26.fejezet

Bocsánat a sok várakozásért végre vége az angol továbbfejlesztő kurzusomnak és most már gyakrabban lesz friss ígérem!



/Alec szemszöge/


A kertben megláttam Balthazar-t aki éppen az egyik márványpadon ülve olvasott.Amikor meglátott becsapta a könyvét felállt és mélyen meghajolt.Anthony kérlelőn rám nézett én pedig bólintottam neki , hogy mehet játszani.Hihetetlen , hogy milyen erős kettőnk között a kapocs.Egyetlen pillantásából tudom ,hogy mit szeretne.
-Felség.
-Jó reggelt Balthazar.
-Beszélni óhajtott velem?
-Igen.-kis szünet után folytattam-Mik a szándékai a hugommal?
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretem őt.Szeretném majd feleségül venni ,de nem szeretném elsietni.Így is meglepett , hogy ilyen hamar közel engedett magához a szóbeszédek ellenére amit róla hallottam.Valamint csatlakozni is szeretnék az  önök klánjához , hogy a közelében lehessek.
-Nos a csatlakozásod ügyében nem csak én döntök.Van valami képességed?
-Az időjárást tudom befolyásolni.
-Hasznos.-bólintottam-Majd szólok az érdekedben.Ami a másik ügyet illeti ,egy feltétel híján áldásom adom rátok.
-Mi lenne az uram?
-Ne bántsd meg a hugomat.Eleget szenvedett életében.Ha megteszed én magam végezlek ki minden kérdés nélkül.
-Értettem uram.Biztosíthatom ,hogy erre nem lesz szükség.Nem fogok csalódást okozni sem a hugának ,sem önnek.
-Meleg ajánlom önnek.
Kisfiam futott felénk egy hatalmas csokor vadvirággal a kezében.
-Apa ezt anyá-nak szedtem.Felvihetjük neki?
-Persze.Gyere!Biztos tetszeni fog neki.-mosolyogtam rá ő pedig előre rohant a palotába-Ne okozzon csalódást.-pillantottam még egyszer vissza Balthazár-ra majd követtem Anthony-t.

Amelia a szobánkban volt és egy régi térképet nézegetett az ágyon fekve könyökein támaszkodva.Hosszú vörös haja hátára simult csupán egy-két rövidebb tincs keresztezte az arcát.Amikor becsuktam az ajtót felnézett és elmosolyodott.Anthony odaszaladt hozzá.
-Ezt neked szedtem mami!-nyújtotta át neki a csokrot.
-Köszönöm kicsim.-adott puszit fiunk arcára-Gyönörűek.Azonnal vízbe is teszem őket nehogy elhervadjanak.-állt fel de rögvest vissza is ült.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem csak megszédültem.Hirtelen álltam fel.-magyarázta majd kis idő múlva újra felált és egy kristályvázába vizet öntött végül belehelyezte a virágokat-Miről beszélgettél Balthazár-ral?
-Komolyak a szándékai Jane-nel.Csatlakozni akar hozzánk ,hogy a közelében lehessen.Áldásom adtam rájuk.-mondtam száraz monoton hangon.Ő csak rám mosolygott majd az ágyra nézett és még szélesebb lett a mosolya.
-Most hamar elfáradt.-néztem az ágyunkon alvó kisfiunkra.
-A gyerekek alvás közben nőnek.Ne aggódj nincs semmi baj vele.-mosolygott megnyugtatóan.
-Átviszem a szobájába.-vettem óvatosan a karomba.Miután betakartam egy puszit adtam a homlokára és vissza tértem a saját szobánkba.-Miért érdekelt az a térkép?-kérdeztem mikor már az ágyunkon feküdve átöleltem.
-Csak nézegettem.Nem szabad?-nézett rám ijedten.
-Már ,hogyne szabadna te kis buta?-mosolyogtam rá miközben az orrommal megcirógattam az övét majd lány csókot ,nyomtam ajkaira-Csak azért kérdeztem , hogy esetleg szeretnél utazgatni?
-Nem lehet.Tisztában vagyok vele.Ha elmennénk azon idegeskednénk mikor tör ki a háború.Nem.Most itt a legjobb.Veled és Anthony-val.
-Csodálatos vagy.-csókoltam meg-Más nő biztosan a fülemet rágná ,hogy márpedig ő akkor is utazgatni akar.-Amelia ezen csak moslygott.De végül a mosoly eltűnt az arcáról.
-Valamit el kell mondanom neked.-nagy levegőt vett majd kifújta és folytatta-Reggel volt nálam Marcus.Nem éreztem jól magamat mostanában és kértem ,hogy vizsgáljon meg.Végül közölte ,hogy az ég világon semmi bajom,csak ismét terhes vagyok és ez még nem minden....úgy tűnik...,hogy ikreink lesznek.