28.fejezet

Bocsi  a sok szünet miatt de most itt a friss!!Tudom kicsit rövid , amint tudom ,hozom a következőt!!Két három komment azért jól esne:))(eskü ,ha így folytatódik a suli félévre vagy agyhalott leszek vagy zombi! :/:/:/)



/Amelia szemszöge/



Kisfiam a karjaimba vetette magát , erősen magához ölelt és csak zokogott.
-Azt hittük sose fogsz már felébredni.-nézett rám sírástól kipirosodott szemekkel Anthony.
-Miért meddig aludtam?
-Majdnem egy hetet.-nézett rám apa aggódva-És a babák rettentő gyorsan fejlődtek ez idő alatt.
Egy pillanattal később rettentő fájdalom nyílalt a hasamba.De kis idő múlva abbamaradt.
-Mi történt?-kérdezte anya miközben mellém ült.
-Fogalmam sincs de ilyen biztos nem történt velem mikor Anthony-val voltam terhes.-körbenéztem még egyszer.tüzetesebben a szobába de egy nagyon fontos személy hiányzott a jelenlévők közül-Hol van Alec?
-Elküldtem vadászni.Vagyis inkább utasítottam.Már alig bírt a szobában maradni.-válaszolta apa.Ekkor kinyílt az ajtó és megláttam Alec vérvörösen izzó szemeit.Anya az ölébe vette Anthony-t-Gyere kicsikém , anyu már jól lesz.Őket követve mindenki távozott a szobából és Alec csak ekkor lépett mellém.Bocsánatkérően és aggodalmasan nézett rám majd hosszasan megcsókolt.Éreztem a vasas ,sós ízt az ajkain ,a vért amivel szomját oltotta.Nem tudom miért de hirtelen még többet akartam ebből a különös ízből.
-Végre felébredtél!-suttogta-Annyira aggódtam értetek.
-Azt hiszem tudom miért történt ez az egész.Hogy mire van szükségük.-simogattam meg a jócskán megnőtt hasamat.
-Mire?
-Vérre.Szomjasak.-pár pillanatig csak meredt maga elé majd végül az ajtó felé vette az irányt.
-Mindjárt jövök.
Úgy öt perc múlva visszatért egy kristálypohárral és egy hasonló kancsóval amiben vér volt.Mindet megittam.
-Máris színt vitt az arcodba.-mosolygott erőtlenül.
-Hé most már minden rendben lesz!Ne aggódj!-szorítottam meg a kezét,ami a hasamat simogatta.
-Most már nem aggódom.
-Akkor mi a baj?-kérdeztem értetlenül.
-Az ,hogy megint embert kellett ölnöm , mert máshogy nem bírnám túl sokáig melletted.
-Már megint ez a téma.-szusszantottam kissé bosszúsan-Akkor tisztázzuk egyszer és mindenkorra!Nem érdekel mit kell tenned ahhoz ,hogy mellettem maradj!Bármi is legyen az kérlek tedd meg!És tudod mit?Sokkal boldogabb lennék ,hogyha embervért innál!Mondjuk...bűnözőkét , vagy a kórházból is lehetne hozatni neked vért és akkor sem fogsz ölni ,de Alec...kérlek , könyörgöm neked , maradj mellettem , mert ehhez egyedül kevés vagyok.Szükségem van rád!Szükségem van arra ,hogy itt legyél mellettem és megnyugtass ,hogy tényleg nem lesz semmi baj a babákkal mert most...most nagyon félek.Nem attól ,hogy át kellesz e változnom vagy nem...mert már nagyon szeretnék.Hanem ,hogy ők jól lesznek e.Attól ,hogy a románok nem éppen most akarnak majd rajtunk ütni ,vagy most szervezik ellenünk a háborút attól ,hogy kétszer annyian vannak mint mi.Attól ,hogy elveszítelek vagy téged vagy Anthony-t vagy a babáinkat , vagy a szüleimet , vagy bárkit a családból.Itt kell lenned és azt kell nekem mondanod ,hogy minden rendben lesz.Megígéred ezt nekem?-kérdeztem miközben a könnyek már egy ideje áztatták az arcomat.
-Persze , hogy megígérem neked!-simogatta meg az arcomat immár felszabadultan mosolyogva ,és megcsókolt-Nem akarlak elveszíteni!
-Nem is fogsz!Hamarosan olyan leszek mint te.-mosolyogtam rá biztatóan miután megtöröltem a szemeimet.
-Már alig várom ,hogy kijöjjenek , és végre láthassam őket.-mondta miközben simogatta és apró puszikkal hintette a hasamat.A babák erre mocorogni kezdtek.
Bátortalan kopogást hallottam az ajtó felől majd kisfiúnk dugta be a fejét.
-Nem zavarok?-kérdezte félve.Alec nevetve odament hozzá és az ölébe kapta.
 -Te sosem zavarsz!-puszilta meg s homlokát mosolyogva és mellém ültette.
-Hogy vagytok ti odabent?-kérdezte miközben a fülét a hasamra rakva várta a „választ”.
-Biztosan jól vannak.-nevettem el magamat.
-Akkor jó.Kimehetünk a kertbe?
-Most anya inkább had pihenjen.Nagyon gyenge a testvérkéid miatt.
-De attól te menj vele nyugodtan.-néztem Alec-ra- Én el se fogok innen mozdulni.
-Az előbb nem azt mondtad ,hogy azt szeretnéd ha mindig melletted lennék?-kérdezte mosolyogva.
-De nem úgy értettem ,hogy a nap huszonnégy órájában.
-Nem akarlak egyedül itt hagyni.
-Nem lesz egyedül.Menjetek csak én majd lesem helyettetek is minden kívánságát.-mosolygott az ajtóból Jane.
-Köszönjük Janey néni.-szaladt ,hozzá Anthony és átölelte a derekát
-Igazán semmiség.Szívesen maradok.-simogatta meg gyengéden , mosolyogva a szőke fürtöket.
-Akkor gyere apa!Menjünk!-szaladt ki az ajtón , Alec-kel a nyomában.
-Hogy vagy?-kérdezte Jane kedvesen mosolyogva.
-Most már jól.És te?
-Azt hiszem ,hogy sose voltam még ilyen boldog.Balthazar itt fog maradni.-újságolta fülig érő mosollyal.

27.fejezet

Nos íme a fejezet!:)Tudom sokat késtem vele de szerintem elég hosszúra sikeredett!!:D Komikat kérek!:D



/Amelia szemszöge/



A számat rágva néztem Alec-et.Féltem egy kicsit de bíztam benne ,hogy örülni fog neki.
-És ez már biztos?-kérdezte mosolyogva.Egy bólintással feleltem neki mire ő azonnal magához húzott és hosszasan csókolt-Én már azt sem tudom ,hogy adjam tudtodra ,hogy mennyire szeretlek és ,hogy mennyire boldog vagyok azért ,hogy vagy nekem...nincsenek szavak melyek eléggé kifejeznék,hogy milyen boldog vagyok most! -suttogta miközben éreztem nyakamon hűvös leheletét.
-Alec ha te ezt mondod én mit mondhatnék?!Nem elég ,hogy téged megkaptalak a sorstól de még egy szerető családom is lett és egy gyönyörű kisfiam is...és most lesz még két csöppségünk és biztos vagyok benne ,hogy ők is ugyanolyan csodálatosak lesznek mint Anthony.Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam  ,hogy minden ilyen tökéletes lehet az életemben.-mondtam miközben aranybarna szemébe néztem.Az arcomat örömkönnyek nedvesítették-Annyira ,de annyira szeretlek!s mondatom végén megcsókoltam szólásra nyílt ajkait.


Másnap ,miután a fél gárda meglátogatott , Alec lépett be kisfiúnk kezét fogva.
-Mi a meglepetés papa?-nézett fel rá Anthony  gyönyörű ragyogó kék szemecskéivel.Alec feültette mellém az ágyra és ő is mellé ült.
-Emlékszel , azt mondtad ,hogy mindennél jobban szeretnél egy kistestvért ?-Anthony hevesen bólogatott-A kistestvéred már itt van.-simogatta meg a hasamat-És nem csupán egy kistestvéred lesz hanem rögtön kettő is.
-Juj de jó!-pattant fel és ugrálni kezdett az ágyon,de Alec szinte azonnal elkapta.
-Nem ,nem!Ilyet nem szabad csinálni ,mert véletlenül még a mamira és ráugrassz!Amíg a picik a mami hasában vannak vigyázni kell , nehogy valami bajuk essen.Ezért nem szabad mostantól az ágyon ugrálni ha a mami éppen fekszik.Rendben?
-Igen, bocsánat.-hajtotta le szomorúan a fejét-Nem szerettem volna őket bántani!-simogatta meg ő is a hasamat mire magamhoz öleltem.
-Semmi baj kicsikém , nem tudhattad!-nevettem el magamat és megpusziltam az arcát amit viszonzott is.
-Nagyon szeretlek anya!-ölelt magához még szorosabban.
-Én is kicsim!-majd elengedett és Alechez is odabújt.
-És téged is nagyon szeretlek apa!
-Én is szeretlek kisfiam!

-Min gondolkodsz?-kérdezte Alec miközben a hátamat simogatta.A csillagok tisztán látszottak az égbolton.Egy felhő sem takarta el őket.Én csak rámosolyogtam majd felugottam mellőle magamra kaptam a köntösömet és az ajtóhoz szaladtam.
-Hová mész?-kérdezte meglepetten.
-Együtt megyünk.
-És hová?-állt mellém.
-A barlangunkba.-léptem hozzá közelebb és összekulcsoltam ujjainkat.
-Biztos ,hogy ez jó ötlet a te...állapotodban?-kérdezte aggódva.
-Igen , nem lesz tőle semmi bajom!Na gyere!-suttogtam mosolyogva és kinyitottam az ajtót.Már csak azt vettem észre ,hogy az ölébe kapott és száguld velem az erdőbe.
Amikor odaértünk és letett ,rögtön a vízbe ugrottam.Most sötét volt bent ,de azért egy kicsit láttam.Amikor halottam ,hogy Alec is feljött a víz felszínére azonnal letámadtam.Ő kiemelt a vízből és  egyenesen rögtönzött ágyunkhoz vitt.
-Milyen kis heves itt valaki.-mosolygott amikor levegővétel miatt megszakítottam csókunkat.Csak rámosolyogtam és ismét magamhoz húztam.Levette rólam a hálóinget és oldalra dobta.
Pár perc múlva már mind a ketten meztelenek voltunk.Ott csókolt ahol ért:a nyakamat,az ajkamat,az arcomat.Játékosan a nyakába haraptam mire felnyögött.Egyik kezemmel hajába túrtam a másikkal végigsimítottam a gerince vonalán aminek hatására megremegett.
-Megőrülök tőled!-suttogta elfúló hangon.Én csak rámosolyogtam és megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.A csók közben egyesítette testünket.
Lassan és szenvedélyesen szeretkeztünk.

Még egy-két óráig ottmaradtunk majd hazaindultunk.Én már az úton elaludtam.

Másnap reggel arra ébredtem ,hogy valaki az arcomat puszilgatja.Először azt hittem Alec az de amikor kinyitottam a szememet két csillogó kék szempár nézett vissza rám.
-Jó reggelt mami!-suttogta mosolyogva kisfiam.
-Jó reggelt kicsikém!-öleltem magamhoz és adtam egy puszit pirospozsgás arcocskájára.
-Tudod mit reggeliztem?
-Mit?
-Szarvast.
-És ízlett?
-Nagyon!De apa nem engedte ,hogy magamnak vadásszam le.Azt mondta ahhoz még túl kicsi vagyok.-sóhajtott fel.
-Ha nagyobb leszel annyit vadászhatsz amennyit csak akarsz!-mosolyogtam rá.
-Apa is ezt mondta.
-És ő most hol van?
-Azt mondta ő akarja elkészíteni a reggelidet.Eleinte írtó muris volt  ,de most már nagyon ügyes , és az meg unalmas.Úgyhogy gondoltam megnézlek téged és a hugicáimat!-simogatta meg a hasamat.Hihetetlennek tűnt ,hogy egy éjszaka alatt mennyit nőtt.
-Honnan tudod ,hogy lányok lesznek?
-Nem tudom.Csak valahogy érzem.És ha majd megszületnek én fogok rájuk vigyázni!Mindenkitől megóvom majd őket még a Románoktól is!Egyes-egyedül fogok végezni minddel!
-Ne fesd az ördögöt a falra kicsim!Hidd el apáék lennének a legboldogabbak ha nem kéne csatázniuk.Te se akarj harcolni mert az nem jó.Mindig aggódnék érted!
-De azért a hugaimat megóvnám tőlük ha szükségük lenne rám , és minden kérőt el fogok ijeszteni a közelükből.-mondta harciasan de mosolyogva.
-Azt hiszem arra apának lesz gondja.-mosolyogtam rá mire felnevetett.Én is vele nevettem.
-Mi ez a nagy jókedv?-lépett be mosolyogva Alec egy tálcával a kezében.
-Azt mondtam ,hogy én majd elüldözök minden kérőt a hugaim közeléből mire anya azt mondta ,hogy azt majd te megteszed helyettem is!
-Ilyen biztosak vagytok benne ,hogy lányok lesznek?
-Nos Anthony úgy érzi ,hogy igen.-kisfiam lemászott rólam én pedig felültem ,hogy elfogyaszthassam a bőséges reggelimet.
-Mami!Félix bácsi elvinne az erdőbe sétálni ,Dem bácsival.Elengedtek?
Alecra néztem aki bólintott.
-Persze menj csak.De légy szófogadó rendben?
-Rendben!Köszönöm!-kiáltotta miközben leugrott az ágyról és kiszaladt.
-Jól vagy?-kérdezte Alec miközben megsimogatta a hasamat.
-Igen, és még jobban  ,hogyha ezt csinálod!-gyengéden megcsókolt majd a hasamra is adott egy-egy puszit.
-Van valami különbség a mostani terhességed és az Anthony-val való terhesség között?
-Sokkal gyengébbek érzem magam.De ezt annak tulajdonítom ,hogy most ketten vannak.Valamint ,hogy gyorsabban fejlődnek.De lehet ez is azért mert ketten vannak.Mindenesetre nem kell félned attól ,hogy nagyon járkálni akarnék.
-Akkor jó.-nevetett fel majd mellém feküdt magához ölelt és ismét a pocakomat kezdte el simogatni.Olyan jó érzés volt és olyan megnyugtató ,hogy szinte ismét azonnal elaludtam.

Mikor felébredtem már ment le a nap és mikor körülnéztem  észrevettem ,hogy szinte az egész családom a szobába van.
-Mi történt?

Új blog!

Sziasztok drágáim!Nem ez még nem friss!De a napokban az is esedékes lesz!
Mint a címből láthatjátok új blogot nyitottam.Mellékesen megjegyezném ,hogy néhány blogot pedig szüneteltetek mint pl.:Múlt árnyai és az Örök barátság.
Szóval a történetről:
Nos nem tudom ki látta vagy olvasta a Holhercegnő-t. Manapság nagyon rákattantam az ilyen témájfanfiction-ökre és megjött az ihlet egy új történethez!A Merryweather család nem kap túl nagy jelentőséget annál inkább a de Noir klán.Saját szereplős fanfiction lesz!

Címe&linkje:Erdei gyöngyvirág


kérlek nézzetek be a prológus is azonnal fent lesz!:)


millió puszi:



Natalie

26.fejezet

Bocsánat a sok várakozásért végre vége az angol továbbfejlesztő kurzusomnak és most már gyakrabban lesz friss ígérem!



/Alec szemszöge/


A kertben megláttam Balthazar-t aki éppen az egyik márványpadon ülve olvasott.Amikor meglátott becsapta a könyvét felállt és mélyen meghajolt.Anthony kérlelőn rám nézett én pedig bólintottam neki , hogy mehet játszani.Hihetetlen , hogy milyen erős kettőnk között a kapocs.Egyetlen pillantásából tudom ,hogy mit szeretne.
-Felség.
-Jó reggelt Balthazar.
-Beszélni óhajtott velem?
-Igen.-kis szünet után folytattam-Mik a szándékai a hugommal?
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretem őt.Szeretném majd feleségül venni ,de nem szeretném elsietni.Így is meglepett , hogy ilyen hamar közel engedett magához a szóbeszédek ellenére amit róla hallottam.Valamint csatlakozni is szeretnék az  önök klánjához , hogy a közelében lehessek.
-Nos a csatlakozásod ügyében nem csak én döntök.Van valami képességed?
-Az időjárást tudom befolyásolni.
-Hasznos.-bólintottam-Majd szólok az érdekedben.Ami a másik ügyet illeti ,egy feltétel híján áldásom adom rátok.
-Mi lenne az uram?
-Ne bántsd meg a hugomat.Eleget szenvedett életében.Ha megteszed én magam végezlek ki minden kérdés nélkül.
-Értettem uram.Biztosíthatom ,hogy erre nem lesz szükség.Nem fogok csalódást okozni sem a hugának ,sem önnek.
-Meleg ajánlom önnek.
Kisfiam futott felénk egy hatalmas csokor vadvirággal a kezében.
-Apa ezt anyá-nak szedtem.Felvihetjük neki?
-Persze.Gyere!Biztos tetszeni fog neki.-mosolyogtam rá ő pedig előre rohant a palotába-Ne okozzon csalódást.-pillantottam még egyszer vissza Balthazár-ra majd követtem Anthony-t.

Amelia a szobánkban volt és egy régi térképet nézegetett az ágyon fekve könyökein támaszkodva.Hosszú vörös haja hátára simult csupán egy-két rövidebb tincs keresztezte az arcát.Amikor becsuktam az ajtót felnézett és elmosolyodott.Anthony odaszaladt hozzá.
-Ezt neked szedtem mami!-nyújtotta át neki a csokrot.
-Köszönöm kicsim.-adott puszit fiunk arcára-Gyönörűek.Azonnal vízbe is teszem őket nehogy elhervadjanak.-állt fel de rögvest vissza is ült.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem csak megszédültem.Hirtelen álltam fel.-magyarázta majd kis idő múlva újra felált és egy kristályvázába vizet öntött végül belehelyezte a virágokat-Miről beszélgettél Balthazár-ral?
-Komolyak a szándékai Jane-nel.Csatlakozni akar hozzánk ,hogy a közelében lehessen.Áldásom adtam rájuk.-mondtam száraz monoton hangon.Ő csak rám mosolygott majd az ágyra nézett és még szélesebb lett a mosolya.
-Most hamar elfáradt.-néztem az ágyunkon alvó kisfiunkra.
-A gyerekek alvás közben nőnek.Ne aggódj nincs semmi baj vele.-mosolygott megnyugtatóan.
-Átviszem a szobájába.-vettem óvatosan a karomba.Miután betakartam egy puszit adtam a homlokára és vissza tértem a saját szobánkba.-Miért érdekelt az a térkép?-kérdeztem mikor már az ágyunkon feküdve átöleltem.
-Csak nézegettem.Nem szabad?-nézett rám ijedten.
-Már ,hogyne szabadna te kis buta?-mosolyogtam rá miközben az orrommal megcirógattam az övét majd lány csókot ,nyomtam ajkaira-Csak azért kérdeztem , hogy esetleg szeretnél utazgatni?
-Nem lehet.Tisztában vagyok vele.Ha elmennénk azon idegeskednénk mikor tör ki a háború.Nem.Most itt a legjobb.Veled és Anthony-val.
-Csodálatos vagy.-csókoltam meg-Más nő biztosan a fülemet rágná ,hogy márpedig ő akkor is utazgatni akar.-Amelia ezen csak moslygott.De végül a mosoly eltűnt az arcáról.
-Valamit el kell mondanom neked.-nagy levegőt vett majd kifújta és folytatta-Reggel volt nálam Marcus.Nem éreztem jól magamat mostanában és kértem ,hogy vizsgáljon meg.Végül közölte ,hogy az ég világon semmi bajom,csak ismét terhes vagyok és ez még nem minden....úgy tűnik...,hogy ikreink lesznek.

Közérdekű...

Az unokatesóm nemrégen nyitott egy blogot!Még kezdő író úgyhogy jól esne neki egy kis biztatás!Légyszíves nézzetek be!
A címe: A sötét erdő titkai

A történetről:

Ez a történet 3 lány megismerkedéséről szól.Megismerkedésük első napján felfedező útra kelnek a helyi erdőbe hol elképesztő és veszélyes dolgok várnak rájuk.  Előre szólok ez nem fanfiction csupán saját agyam szüleménye!!


millió puszi:

Natalie

25.fejezet

nos az új fejezet megérkezett a nyárral együtt :)és még arra lennék kíváncsi érdekelne -e  egy novella ami arról az időről szól amikor Alec és Amelia még  Londonban  ismerkedtek egymással mert nem találtak olyan hamar az újszülöttekre?akinek nem volt egyértelmű az kérdezzen nyugodtanXD kíváncsi vagyok a véleményetekre úgyhogy hagyatok magatok után komikat!!:DD





/Amelia szemszöge/




-Jól szórakoztál?-kérdezte szerelmem miközben már a kádban ültem.Ő  mellette ült és az arcomat simogatta a kád szélén támaszkodva.
-Nagyon.A vendégeink mind nagyon kedvesek voltak.És Mary-vel is összebarátkoztam.-mosolyogtam rá.
-Te kivel nem tudsz összebarátkozni?-nevetett.
-Szerinted lehetséges?
-Hogy van akivel nem tudnál összebarátkozni?Kötve hiszem.-nevetett.
-Nem, hanem az hogy lehet még gyermekünk.-a mosoly lefagyott az arcáról.
-Nem teszlek ki még egyszer olyan kín fájdalomnak.Te ezt nem…-hagyta félbe a mondatot majd folytatta – tudod milyen érzés volt látni ahogy szenvedsz?
-Az átváltozás se fog jobban fájni.-jegyeztem meg halkan.Nem vitatkozott mert tudta, hogy igazam van.
-Vagy te már nem szeretnél…
-Dehogynem  szeretnék.Én lennék a legboldogabb ha még egy csodálatos gyermeknek lehetnék az apja.-sóhajtott miközben a kád szélén támaszkodott de most már állva.Láttam , hogy a figyelme elkalandozik ,gyorsan megragadtam a karját és behúztam magam mellé a kádba.Ruhástól.Nevetett akárcsak én.
-Hihetetlen vagy.-csóválta fejét.Kezeim közzé fogtam arcát.
-Ne aggódj annyit miattam.Tudom mit teszek... és , hogy mit vállalok.
-Rendben.-adott egy puszit a homlokomra-Nagyon szeretlek.
-Én is téged.-suttogtam majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva már csak azt vettem észre , hogy a kád előtt állok és Alec egy törölközőt csavar körém.

A napot végigaludtam , és másnap indultunk Salerno-ba.Anthony egy kicsit szomorú volt,de amikor anya azt mondta neki azért nem jöhet most velünk mert szüksége van egy társra aki segít neki képeket festeni rögtön felvidult.

Az út zökkenőmentes volt.Ám amikor megérkeztünk rögtön egymásnak estünk.Nem voltunk éppen kulturáltak de már annyira szükségünk volt egymásra mint embernek az oxigénre.Most én voltam a vadabb a követelőzőbb ami idegen volt számomra.Alec próbált higgadtabb maradni.Ugyanolyan  gyengéd volt mint bármikor máskor  de a csókjain éreztem mennyire hiányzott neki  és mennyire szüksége volt erre a pillanatra.

Hazudnék ha azt mondanám sokat jártunk a házon kívül.Ez az egy hét inkább szenvedélyünk orvoslására volt kitűnő.Az ágyból csupán a konyhába mentünk le ha megéheztem , vagy a fürdőbe.Csak akkor aludtam ha Alec vadászni ment , ami sajnos most az együtt töltött sok idő miatt minden nap előfordult.
A csodálatos egy hét után a hazaút rövidnek tűnt mivel majdnem az egészet átaludtam.

Mikor végre  megérkeztünk kisfiam azonnal karjaimba rohant , és össze vissza puszilgatott majd ugyanezt megtette édesapjával is.Rögtön megmutatta a képeket is amiket egyedül festett.Nagyszerűen
sikerültek , és ez nem anyai elfogultság.

Másnap Jane bemutatta nekem Balthazar-t az udvarlóját.Először nekem mutatta bemert félt Alec reakciójától.Ezért meg kért ,hogy inkább én mondjam el a bátyjának.
Az egyik este került sor erre a beszélgetésre.Az ágyban feküdtünk,Alec a hátamat simogatta.
-Tudod ma Jane-nel töltöttem a napomat.
-És mit csináltatok?
-Hát...bemutatott az udvarlójának.
Egy percre elakadt a lélegzete.
-Tényleg?És ,hogy hívják?-kérdezte.Kihallottam a hangjából az ingerültséget.Felültem és a szemébe néztem.
-Nem mondom meg mert csak a nyakát akarod kitekerni szegény fiúnak.Én örülök , hogy Jane boldog tedd ezt te is.-javasoltam.
-Bocsáss meg de kicsit szokatlan , hogy a hugomnak udvarlója van.-fújta ki a levegőt-Szóval ,hogy hívják?
-Balthazar-nak.Angliából érkezett .
-Majd holnap beszélek vele.
-Szerintem Anthony is  szívesen veled tartana.Már nagyon hiányzik neki a veled töltött idő.-ez igaz is volt , de nem ez volt a legfőbb ok, hanem , hogyha a fiunk is ott van nem tesz semmilyen butaságot.
-Ő is hiányzik már nekem.-sóhajtott fel.
-Problémák vannak a Románokkal?
-Már többen vannak mint mi.Nem tudjuk mennyi a tehetséges katona és ez nagyon idegesít.
-Háború lesz?
-Minden bizonnyal.De akkor te és Anhony elmentek innen.Már beszéltem Carlisle-lal,mind szívesen fogadnak titeket.
-Nem!Én ugyan nem megyek sehova!
-Bocsáss meg , hogy ezt mondom de ez nem kérdés volt.És most nem csak rólad van szó.Gondolj a kisfiunkra.Ott tudnád őt hagyni egy számára teljesen idegen helyen idegen személyekkel?És mi van hogyha mind a ketten meghalunk?Teljesen egyedül marad.Pont mint te annak idején.-a rossz emlékek hatására inkább lehunytam a szememet-Sajnálom nem akartalak megbántani.De meg kell értened.Nincs nálatok fontosabb számomra.És nem bírnám elviselni még a gondolatot sem , hogy a fiunk egyedül maradjon,védtelenül.Vele kell maradnod.Vigyáznod kell rá bármi is történjen velem.
-Igazad van.-suttogtam majd magamhoz öleltem.A könnyek már régóta folytak végig az arcomon-Igazad van.Borzasztó anya vagyok!Ebbe bele se gondoltam.Bocsáss meg kérlek!
-Nem, nem vagy borzasztó anya.Én ezen már nagyon régóta gondolkozom most meg mindent rád zúdítottam.Még jó hogy nem tudsz mindent rögtön átgondolni!Egyáltalán nem erre akartam kilyukadni.Ne haragudj.-simogatta az arcomat majd egy gyengéd csókot adott.-Most már viszont aludj egy kicsit.-fektetett vissza az ágyra.
-Rendben, megpróbálok.De maradj itt velem kérlek.
-Nem megyek sehova.-csókolt meg még egyszer mielőtt elaludtam volna.

Helyzetjelentés!

Több ember halálos fenyegetésének hatására (XD) nem zárom be a blogot de kérlek titeket írjatok kommenteket!