25.fejezet

nos az új fejezet megérkezett a nyárral együtt :)és még arra lennék kíváncsi érdekelne -e  egy novella ami arról az időről szól amikor Alec és Amelia még  Londonban  ismerkedtek egymással mert nem találtak olyan hamar az újszülöttekre?akinek nem volt egyértelmű az kérdezzen nyugodtanXD kíváncsi vagyok a véleményetekre úgyhogy hagyatok magatok után komikat!!:DD





/Amelia szemszöge/




-Jól szórakoztál?-kérdezte szerelmem miközben már a kádban ültem.Ő  mellette ült és az arcomat simogatta a kád szélén támaszkodva.
-Nagyon.A vendégeink mind nagyon kedvesek voltak.És Mary-vel is összebarátkoztam.-mosolyogtam rá.
-Te kivel nem tudsz összebarátkozni?-nevetett.
-Szerinted lehetséges?
-Hogy van akivel nem tudnál összebarátkozni?Kötve hiszem.-nevetett.
-Nem, hanem az hogy lehet még gyermekünk.-a mosoly lefagyott az arcáról.
-Nem teszlek ki még egyszer olyan kín fájdalomnak.Te ezt nem…-hagyta félbe a mondatot majd folytatta – tudod milyen érzés volt látni ahogy szenvedsz?
-Az átváltozás se fog jobban fájni.-jegyeztem meg halkan.Nem vitatkozott mert tudta, hogy igazam van.
-Vagy te már nem szeretnél…
-Dehogynem  szeretnék.Én lennék a legboldogabb ha még egy csodálatos gyermeknek lehetnék az apja.-sóhajtott miközben a kád szélén támaszkodott de most már állva.Láttam , hogy a figyelme elkalandozik ,gyorsan megragadtam a karját és behúztam magam mellé a kádba.Ruhástól.Nevetett akárcsak én.
-Hihetetlen vagy.-csóválta fejét.Kezeim közzé fogtam arcát.
-Ne aggódj annyit miattam.Tudom mit teszek... és , hogy mit vállalok.
-Rendben.-adott egy puszit a homlokomra-Nagyon szeretlek.
-Én is téged.-suttogtam majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva már csak azt vettem észre , hogy a kád előtt állok és Alec egy törölközőt csavar körém.

A napot végigaludtam , és másnap indultunk Salerno-ba.Anthony egy kicsit szomorú volt,de amikor anya azt mondta neki azért nem jöhet most velünk mert szüksége van egy társra aki segít neki képeket festeni rögtön felvidult.

Az út zökkenőmentes volt.Ám amikor megérkeztünk rögtön egymásnak estünk.Nem voltunk éppen kulturáltak de már annyira szükségünk volt egymásra mint embernek az oxigénre.Most én voltam a vadabb a követelőzőbb ami idegen volt számomra.Alec próbált higgadtabb maradni.Ugyanolyan  gyengéd volt mint bármikor máskor  de a csókjain éreztem mennyire hiányzott neki  és mennyire szüksége volt erre a pillanatra.

Hazudnék ha azt mondanám sokat jártunk a házon kívül.Ez az egy hét inkább szenvedélyünk orvoslására volt kitűnő.Az ágyból csupán a konyhába mentünk le ha megéheztem , vagy a fürdőbe.Csak akkor aludtam ha Alec vadászni ment , ami sajnos most az együtt töltött sok idő miatt minden nap előfordult.
A csodálatos egy hét után a hazaút rövidnek tűnt mivel majdnem az egészet átaludtam.

Mikor végre  megérkeztünk kisfiam azonnal karjaimba rohant , és össze vissza puszilgatott majd ugyanezt megtette édesapjával is.Rögtön megmutatta a képeket is amiket egyedül festett.Nagyszerűen
sikerültek , és ez nem anyai elfogultság.

Másnap Jane bemutatta nekem Balthazar-t az udvarlóját.Először nekem mutatta bemert félt Alec reakciójától.Ezért meg kért ,hogy inkább én mondjam el a bátyjának.
Az egyik este került sor erre a beszélgetésre.Az ágyban feküdtünk,Alec a hátamat simogatta.
-Tudod ma Jane-nel töltöttem a napomat.
-És mit csináltatok?
-Hát...bemutatott az udvarlójának.
Egy percre elakadt a lélegzete.
-Tényleg?És ,hogy hívják?-kérdezte.Kihallottam a hangjából az ingerültséget.Felültem és a szemébe néztem.
-Nem mondom meg mert csak a nyakát akarod kitekerni szegény fiúnak.Én örülök , hogy Jane boldog tedd ezt te is.-javasoltam.
-Bocsáss meg de kicsit szokatlan , hogy a hugomnak udvarlója van.-fújta ki a levegőt-Szóval ,hogy hívják?
-Balthazar-nak.Angliából érkezett .
-Majd holnap beszélek vele.
-Szerintem Anthony is  szívesen veled tartana.Már nagyon hiányzik neki a veled töltött idő.-ez igaz is volt , de nem ez volt a legfőbb ok, hanem , hogyha a fiunk is ott van nem tesz semmilyen butaságot.
-Ő is hiányzik már nekem.-sóhajtott fel.
-Problémák vannak a Románokkal?
-Már többen vannak mint mi.Nem tudjuk mennyi a tehetséges katona és ez nagyon idegesít.
-Háború lesz?
-Minden bizonnyal.De akkor te és Anhony elmentek innen.Már beszéltem Carlisle-lal,mind szívesen fogadnak titeket.
-Nem!Én ugyan nem megyek sehova!
-Bocsáss meg , hogy ezt mondom de ez nem kérdés volt.És most nem csak rólad van szó.Gondolj a kisfiunkra.Ott tudnád őt hagyni egy számára teljesen idegen helyen idegen személyekkel?És mi van hogyha mind a ketten meghalunk?Teljesen egyedül marad.Pont mint te annak idején.-a rossz emlékek hatására inkább lehunytam a szememet-Sajnálom nem akartalak megbántani.De meg kell értened.Nincs nálatok fontosabb számomra.És nem bírnám elviselni még a gondolatot sem , hogy a fiunk egyedül maradjon,védtelenül.Vele kell maradnod.Vigyáznod kell rá bármi is történjen velem.
-Igazad van.-suttogtam majd magamhoz öleltem.A könnyek már régóta folytak végig az arcomon-Igazad van.Borzasztó anya vagyok!Ebbe bele se gondoltam.Bocsáss meg kérlek!
-Nem, nem vagy borzasztó anya.Én ezen már nagyon régóta gondolkozom most meg mindent rád zúdítottam.Még jó hogy nem tudsz mindent rögtön átgondolni!Egyáltalán nem erre akartam kilyukadni.Ne haragudj.-simogatta az arcomat majd egy gyengéd csókot adott.-Most már viszont aludj egy kicsit.-fektetett vissza az ágyra.
-Rendben, megpróbálok.De maradj itt velem kérlek.
-Nem megyek sehova.-csókolt meg még egyszer mielőtt elaludtam volna.