10.fejezet

 és ismét itt a feji!!úgy látom , hogy megjött a kedvetek a komiíráshoz:)ennek örülök!:D de  mivel nem bírom ilyen iramban írni a fejezeteket , ezért a KOMIHATÁRT 20!- ra emelem!





/Amelia szemszöge/




Amikor kinyitottam a szememet  hirtelen nem tudtam , hogy hol is vagyok.Kétségbeesetten ugrotam ki az ágyból , de nem volt jó ötlet , mert csupán hasra estem .S ekkor észrevettem , hogy a lábaim be vannak fáslizva.Mind a kettő úgy fájt mintha savval marták volna le.Gondolom a puffanás hallatán , Marcus jött be az ajtón.
-Gyermekem , nyugalom!Most már biztonságban vagy!-nyugtatott miközben visszatett az ágyra.
-Mi történt?Hol van Alec?És jól van?-halmoztam kérdésekkel.
-Hogy mi történt azt majd elmondjuk ha jobban leszel.Alec is jól van.Kapott vért amikor hazahoztunk titeket, de annyira zaklatott volt , hogy különválasztottunk titeket , és őt folyamatos altatásban tartják.-mondta nyugodtan.-Neked a lábaidon másodfokú  égési sérüléseket láttam el.Valamint füstmérgezést is kaptál , ezért először egy kisebb szobába vittünk , ahol vízgőzzel "kitisztítottuk" a tüdődet.Valamint a csuklódon lévő kötéltől keletkezett sebeket is bekötöttem.
-És akkor most kinek a szobájában vagyok?-kérdeztem miközben körbenéztem a szobán.A falakon arany festék volt , s a baldachinos ágyat is arannyal díszítették.A falakon festmények voltak , de még homályosan láttam ezért nem tudtam kivenni az arcokból semmit.
-Ez Aro és Sulpicia  szobája.Ragaszkodtak hozzá , hogy ide hozzunk téged.-mosolygott rám.
-Várjon!Hogy tartják Alec-et altatásban?
-Nos az a vámpír aki segített az elrablásotokban , nem igazán örült annak amit veletek tettek, s még időben az oldalunkra állt.Így most már ő is Volturi.Legyőztük a Románokat , viszont az uralkodóik és még legalább tizenöt katona megszökött.A többieket megöltük.Szerencse , hogy még időben értünk oda.Nem vagy éhes?Vagy szomjas?-kérdezte kedvesen.
-Nem , köszönöm.-persze ez nem így volt.A torkom nagyon fájt.Valószínűleg még a füst miatt.De nem akartam túl ..kiszolgáltatottnak tűnni. Ugyan , miről beszélek?Hisz mind két lábam be van fáslizva.Járni sem tudok .A kiszolgáltatottságon már túl vagyok.
-Na azért hozok egy kis forró teát.Hátha enyhíti a torokfájást.
-Honnan..?-akartam kérdezni de utána már eszembe jutott , hogy egy orvossal beszélek.Biztos tudja , hogy a füstmérgezés mit okoz.
Amikor Marcus kiment ,Demetri jött be Chriss-sel az oldalán.
-Jó reggelt!-néztem rájuk mosolyogva.
-Jó reggelt!-köszöntek egyszerre.
-Hogy vagy?-kérdezte Dem.
-Jól ,csak szeretném látni Alec-et.
-Apám!Hogy az öcsém mivel érdemelt ki egy ilyen lányt?-hitetlenkedett Chriss.Én ezen csak mosolyogtam.Közben Marcus behozta a teámat amibe azonnal belekortyoltam.Nagyon jól esett a fájó torkomnak.
-Mikor láthatom Alec-et?-kérdeztem miközben az éjjeliszekrényre tettem a bögrét.
-Mikor szeretnéd látni?-válaszolt mosolyogva kérdéssel a kérdésre.
-Most.-vágtam rá azonnal.
-Rendben.-nevetett és már emelt volna is fel.
-Mégis mi a fenét csinálsz!Van két lábam.Csak segíts!-nyújtottam felé a kezemet.Ő megfogta és segített felállni.
-Na ez nem is olyan nehéz.-mosolyodtam el.Amikor viszont lépni akartam elveszítettem az egyensúlyomat.Ahelyett , hogy megszorítottam volna Demetri kezét, elengedtem.Ő szerencsére elkapott.
-Azt hiszem inkább mégis csak a te módszeredet választom.-bólogattam megerősítésképpen.
-Én meg mondtam.


 Amikor már Alec mellet feküdtem , az arcát kezdtem el simogatni.Demetri-nek dolga akadt ezért csak ketten maradtunk. Egy kicsit szerepet cseréltünk.Eddig mindig én aludtam , és ő virrasztott.Most én vagyok ébren és ő "alszik".Tudtam , hogy mindent hall amit mondok.
-Na látod!Mondtam , hogy az optimizmus nem lényegtelen dolog.-mosolyogtam rá.Majd adtam egy puszit az arcára.Aztán csak feküdtem mellette , és vártam , hogy végre felébredhessen.


Amikor már majdnem én is elaludtam , Jane jött a szobába.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia.Jobban vagy?
-Igen jobban.Most még jobban ,hogy itt lehetek vele.-néztem szerelmemre-Csak felébredhetne már.
-Igen..ezzel egyetértek.Köszönöm!-mondta miközben leült  a mellettem lévő helyre.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hogy megpróbáltad megmenteni az éhségtől.Tudod nem sokan kockáztatták volna meg mert ha nem hagyja abba időben ...megöl téged.-harapott alsó ajkába a mondat végén.
-Csak kár , hogy hasztalan volt.-ültem fel kedvetlenül.
-Az mindegy!Legalább megpróbáltad.Na de most már tényleg felkelhetne ez az álomszuszék!-nevete el magát-Megyek és intézkedek!-mondta s már bent se volt.
Néhány másodperc múlva , Alec szemei kinyíltak.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolyogtam rá .
-Amelia!Jól vagy?Jobban vagy?Hogy érzed magad?-halmozott kérdésekkel , miközben magához ölelt.
-Jól.Csak a lábam égett meg egy kicsit.-néztem a bekötözött testrészemre.
-Nem esett akkor komolyabb bajod?-kérdezte s kezeivel körülfogta az arcom és homlokát az enyémhez támasztotta.
-Nem.Nem szenvedtem maradandó károsodást.-mosolyogtam rá , majd megcsókoltam.




hát most ennyi lett volna:)KOMIHATÁR 20!