8.fejezet

itt a friss!!:Djó olvasást hozzá!:DDitt a zene hozzá!a klipp nem tartozik ide de szerintem a zene megfelel a fejihez!szerintetek?Írjátok meg komiban:Delég rövidke lett:S

/Amelia szemszöge/


Ki ez a fiú?

-Úgy látom ,  hosszú évek után is emlékeztek rám.-mosolygott az idegen.
-Azt hittük , hogy már rég meghaltál.-szólalt meg remegő ajakkal Jane.Ez egyáltalán nem vall rá.Három másodperc múlva , már a fiú nyakában csüngött.Alec felállt a trónjáról elém sétált majd megállt.ú
-Honnan tudjuk , hogy nem csupán egy alakváltó vagy?-kérdezte  kételkedve.
-Alec , hisz még Aro-ék sem ismerik őt.-vette védelmébe Jane.
-Van benne valami.-mosolyodott el kedvesem majd ő is megölelte a fiút.
-Aro , Marcus , Caius!Ő itt a bátyám Christopher.Christopher , ők itt a családom.A Volturi.-tárta szét karjait Alec.
-És ki ez a figyelemre méltóan szép emberi lény?-nézett rám.Én azonnal elkaptam róla a tekintetem.Éreztem ahogy végigmér vérvörös szemeivel az arcomtól a bokámig.-Gondolom nem az ebédből maradt.-nevette el magát-Az nagy pazarlás lenne.
-Aro elmehetek?-kérdeztem higgadtan.Ha ember vagyok akkor csak táplálék lehetek a vámpírok számára.Olyan kicsinyes és lenéző volt a hangneme , hogy legszívesebben tomboltam volna.
-Persze gyermekem.-bólintott lassan Aro.Még utoljára egy szúrós pillantást vetettem a sértegetőmre , majd kisétáltam , a kertbe , a márványpadhoz  ahol a könyvet is hagytam.Amint leültem , Alec termedt mellettem.
-Kérlek bocsáss meg neki.Szegénynek pocsék a modora.-fogta át vállaimat.
-Jó megbocsájtok neki , de most már érted miért akarok minél előbb vámpírrá változni?Addig nem tudom az otthonomnak tartani ezt a csodás helyet , mert annyira kitűnök innen mint bárány a farkasok közül.-néztem vörös szemeibe.
-Jó akkor nem fogom utadat állni .Ha ezt szeretnéd akkor átváltoztatlak..egy hét múlva.-mosolyodott el a mondat végén.
-Tudod, valahogy sejtettem , hogy ezt fogod mondani.-mosolyogtam rá vissza-Ugye csatlakozni fog?
-Igen.Nagyon hasznos tűzgyújtó képessége van.És nem is lenne szívem elküldeni , hisz a bátyám.És örülök is annak , hogy marad.
-Hogy-hogy nem meséltél róla?-kérdeztem.
-Tudod annak idején mikor még emberek voltunk , katonának állt és elküldték 1270-ben az utolsó keresztes hadjáratra ,de sikertelen volt.Senki nem jött vissza , ezért azt hittük meghalt.De ezek szerint mégse.
-Akkor te.....657 éves vagy?-kérdeztem.
-Jó vagy fejszámolásban.Igen tényleg 657 éves vagyok.De honnan tudtad , hogy 17 éves voltam amikor átváltoztam?
-Tippeltem.-mosolyogtam.Felpattantam , és hirtelen ötlettől vezérelve , beszaladtam az erdőbe.
-Hova mész?-kérdezte futás közben Alec.
-Nem tudom.De gyere.Az ösztöneim erre hívnak.-mosolyogtam rá.Ekkor Alec felkapott és már vámpírtempóban futottunk.Amikor már öt perce futottunk Alec hirtelen megállt és letett.
-Emberek.-súgta a fülembe miközben elbújtunk egy fa mögött.Kinéztem s észrevettem , hogy ez csupán egy férfi.De amikor a férfi megfordult azonnal felismertem.
-Amelia!Te...élsz?-lépkedett felém apám.
-Ne gyere közelebb!-parancsoltam rá.
-Amelia ,  hát így köszöntöd apádat azután a sok hónap aggodalmasságom után?-mondta mérges , erőszakos hangon-Mégis , hogy kerülsz ide?Tudod mit?Nem érdekel!Most azonnal hazajössz velem!-mondta s megragadta a karomat.
-Nem megyek sehova!-téptem ki a kezemet erős ujjai közül-Te részeg vagy?
-Semmi közöd hozzá.-ragadta meg a torkomat , majd eltűnt előlem.
-Ha még egyszer hozzá mer érni , kitekerem a nyakát!Megértette?-szegezte földre Alec a apámat a nyakánál fogva.
-Hú vérszívó most nagyon megijedtem.-nevetett gúnyosan.
-Amelia...-nézett rám.
-Csak nyugodtan!Nekem ez az ember nem az apám!-adtam engedélyt a kivégzésre.Azt hittem , hogy kiszívja majd a vérét de ehelyett csak kitörte a nyakát.Egy csepp fájdalom sem volt a szívemben.


A vissza vezető úton csak némán sétáltunk.
-Tudod nem volt jó ember.A lánynevelő intézetet én is akartam...valamennyire.Anyát folyton bántotta , és azért valamikor engem is.Amikor kicsi voltam nagyon szeretett , de amikor már 10 éves lettem valamiért megutált.Már egyáltalán nem szeretett.Meguntam , hogy folyton csak bántanak , ezért amikor már a vonaton ültem egy kicsit örültem is.Milyen ironikus ...ott még rosszabb volt mint otthon.-mosolyodtam el.
-Soha többet nem fogsz szenvedni.Ezért én kezeskedem.-mondta szigorúan szerelmem.
-De még egyszer fogok.Amikor átváltozok.De attól már nem félek.Az csupán 3 napig fog tartani.És utána senki sem fog tudni ártani nekem.Legalábbis lelkileg.Ha már vámpír leszek  akkor minden....tökéletes lesz.-mosolyogtam Alec-ra.
-Szeretlek-karolta át derekam.
-Én is szeretlek.

Amikor visszaértünk  Christopher várt minket.
-Nagyon sajnálom amit a trónteremben mondtam.A bocsánatáért esedezem , kisasszony.-mondta lehajtott fejjel.
-Semmi gond.Bárkivel megeshet.Félreértés volt.De most ha megbocsájtotok elmegyek aludni.Elfáradtam.
-Ilyen hamar eltelt ez a nap?Észre se vettem.Persze meny csak szerelmem.-adott puszit Alec az arcomra-Megtalálod a szobánkat?
-Persze.-fordultam vissza mosolyogva.




/Alec szemszöge/




-Hát felnőttél öcsikém.-veregette meg fivérem a hátamat.
-Igen már vagy 657 éve.-mosolyogtam rá-Te viszont nem változtál.
-Igaz , ugyanolyan vagyok mint annak idején , csak most már halhatatlan.
-És nem találkoztál egy olyan nővel sem akit párodnak fogadtál volna?-hoztam fel óvatosan a témát.
-Mint látod!Még keresem az "Igazit".-nevette el magát-A változásra visszatérve , Jane viszont nagyon sokat változott .Nagyon komoly lett.
-Igen.A vámírság megváltoztatta.-bólintottam.
-Meg ami veletek történt miután elmentem.Aro mindent elmondott.A ti-és  az Amelia történetét is.Pont összeillettek.Mindkettőtökkel annyi szörnyűség történt , hogy már annak is fáj aki meghallgatja a történeteteket is.
-Igen ez így van.De azért Ameliá-nak nehezebb lehetett.Nekem ott volt Jane , Jane-nek ott voltam én , de Ameliá-nak senkije se volt.
-Ez igaz.Na én most megyek , mert már meg is kaptam az eslő küldetésemet.Sietnem kell.Jó éjt!-köszönt el s már ott se volt.

Amikor felmentem a szobánkba Amelia már aludt.Lefeküdtem mellé és átkaroltam a derekát , mire ő automatikusan felém fordult , de nem ébredt fel.Így vártam a reggelt.....


komihatár 12!!!

7. fejezet

bocsi hogy eddig nem volt friss:(( de most itt van!!komihatár 12!jó olvasást!!




/Amelia szemszöge/




Amíg lábadoztam , Alec nem ment el egy küldetésre se.Végig , a nap minden szakában velem volt.Éppen a szobámban feküdtem Alec-kal amikor kopogtak.Az ajtóban Aro jelent meg , Marcus-szal az oldalán.Mostanság  sokat látogatnak meg.
-Jó reggelt kedvesem!Hogy érzed magad?-kérdezte mosolyogva Aro.
-Már sokkal jobban , de Alec azt mondta ha felkelek , az ágyhoz kötöz.-néztem szúrósan szerelmemre.Aro és Marcus nevetni kezdtek.
-Most bocsáss meg nekünk , de igazából Alec-hoz jöttünk.Egy nagyon fontos dologról kell veled beszélnünk.-nézett Marcus, Alec-ra.
-Küldetésről van szó?Mert ha igen , tudjátok , hogy most nem megyek sehova.-jelentette ki kedvesem.
-Nem.Nem küldetés.Azt szeretnénk kérdezni , hogy nem szeretnéd e elfogadni Caius trónszékét?-kérdezte mosolyogva Aro.
-Hogy?De miért én?
-Mert  te és a hugod vagytok itt a legrégebben katonák.És mivel te vagy az idősebb testvér így téged szeretnélek magam mellett tudni.Valamint félek ha Jane kerülne a trónra , akkor túlságosan elvakítaná a hatalomvágy.Tehát , elfogadod?-kérdezte reménnyel a hangjában Aro.
-Igen...igen elfogadom.-jelentette ki végül Alec 10 másodperc csend után.Nem volt túl boldog.
-Köszönjük.Most magatokra hagyunk titeket.-hátrált ki Aro a szobából.Mikor becsukta maga mögött az ajtót Alec-hez  fordultam.
-Miért nem örülsz a kinevezésednek?
-Mert ezzel még nagyobb veszélybe sodorlak téged.-nézett rám bűntudatosan-Célpontja leszel a Románoknak.
-Engem ne félts ennyire.Hamarosan úgyis vámpír leszek.Felix-et megkérem , hogy képezzen ki a harcra.És akkor majd bárkit két vállra fektetek majd.-mondtam magabiztosan.Ő csak mosolygott rajtam.



/ 4 hét múlva /


A sebemnek nyoma sem maradt.Na jó azért persze maradt egy heg a helyén , de semmi egyéb.Még mindig ember vagyok.Alec már nincs velem annyit mint amikor még nem voltam olyan jól , de azért nem hanyagol el.Folyton virágokkal kedveskedik  , és belga trüffellel kényeztet.Nem tudom , honnan  hozza. Nem igazán terjedt még el a világban.Akkor ettem először amikor még a szüleimnél voltam , és apa Belgiumba ment üzleti ügyek miatt.Akkor hozott nekem és anyának jó sokat.
És ennek legtetejében , ismét kaptam két új ruhát. De hiába a csokoládé vagy az emberi étel , én már nagyon szeretnék vámpírrá válni.Sulpiciá-val nagyon sokat beszélgetünk.Vagyis...inkább ő mesél a múltjáról.De persze engem is alaposan kifaggatott a múltamról.

Éppen Shakespeare Othello-ját olvastam a kertben amikor Jane előttem termedt.
-Szia Amelia!-mosolygott rám-Aro kéri , hogy vigyelek a trónterembe.Fontos dologról van szó.
-Persze, megyek!-tettem le mosolyogva a könyvet a márvány padra.Végre!Talán most akarják elmondani az átváltoztatásom időpontját.Úgy szaladtam , ahogy csak tudtam.

Amikor beléptem a hatalmas terembe megláttam Alec durcás kisfiú arcát , már tudtam , hogy a megérzésem igaz volt.
-Amelia!Van számodra egy jó hírem!- jött oda hozzám Aro mosolyogva-Egy hét múlva már közénk tartozó leszel.
Legszívesebben ugráltam volna örömömben, de ezt nem engedhettem meg magamnak.Ekkor hallottam , hogy nyílik mögöttem a hatalmas fenyőajtó.
-Mester egy fiú kér bebocsájtást.Azt mondja ismeri egyikőjüket.-mondta a katona.
-Küldje be!-adta ki a parancsot Aro.
A fiúnak barna haja volt , és vörös szeme. A mellettem álló Jane arcáról hatalmas döbbenetet olvastam le.Alec felé fordultam s az ő arcán is ugyanazokat a döbbent vonásokat láttam.
Ki ez a fiú?


tudom rövid ! de azért kérem a komikat!