg párnák közzé feküdtem.Nagyon fáradtnak éreztem magam , így könnyen aludtam el.
/Alec szemszöge/
Nem értem miért nem akar velem találkozni.De elhatároztam , hogy amíg alszik beosonok hozzá.Így felálltam az asztalom mögül és a dolgozószobámból sietve mentem a hálószobába.
Hallgatóztam.Csupán egyenletes szuszogást hallottam ezért halkan benyitottam.
Csak álltam ott mellette és néztem ahogy alszik.Megsimogattam az arcát , és mintha ezért elmosolyodott volna.De nem kelt fel.Aludt tovább.Úgy döntöttem megvárom amíg felkel , és megkérdezem tőle amit tudni akarok.
/Amelia szemszöge/
Álom nélkül aludtam szerencsére.Ahogy kinyitottam a szememet Alec-ot láttam meg először, ahogy egy széken ül az ágy mellet.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Te mit keresel itt?-ültem fel az ágyban.
-Igazából azt se tudom miért lettem kitiltva.Azért jöttem , hogy megkérdezzem.Szóval?Miért nem akarsz látni?
-Mert úgy hittem így könnyebb lesz elfelejtened.-hajtottam le a fejemet.
-Mi?Miért akarnálak én téged elfelejteni?
-Azért a gyönyörű szőke hajú lányért , aki régen a párod volt.
Több perces csönd állt be.
-Elizabeth csak egy barátom.Régen szerettem de most már téged szeretlek.
-Akkor viszont nem tudom mire vélni a heves csókotokat a kertben.
-Te....láttad?
-Igen.Ezért mentem utánatok az erdőbe.Nem akartam elhinni , hogy megcsalsz.-suttogtam már a végét.
-Az volt az utolsó csókunk amivel lezártuk a múltat.És utána vadászni mentünk.Esküszöm!Csak téged szeretlek!-hajolt közelebb hozzám.
-Biztos?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Igen , biztos!-ölelt magához.Végre annak a vállán sírhattam ki magam akit a legjobban szerettem.
-Hogy vagy?-tette fel óvatosan kérdését.
-Egy kicsit jobban , most , hogy tisztáztuk a dolgokat.De egy ideig biztos nem leszek még önmagam.-suttogtam szipogva.
-Szeretlek!Nagyon szeretlek!-húzott ölébe és ringatni kezdett és közben a sebhelyes majdnem teljesen lila combomat simogatta.
-Hol van Shioban?
-Vadászik és élvezi a szabadságot.Haza akar menni Írországba.
-Értem.-még jobban hozzábújtam-Olyan jó , hogy itt vagy velem.
-Ha szeretnéd a nap 24 órájában melletted maradok.-suttogta.
-Az jó lenne.De nem lehet.Neked kötelezettségeid vannak.
-A legnagyobb kötelezettségem , hogy téged megvédjelek.-mondta miközben az ágyra fektetett , majd ő is lefeküdt mellém-És ez eddig egyáltalán nem sikerült.
/2 hét múlva/
Már sokkal jobban vagyok , de még mindig nem teljesen jól.Shioban visszatért Írországba , de megígérte , hogy mindenképp meglátogat majd.Alec rengeteg időt töltött velem , de ha valami dolga volt , mindig Demetri-re vagy anyára bízott.Már kezdtem unatkozni.Túl monoton szerűen követték egymást a napjaim , ezért megkértem Demetri-t , hogy tanítson meg vívni és íjászkodni.Rövid unszolás után bele is ment.
Amikor Alec meglátta mit csinálok jól lehordta szegény Demetri-t én meg őt.Aztán a végén megengedte , hogy tovább gyakoroljak.
Este van.Már éppen elaludtam , volna amikor Alec felébresztett.
-Bocsáss meg , hogy felébresztettelek , de van egy meglepetésem.mosolygott rám.
-Hová megyünk?-kérdeztem már a folyosón sétálva.
-Mint mondtam meglepetés.
Egészen az erdőig vezetett ahol karjaiba kapott.
-Csukd be a szemed.
-Nem!-makacskodtam.
-Légy szíves!-nézett rám kiskutya szemeivel.
-Nem!-húztam magasabbra orromat.Ajkai enyémre tapadtak s , lágyan csókoltak-Na jó!-mosolyodtam el , majd összeszorítottam szememet,és már csak azt éreztem , ahogy a levegő az arcomba csap.Pár percig futottunk majd lábra állított.
-Kinyithatod a szemed!-suttogta derekamat átkarolva.
Egy vízeséssel szemben álltam , ami egy kis tóba torkollott.
-Nem baj ha úszni kell?-nézett rám bocsánatkérően Alec.
-Dehogy baj!Imádok úszni!-lelkesedtem.Elindultam a tó felé és belemerültem hideg vizébe.Alec már mellettem is volt.
-Rögtön a vízesés alatt van egy kis alagút.De csak fogd meg a kezemet és máris ott leszünk.
-Biztos megtalálom én is.-mosolyogtam majd a víz alá buktam.A tó nagyon mély volt ,de ugyanakkor tiszta is.Elláttam egészen az aljáig.Édes víz volt mert nem csípte a szememet.Rögtön megtaláltam a hatalmas alagutat.
Amikor legközelebb a felszínre jöttem , egy barlangban találtam magamat.Gyönyörű volt.Mindenhol gyertyák voltak ahol a falból kis sziklák álltak ki.A földön rengeteg párna volt ,rajtuk egy takaróval és még egy takaró volt összehajtva.
-Gyönyörű!- suttogtam inkább magamnak mint Alec-nak.
-Örülök , hogy tetszik.Gyere!-nyújtotta ki kezét a partról.Belé kapaszkodtam ő pedig kihúzott.
-Ezt csak nekem csináltad?-néztem szemébe.
-Igen.Még mindig nem tűntél túl boldognak úgy hogy gondoltam......-nem tudta befejezni mert megcsókoltam , és hátra döntöttem a párnákra.Vizes ingét kezdtem kigombolni-Biztos vagy benne azok után...-nézett szemebe , s közben két kezébe fogta az arcomat-Nem ezért csináltam esküszöm!
-De így valamennyire..."megtisztulok" , hisz téged szeretlek , és tudom , hogy te is szeretsz engem.-simítottam végig aggódó arcán.Majd vizes haját simítottam hátra.Most ő csókolt meg engem s kigombolta hálóruhámat.Rajta sem volt már ing.Nadrágjával ismét meggyűlt a bajom .Ő csak elmosolyodott felállt és levette.
-Valamiben haza is kellesz menni.-mosolygott és ismét heves csókban forrtunk össze.Egyik kezét oldalamon húzta végig , egészen a combomig.A nyakamat kezdte csókolni.Kínzó lassúsággal haladt lejjebb ajkaival, s ahogy egyre lejjebb ért úgy húzta lejjebb rólam a puha vizes anyagot.
Melleim között haladt végig s, a köldököm ívét körülírta nyelvével.Visszahúztam magamhoz , hogy megcsókolhassam , és , hogy hátára fordítsam.Egyik lábamat átvetettem rajta s derekára ültem.Éreztem lüktető pontmnál férfiasságát és azt is , hogy mennyire kíván engem , azonban most egy kicsit "kínozni" akartam őt.Akár csak ő én is csókokat hintettem mellkasára.De nem hagyta magát sokáig ismét felém kerekedet.Megszabadított engem a már térdeimnél lévő ruhámtól és magát is alsónadrágjától.Ahogy nyakát öleltem át észrevettem kezemen a sérüléseket.De most nem foglalkoztatott.Ismét megcsókoltam és köré fontam lábamat , majd megemeltem csípőm így befogadva magamba őt.Egyáltalán nem fájt már.
Lassú, meghitt szeretkezésünk csúcspontján nevét sikítottam ő pedig az enyémet..Teste rám hanyatlott de nem volt nehéz.
Próbáltam egy kis levegőhöz jutni , és Alec is így volt ezzel annak ellenére , hogy neki nem is lett volna rá szüksége.Egy kis idő múlva mellém gördült , átkarolta derekamat , majd kinyújtózott , hogy elérjen valamit.A hajam akárcsak övé még mindig vizes volt.Hirtelen egy lepel hullott ránk.Most nem volt kedvem betakarózni ,ezért felálltam és a vízhez sétáltam , vállam felett visszanéztem szerelmemre elmosolyodtam és belemerültem a felhevült testemet hűsítő vízbe.Alec követett engem , magához ölelt és fülemhez hajolt.
-Soha többé nem engedlek el!Soha!
na hogy tetszett??:)
