7. fejezet

bocsi hogy eddig nem volt friss:(( de most itt van!!komihatár 12!jó olvasást!!




/Amelia szemszöge/




Amíg lábadoztam , Alec nem ment el egy küldetésre se.Végig , a nap minden szakában velem volt.Éppen a szobámban feküdtem Alec-kal amikor kopogtak.Az ajtóban Aro jelent meg , Marcus-szal az oldalán.Mostanság  sokat látogatnak meg.
-Jó reggelt kedvesem!Hogy érzed magad?-kérdezte mosolyogva Aro.
-Már sokkal jobban , de Alec azt mondta ha felkelek , az ágyhoz kötöz.-néztem szúrósan szerelmemre.Aro és Marcus nevetni kezdtek.
-Most bocsáss meg nekünk , de igazából Alec-hoz jöttünk.Egy nagyon fontos dologról kell veled beszélnünk.-nézett Marcus, Alec-ra.
-Küldetésről van szó?Mert ha igen , tudjátok , hogy most nem megyek sehova.-jelentette ki kedvesem.
-Nem.Nem küldetés.Azt szeretnénk kérdezni , hogy nem szeretnéd e elfogadni Caius trónszékét?-kérdezte mosolyogva Aro.
-Hogy?De miért én?
-Mert  te és a hugod vagytok itt a legrégebben katonák.És mivel te vagy az idősebb testvér így téged szeretnélek magam mellett tudni.Valamint félek ha Jane kerülne a trónra , akkor túlságosan elvakítaná a hatalomvágy.Tehát , elfogadod?-kérdezte reménnyel a hangjában Aro.
-Igen...igen elfogadom.-jelentette ki végül Alec 10 másodperc csend után.Nem volt túl boldog.
-Köszönjük.Most magatokra hagyunk titeket.-hátrált ki Aro a szobából.Mikor becsukta maga mögött az ajtót Alec-hez  fordultam.
-Miért nem örülsz a kinevezésednek?
-Mert ezzel még nagyobb veszélybe sodorlak téged.-nézett rám bűntudatosan-Célpontja leszel a Románoknak.
-Engem ne félts ennyire.Hamarosan úgyis vámpír leszek.Felix-et megkérem , hogy képezzen ki a harcra.És akkor majd bárkit két vállra fektetek majd.-mondtam magabiztosan.Ő csak mosolygott rajtam.



/ 4 hét múlva /


A sebemnek nyoma sem maradt.Na jó azért persze maradt egy heg a helyén , de semmi egyéb.Még mindig ember vagyok.Alec már nincs velem annyit mint amikor még nem voltam olyan jól , de azért nem hanyagol el.Folyton virágokkal kedveskedik  , és belga trüffellel kényeztet.Nem tudom , honnan  hozza. Nem igazán terjedt még el a világban.Akkor ettem először amikor még a szüleimnél voltam , és apa Belgiumba ment üzleti ügyek miatt.Akkor hozott nekem és anyának jó sokat.
És ennek legtetejében , ismét kaptam két új ruhát. De hiába a csokoládé vagy az emberi étel , én már nagyon szeretnék vámpírrá válni.Sulpiciá-val nagyon sokat beszélgetünk.Vagyis...inkább ő mesél a múltjáról.De persze engem is alaposan kifaggatott a múltamról.

Éppen Shakespeare Othello-ját olvastam a kertben amikor Jane előttem termedt.
-Szia Amelia!-mosolygott rám-Aro kéri , hogy vigyelek a trónterembe.Fontos dologról van szó.
-Persze, megyek!-tettem le mosolyogva a könyvet a márvány padra.Végre!Talán most akarják elmondani az átváltoztatásom időpontját.Úgy szaladtam , ahogy csak tudtam.

Amikor beléptem a hatalmas terembe megláttam Alec durcás kisfiú arcát , már tudtam , hogy a megérzésem igaz volt.
-Amelia!Van számodra egy jó hírem!- jött oda hozzám Aro mosolyogva-Egy hét múlva már közénk tartozó leszel.
Legszívesebben ugráltam volna örömömben, de ezt nem engedhettem meg magamnak.Ekkor hallottam , hogy nyílik mögöttem a hatalmas fenyőajtó.
-Mester egy fiú kér bebocsájtást.Azt mondja ismeri egyikőjüket.-mondta a katona.
-Küldje be!-adta ki a parancsot Aro.
A fiúnak barna haja volt , és vörös szeme. A mellettem álló Jane arcáról hatalmas döbbenetet olvastam le.Alec felé fordultam s az ő arcán is ugyanazokat a döbbent vonásokat láttam.
Ki ez a fiú?


tudom rövid ! de azért kérem a komikat!