28.fejezet

Bocsi  a sok szünet miatt de most itt a friss!!Tudom kicsit rövid , amint tudom ,hozom a következőt!!Két három komment azért jól esne:))(eskü ,ha így folytatódik a suli félévre vagy agyhalott leszek vagy zombi! :/:/:/)



/Amelia szemszöge/



Kisfiam a karjaimba vetette magát , erősen magához ölelt és csak zokogott.
-Azt hittük sose fogsz már felébredni.-nézett rám sírástól kipirosodott szemekkel Anthony.
-Miért meddig aludtam?
-Majdnem egy hetet.-nézett rám apa aggódva-És a babák rettentő gyorsan fejlődtek ez idő alatt.
Egy pillanattal később rettentő fájdalom nyílalt a hasamba.De kis idő múlva abbamaradt.
-Mi történt?-kérdezte anya miközben mellém ült.
-Fogalmam sincs de ilyen biztos nem történt velem mikor Anthony-val voltam terhes.-körbenéztem még egyszer.tüzetesebben a szobába de egy nagyon fontos személy hiányzott a jelenlévők közül-Hol van Alec?
-Elküldtem vadászni.Vagyis inkább utasítottam.Már alig bírt a szobában maradni.-válaszolta apa.Ekkor kinyílt az ajtó és megláttam Alec vérvörösen izzó szemeit.Anya az ölébe vette Anthony-t-Gyere kicsikém , anyu már jól lesz.Őket követve mindenki távozott a szobából és Alec csak ekkor lépett mellém.Bocsánatkérően és aggodalmasan nézett rám majd hosszasan megcsókolt.Éreztem a vasas ,sós ízt az ajkain ,a vért amivel szomját oltotta.Nem tudom miért de hirtelen még többet akartam ebből a különös ízből.
-Végre felébredtél!-suttogta-Annyira aggódtam értetek.
-Azt hiszem tudom miért történt ez az egész.Hogy mire van szükségük.-simogattam meg a jócskán megnőtt hasamat.
-Mire?
-Vérre.Szomjasak.-pár pillanatig csak meredt maga elé majd végül az ajtó felé vette az irányt.
-Mindjárt jövök.
Úgy öt perc múlva visszatért egy kristálypohárral és egy hasonló kancsóval amiben vér volt.Mindet megittam.
-Máris színt vitt az arcodba.-mosolygott erőtlenül.
-Hé most már minden rendben lesz!Ne aggódj!-szorítottam meg a kezét,ami a hasamat simogatta.
-Most már nem aggódom.
-Akkor mi a baj?-kérdeztem értetlenül.
-Az ,hogy megint embert kellett ölnöm , mert máshogy nem bírnám túl sokáig melletted.
-Már megint ez a téma.-szusszantottam kissé bosszúsan-Akkor tisztázzuk egyszer és mindenkorra!Nem érdekel mit kell tenned ahhoz ,hogy mellettem maradj!Bármi is legyen az kérlek tedd meg!És tudod mit?Sokkal boldogabb lennék ,hogyha embervért innál!Mondjuk...bűnözőkét , vagy a kórházból is lehetne hozatni neked vért és akkor sem fogsz ölni ,de Alec...kérlek , könyörgöm neked , maradj mellettem , mert ehhez egyedül kevés vagyok.Szükségem van rád!Szükségem van arra ,hogy itt legyél mellettem és megnyugtass ,hogy tényleg nem lesz semmi baj a babákkal mert most...most nagyon félek.Nem attól ,hogy át kellesz e változnom vagy nem...mert már nagyon szeretnék.Hanem ,hogy ők jól lesznek e.Attól ,hogy a románok nem éppen most akarnak majd rajtunk ütni ,vagy most szervezik ellenünk a háborút attól ,hogy kétszer annyian vannak mint mi.Attól ,hogy elveszítelek vagy téged vagy Anthony-t vagy a babáinkat , vagy a szüleimet , vagy bárkit a családból.Itt kell lenned és azt kell nekem mondanod ,hogy minden rendben lesz.Megígéred ezt nekem?-kérdeztem miközben a könnyek már egy ideje áztatták az arcomat.
-Persze , hogy megígérem neked!-simogatta meg az arcomat immár felszabadultan mosolyogva ,és megcsókolt-Nem akarlak elveszíteni!
-Nem is fogsz!Hamarosan olyan leszek mint te.-mosolyogtam rá biztatóan miután megtöröltem a szemeimet.
-Már alig várom ,hogy kijöjjenek , és végre láthassam őket.-mondta miközben simogatta és apró puszikkal hintette a hasamat.A babák erre mocorogni kezdtek.
Bátortalan kopogást hallottam az ajtó felől majd kisfiúnk dugta be a fejét.
-Nem zavarok?-kérdezte félve.Alec nevetve odament hozzá és az ölébe kapta.
 -Te sosem zavarsz!-puszilta meg s homlokát mosolyogva és mellém ültette.
-Hogy vagytok ti odabent?-kérdezte miközben a fülét a hasamra rakva várta a „választ”.
-Biztosan jól vannak.-nevettem el magamat.
-Akkor jó.Kimehetünk a kertbe?
-Most anya inkább had pihenjen.Nagyon gyenge a testvérkéid miatt.
-De attól te menj vele nyugodtan.-néztem Alec-ra- Én el se fogok innen mozdulni.
-Az előbb nem azt mondtad ,hogy azt szeretnéd ha mindig melletted lennék?-kérdezte mosolyogva.
-De nem úgy értettem ,hogy a nap huszonnégy órájában.
-Nem akarlak egyedül itt hagyni.
-Nem lesz egyedül.Menjetek csak én majd lesem helyettetek is minden kívánságát.-mosolygott az ajtóból Jane.
-Köszönjük Janey néni.-szaladt ,hozzá Anthony és átölelte a derekát
-Igazán semmiség.Szívesen maradok.-simogatta meg gyengéden , mosolyogva a szőke fürtöket.
-Akkor gyere apa!Menjünk!-szaladt ki az ajtón , Alec-kel a nyomában.
-Hogy vagy?-kérdezte Jane kedvesen mosolyogva.
-Most már jól.És te?
-Azt hiszem ,hogy sose voltam még ilyen boldog.Balthazar itt fog maradni.-újságolta fülig érő mosollyal.