27.fejezet

Nos íme a fejezet!:)Tudom sokat késtem vele de szerintem elég hosszúra sikeredett!!:D Komikat kérek!:D



/Amelia szemszöge/



A számat rágva néztem Alec-et.Féltem egy kicsit de bíztam benne ,hogy örülni fog neki.
-És ez már biztos?-kérdezte mosolyogva.Egy bólintással feleltem neki mire ő azonnal magához húzott és hosszasan csókolt-Én már azt sem tudom ,hogy adjam tudtodra ,hogy mennyire szeretlek és ,hogy mennyire boldog vagyok azért ,hogy vagy nekem...nincsenek szavak melyek eléggé kifejeznék,hogy milyen boldog vagyok most! -suttogta miközben éreztem nyakamon hűvös leheletét.
-Alec ha te ezt mondod én mit mondhatnék?!Nem elég ,hogy téged megkaptalak a sorstól de még egy szerető családom is lett és egy gyönyörű kisfiam is...és most lesz még két csöppségünk és biztos vagyok benne ,hogy ők is ugyanolyan csodálatosak lesznek mint Anthony.Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam  ,hogy minden ilyen tökéletes lehet az életemben.-mondtam miközben aranybarna szemébe néztem.Az arcomat örömkönnyek nedvesítették-Annyira ,de annyira szeretlek!s mondatom végén megcsókoltam szólásra nyílt ajkait.


Másnap ,miután a fél gárda meglátogatott , Alec lépett be kisfiúnk kezét fogva.
-Mi a meglepetés papa?-nézett fel rá Anthony  gyönyörű ragyogó kék szemecskéivel.Alec feültette mellém az ágyra és ő is mellé ült.
-Emlékszel , azt mondtad ,hogy mindennél jobban szeretnél egy kistestvért ?-Anthony hevesen bólogatott-A kistestvéred már itt van.-simogatta meg a hasamat-És nem csupán egy kistestvéred lesz hanem rögtön kettő is.
-Juj de jó!-pattant fel és ugrálni kezdett az ágyon,de Alec szinte azonnal elkapta.
-Nem ,nem!Ilyet nem szabad csinálni ,mert véletlenül még a mamira és ráugrassz!Amíg a picik a mami hasában vannak vigyázni kell , nehogy valami bajuk essen.Ezért nem szabad mostantól az ágyon ugrálni ha a mami éppen fekszik.Rendben?
-Igen, bocsánat.-hajtotta le szomorúan a fejét-Nem szerettem volna őket bántani!-simogatta meg ő is a hasamat mire magamhoz öleltem.
-Semmi baj kicsikém , nem tudhattad!-nevettem el magamat és megpusziltam az arcát amit viszonzott is.
-Nagyon szeretlek anya!-ölelt magához még szorosabban.
-Én is kicsim!-majd elengedett és Alechez is odabújt.
-És téged is nagyon szeretlek apa!
-Én is szeretlek kisfiam!

-Min gondolkodsz?-kérdezte Alec miközben a hátamat simogatta.A csillagok tisztán látszottak az égbolton.Egy felhő sem takarta el őket.Én csak rámosolyogtam majd felugottam mellőle magamra kaptam a köntösömet és az ajtóhoz szaladtam.
-Hová mész?-kérdezte meglepetten.
-Együtt megyünk.
-És hová?-állt mellém.
-A barlangunkba.-léptem hozzá közelebb és összekulcsoltam ujjainkat.
-Biztos ,hogy ez jó ötlet a te...állapotodban?-kérdezte aggódva.
-Igen , nem lesz tőle semmi bajom!Na gyere!-suttogtam mosolyogva és kinyitottam az ajtót.Már csak azt vettem észre ,hogy az ölébe kapott és száguld velem az erdőbe.
Amikor odaértünk és letett ,rögtön a vízbe ugrottam.Most sötét volt bent ,de azért egy kicsit láttam.Amikor halottam ,hogy Alec is feljött a víz felszínére azonnal letámadtam.Ő kiemelt a vízből és  egyenesen rögtönzött ágyunkhoz vitt.
-Milyen kis heves itt valaki.-mosolygott amikor levegővétel miatt megszakítottam csókunkat.Csak rámosolyogtam és ismét magamhoz húztam.Levette rólam a hálóinget és oldalra dobta.
Pár perc múlva már mind a ketten meztelenek voltunk.Ott csókolt ahol ért:a nyakamat,az ajkamat,az arcomat.Játékosan a nyakába haraptam mire felnyögött.Egyik kezemmel hajába túrtam a másikkal végigsimítottam a gerince vonalán aminek hatására megremegett.
-Megőrülök tőled!-suttogta elfúló hangon.Én csak rámosolyogtam és megcsókoltam hosszan és szenvedélyesen.A csók közben egyesítette testünket.
Lassan és szenvedélyesen szeretkeztünk.

Még egy-két óráig ottmaradtunk majd hazaindultunk.Én már az úton elaludtam.

Másnap reggel arra ébredtem ,hogy valaki az arcomat puszilgatja.Először azt hittem Alec az de amikor kinyitottam a szememet két csillogó kék szempár nézett vissza rám.
-Jó reggelt mami!-suttogta mosolyogva kisfiam.
-Jó reggelt kicsikém!-öleltem magamhoz és adtam egy puszit pirospozsgás arcocskájára.
-Tudod mit reggeliztem?
-Mit?
-Szarvast.
-És ízlett?
-Nagyon!De apa nem engedte ,hogy magamnak vadásszam le.Azt mondta ahhoz még túl kicsi vagyok.-sóhajtott fel.
-Ha nagyobb leszel annyit vadászhatsz amennyit csak akarsz!-mosolyogtam rá.
-Apa is ezt mondta.
-És ő most hol van?
-Azt mondta ő akarja elkészíteni a reggelidet.Eleinte írtó muris volt  ,de most már nagyon ügyes , és az meg unalmas.Úgyhogy gondoltam megnézlek téged és a hugicáimat!-simogatta meg a hasamat.Hihetetlennek tűnt ,hogy egy éjszaka alatt mennyit nőtt.
-Honnan tudod ,hogy lányok lesznek?
-Nem tudom.Csak valahogy érzem.És ha majd megszületnek én fogok rájuk vigyázni!Mindenkitől megóvom majd őket még a Románoktól is!Egyes-egyedül fogok végezni minddel!
-Ne fesd az ördögöt a falra kicsim!Hidd el apáék lennének a legboldogabbak ha nem kéne csatázniuk.Te se akarj harcolni mert az nem jó.Mindig aggódnék érted!
-De azért a hugaimat megóvnám tőlük ha szükségük lenne rám , és minden kérőt el fogok ijeszteni a közelükből.-mondta harciasan de mosolyogva.
-Azt hiszem arra apának lesz gondja.-mosolyogtam rá mire felnevetett.Én is vele nevettem.
-Mi ez a nagy jókedv?-lépett be mosolyogva Alec egy tálcával a kezében.
-Azt mondtam ,hogy én majd elüldözök minden kérőt a hugaim közeléből mire anya azt mondta ,hogy azt majd te megteszed helyettem is!
-Ilyen biztosak vagytok benne ,hogy lányok lesznek?
-Nos Anthony úgy érzi ,hogy igen.-kisfiam lemászott rólam én pedig felültem ,hogy elfogyaszthassam a bőséges reggelimet.
-Mami!Félix bácsi elvinne az erdőbe sétálni ,Dem bácsival.Elengedtek?
Alecra néztem aki bólintott.
-Persze menj csak.De légy szófogadó rendben?
-Rendben!Köszönöm!-kiáltotta miközben leugrott az ágyról és kiszaladt.
-Jól vagy?-kérdezte Alec miközben megsimogatta a hasamat.
-Igen, és még jobban  ,hogyha ezt csinálod!-gyengéden megcsókolt majd a hasamra is adott egy-egy puszit.
-Van valami különbség a mostani terhességed és az Anthony-val való terhesség között?
-Sokkal gyengébbek érzem magam.De ezt annak tulajdonítom ,hogy most ketten vannak.Valamint ,hogy gyorsabban fejlődnek.De lehet ez is azért mert ketten vannak.Mindenesetre nem kell félned attól ,hogy nagyon járkálni akarnék.
-Akkor jó.-nevetett fel majd mellém feküdt magához ölelt és ismét a pocakomat kezdte el simogatni.Olyan jó érzés volt és olyan megnyugtató ,hogy szinte ismét azonnal elaludtam.

Mikor felébredtem már ment le a nap és mikor körülnéztem  észrevettem ,hogy szinte az egész családom a szobába van.
-Mi történt?

Új blog!

Sziasztok drágáim!Nem ez még nem friss!De a napokban az is esedékes lesz!
Mint a címből láthatjátok új blogot nyitottam.Mellékesen megjegyezném ,hogy néhány blogot pedig szüneteltetek mint pl.:Múlt árnyai és az Örök barátság.
Szóval a történetről:
Nos nem tudom ki látta vagy olvasta a Holhercegnő-t. Manapság nagyon rákattantam az ilyen témájfanfiction-ökre és megjött az ihlet egy új történethez!A Merryweather család nem kap túl nagy jelentőséget annál inkább a de Noir klán.Saját szereplős fanfiction lesz!

Címe&linkje:Erdei gyöngyvirág


kérlek nézzetek be a prológus is azonnal fent lesz!:)


millió puszi:



Natalie

26.fejezet

Bocsánat a sok várakozásért végre vége az angol továbbfejlesztő kurzusomnak és most már gyakrabban lesz friss ígérem!



/Alec szemszöge/


A kertben megláttam Balthazar-t aki éppen az egyik márványpadon ülve olvasott.Amikor meglátott becsapta a könyvét felállt és mélyen meghajolt.Anthony kérlelőn rám nézett én pedig bólintottam neki , hogy mehet játszani.Hihetetlen , hogy milyen erős kettőnk között a kapocs.Egyetlen pillantásából tudom ,hogy mit szeretne.
-Felség.
-Jó reggelt Balthazar.
-Beszélni óhajtott velem?
-Igen.-kis szünet után folytattam-Mik a szándékai a hugommal?
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretem őt.Szeretném majd feleségül venni ,de nem szeretném elsietni.Így is meglepett , hogy ilyen hamar közel engedett magához a szóbeszédek ellenére amit róla hallottam.Valamint csatlakozni is szeretnék az  önök klánjához , hogy a közelében lehessek.
-Nos a csatlakozásod ügyében nem csak én döntök.Van valami képességed?
-Az időjárást tudom befolyásolni.
-Hasznos.-bólintottam-Majd szólok az érdekedben.Ami a másik ügyet illeti ,egy feltétel híján áldásom adom rátok.
-Mi lenne az uram?
-Ne bántsd meg a hugomat.Eleget szenvedett életében.Ha megteszed én magam végezlek ki minden kérdés nélkül.
-Értettem uram.Biztosíthatom ,hogy erre nem lesz szükség.Nem fogok csalódást okozni sem a hugának ,sem önnek.
-Meleg ajánlom önnek.
Kisfiam futott felénk egy hatalmas csokor vadvirággal a kezében.
-Apa ezt anyá-nak szedtem.Felvihetjük neki?
-Persze.Gyere!Biztos tetszeni fog neki.-mosolyogtam rá ő pedig előre rohant a palotába-Ne okozzon csalódást.-pillantottam még egyszer vissza Balthazár-ra majd követtem Anthony-t.

Amelia a szobánkban volt és egy régi térképet nézegetett az ágyon fekve könyökein támaszkodva.Hosszú vörös haja hátára simult csupán egy-két rövidebb tincs keresztezte az arcát.Amikor becsuktam az ajtót felnézett és elmosolyodott.Anthony odaszaladt hozzá.
-Ezt neked szedtem mami!-nyújtotta át neki a csokrot.
-Köszönöm kicsim.-adott puszit fiunk arcára-Gyönörűek.Azonnal vízbe is teszem őket nehogy elhervadjanak.-állt fel de rögvest vissza is ült.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem csak megszédültem.Hirtelen álltam fel.-magyarázta majd kis idő múlva újra felált és egy kristályvázába vizet öntött végül belehelyezte a virágokat-Miről beszélgettél Balthazár-ral?
-Komolyak a szándékai Jane-nel.Csatlakozni akar hozzánk ,hogy a közelében lehessen.Áldásom adtam rájuk.-mondtam száraz monoton hangon.Ő csak rám mosolygott majd az ágyra nézett és még szélesebb lett a mosolya.
-Most hamar elfáradt.-néztem az ágyunkon alvó kisfiunkra.
-A gyerekek alvás közben nőnek.Ne aggódj nincs semmi baj vele.-mosolygott megnyugtatóan.
-Átviszem a szobájába.-vettem óvatosan a karomba.Miután betakartam egy puszit adtam a homlokára és vissza tértem a saját szobánkba.-Miért érdekelt az a térkép?-kérdeztem mikor már az ágyunkon feküdve átöleltem.
-Csak nézegettem.Nem szabad?-nézett rám ijedten.
-Már ,hogyne szabadna te kis buta?-mosolyogtam rá miközben az orrommal megcirógattam az övét majd lány csókot ,nyomtam ajkaira-Csak azért kérdeztem , hogy esetleg szeretnél utazgatni?
-Nem lehet.Tisztában vagyok vele.Ha elmennénk azon idegeskednénk mikor tör ki a háború.Nem.Most itt a legjobb.Veled és Anthony-val.
-Csodálatos vagy.-csókoltam meg-Más nő biztosan a fülemet rágná ,hogy márpedig ő akkor is utazgatni akar.-Amelia ezen csak moslygott.De végül a mosoly eltűnt az arcáról.
-Valamit el kell mondanom neked.-nagy levegőt vett majd kifújta és folytatta-Reggel volt nálam Marcus.Nem éreztem jól magamat mostanában és kértem ,hogy vizsgáljon meg.Végül közölte ,hogy az ég világon semmi bajom,csak ismét terhes vagyok és ez még nem minden....úgy tűnik...,hogy ikreink lesznek.