28.fejezet

Bocsi  a sok szünet miatt de most itt a friss!!Tudom kicsit rövid , amint tudom ,hozom a következőt!!Két három komment azért jól esne:))(eskü ,ha így folytatódik a suli félévre vagy agyhalott leszek vagy zombi! :/:/:/)



/Amelia szemszöge/



Kisfiam a karjaimba vetette magát , erősen magához ölelt és csak zokogott.
-Azt hittük sose fogsz már felébredni.-nézett rám sírástól kipirosodott szemekkel Anthony.
-Miért meddig aludtam?
-Majdnem egy hetet.-nézett rám apa aggódva-És a babák rettentő gyorsan fejlődtek ez idő alatt.
Egy pillanattal később rettentő fájdalom nyílalt a hasamba.De kis idő múlva abbamaradt.
-Mi történt?-kérdezte anya miközben mellém ült.
-Fogalmam sincs de ilyen biztos nem történt velem mikor Anthony-val voltam terhes.-körbenéztem még egyszer.tüzetesebben a szobába de egy nagyon fontos személy hiányzott a jelenlévők közül-Hol van Alec?
-Elküldtem vadászni.Vagyis inkább utasítottam.Már alig bírt a szobában maradni.-válaszolta apa.Ekkor kinyílt az ajtó és megláttam Alec vérvörösen izzó szemeit.Anya az ölébe vette Anthony-t-Gyere kicsikém , anyu már jól lesz.Őket követve mindenki távozott a szobából és Alec csak ekkor lépett mellém.Bocsánatkérően és aggodalmasan nézett rám majd hosszasan megcsókolt.Éreztem a vasas ,sós ízt az ajkain ,a vért amivel szomját oltotta.Nem tudom miért de hirtelen még többet akartam ebből a különös ízből.
-Végre felébredtél!-suttogta-Annyira aggódtam értetek.
-Azt hiszem tudom miért történt ez az egész.Hogy mire van szükségük.-simogattam meg a jócskán megnőtt hasamat.
-Mire?
-Vérre.Szomjasak.-pár pillanatig csak meredt maga elé majd végül az ajtó felé vette az irányt.
-Mindjárt jövök.
Úgy öt perc múlva visszatért egy kristálypohárral és egy hasonló kancsóval amiben vér volt.Mindet megittam.
-Máris színt vitt az arcodba.-mosolygott erőtlenül.
-Hé most már minden rendben lesz!Ne aggódj!-szorítottam meg a kezét,ami a hasamat simogatta.
-Most már nem aggódom.
-Akkor mi a baj?-kérdeztem értetlenül.
-Az ,hogy megint embert kellett ölnöm , mert máshogy nem bírnám túl sokáig melletted.
-Már megint ez a téma.-szusszantottam kissé bosszúsan-Akkor tisztázzuk egyszer és mindenkorra!Nem érdekel mit kell tenned ahhoz ,hogy mellettem maradj!Bármi is legyen az kérlek tedd meg!És tudod mit?Sokkal boldogabb lennék ,hogyha embervért innál!Mondjuk...bűnözőkét , vagy a kórházból is lehetne hozatni neked vért és akkor sem fogsz ölni ,de Alec...kérlek , könyörgöm neked , maradj mellettem , mert ehhez egyedül kevés vagyok.Szükségem van rád!Szükségem van arra ,hogy itt legyél mellettem és megnyugtass ,hogy tényleg nem lesz semmi baj a babákkal mert most...most nagyon félek.Nem attól ,hogy át kellesz e változnom vagy nem...mert már nagyon szeretnék.Hanem ,hogy ők jól lesznek e.Attól ,hogy a románok nem éppen most akarnak majd rajtunk ütni ,vagy most szervezik ellenünk a háborút attól ,hogy kétszer annyian vannak mint mi.Attól ,hogy elveszítelek vagy téged vagy Anthony-t vagy a babáinkat , vagy a szüleimet , vagy bárkit a családból.Itt kell lenned és azt kell nekem mondanod ,hogy minden rendben lesz.Megígéred ezt nekem?-kérdeztem miközben a könnyek már egy ideje áztatták az arcomat.
-Persze , hogy megígérem neked!-simogatta meg az arcomat immár felszabadultan mosolyogva ,és megcsókolt-Nem akarlak elveszíteni!
-Nem is fogsz!Hamarosan olyan leszek mint te.-mosolyogtam rá biztatóan miután megtöröltem a szemeimet.
-Már alig várom ,hogy kijöjjenek , és végre láthassam őket.-mondta miközben simogatta és apró puszikkal hintette a hasamat.A babák erre mocorogni kezdtek.
Bátortalan kopogást hallottam az ajtó felől majd kisfiúnk dugta be a fejét.
-Nem zavarok?-kérdezte félve.Alec nevetve odament hozzá és az ölébe kapta.
 -Te sosem zavarsz!-puszilta meg s homlokát mosolyogva és mellém ültette.
-Hogy vagytok ti odabent?-kérdezte miközben a fülét a hasamra rakva várta a „választ”.
-Biztosan jól vannak.-nevettem el magamat.
-Akkor jó.Kimehetünk a kertbe?
-Most anya inkább had pihenjen.Nagyon gyenge a testvérkéid miatt.
-De attól te menj vele nyugodtan.-néztem Alec-ra- Én el se fogok innen mozdulni.
-Az előbb nem azt mondtad ,hogy azt szeretnéd ha mindig melletted lennék?-kérdezte mosolyogva.
-De nem úgy értettem ,hogy a nap huszonnégy órájában.
-Nem akarlak egyedül itt hagyni.
-Nem lesz egyedül.Menjetek csak én majd lesem helyettetek is minden kívánságát.-mosolygott az ajtóból Jane.
-Köszönjük Janey néni.-szaladt ,hozzá Anthony és átölelte a derekát
-Igazán semmiség.Szívesen maradok.-simogatta meg gyengéden , mosolyogva a szőke fürtöket.
-Akkor gyere apa!Menjünk!-szaladt ki az ajtón , Alec-kel a nyomában.
-Hogy vagy?-kérdezte Jane kedvesen mosolyogva.
-Most már jól.És te?
-Azt hiszem ,hogy sose voltam még ilyen boldog.Balthazar itt fog maradni.-újságolta fülig érő mosollyal.

27.fejezet

Nos íme a fejezet!:)Tudom sokat késtem vele de szerintem elég hosszúra sikeredett!!:D Komikat kérek!:D



/Amelia szemszöge/



A számat rágva néztem Alec-et.Féltem egy kicsit de bíztam benne ,hogy örülni fog neki.
-És ez már biztos?-kérdezte mosolyogva.Egy bólintással feleltem neki mire ő azonnal magához húzott és hosszasan csókolt-Én már azt sem tudom ,hogy adjam tudtodra ,hogy mennyire szeretlek és ,hogy mennyire boldog vagyok azért ,hogy vagy nekem...nincsenek szavak melyek eléggé kifejeznék,hogy milyen boldog vagyok most! -suttogta miközben éreztem nyakamon hűvös leheletét.
-Alec ha te ezt mondod én mit mondhatnék?!Nem elég ,hogy téged megkaptalak a sorstól de még egy szerető családom is lett és egy gyönyörű kisfiam is...és most lesz még két csöppségünk és biztos vagyok benne ,hogy ők is ugyanolyan csodálatosak lesznek mint Anthony.Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam  ,hogy minden ilyen tökéletes lehet az életemben.-mondtam miközben aranybarna szemébe néztem.Az arcomat örömkönnyek nedvesítették-Annyira ,de annyira szeretlek!s mondatom végén megcsókoltam szólásra nyílt ajkait.


Másnap ,miután a fél gárda meglátogatott , Alec lépett be kisfiúnk kezét fogva.
-Mi a meglepetés papa?-nézett fel rá Anthony  gyönyörű ragyogó kék szemecskéivel.Alec feültette mellém az ágyra és ő is mellé ült.
-Emlékszel , azt mondtad ,hogy mindennél jobban szeretnél egy kistestvért ?-Anthony hevesen bólogatott-A kistestvéred már itt van.-simogatta meg a hasamat-És nem csupán egy kistestvéred lesz hanem rögtön kettő is.
-Juj de jó!-pattant fel és ugrálni kezdett az ágyon,de Alec szinte azonnal elkapta.
-Nem ,nem!Ilyet nem szabad csinálni ,mert véletlenül még a mamira és ráugrassz!Amíg a picik a mami hasában vannak vigyázni kell , nehogy valami bajuk essen.Ezért nem szabad mostantól az ágyon ugrálni ha a mami éppen fekszik.Rendben?
-Igen, bocsánat.-hajtotta le szomorúan a fejét-Nem szerettem volna őket bántani!-simogatta meg ő is a hasamat mire magamhoz öleltem.
-Semmi baj kicsikém , nem tudhattad!-nevettem el magamat és megpusziltam az arcát amit viszonzott is.
-Nagyon szeretlek anya!-ölelt magához még szorosabban.
-Én is kicsim!-majd elengedett és Alechez is odabújt.
-És téged is nagyon szeretlek apa!
-Én is szeretlek kisfiam!

-Min gondolkodsz?-kérdezte Alec miközben a hátamat simogatta.A csillagok tisztán látszottak az égbolton.Egy felhő sem takarta el őket.Én csak rámosolyogtam majd felugottam mellőle magamra kaptam a köntösömet és az ajtóhoz szaladtam.
-Hová mész?-kérdezte meglepetten.
-Együtt megyünk.
-És hová?-állt mellém.
-A barlangunkba.-léptem hozzá közelebb és összekulcsoltam ujjainkat.
-Biztos ,hogy ez jó ötlet a te...állapotodban?-kérdezte aggódva.
-Igen , nem lesz tőle semmi bajom!Na gyere!-suttogtam mosolyogva és kinyitottam az ajtót.Már csak azt vettem észre ,hogy az ölébe kapott és száguld velem az erdőbe.
Amikor odaértünk és letett ,rögtön a vízbe ugrottam.Most sötét volt bent ,de azért egy kicsit láttam.Amikor halottam ,hogy Alec is feljött a víz felszínére azonnal letámadtam.Ő kiemelt a vízből és  egyenesen rögtönzött ágyunkhoz vitt.
-Milyen kis heves itt valaki.-mosolygott amikor levegővétel miatt megszakítottam csókunkat.Csak rámosolyogtam és ismét magamhoz húztam.Levette rólam a hálóinget és oldalra dobta.
Pár perc múlva már mind a ketten meztelenek voltunk.Ott csókolt ahol ért:a nyakamat,az ajkamat,az arcomat.Játékosan a nyakába haraptam mire felnyögött.Egyik kezemmel hajába túrtam a másikkal végigsimítottam a gerince vonalán aminek hatására megremegett.
-Megőrülök tőled!-suttogta elfúló hangon.Én csak rámosolyogtam és megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.A csók közben egyesítette testünket.
Lassan és szenvedélyesen szeretkeztünk.

Még egy-két óráig ottmaradtunk majd hazaindultunk.Én már az úton elaludtam.

Másnap reggel arra ébredtem ,hogy valaki az arcomat puszilgatja.Először azt hittem Alec az de amikor kinyitottam a szememet két csillogó kék szempár nézett vissza rám.
-Jó reggelt mami!-suttogta mosolyogva kisfiam.
-Jó reggelt kicsikém!-öleltem magamhoz és adtam egy puszit pirospozsgás arcocskájára.
-Tudod mit reggeliztem?
-Mit?
-Szarvast.
-És ízlett?
-Nagyon!De apa nem engedte ,hogy magamnak vadásszam le.Azt mondta ahhoz még túl kicsi vagyok.-sóhajtott fel.
-Ha nagyobb leszel annyit vadászhatsz amennyit csak akarsz!-mosolyogtam rá.
-Apa is ezt mondta.
-És ő most hol van?
-Azt mondta ő akarja elkészíteni a reggelidet.Eleinte írtó muris volt  ,de most már nagyon ügyes , és az meg unalmas.Úgyhogy gondoltam megnézlek téged és a hugicáimat!-simogatta meg a hasamat.Hihetetlennek tűnt ,hogy egy éjszaka alatt mennyit nőtt.
-Honnan tudod ,hogy lányok lesznek?
-Nem tudom.Csak valahogy érzem.És ha majd megszületnek én fogok rájuk vigyázni!Mindenkitől megóvom majd őket még a Románoktól is!Egyes-egyedül fogok végezni minddel!
-Ne fesd az ördögöt a falra kicsim!Hidd el apáék lennének a legboldogabbak ha nem kéne csatázniuk.Te se akarj harcolni mert az nem jó.Mindig aggódnék érted!
-De azért a hugaimat megóvnám tőlük ha szükségük lenne rám , és minden kérőt el fogok ijeszteni a közelükből.-mondta harciasan de mosolyogva.
-Azt hiszem arra apának lesz gondja.-mosolyogtam rá mire felnevetett.Én is vele nevettem.
-Mi ez a nagy jókedv?-lépett be mosolyogva Alec egy tálcával a kezében.
-Azt mondtam ,hogy én majd elüldözök minden kérőt a hugaim közeléből mire anya azt mondta ,hogy azt majd te megteszed helyettem is!
-Ilyen biztosak vagytok benne ,hogy lányok lesznek?
-Nos Anthony úgy érzi ,hogy igen.-kisfiam lemászott rólam én pedig felültem ,hogy elfogyaszthassam a bőséges reggelimet.
-Mami!Félix bácsi elvinne az erdőbe sétálni ,Dem bácsival.Elengedtek?
Alecra néztem aki bólintott.
-Persze menj csak.De légy szófogadó rendben?
-Rendben!Köszönöm!-kiáltotta miközben leugrott az ágyról és kiszaladt.
-Jól vagy?-kérdezte Alec miközben megsimogatta a hasamat.
-Igen, és még jobban  ,hogyha ezt csinálod!-gyengéden megcsókolt majd a hasamra is adott egy-egy puszit.
-Van valami különbség a mostani terhességed és az Anthony-val való terhesség között?
-Sokkal gyengébbek érzem magam.De ezt annak tulajdonítom ,hogy most ketten vannak.Valamint ,hogy gyorsabban fejlődnek.De lehet ez is azért mert ketten vannak.Mindenesetre nem kell félned attól ,hogy nagyon járkálni akarnék.
-Akkor jó.-nevetett fel majd mellém feküdt magához ölelt és ismét a pocakomat kezdte el simogatni.Olyan jó érzés volt és olyan megnyugtató ,hogy szinte ismét azonnal elaludtam.

Mikor felébredtem már ment le a nap és mikor körülnéztem  észrevettem ,hogy szinte az egész családom a szobába van.
-Mi történt?

Új blog!

Sziasztok drágáim!Nem ez még nem friss!De a napokban az is esedékes lesz!
Mint a címből láthatjátok új blogot nyitottam.Mellékesen megjegyezném ,hogy néhány blogot pedig szüneteltetek mint pl.:Múlt árnyai és az Örök barátság.
Szóval a történetről:
Nos nem tudom ki látta vagy olvasta a Holhercegnő-t. Manapság nagyon rákattantam az ilyen témájfanfiction-ökre és megjött az ihlet egy új történethez!A Merryweather család nem kap túl nagy jelentőséget annál inkább a de Noir klán.Saját szereplős fanfiction lesz!

Címe&linkje:Erdei gyöngyvirág


kérlek nézzetek be a prológus is azonnal fent lesz!:)


millió puszi:



Natalie

26.fejezet

Bocsánat a sok várakozásért végre vége az angol továbbfejlesztő kurzusomnak és most már gyakrabban lesz friss ígérem!



/Alec szemszöge/


A kertben megláttam Balthazar-t aki éppen az egyik márványpadon ülve olvasott.Amikor meglátott becsapta a könyvét felállt és mélyen meghajolt.Anthony kérlelőn rám nézett én pedig bólintottam neki , hogy mehet játszani.Hihetetlen , hogy milyen erős kettőnk között a kapocs.Egyetlen pillantásából tudom ,hogy mit szeretne.
-Felség.
-Jó reggelt Balthazar.
-Beszélni óhajtott velem?
-Igen.-kis szünet után folytattam-Mik a szándékai a hugommal?
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretem őt.Szeretném majd feleségül venni ,de nem szeretném elsietni.Így is meglepett , hogy ilyen hamar közel engedett magához a szóbeszédek ellenére amit róla hallottam.Valamint csatlakozni is szeretnék az  önök klánjához , hogy a közelében lehessek.
-Nos a csatlakozásod ügyében nem csak én döntök.Van valami képességed?
-Az időjárást tudom befolyásolni.
-Hasznos.-bólintottam-Majd szólok az érdekedben.Ami a másik ügyet illeti ,egy feltétel híján áldásom adom rátok.
-Mi lenne az uram?
-Ne bántsd meg a hugomat.Eleget szenvedett életében.Ha megteszed én magam végezlek ki minden kérdés nélkül.
-Értettem uram.Biztosíthatom ,hogy erre nem lesz szükség.Nem fogok csalódást okozni sem a hugának ,sem önnek.
-Meleg ajánlom önnek.
Kisfiam futott felénk egy hatalmas csokor vadvirággal a kezében.
-Apa ezt anyá-nak szedtem.Felvihetjük neki?
-Persze.Gyere!Biztos tetszeni fog neki.-mosolyogtam rá ő pedig előre rohant a palotába-Ne okozzon csalódást.-pillantottam még egyszer vissza Balthazár-ra majd követtem Anthony-t.

Amelia a szobánkban volt és egy régi térképet nézegetett az ágyon fekve könyökein támaszkodva.Hosszú vörös haja hátára simult csupán egy-két rövidebb tincs keresztezte az arcát.Amikor becsuktam az ajtót felnézett és elmosolyodott.Anthony odaszaladt hozzá.
-Ezt neked szedtem mami!-nyújtotta át neki a csokrot.
-Köszönöm kicsim.-adott puszit fiunk arcára-Gyönörűek.Azonnal vízbe is teszem őket nehogy elhervadjanak.-állt fel de rögvest vissza is ült.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem csak megszédültem.Hirtelen álltam fel.-magyarázta majd kis idő múlva újra felált és egy kristályvázába vizet öntött végül belehelyezte a virágokat-Miről beszélgettél Balthazár-ral?
-Komolyak a szándékai Jane-nel.Csatlakozni akar hozzánk ,hogy a közelében lehessen.Áldásom adtam rájuk.-mondtam száraz monoton hangon.Ő csak rám mosolygott majd az ágyra nézett és még szélesebb lett a mosolya.
-Most hamar elfáradt.-néztem az ágyunkon alvó kisfiunkra.
-A gyerekek alvás közben nőnek.Ne aggódj nincs semmi baj vele.-mosolygott megnyugtatóan.
-Átviszem a szobájába.-vettem óvatosan a karomba.Miután betakartam egy puszit adtam a homlokára és vissza tértem a saját szobánkba.-Miért érdekelt az a térkép?-kérdeztem mikor már az ágyunkon feküdve átöleltem.
-Csak nézegettem.Nem szabad?-nézett rám ijedten.
-Már ,hogyne szabadna te kis buta?-mosolyogtam rá miközben az orrommal megcirógattam az övét majd lány csókot ,nyomtam ajkaira-Csak azért kérdeztem , hogy esetleg szeretnél utazgatni?
-Nem lehet.Tisztában vagyok vele.Ha elmennénk azon idegeskednénk mikor tör ki a háború.Nem.Most itt a legjobb.Veled és Anthony-val.
-Csodálatos vagy.-csókoltam meg-Más nő biztosan a fülemet rágná ,hogy márpedig ő akkor is utazgatni akar.-Amelia ezen csak moslygott.De végül a mosoly eltűnt az arcáról.
-Valamit el kell mondanom neked.-nagy levegőt vett majd kifújta és folytatta-Reggel volt nálam Marcus.Nem éreztem jól magamat mostanában és kértem ,hogy vizsgáljon meg.Végül közölte ,hogy az ég világon semmi bajom,csak ismét terhes vagyok és ez még nem minden....úgy tűnik...,hogy ikreink lesznek.

Közérdekű...

Az unokatesóm nemrégen nyitott egy blogot!Még kezdő író úgyhogy jól esne neki egy kis biztatás!Légyszíves nézzetek be!
A címe: A sötét erdő titkai

A történetről:

Ez a történet 3 lány megismerkedéséről szól.Megismerkedésük első napján felfedező útra kelnek a helyi erdőbe hol elképesztő és veszélyes dolgok várnak rájuk.  Előre szólok ez nem fanfiction csupán saját agyam szüleménye!!


millió puszi:

Natalie

25.fejezet

nos az új fejezet megérkezett a nyárral együtt :)és még arra lennék kíváncsi érdekelne -e  egy novella ami arról az időről szól amikor Alec és Amelia még  Londonban  ismerkedtek egymással mert nem találtak olyan hamar az újszülöttekre?akinek nem volt egyértelmű az kérdezzen nyugodtanXD kíváncsi vagyok a véleményetekre úgyhogy hagyatok magatok után komikat!!:DD





/Amelia szemszöge/




-Jól szórakoztál?-kérdezte szerelmem miközben már a kádban ültem.Ő  mellette ült és az arcomat simogatta a kád szélén támaszkodva.
-Nagyon.A vendégeink mind nagyon kedvesek voltak.És Mary-vel is összebarátkoztam.-mosolyogtam rá.
-Te kivel nem tudsz összebarátkozni?-nevetett.
-Szerinted lehetséges?
-Hogy van akivel nem tudnál összebarátkozni?Kötve hiszem.-nevetett.
-Nem, hanem az hogy lehet még gyermekünk.-a mosoly lefagyott az arcáról.
-Nem teszlek ki még egyszer olyan kín fájdalomnak.Te ezt nem…-hagyta félbe a mondatot majd folytatta – tudod milyen érzés volt látni ahogy szenvedsz?
-Az átváltozás se fog jobban fájni.-jegyeztem meg halkan.Nem vitatkozott mert tudta, hogy igazam van.
-Vagy te már nem szeretnél…
-Dehogynem  szeretnék.Én lennék a legboldogabb ha még egy csodálatos gyermeknek lehetnék az apja.-sóhajtott miközben a kád szélén támaszkodott de most már állva.Láttam , hogy a figyelme elkalandozik ,gyorsan megragadtam a karját és behúztam magam mellé a kádba.Ruhástól.Nevetett akárcsak én.
-Hihetetlen vagy.-csóválta fejét.Kezeim közzé fogtam arcát.
-Ne aggódj annyit miattam.Tudom mit teszek... és , hogy mit vállalok.
-Rendben.-adott egy puszit a homlokomra-Nagyon szeretlek.
-Én is téged.-suttogtam majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva már csak azt vettem észre , hogy a kád előtt állok és Alec egy törölközőt csavar körém.

A napot végigaludtam , és másnap indultunk Salerno-ba.Anthony egy kicsit szomorú volt,de amikor anya azt mondta neki azért nem jöhet most velünk mert szüksége van egy társra aki segít neki képeket festeni rögtön felvidult.

Az út zökkenőmentes volt.Ám amikor megérkeztünk rögtön egymásnak estünk.Nem voltunk éppen kulturáltak de már annyira szükségünk volt egymásra mint embernek az oxigénre.Most én voltam a vadabb a követelőzőbb ami idegen volt számomra.Alec próbált higgadtabb maradni.Ugyanolyan  gyengéd volt mint bármikor máskor  de a csókjain éreztem mennyire hiányzott neki  és mennyire szüksége volt erre a pillanatra.

Hazudnék ha azt mondanám sokat jártunk a házon kívül.Ez az egy hét inkább szenvedélyünk orvoslására volt kitűnő.Az ágyból csupán a konyhába mentünk le ha megéheztem , vagy a fürdőbe.Csak akkor aludtam ha Alec vadászni ment , ami sajnos most az együtt töltött sok idő miatt minden nap előfordult.
A csodálatos egy hét után a hazaút rövidnek tűnt mivel majdnem az egészet átaludtam.

Mikor végre  megérkeztünk kisfiam azonnal karjaimba rohant , és össze vissza puszilgatott majd ugyanezt megtette édesapjával is.Rögtön megmutatta a képeket is amiket egyedül festett.Nagyszerűen
sikerültek , és ez nem anyai elfogultság.

Másnap Jane bemutatta nekem Balthazar-t az udvarlóját.Először nekem mutatta bemert félt Alec reakciójától.Ezért meg kért ,hogy inkább én mondjam el a bátyjának.
Az egyik este került sor erre a beszélgetésre.Az ágyban feküdtünk,Alec a hátamat simogatta.
-Tudod ma Jane-nel töltöttem a napomat.
-És mit csináltatok?
-Hát...bemutatott az udvarlójának.
Egy percre elakadt a lélegzete.
-Tényleg?És ,hogy hívják?-kérdezte.Kihallottam a hangjából az ingerültséget.Felültem és a szemébe néztem.
-Nem mondom meg mert csak a nyakát akarod kitekerni szegény fiúnak.Én örülök , hogy Jane boldog tedd ezt te is.-javasoltam.
-Bocsáss meg de kicsit szokatlan , hogy a hugomnak udvarlója van.-fújta ki a levegőt-Szóval ,hogy hívják?
-Balthazar-nak.Angliából érkezett .
-Majd holnap beszélek vele.
-Szerintem Anthony is  szívesen veled tartana.Már nagyon hiányzik neki a veled töltött idő.-ez igaz is volt , de nem ez volt a legfőbb ok, hanem , hogyha a fiunk is ott van nem tesz semmilyen butaságot.
-Ő is hiányzik már nekem.-sóhajtott fel.
-Problémák vannak a Románokkal?
-Már többen vannak mint mi.Nem tudjuk mennyi a tehetséges katona és ez nagyon idegesít.
-Háború lesz?
-Minden bizonnyal.De akkor te és Anhony elmentek innen.Már beszéltem Carlisle-lal,mind szívesen fogadnak titeket.
-Nem!Én ugyan nem megyek sehova!
-Bocsáss meg , hogy ezt mondom de ez nem kérdés volt.És most nem csak rólad van szó.Gondolj a kisfiunkra.Ott tudnád őt hagyni egy számára teljesen idegen helyen idegen személyekkel?És mi van hogyha mind a ketten meghalunk?Teljesen egyedül marad.Pont mint te annak idején.-a rossz emlékek hatására inkább lehunytam a szememet-Sajnálom nem akartalak megbántani.De meg kell értened.Nincs nálatok fontosabb számomra.És nem bírnám elviselni még a gondolatot sem , hogy a fiunk egyedül maradjon,védtelenül.Vele kell maradnod.Vigyáznod kell rá bármi is történjen velem.
-Igazad van.-suttogtam majd magamhoz öleltem.A könnyek már régóta folytak végig az arcomon-Igazad van.Borzasztó anya vagyok!Ebbe bele se gondoltam.Bocsáss meg kérlek!
-Nem, nem vagy borzasztó anya.Én ezen már nagyon régóta gondolkozom most meg mindent rád zúdítottam.Még jó hogy nem tudsz mindent rögtön átgondolni!Egyáltalán nem erre akartam kilyukadni.Ne haragudj.-simogatta az arcomat majd egy gyengéd csókot adott.-Most már viszont aludj egy kicsit.-fektetett vissza az ágyra.
-Rendben, megpróbálok.De maradj itt velem kérlek.
-Nem megyek sehova.-csókolt meg még egyszer mielőtt elaludtam volna.

Helyzetjelentés!

Több ember halálos fenyegetésének hatására (XD) nem zárom be a blogot de kérlek titeket írjatok kommenteket!

:(

Nagyon elkeserített ,hogy még csak egy kommentet kaptam:(
Ha már nem is olvastok ,akkor inkább bezárom a blogot , mert feleslegesen írom:(

24.fejezet

nos itt a fejezet:)kérlek írjatok véleményt!!:)elég hosszú lett:)



/Amelia szemszöge/



-Megérkeztek.-suttogta apa.
Majd pár másodperc múlva kinyílt a hatalmas ajtó , és bejött egy barna hajú lány és egy sötétbarna hajú férfi.A lány haja kontyban volt.Mélyen meghajoltak előttünk.Apa mosolyogva felállt , kezet csókolt a lánynak majd kezet rázott a férfival.
-Üdvözlöm önöket Maria és Henrik , Anglia grófja és grófnője.

-Köszönjük a meghívást felséges uram.-mosolygott barátságos Maria majd rám pillantott karmazsinvörös szemeivel.Kedves , üdvözlő pillantás volt ez , s talán egy jel apámnak , hogy örülne ha bemutatna neki engem.Bár nálam nem lehetett idősebb , mégis az ő megjelenése felségesebb ,tiszteletkívánóbb volt.A brokátruháján úgy csillogtak az aranyszálak akár a csillagok az égen.Egy sötétvörös ruha volt.A férfin ugyanilyen színű kabát ugyanebből az anyagból.Az ő arca komoly volt , de nem láttam rosszindulatot tekintetében.Elkaptam egy pillantását ,mire ő elmosolyodott.
-Szeretném önöknek bemutatni legújabb családtagunkat , aki ugyan még ember , de már többet tett családunkért mint bárki más ebben a teremben.Bátorságával , és szeretetével mindenki szívébe belopta magát.És én mindig is egy ilyen gyermekre vágytam , épp ezért kértem meg , hadd nevezzem gyermekemnek.Amelia Voluri.-mutatott rám.Én azonnal felálltam és mellé sétáltam,majd meghajoltam a férfi kezet csókolt .
-Nagyon örvendek hercegnő.-mosolygott Maria barátságosan  és ő is meghajolt.
-Valamint, mint azt már tudhatjátok,Alec vezető lett.
-Valóbban.Követed elhozta nekem a levelet épségben.Én mindig is mondtam neked , hogy Caius-nak hátsó szándékaid vannak de olyankor elutasítottál és úgy tettél mintha meg sem hallanál.
-Sajnálom , hogy kételkedtem szavaidban barátom.Mindvégig igazad volt.-ismerte el , majd hirtelen kinyílt az ajtó és kisfiam szaladt be rajta.Rögtön az ölembe vetette magát.Mosolyogva ölelte át nyakamat.Ruhája vizes volt , de nem zavart.Boldogan öleltem magamhoz.
-Nos ő lett volna a meglepetés vendég a bálon de megelőzött minket.Ő itt Anthony Volturi.Amelia és Alec Volturi félvér gyermeke.Apa , látva vendégeink értetlen  arcát magyarázatba fogott:
-Úgy tűnik a vámpír férfiaknak lehetnek gyermekeik ember nőktől.Nagyon gyorsan növekszik és emberi ételt eszik.Egyenlőre.
-Hihetetlen.-suttogta Henrik.majd egy aprót rázott a fején mintha a gondolatait akarná kitisztítani-Nos mi visszavonulnánk készülni az estére ha nembaj.
-Nem ,dehogy.Renata kérlek kísérd a vendégeinket a lakosztályaikba.
-Igen mester.-bólintott majd kivezette a vendégeinket.
Mikor kimentek apa nekünk is azt tanácsolta , hogy menjünk készülődni.Alec átvette tőlem Anthony-t és visszamentünk a szobánkba.Khatrine vállalta Anthony öltöztetését ,így mi nyugodtan tudunk készülni.
Közös fürdővel kezdtük amiből majdnem....valami teljesen más lett.
Mikor már mindketten készen voltunk Alec eltűnt ,majd egy fekete dobozzal tért vissza.
-Szeretném , hogyha ezt viselnéd a bálon.Egy apró ajándék.-mosolygott majd kinyitotta a dobozt.A lélegzetem is elállt amikor megláttam mi van benne.Egy fehér gyémántnyakék volt mely csodásan csillogott  a fekete selyemanyagon ami a doboz alját töltötte ki.Még a láncot is gyémántok ékesítették , a csepp alakú gyémántmedált pedig vörös színű apró gyémántok fogták közre.
-Én....ezt...nem-ráztam a fejem.Nem  jöttek szavak a számra.
-Nem akarom azt hallani , hogy nem fogadhatom el.A feleségem vagy és jogomban áll ajándékokkal halmozni.Egyébként is már régen a kincstárban porosodik.
-Ez lélegzetelállító.Köszönöm.-csókot leheltem ajkaira , ő pedig átkarolta a derekamat.Fekete , aranyszállal hímzett fekete kabátot viselt alatta egy szintén fekete inggel.Most nem volt a nyakában a családi nyaklánc.
Megfordított és a nyakamba rakta a láncot.Miután bekapcsolta ,végigsimított nyakamon majd egy csókot adott oda ahol az előbb még kezeit húzta végig leheletfinoman.
-Mennünk kell.-suttogtam.
-Tudom.-sóhajtott csalódottan.

Furcsa volt Jane-t  ennyire...nőies ruhában látni.De nagyon jól állt neki.Gyönyörű volt .A haja most ki volt engedve és lágy hullámokban omlott vállaira.
Amikor a trónterembe  léptünk szinte rá sem ismertem.A trónusok előtt asztal húzódott majd U alakban a falak mentén haladt tovább.
Jobb oldalt egy zenekar hangolt.Emberek volt , ennek ellenére a Volturira jellemző ruhákban. Alec biztos látta , hogy meglepődöm ezért a fülembe súgta:
-Gyorsan és fájdalom mentesen végzünk majd velük.
Bólintottam majd a helyünkre mentünk.Anthony az ölemben foglalt helyet.Alec ült mellettem jobb oldalról ,bal oldalról pedig édesanyám.Alec mellett jobbra apa ült ,aztán Henrik.Mellette Marcus majd Maria  és mellette egy ismeretlen lány ,akit Maria szemmel láthatóan nem kedvel.
Mikor már mindenki a terembe volt , és a helyére ült ,apa pohárköszöntőt mondott , majd a zenekar egy vidám dalt játszott.Mindenki mosolygott,mindenki vidám volt.
Láttam , hogy egy fiatalnak kinéző félhosszú szőkésbarna  hajú fiú Jane-hez lép aki éppen egy kehelyből vért iszik.A fiú meghajolt és kezet csókolt neki.A fiatal lány elmosolyodott.Az asztalra tette a kelyhet , és táncba kezdett a fiúval..
Kisfiam is láthatta a gesztust mert azonnal kiugrott az ölemből meghajolt és így szólt:
-Felkérhetlek táncolni mama?-kérdezte édesen mosolyogva.Annyira hasonlított Alec-re.
-Persze kicsim!-felálltam és a táncparkettre sétáltam vele kézen fogva.Mindenki elmosolyodott amikor egyik apró kezét a derekamra simította a másikkal a kezemet fogta.Jó néhány percig  táncoltunk.Pár perc múlva pedig Alec állt meg mellettünk.
-Lekérhetem a hölgyet uram?-hajolt meg Anthony-nak aki rám nézett mire én cinkosan kacsintottam.
-De csak ha egyszer sem lép a hölgy lábára!-emelte fel mutatóujját.
-Ígérem!-emelte esküre kezét.
-Felkérem a nagyit is táncolni.-jelentette ki kicsikém majd szaladt is az említett személyhez.
Alec magához ölelt , és most egy lassú dallamra kezdtünk táncolni.
-Hogy érzed magad?-kérdezte szinte suttogva.
-Hát..jól.
-Mitől félsz?-kérdezte kuncogva.
-Hogy valamit elrontok.-sóhajtottam.
-Ugyan mit?-lepődött meg.
-Anthony nevelését,vagy bármi mást.
-Butaság.Remekül bánsz Anthony-val.-rámosolyogtam.Gyengéd csókot hintett ajkaimra majd homlokomra.Még táncoltunk pár percet , de utána nagyon melegem lett ezért úgy döntöttem kimegyek a kertbe.
-Csatlakozhatok önhöz hercegnő?-kérdezte egy hang mögülem.Amikor megfordultam Maria-val találtam szembe magam.
-Csak akkor ha tegez engem.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.Kérem ön...te is tegezz.
-Kérdezhetek valamit?
-Természetesen.-bólintott és ismét elindultunk.Éppen a rózsabokrok mellet haladtunk el.
-Ki volt az a lány aki melletted ült?Úgy láttam nem nagyon kedveled.
-Az apám új jegyese.Egy nagyravágyó naiv kislány.De ha apám boldog tőle megpróbálom kibírni  vele egy légtérben.A minap kioktatott arról ,hogy még mindig  a szobámban van az anyám képe.De beszéljünk  vidámabb témáról.Vagy inkább mesélj magadról!Nagyon szeretnék jóban lenni veled , és már most leszögezem semmi tisztességtelen szándékom nincs.-mosolygott.
-Nem is feltételeztem.
-Rengeteg jó dolgot hallottam rólad.Amióta csak itt vagy segítetted a Volturi-t.Alig vártam , hogy megismerhesselek.
-Köszönöm , én szintúgy vártam hogy megismerhesselek.Meddig maradtok?
-Talán egy hónapig...vagy lehet kicsit tovább ,de csak ha nem zavarunk.
-Persze hogy nem.Csak én és és Alec....szóval holnap elutazunk egy kicsit pihenni.De most Anthony-t nem visszük magunkkal.
-Á szóval romantikázni fogtok.-mosolygott rám-Na nem mintha rám tartozna.Sajnálom.
-Igazán semmi baj.
-És ,hogy kerültél ide?
-Ez egy elég hosszú történet.
-Van időnk.

Miután befejeztem a történetemet , visszamentünk a trónterembe , ahol még mindig nagy mulatozás volt.Henrik lépett elém az ismeretlen lány kezét fogva.A lánynak szőke göndör fürtjei voltak.
-Hercegnő , had mutassam be önnek jegyesemet Annabell Wood-ot.
A fiatal lány szó szerint elém térdelt és lehajtott fejjel kezet csókolt amitől biztos nagyon elvörösödtem.
-Felséges úrnőm ,rendkívüli megtiszteltetés számomra , hogy személyesen megismerhetem önt.Ragyogó hírneve azonban megelőzte önt.Kérem fogadja jókívánságaimat.
-Na és persze ajándékainkat.-mosolygott rám Henrik miközben  felsegítette a fiatal lányt.
-Igazán nem kellett volna ,de nagyon köszönjük.És önök is fogadják jókívánságaimat.
-Köszönjük...ó és Alec mester üzeni ,hogy Anthony úrfit vitte aludni , és az ő szobájában megtalálja.
-Köszönöm.Nos akkor én megyek is.További jó szórakozást.


Amikor felértem Anthony szobájához nem nyitottam be , csak a a résen kukucskáltam be.Alec Anthony ágyának a szélén ült.
-És milyen nagy volt a sárkány ,apa?-kérdezte izgatottan kisfiúnk.
-Mint a fél palota.-mosolygott Alec.
-Apa..kérdezhetek valamit?-a hangja komolyabb volt .
-Persze kisfiam.
-Kaphatok egy kistestvért?-Alec-nek torkára fagyhattak a szavak , mert másodpercekig meg sem szólalt.
-Nos...nem tudom.Tudod ez nem rajtunk múlik.
-Nagyon szeretnék egy hugit vagy egy öcsit.
-Majd meglátom mit tehetek.-nevetett szerelmem-De most tessék aludni!-mondta majd egy puszit adott a homlokára.
-Jó éjt apa.
-Jó éjt kisfiam.
Hátrébb léptem , hogy ki tudjon jönni és közben komolyan elgondolkodtam.Valyon lehetne még egy gyermekünk?

Életjel!!

Tudom ,tudom,tudom!!!És NAGYON ,NAGYON sajnálom , hogy eltűntem de nem igazán jeleskedtem tanulás terén ezért keveset kerültem géphez.://:(NAGYON keveset.A történetet igazából egy jegyzetfüzetben írom tovább és már jóval előrébb haladok mint az itt fent lévő fejezet ,csak be kell gépelnem.Csak mint mondtam nem nagyon van rá időm mivel még nyelv vizsgára is készülnöm kell külön tanárnál.De mindjárt itt a nyár és akkor elég sok frisst fogok hozni:))IGÉREM!!és a többi blogomra is:)
Most kezdtem el begépelni a következő fejezetet és a hétvégére megpróbálom felrakni , és amint lesz utána szabadidőm még többet begépelek és sűrűbben lesz friss:))

 millió puszi minden olvasómnak:)


Natalie

23.fejezet

itt a fejezet!!JÓ HOSSZÚÚÚÚÚÚ!!:D KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!


/Amelia szemszöge/


A babának szerencsére ízlett az anyatej.Az én kis Anthony-m.Olyan boldog voltam , hogy el is sírtam magam örömömben.
Amikor eleget evett , ásított egy hatalmasat ,lehunyta zafír kék szemeit, fejecskéjét mellkasomra hajtotta és elaludt.Egy ideig néztem ahogy békésen szuszog , majd kiságyába fektettem.Egy valódi kis csoda volt.Megérte az a szörnyű fájdalom.Majd behúztam a sötétítőfüggönyt és visszafeküdtem aludni.
Arra ébredtem , hogy Alec átkarolja a derekamat.
-Bocsáss meg!Nem akartalak felkelteni.-suttogta.A kulccsontomon éreztem hideg leheletét.
-Semmi baj.-mondtam mikor már szembefordultam vele.
-Azt hittem elveszítelek.Hogy belehalsz a fájdalomba.-vallotta be szomorúan mire én halkan felnevettem.
-Ilyen gyengének tartasz?
-Ez nem vicces.Nagyon erősen szorítottad a kezemet.
-De megérte.-mosolyogtam rá.
-El sem tudom mondani mennyire szeretlek.-húzott közelebb magához ,és gyengéden megcsókolt.Ekkor kisfiunk nyöszörögni kezdett.Már álltam volna fel amikor Alec visszahúzott.
-Te csak pihenj!Én idehozom.-állt fel mellőlem.Óvatosan karjaiba vette gyermekünket és visszafeküdt  mellém.Kettőn közé fektette a kis csöppséget , aki hatalmas kék szemeivel , hol engem  hol apját nézte tátott szájjal.

-Gyönyörű gyermek.A szeme ugyanolyan kéken csillog akárcsak a tiéd.-mosolygott rám.
-De az arca inkább rád hasonlít.
-Szerintem nem.Inkább rád.Az apró pisze orr,a szív alakú arc, a telt ajkak.
-Legyen igazad.-csóváltam a fejem megadóan és visszahajtottam a fejem a párnára.
-Akkor visszaaltatom a kis szőke herceget.-nevetett Alec.A karjába vette és ringatni kezdte.
-Nagyon aranyosak vagytok így együtt.-mosolyogtam rájuk majd lehunytam szemeimet.Nemsokkal később mellettem besüppedt az ágy.Szerelmem jéghideg mellkasához bújtam ő pedig védelmezően ölelt át.



Az elkövetkezendő egy hetet még az ágyban töltöttem szigorú ellenőrzéssel.Kisbabám nagyon gyorsan nőtt.Már inkább nézett ki egy évesnek mint újszülöttnek.Folyton mosolyog mindenkire akit meglát.Mindenkit apró ujjai köré csavart.Még mindig tartom magam ahhoz , hogy rám nemigazán hasonlít , legfeljebb belsőre.Nyugodt volt és csöndes , és akkor volt a legboldogabb amikor mind a hárman együtt voltunk.
Amikor külön szobát kapott Alec megduplázta az őrséget.
-Min gondolkodsz kedvesem?-kérdezte a kertben ülve.Tél van .Anthony éppen a hóval ismerkedett.Hamarosan bált rendeznek.A vendégek Angliából jönnek.
-Az elmúlt héten , de ez nem érdekes!Inkább mesélj , kik lesznek a vendégeink!
-Szerintem már ismered őket a történelem könyvekből.-mosolygott rám.
-Például?
-VIII.Henrik Tudor és a lánya Mary , legalább is az emberek ezen a neven ismerik őket.
-M..mi?
Vegyél levegőt is .-nevetett.Nagyon jó barátja Aro-nak.Sőt ki is nevezte az Angliai vámpírok helytartójának.-mesélte miközben az ölébe vette Anthony-t - Nem kell tartanod tőlük.Rendes vámpírok.
-Ne higgy előítéletesnek , de hat felesége volt , ebből kettőt lefejeztetett.
-De Mary jó hatással volt rá az idők során.
-Mármint akit Bloody Mary-nek hívtak mert minden protestáns hívőt kivégeztetett?
-Már egyáltalán nem érdekli őt a vallás.-nyugtatott mosolyogva
-Jó, elfelejtek mindent amit tanultam.De most már  menjünk be , mert Anthony megfázik.


A palota nyüzsgött az előkészületektől.A vámpírok olyan gyorsan futottak a folyosón , hogy attól féltem nekem jönnek.
Anthony-nak új szokása lett mióta saját szobája van.Most már  csak akkor alszik el ha valamelyikünk mesét olvas neki , vagy énekel.
Az egyik este mikor már az ágyba feküdtünk szerelmem érdekes ötlettel állt elő:
-Azon gondolkodtam , hogy a bál után nem lenne e kedved elmenni Salerno-ba megint?
-Kedvem lenne , de Anthony bírná a hosszú utat?
-Én  arra gondoltam , hogy csak ketten mennénk.Csupán pár napra.Annyira...-nyelt egyet-vágyom rád.De nem akarom , hogy bárki zavarjon minket , meg azért a fiunk is itt van a szomszéd szobába.Ő itt biztonságban van.
-Jó ötlet.Én is vágyom már rád.-csókoltam meg-Nagyon-simítottam végig mellkasán-nagyon-kalandozott el a kezem lentebbi régiókra-nagyon.
-Ne kísérts...kérlek.-nyögte elfúlóan mire a kezem visszahelyeztem mellkasára.-Köszönöm.-fújta ki a levegőt-Te kis gonosz szirén.
-Szirén?-nevettem fel.
-Igen.Emlékszel hol láttalak először?-nevetett ő is,mire vér szökött az arcomba-Még mindig zavarba tudlak hozni?
-Igen , te mindig zavarba fogsz tudni hozni.-sütöttem le a szememet.

Másnap reggel síró hívogatásra keltem.
-Anya!Apa!Anya!Apa!
Először azt hittem álmodom ,de amikor Alec óvatosan felállt mellőlem , tudtam , hogy ez nem álom.A kisfiunk utánunk sírt.Én is nyomban felkeltem.
Amikor benyitottunk a szobába a látvány letaglózott mindkettőnket.Egy négy-öt évesnek kinéző gyermek sírt , kinek göndör szőke haja volt.A karjaimba vettem ő pedig átölelte a nyakamat.

-Anya , rosszat álmodtam!-mondta szipogva.
-Semmi baj kicsikém.Itt vagyunk.-nyugtattam és puszikat hintettem könnyáztatta arcocskájára.Mikor megnyugodott megkért , hogy tegyem le.Azonnal az ajtó irányába szaladt, de Alec még időben elkapta.
-Ejnye!Kiszökni nem szép dolog!-dorgáltam meg mosolyogva.
-Nagyapához szeretnék menni!-csillantak fel kék szemei.
-Rendben , de először fel kell öltözni!
-Hagyd csak majd én felöltöztetem,te csak menj és készülődj.-mosolygott rám szerelmem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Én is kérek!-tartotta oda arcocskáját Anthony , én pedig egy cuppanós puszit adtam neki , amit ő viszonzott is.
Amikor kiléptem az ajtón még utánam kiáltott:
-Szeretlek mami!


Amikor kikészítettem a ruhámat kopogtak , majd Katherine lépett be.
-Felség!-hajolt meg.
-Ó Katherine,de jó hogy látlak-öleltem meg-De rég láttalak.
-Nemrég értem vissza délről Robert-tel.Nagyon sajnálom , hogy a várandósága alatt nem voltam jelen , és , hogy az esküvőn sem jelentem meg.Szörnyen röstellem.
-Ugyan,semmi baj!A lényeg , hogy most itt vagy!Segítenél a fűzővel , kérlek!
-Természetesen!-bólintott majd meghúzta a selyemfonalat.Nem túl szorosan de egy pillanatig levegőt sem kaptam.Na igen...elszoktam a fűzőktől.Utána rám adta a ruhámat.Miközben Katherine a ruhámat fűzögette , Anthony és Alec nyitott be.Kisfiam azonnal hozzám szaladt és átölelte a derekamat.
-Nagyon szép vagy mami!-mosolygott rám.
-Köszönöm kicsim.-simogattam meg a hátát.
-Istenem milyen elbűvölő gyermek.-mosolygott rá Katherine is .
-Akár csak az édesanyja.-lépett mellém szerelmem.
-Nos akkor én megyek is.-lépett elénk udvarhölgyem-Felségek.-hajolt meg , majd kisietett a szobából.
-Most már mehetünk a nagyapához?-kérdezte kisfiam miközben megfogta a kezemet.
-Igen mehetünk.-csóváltam meg a fejemet és elindultunk a trónterembe.
A folyosón összetalálkoztunk Felix-szel , aki szintén meglepődött Anthony láttán , de csupán egy pillanatig , és két másodpercen belül már a nyakába volt és előrébb mentek.Alec átkarolta a derekamat és egy gyengéd csókot adott a számra.
-Hm...ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyogva.
-Mert lélegzetelállító vagy és mert nagyon szeretlek.
-Ne hízelegj!-nevettem el magam.
-Ez az igazság!-vonta meg a vállát.
-Mami gyertek már!-sürgetett kisfiúnk Felix nyakából.

Amikor beértünk a terembe elfoglaltuk a helyünket.Anthony ,apa ölébe fészkelte magát ,aki nagyon örült ennek.
-Mami , azok a vámpírok akik idejönnek ugye kedvesek lesznek?Ugye nem akarnak minket megölni mint azok a Románok?
-Ki mesélt neked a Románokról?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Felix bácsi!És azt is mondta ,hogy alig várja , hogy egyet-kettőt közülük darabokra szedjen.
Felix-re néztem azzal a tipikus "Te megőrültél?" nézéssel.
-Igazából nem közvetlenül neki mondtam , hanem Santiago-val beszéltünk erről és .....véletlenül ő is ott volt.Sajnálom Amelia.-nézett rám bűnbánóan.
-Most már mindegy.-legyintettem-De többet ilyet ne csinálj..rendben?
-Ígérem,soha többet!-bólogatott.

Anthony még velünk maradt pár percig , de utána hógolyózni akart Demetri-vel és Felix-szel,így hát kimentek.

-Aro , lehet hozzád egy kérésünk?-nézett apára Alec aki bólintott , hogy folytassa-Szeretnénk ha a bál után elengednél minket,engem és Ameliá-t Salerno-ba kicsit...pihenni.Tudnátok esetleg addig vigyázni Anthony-ra?
Látszott apán , hogy rögtön értette mit takar a "pihenni" szó , el is mosolyodott amikor Alec kimondta.
-Természetesen , menjetek csak!
-Nagyon köszönjük apa.-mosolyogtam rá.

A délután hamar eljött, és a vendégeink hamarosan itt lesznek.


KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!!!

22.fejezet

nagyon sajnálom a sok kiesést:(de most itt a friss!és komikat kérek:D



/Alec szemszöge/

Borzasztóan szíven ütöttek szavai , de tudtam , hogy nem gondolja őket komolyan.....vagyis inkább csak reméltem. Másnap mikor visszamentem Sulpicia ült az ajtónak támaszkodva.
-Mi történt?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem kell úgy tenned mintha érdekelne.-sziszegte mérgesen.
-De engem érdekel!-csattantam fel.
-Amelia bezárkózott és senkinek nem nyit ajtót. Most alszik.Miért jöttél?
-Beszélni szeretnék vele.
-Hát ahogy tegnap hallottuk ő inkább azt akarja , hogy hagyd békén.
-Ti hallottátok a veszekedésünket?-inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Viccelsz?Az egész palotában hallani lehetett.-hirtelen felállt-El kell mennem vadászni.Ha már nem is szereted,legalább arra légy tekintettel , hogy a feleséged és vigyázz rá!
-De én szeretem!-mondtam ingerülten de már nem volt ott.
Az ajtó zárva volt de mindig volt nálam egy pótkulcs.
Féloldalán fekve aludt az ajtótól elfordulva.Mögé feküdtem és a hasát simogattam.Nagyon sokat nőtt a baba ilyen rövid idő alatt.
Hallottam ahogy egyre egyenletlenebül veszi a levegőt.Felébredt.Még mielőtt bármit is mondott volna kezem óvatosan szájára tettem.
-Kimondhatatlanul sajnálom  amiket tegnap a fejedhez vágtam.Esküszöm az életemre  , hogy Elizabeth akaratom ellenére csókolt meg , és semmi más nem történt.Csakis téged szeretlek,sose tudnék mást szeretni.-suttogtam fülébe.Ő megfordult , így megláttam piros szemeit.
-Én sokkal jobban sajnálom.Jobb apát keresve se találnék a gyermekemnek.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mondtam mielőtt megcsókoltam.Az egyik kezem még mindig a hasán volt ahol egy apró rúgást éreztem.-Úgy érzem ő is örül a békülésünknek.
-Bizony.-nevetett fel halkan szerelmem.
-Tudod Sulpicia még mindig nagyon haragszik rám.Tudnál esetleg beszélni vele?
-Persze!-ismét megcsókoltam.Amikor ajkaink elváltak hangosan felszisszent.
-Mi történt?-kérdeztem gyorsan.
-Azt hiszem a baba most törte el az egyik bordám.
-Megyek hívom Marcus-t!-már épp álltam volna fel amikor megfogta a kezemet.
-Úgy sem tudna mit tenni.Egyébként is megérdemeltem , mert már rég nem ettem semmit.
-Mit kérsz?-álltam fel.
-Rád bízom , csak legyen édes és savanyú.
-Biztos?-kérdeztem nevetve.
-Igen , elég kívánós vagyok.-harapott ajkába.

/Amelia szemszöge/

Pár hét múlva az egyik éjjel erős fájdalomra ébredtem.
-Mi a baj szívem?-kérdezte Alec aggódva.
-Azt hiszem a baba úgy érzi eleget volt bent.
-Hívom Marcus-t!-a következő pillanatban már Marcus is a szobában volt.
-Milyen gyakoriak a fájások?
-Fogalmam sincs még csak most kezdődött.-válaszoltam erőtlen hangon.Kopogtak.
-Ki az?-kérdezte Alec  ingerülten.
-Carlisle vagyok !Segíteni jöttem!-nyitott be a szobába.
-Kitalálom.Alice láttam.-mosolyogtam rá.
-Igen.-nevette el magát.
-Alec menj ki kérlek.-szorítottam meg kedvesem kezét.
-Eszem ágában sincs!Végig melletted leszek!
-Nem!Kimész!Most!-lett "kicsit" agresszívabb a hangom-Csak egy kicsit , hogy megnyugtasd a többieket.Kérlek!
-Rendben , de utána visszajövök!-ment ki az ajtón.
A fájdalmam egyre erősebb lett és már nem bírtam visszatartani fájdalmas sikításomat.

/Alec szemszöge/

Miután kimentem és szólam a többieknek ,hogy mi a helyzet , rögtön  visszamentem kedvesemhez és megfogtam a kezét.Annyira szorította a kezemet , hogy már majdnem fájt.
-Már csak egy kis időt bírj ki!- biztatta Carlisle.
Majd babasírást halottam.
-Kisfiú!-mosolygott ránk Carlisle.Majd miután megmosdatták és bebugyolálták odaadták kedvesemnek.Amint Amelia-nak adták abbahagyta a sírást.
-Szia kicsikém!-simogatta meg az arcát-Mi legyen a neve?
-Válassz te.-mosolyogtam rá.
-Anthony.A mi kicsi Anthony-nk.
-Tökéletes.-Carlisle mellém lépett.
-Akkor ugye nem kellesz átváltoztatni?-suttogtam úgy ,hogy csak ő hallja.
-Mint látszik jól van.Nem veszített túl sok vért.Ezért nem lesz rá szükség.-suttogta mosolyogva.
-Köszönünk mindent.
-Ez csak természetes.De most hagyjuk őket pihenni.Amelia!Szerintem próbáld meg anyatejjel a kis csöppséget és csak akkor adjatok neki vért ha a tejet elutasítja.
-Úgy lesz!-mosolygott rá Amelia.
-Szívem akkor mi most hagyunk pihenni,rendben?-simogattam meg arcát.
-Igen.-bólintott.Kisfiúnk hatalmas kék szemeit rám szegezte.A leges-legszebb kisbaba volt akit valaha láttam.

komikat kérek!:D