27.fejezet

Nos íme a fejezet!:)Tudom sokat késtem vele de szerintem elég hosszúra sikeredett!!:D Komikat kérek!:D



/Amelia szemszöge/



A számat rágva néztem Alec-et.Féltem egy kicsit de bíztam benne ,hogy örülni fog neki.
-És ez már biztos?-kérdezte mosolyogva.Egy bólintással feleltem neki mire ő azonnal magához húzott és hosszasan csókolt-Én már azt sem tudom ,hogy adjam tudtodra ,hogy mennyire szeretlek és ,hogy mennyire boldog vagyok azért ,hogy vagy nekem...nincsenek szavak melyek eléggé kifejeznék,hogy milyen boldog vagyok most! -suttogta miközben éreztem nyakamon hűvös leheletét.
-Alec ha te ezt mondod én mit mondhatnék?!Nem elég ,hogy téged megkaptalak a sorstól de még egy szerető családom is lett és egy gyönyörű kisfiam is...és most lesz még két csöppségünk és biztos vagyok benne ,hogy ők is ugyanolyan csodálatosak lesznek mint Anthony.Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam  ,hogy minden ilyen tökéletes lehet az életemben.-mondtam miközben aranybarna szemébe néztem.Az arcomat örömkönnyek nedvesítették-Annyira ,de annyira szeretlek!s mondatom végén megcsókoltam szólásra nyílt ajkait.


Másnap ,miután a fél gárda meglátogatott , Alec lépett be kisfiúnk kezét fogva.
-Mi a meglepetés papa?-nézett fel rá Anthony  gyönyörű ragyogó kék szemecskéivel.Alec feültette mellém az ágyra és ő is mellé ült.
-Emlékszel , azt mondtad ,hogy mindennél jobban szeretnél egy kistestvért ?-Anthony hevesen bólogatott-A kistestvéred már itt van.-simogatta meg a hasamat-És nem csupán egy kistestvéred lesz hanem rögtön kettő is.
-Juj de jó!-pattant fel és ugrálni kezdett az ágyon,de Alec szinte azonnal elkapta.
-Nem ,nem!Ilyet nem szabad csinálni ,mert véletlenül még a mamira és ráugrassz!Amíg a picik a mami hasában vannak vigyázni kell , nehogy valami bajuk essen.Ezért nem szabad mostantól az ágyon ugrálni ha a mami éppen fekszik.Rendben?
-Igen, bocsánat.-hajtotta le szomorúan a fejét-Nem szerettem volna őket bántani!-simogatta meg ő is a hasamat mire magamhoz öleltem.
-Semmi baj kicsikém , nem tudhattad!-nevettem el magamat és megpusziltam az arcát amit viszonzott is.
-Nagyon szeretlek anya!-ölelt magához még szorosabban.
-Én is kicsim!-majd elengedett és Alechez is odabújt.
-És téged is nagyon szeretlek apa!
-Én is szeretlek kisfiam!

-Min gondolkodsz?-kérdezte Alec miközben a hátamat simogatta.A csillagok tisztán látszottak az égbolton.Egy felhő sem takarta el őket.Én csak rámosolyogtam majd felugottam mellőle magamra kaptam a köntösömet és az ajtóhoz szaladtam.
-Hová mész?-kérdezte meglepetten.
-Együtt megyünk.
-És hová?-állt mellém.
-A barlangunkba.-léptem hozzá közelebb és összekulcsoltam ujjainkat.
-Biztos ,hogy ez jó ötlet a te...állapotodban?-kérdezte aggódva.
-Igen , nem lesz tőle semmi bajom!Na gyere!-suttogtam mosolyogva és kinyitottam az ajtót.Már csak azt vettem észre ,hogy az ölébe kapott és száguld velem az erdőbe.
Amikor odaértünk és letett ,rögtön a vízbe ugrottam.Most sötét volt bent ,de azért egy kicsit láttam.Amikor halottam ,hogy Alec is feljött a víz felszínére azonnal letámadtam.Ő kiemelt a vízből és  egyenesen rögtönzött ágyunkhoz vitt.
-Milyen kis heves itt valaki.-mosolygott amikor levegővétel miatt megszakítottam csókunkat.Csak rámosolyogtam és ismét magamhoz húztam.Levette rólam a hálóinget és oldalra dobta.
Pár perc múlva már mind a ketten meztelenek voltunk.Ott csókolt ahol ért:a nyakamat,az ajkamat,az arcomat.Játékosan a nyakába haraptam mire felnyögött.Egyik kezemmel hajába túrtam a másikkal végigsimítottam a gerince vonalán aminek hatására megremegett.
-Megőrülök tőled!-suttogta elfúló hangon.Én csak rámosolyogtam és megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.A csók közben egyesítette testünket.
Lassan és szenvedélyesen szeretkeztünk.

Még egy-két óráig ottmaradtunk majd hazaindultunk.Én már az úton elaludtam.

Másnap reggel arra ébredtem ,hogy valaki az arcomat puszilgatja.Először azt hittem Alec az de amikor kinyitottam a szememet két csillogó kék szempár nézett vissza rám.
-Jó reggelt mami!-suttogta mosolyogva kisfiam.
-Jó reggelt kicsikém!-öleltem magamhoz és adtam egy puszit pirospozsgás arcocskájára.
-Tudod mit reggeliztem?
-Mit?
-Szarvast.
-És ízlett?
-Nagyon!De apa nem engedte ,hogy magamnak vadásszam le.Azt mondta ahhoz még túl kicsi vagyok.-sóhajtott fel.
-Ha nagyobb leszel annyit vadászhatsz amennyit csak akarsz!-mosolyogtam rá.
-Apa is ezt mondta.
-És ő most hol van?
-Azt mondta ő akarja elkészíteni a reggelidet.Eleinte írtó muris volt  ,de most már nagyon ügyes , és az meg unalmas.Úgyhogy gondoltam megnézlek téged és a hugicáimat!-simogatta meg a hasamat.Hihetetlennek tűnt ,hogy egy éjszaka alatt mennyit nőtt.
-Honnan tudod ,hogy lányok lesznek?
-Nem tudom.Csak valahogy érzem.És ha majd megszületnek én fogok rájuk vigyázni!Mindenkitől megóvom majd őket még a Románoktól is!Egyes-egyedül fogok végezni minddel!
-Ne fesd az ördögöt a falra kicsim!Hidd el apáék lennének a legboldogabbak ha nem kéne csatázniuk.Te se akarj harcolni mert az nem jó.Mindig aggódnék érted!
-De azért a hugaimat megóvnám tőlük ha szükségük lenne rám , és minden kérőt el fogok ijeszteni a közelükből.-mondta harciasan de mosolyogva.
-Azt hiszem arra apának lesz gondja.-mosolyogtam rá mire felnevetett.Én is vele nevettem.
-Mi ez a nagy jókedv?-lépett be mosolyogva Alec egy tálcával a kezében.
-Azt mondtam ,hogy én majd elüldözök minden kérőt a hugaim közeléből mire anya azt mondta ,hogy azt majd te megteszed helyettem is!
-Ilyen biztosak vagytok benne ,hogy lányok lesznek?
-Nos Anthony úgy érzi ,hogy igen.-kisfiam lemászott rólam én pedig felültem ,hogy elfogyaszthassam a bőséges reggelimet.
-Mami!Félix bácsi elvinne az erdőbe sétálni ,Dem bácsival.Elengedtek?
Alecra néztem aki bólintott.
-Persze menj csak.De légy szófogadó rendben?
-Rendben!Köszönöm!-kiáltotta miközben leugrott az ágyról és kiszaladt.
-Jól vagy?-kérdezte Alec miközben megsimogatta a hasamat.
-Igen, és még jobban  ,hogyha ezt csinálod!-gyengéden megcsókolt majd a hasamra is adott egy-egy puszit.
-Van valami különbség a mostani terhességed és az Anthony-val való terhesség között?
-Sokkal gyengébbek érzem magam.De ezt annak tulajdonítom ,hogy most ketten vannak.Valamint ,hogy gyorsabban fejlődnek.De lehet ez is azért mert ketten vannak.Mindenesetre nem kell félned attól ,hogy nagyon járkálni akarnék.
-Akkor jó.-nevetett fel majd mellém feküdt magához ölelt és ismét a pocakomat kezdte el simogatni.Olyan jó érzés volt és olyan megnyugtató ,hogy szinte ismét azonnal elaludtam.

Mikor felébredtem már ment le a nap és mikor körülnéztem  észrevettem ,hogy szinte az egész családom a szobába van.
-Mi történt?