14.fejezet

itt a fejezet remélem tetszeni fog:) 12 komit kérek:D

/Amelia szemszöge/



Alec este felé tért vissza.Túl hamar.
-Jól vagy?-kérdezte az ágy mellett állva.Arcán a szokásos aggodalom ült.
-Igen de..valamit el kell mondanom neked.-mondtam immár az ágy szélén ülve.
-Nekem bármit elmondhatsz.-guggolt le elém  mosolyogva.
-De ennek nem fogsz örülni.-suttogtam remegő hangon.Éreztem , hogy könnyek szúrják a szememet.
-Kicsim nyugodj meg , és mond el mi a baj.-simogatta meg az arcomat.
-A .......bátyád......A bátyád szeret engem és megcsókolt , de én nem akartam , amikor már eltudtam magamtól tolni akkor megpofoztam és akkor sérült meg a kezem.-hadartam a végét.Könnyeim  végigfolytak az arcomon , és az államról a szorosan összekulcsolt kezemre cseppentek-Kérlek bocsáss meg!Esküszöm az életemre , hogy én nem akartam!Könyörgök bocsáss meg!-mikor ezeket a szavakat kimondtam már az egész testem rázkódott a zokogástól.Nem bírtam a szemébe nézni.
Pár perces csend után mellém ült.
-Ne sírj!-húzott ölébe-Hiszek neked!Nyugodj meg!-simogatta egyik kezével a karomat másikkal a combomat.Egy csókot lehelt a homlokomra.-Köszönöm , hogy nem titkolózol előttem.
Erre csak egy bólintással válaszoltam.
-Mindjárt visszajövök!-tett vissza a helyemre.
-De siess!-kértem még mindig remegő hangon.
-Ígérem!-adott mosolyogva egy puszit a számra , majd kiment , én pedig visszadőltem az ágyra.


/Alec szemszöge/


Esküszöm letépem a fejét az se fog érdekelni , hogy a testvérem.-gondoltam miközben a lépcsőn lefele igyekeztem-Hogy tehette ezt?
Amikor a szobájához értem gondolkodás nélkül nyitottam be.Az ágyon feküdt és olvasott.
-Helló öcsi!-mosolyodott el.
-Nem hiszem el!Hogy tud úgy tenni mintha misem történt volna?
Megragadtam a karját a falhoz hajítottam majd a nyakánál fogva felemeltem.
-Ha még egyszer , csak még egyszer hozzá mersz érni , kitépem a karodat aztán a fejedet és máglyára vetlek!Megértetted?!-kiáltottam arcába.
-Igen.-válaszolta suttogva.Elengedtem.Túl mérges voltam , ahhoz  , hogy visszamenjek Amelia-hoz , mert félek , hogy valami kárt tennék benne.Ezért inkább az erdőbe futottam "fát pusztítani".Nyolc fa sínylette meg dühöm kitöltését.
Amikor visszaértem a szobánkba Amelia már aludt.
Olyan aranyos volt ahogy szuszogott és néha nyöszörgött.Azonban mikor jobb oldalára feküdt hangos szisszenéssel ébredt fel.
Levettem a köpenyemet , a kabátomat és az ingemet is , aztán mellé feküdtem.Hátulról átkaroltam derekát , és magamhoz húztam.
-Mi tartott eddig?-kérdezte álmos hangon.
-Kiadtam magamból a dühömet.-válaszoltam morogva.
-De ugye azért nem ölted meg a bátyádat?-fordult felém hirtelen.
-Nem ....csak móresre tanítottam.-morogtam és még jobban magamhoz szorítottam mire felszisszent.Azonnal elengedtem.
-Bocsáss meg!Szeretnéd , hogy elmulasszam a fájdalmat?
-Nem kell.Volt már ennél rosszabb is.Kibírom.-mosolygott rám-Nembaj ha alszok egy kicsit?
-Dehogy baj!Aludj nyugodtan.Egy tapodtat  sem mozdulok mellőled.-csókoltam meg óvatosan.Amikor behunyta zafírkék szemeit ,  azért elkezdtem elmulasztani a fájdalmát.
-Alec!-mosolyodott el , de szemeit nem nyitotta ki.


/Amelia szemszöge/


Álmomban a kertben voltam.Előttem szaladt el egy gyönyörű szőke hajú vámpírlány.Nevetett.Alec futott utána mosolyogva , emberi tempóba.A lány egy fa mögé futott.Alec kicselezte és elkapta.
-Most megvagy!-kapta el a lány derekát.Maga felé fordította és megcsókolta.Borzasztó érzés lett úrá rajtam.A gyomrom ökölnyire szorult össze-Szeretlek!

Hirtelen ültem fel az ágyban.
-Hé minden rendben?-ült fel Alec is.
-Csak egy álom volt.-mondtam inkább magamnak mint szerelmemnek.Visszadőltünk az ágyra.
-Jól van.Próbálj meg visszaaludni.Még nagyon korán van.-simogatta hátamat.Csak bólintottam egyet és ismét becsuktam a szememet.

Már csak reggel ébredtem fel.Alec nem volt mellettem és ettől kicsit szomorú lettem.Azonban egy papírt találtam a párnáján.
"Két nomád vámpír csatlakozik a Volturi-hoz és még nem tudjuk milyen a       megtartóztatóképességük.Kérlek vigyázz magadra és ne menj ki a szobából amíg érted nem küldök valakit.
Szeretlek
Alec"

Sóhajtva dőltem vissza az ágyra..


/Alec szemszöge/


-Thomas és Robert , üdvözlünk a Volturi-ban-mosolygott a két új katonára Aro.Szerencsére nem jelentenek veszélyt szerelmemre.
-Heidi!-néztem a tőlem nem messze álló nőre-Kérlek szólj Ameliá-nak , hogy most már kijöhet a szobájából.
-Igen is  Felség!-hajolt meg és kisétált a teremből de azonnal vissza is jött.
-Felség!-nézett rám-Egy lány keresi önt.Állítólag régről ismerik egymást.
-Küldje be!-intettem  neki.Ő kiszólt a vendégnek majd kiment.Amikor bejött a lány azonnal felismertem.
-Szia Alec!Emlékszel még rám?-lépett a terem közepére régi kedvesem.Boldogan és csábosan mosolygott.Szőke hosszú haja és tökéletes arca mit sem változott.
-Elizabeth.-mosolyodtam el emlékeim rohamától.
-Elizabeth!Rég láttuk egymást!-sétált hozzá Aro.
-Csupán 150 éve!-vonta meg vállát a lány-De látom nálatok zajlik az élet.-nézett fivéremre-Helló Chriss!Te mikor csatlakoztál?
-Te ismered a bátyámat?-hökkentem meg.
-Találkoztunk párszor az elmúlt években.



/Amelia szemszöge/


-Szabad!-már fel voltam öltözve az asztalnál ültem és olvastam.
-Felség!-jött be Heidi mosolyogva.
-Végre kimehetek?-kérdeztem szintén mosolyogva.
-Igen.-bólintott-Hova óhajt menni?
-A trónterembe.Látni szeretném apámat és Alec-ot.-álltam fel.
-Nem biztos , hogy jó ötlet lenne.
-Miért?Mi történt?
-Hát , Alec úrhoz jött egy idegen lány.
-Ó....értem.Akkor a könyvtárban leszek.Menj vissza nyugodtan.
-Köszönöm.-hajolt meg és kiment.

A könyvtárban senki sem volt.Felmentem a második szintre a falépcsőkön és onnan válogattam a könyvek közül.Antonius és Kleopátra.Ez jó lesz.Ezzel a könyvel a kezemben indultam vissza a szobába.

Amikor már félig elolvastam , felálltam és az ablakhoz sétáltam.A kertben megpillantottam Alec-et és a lányt akiről álmodtam.Beszélgettek.Majd hirtelen a lán szembefordult Szerelmemmel és megcsókolta.Alec nem ellenkezett,sőt.A lány az erdő felé húzta , és Ő készségesen követte.
Jobb ötletem nem volt , így utánuk indultam.Bár nincs jogom Alec fejére olvasni ezt , hisz Chriss is megcsókolt engem(bár én hevesen ellenkeztem) .Sírni akartam , de csak az erdőben.
Amikor odaértem , természetesen már nem láttam őket , de azért még mindig beljebb sétáltam.


Besötétedett.Szememből még mindig könnyek potyogtak.Megálltam körülnézni , hogy hol vagyok , s ekkor egy vörös szempárt vettem észre.Ahogy közelebb jött jobban láttam , mert a Hold erős fényt ontott magából.Fekete haja válláig ért , bőre sötétebb , volt mint a Volturi katonáinak.Hosszabb kabát volt rajta és buggyos  szárú nadrág.Keletről származhat.-gondoltam.
Alaposan végigmért.Majd közelebb sétált én pedig hátrálni kezdtem.Azonban nem sokkal később fának ütközött a hátam.A férfi kivillantotta tökéletes fogait.Ördögi mosolya volt.
-Ki maga?-kérdeztem rémülten suttogva-Mit akar tőlem?
Természetesen nem válaszolt Egy kendőt vett ki a zsebéből és az orromhoz szorította.Éreztem ahogy szemhéjam egyre nehezebbé válik , majd lecsukódik.



KOMIAHTÁR 12 :)REMÉLEM TETSZETT:D