Megint új blog!!

barátnőm EllenaBells egy csodás történetet talált ki, és én segítek neki megvalósítani ezt:
itt a link:Nehéz döntés
oldalt találjátok a történet ismertetőt!:)

millió puszi:


Natalie

új blog!

na drágáim , megnyitottam a blogot!!
itt a link:Örök Barátság


millió puszi :


Natalie

Blogajánlás!!

Sziasztok!!Nem ez még nem friss!mint a címből is látjátok egy blogot szeretnék ajánlani!VÁMPÍRNAPLÓ RAJONGÓK FIGYELEM!!legfőképp akik sérelemnek tekintik , hogy Elena nem Damon-nal jött össze!nagyon ajánlom nektek!!!


itt a link:Bloody sunset

10.fejezet

 és ismét itt a feji!!úgy látom , hogy megjött a kedvetek a komiíráshoz:)ennek örülök!:D de  mivel nem bírom ilyen iramban írni a fejezeteket , ezért a KOMIHATÁRT 20!- ra emelem!





/Amelia szemszöge/




Amikor kinyitottam a szememet  hirtelen nem tudtam , hogy hol is vagyok.Kétségbeesetten ugrotam ki az ágyból , de nem volt jó ötlet , mert csupán hasra estem .S ekkor észrevettem , hogy a lábaim be vannak fáslizva.Mind a kettő úgy fájt mintha savval marták volna le.Gondolom a puffanás hallatán , Marcus jött be az ajtón.
-Gyermekem , nyugalom!Most már biztonságban vagy!-nyugtatott miközben visszatett az ágyra.
-Mi történt?Hol van Alec?És jól van?-halmoztam kérdésekkel.
-Hogy mi történt azt majd elmondjuk ha jobban leszel.Alec is jól van.Kapott vért amikor hazahoztunk titeket, de annyira zaklatott volt , hogy különválasztottunk titeket , és őt folyamatos altatásban tartják.-mondta nyugodtan.-Neked a lábaidon másodfokú  égési sérüléseket láttam el.Valamint füstmérgezést is kaptál , ezért először egy kisebb szobába vittünk , ahol vízgőzzel "kitisztítottuk" a tüdődet.Valamint a csuklódon lévő kötéltől keletkezett sebeket is bekötöttem.
-És akkor most kinek a szobájában vagyok?-kérdeztem miközben körbenéztem a szobán.A falakon arany festék volt , s a baldachinos ágyat is arannyal díszítették.A falakon festmények voltak , de még homályosan láttam ezért nem tudtam kivenni az arcokból semmit.
-Ez Aro és Sulpicia  szobája.Ragaszkodtak hozzá , hogy ide hozzunk téged.-mosolygott rám.
-Várjon!Hogy tartják Alec-et altatásban?
-Nos az a vámpír aki segített az elrablásotokban , nem igazán örült annak amit veletek tettek, s még időben az oldalunkra állt.Így most már ő is Volturi.Legyőztük a Románokat , viszont az uralkodóik és még legalább tizenöt katona megszökött.A többieket megöltük.Szerencse , hogy még időben értünk oda.Nem vagy éhes?Vagy szomjas?-kérdezte kedvesen.
-Nem , köszönöm.-persze ez nem így volt.A torkom nagyon fájt.Valószínűleg még a füst miatt.De nem akartam túl ..kiszolgáltatottnak tűnni. Ugyan , miről beszélek?Hisz mind két lábam be van fáslizva.Járni sem tudok .A kiszolgáltatottságon már túl vagyok.
-Na azért hozok egy kis forró teát.Hátha enyhíti a torokfájást.
-Honnan..?-akartam kérdezni de utána már eszembe jutott , hogy egy orvossal beszélek.Biztos tudja , hogy a füstmérgezés mit okoz.
Amikor Marcus kiment ,Demetri jött be Chriss-sel az oldalán.
-Jó reggelt!-néztem rájuk mosolyogva.
-Jó reggelt!-köszöntek egyszerre.
-Hogy vagy?-kérdezte Dem.
-Jól ,csak szeretném látni Alec-et.
-Apám!Hogy az öcsém mivel érdemelt ki egy ilyen lányt?-hitetlenkedett Chriss.Én ezen csak mosolyogtam.Közben Marcus behozta a teámat amibe azonnal belekortyoltam.Nagyon jól esett a fájó torkomnak.
-Mikor láthatom Alec-et?-kérdeztem miközben az éjjeliszekrényre tettem a bögrét.
-Mikor szeretnéd látni?-válaszolt mosolyogva kérdéssel a kérdésre.
-Most.-vágtam rá azonnal.
-Rendben.-nevetett és már emelt volna is fel.
-Mégis mi a fenét csinálsz!Van két lábam.Csak segíts!-nyújtottam felé a kezemet.Ő megfogta és segített felállni.
-Na ez nem is olyan nehéz.-mosolyodtam el.Amikor viszont lépni akartam elveszítettem az egyensúlyomat.Ahelyett , hogy megszorítottam volna Demetri kezét, elengedtem.Ő szerencsére elkapott.
-Azt hiszem inkább mégis csak a te módszeredet választom.-bólogattam megerősítésképpen.
-Én meg mondtam.


 Amikor már Alec mellet feküdtem , az arcát kezdtem el simogatni.Demetri-nek dolga akadt ezért csak ketten maradtunk. Egy kicsit szerepet cseréltünk.Eddig mindig én aludtam , és ő virrasztott.Most én vagyok ébren és ő "alszik".Tudtam , hogy mindent hall amit mondok.
-Na látod!Mondtam , hogy az optimizmus nem lényegtelen dolog.-mosolyogtam rá.Majd adtam egy puszit az arcára.Aztán csak feküdtem mellette , és vártam , hogy végre felébredhessen.


Amikor már majdnem én is elaludtam , Jane jött a szobába.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia.Jobban vagy?
-Igen jobban.Most még jobban ,hogy itt lehetek vele.-néztem szerelmemre-Csak felébredhetne már.
-Igen..ezzel egyetértek.Köszönöm!-mondta miközben leült  a mellettem lévő helyre.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hogy megpróbáltad megmenteni az éhségtől.Tudod nem sokan kockáztatták volna meg mert ha nem hagyja abba időben ...megöl téged.-harapott alsó ajkába a mondat végén.
-Csak kár , hogy hasztalan volt.-ültem fel kedvetlenül.
-Az mindegy!Legalább megpróbáltad.Na de most már tényleg felkelhetne ez az álomszuszék!-nevete el magát-Megyek és intézkedek!-mondta s már bent se volt.
Néhány másodperc múlva , Alec szemei kinyíltak.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolyogtam rá .
-Amelia!Jól vagy?Jobban vagy?Hogy érzed magad?-halmozott kérdésekkel , miközben magához ölelt.
-Jól.Csak a lábam égett meg egy kicsit.-néztem a bekötözött testrészemre.
-Nem esett akkor komolyabb bajod?-kérdezte s kezeivel körülfogta az arcom és homlokát az enyémhez támasztotta.
-Nem.Nem szenvedtem maradandó károsodást.-mosolyogtam rá , majd megcsókoltam.




hát most ennyi lett volna:)KOMIHATÁR 20!

9.fejezet

itt a kövi feji!!nagyon jószívű vagyok , mert ugyan még csak 5 komi gyűlt össze de már itt is van:Dde viszont ehhez már tényleg kérem a 12 KOMIT!!!itt vannak hozzá a zenék:)

/Amelia szemszöge/




Másnap reggel , Alec meglepett azzal , hogy elvisz engem sétálni az erdőbe , és csak ketten leszünk egész nap.Felvettem egy egyszerű középhosszú vörös ruhát, és hozzá egy fekete balettpapucsot.Alec most kivételesen nem vett fel köpenyt.Rajta csak egy fekete ing és egy fekete nadrág valamint egy fekete cipő volt.És a Volturi nyaklánca természetesen.
-Örülök , hogy végre tölthetek veled egy jkis időt.-mondta mosolyogva , miközben már az erdőben sétáltunk egy ideje.
-De hisz az utóbbi öt hónapban csak velem voltál.Már-már féltem , hogy megunsz engem.- néztem rá mosolyogva.Hírtelen eltűnt a lábam alól a talaj.Megcsúsztam egy kövön.De  Alec fogta a kezemet , így nem estem orra.
-Inkább a lábad elé figyelj butus.-nevetett.
-Ó butus vagyok?-tettem csípőre a kezem-Ez fájt tényleg nagyon fájt!-mondtam tettetett szomorúsággal.
-Talán ezzel kiengesztellek.-mondta s már csak azt vettem észre , hogy szenvedélyesen csókolózunk.
-Jó ki vagyok engesztelve.-mondtam nevetve.
-Ó hát nem bűbájos?- hallottam meg a fák közül eme gúnyos hangot.Majd megpillantottam egy fekete ruhába öltözött vámpírt.De biztos nem a Volturi tagja , ugyanis nincs a nyakába a jellegzetes nyaklánc.
Valahonnan nagyon ismerős volt ez a férfi-Alec , úgy hallottam vezető lettél.Caius-t pedig megöltétek.De kár.-sóhajtott színpadiasan.És ekkor jöttem rá , hogy ez a férfi kötött alkut ötven éve Caius-sal , hogy kémkedjen a Román-klán számára.
-Mit keresel itt Paul?Ez a mi területünk!Tűnjetek el inen de gyorsan , különben...
-Különben mi lesz?Megölsz?-kérdezte még mindig ugyanazzal a gúnymosollyal-Hallottál már mentális pajzzsal rendelkező vámpírokról?Nos mi pont teremtettünk egy ilyen tehetségű egyedet.Vagyis most annyit érsz , akár csak egy ember.mivel mi ötször annyian vagyunk.
-Mit akartok tőlünk?-kérdezte szerelmem ,miközben a háta mögé tolt az egyik kezével.Csupán akkor láttam ki a válla felett ha lábujjhegyre álltam.
-Bosszút és világuralmat , természetesen.De gondolom az utóbbira már gondoltál-Ne is akarjatok menekülni.Csak magatoknak ártotok vele.Most pedig, elviszünk titeket a kastélyunkba ahol megismerhetitek a celláinkat.És tudod mi a legjobb ebben a különleges vámpírban?Hogy annyira le tud gyengíteni , hogy még a vasat se tudod majd elgörbíteni.Tényleg teljesen olyan lesz mintha ember lennél.Ekkor elsötétült számomra a világ.



/Alec szemszöge/



Csupán egy tompa puffanást hallottam a hátam mögül , s amikor megfordultam , láttam , hogy Amelia eszméletlen.
-Ó azt kifelejtettem volna , hogy fel tudja használni az elvett erőt is.Gondoltam így egy kicsit könnyebb lesz nekünk titeket elvinni , és nem tudtok majd szökési tervet gyártani.Most pedig te is csicsikálni fogsz Alec.Találkozunk a börtönben.-s ezután már csak kétségbeejtő sötétség volt.

Amikor kinyitottam a szemem először még homályosan szemléltem a foltokat , aztán mikor kitisztult minden észrevettem Amelia angyali arcát.


/Amelia szemszöge/



Amikor kinyitottam a szememet azt láttam , hogy  Alec még mindig nincs magánál.
Tehát engem ébresztettek fel először.Csendben odakúsztam Alec-hoz ,s a fejét az ölembe tettem.A haját simogattam , s azon tűnődtem , vajon most mi lesz velünk.Vajon  észrevették-e már , hogy eltűntünk?Vagy fogalmuk sincs , hogy hova tűntünk?Teljesen mindegy.Amíg Alec itt van velem (, és akár van ereje akár nincs) én biztonságban érzem magamat.
Pár perc múlva szerelmem kinyitotta mélyvörös szemeit.
-Jól vagy?-ült fel hirtelen.
-Igen.És te?-kérdezetem aggódással a hangomban.
-Igen én is.Annyira sajnálom.-ölelt magához.
-Nem értem .Mit sajnálsz?-toltam el magamtól , hogy a szemébe tudjak nézni.
-Hát ezt az egészet.Hogyha nem fogadom el a vezetői posztot akkor még mindig Olaszországban lennénk.
-Miből gondolod?Lehet , hogy akkor is itt lennénk.Na de mindegy.Most már itt vagyunk.-vontam meg a vállam.
-Hogy lehetsz ennyire nyugodt?-kérdezte értetlenül.
-Ha itt vagy velem tele vagyok önbizalommal.És akkor semmitől sem félek.Egyébként pedig nem adom meg nekik azt az örömöt , hogy  rettegni lássanak.-mosolyodtam el.



/2 hét múlva/



Szegény Alec.Már a közelembe se mer jönni.A szeme feketébb az éj sötétjénél is.Egy csepp vért sem adtak neki mióta itt vagyunk.Nekem kétnaponta hoznak enni , de nem túl sokat.Csupán egy szelet kenyeret és egy pohár vizet.Semmi bajom vele , mivel az intézetben se ettem sokkal többet.Viszont a víz az hiányzik.A szám teljesen felcserepesedett.A második napon áthoztak minket egy még sötétebb ,zárt cellába.A kezembe akadt egy éles kő.Felálltam és Alec-hez sétáltam , aki nem tudott menekülni a sarokból.
-Alec  innod kell.Kérlek!Nem bírom nézni ahogy szenvedsz.-guggoltam le mellé , hogy a szemébe nézhessek.
-Menj innen!-parancsolt rám.
-Nem megyek sehova!-makacskodtam , és megvágtam a kezemet a kővel.-Tessék.-nyújtottam felé vérző karomat-Igyál!Ettől jobb lesz!
-Nem!-makacsolta meg magát ő is majd összeszorította ajkait.Ekkor kinyílt a cella ajtaja és Paul lépett be rajta.
-Nahát!Te még élsz?-ámuldozott-És Alec nem szenved eléggé.Nos akkor drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnunk.Raul!Hozd a lányt!James , te meg Claude hozzátok Alec-et.-osztogatta a parancsokat.
Ez a Raul olyan forma volt mint Demetri.Nem olyan izmos mint Felix de azért izmos.A hátam mögé szorította a kezemet,úgy vezetett ki a kertbe.Ekkor láttam meg a hatalmas máglyát , ami köré vámpírok gyűltek.A két vezető díszes ruhájával kitűnt a katonák közül.Ha mindannyian kint voltak akkor a Román klán csupán a fele a Volturi-nak-Körülbelül olyan negyvenen lehettek.Amikor Alec is meglátta a máglyát, (bár hátttal állt nekem , de hallottam ahogy próbál kiszabadulni.
Amikor meggyújtották a máglyát ,Alec-ot már alig tudták lefogni , pedig  , le volt gyengítve és már két hete nem ivott. Könnyeim egyszerre csak potyogni kezdtek majd szabályos "patakként" folytak. Nem a halálom eljövetele miatt , hanem mert Alec-en nem tudok segíteni.
Éreztem ahogy a lángnyelvek nyaldossák a lábamat.Ahogy a tűz egyre jobban szétterjed , és kúszik felfelé.A füsttől már alig bírtam lélegezni.Fuldokoltam.Ami fura , hogy csak most jutott eszembe , hogy mióta a Volturi-nál voltam egyszer sem voltak asztmarohamaim.A füst egyre sűrűbb és egyre kormosabb lett annyira , ,hogy már feladtam  a lélegzést.Elveszítettem az eszméletemet.


na remélem ezért sok komit kapok!!és tudom hogy utáltok:D