1.fejezet

itt az első fejezet!kérlek titeket írjatok megjegyzéseket!



Reggel a rozoga ablakon besütő napfényre ébredtem.Én vagyok az egyedüli , akinek , saját szobája van.Már ha a padlást lehet szobának nevezni.Itt van a leghidegebb az egész épületben , mert az ablak kerete , és a tető között , néhol apró rések vannak , melyeken szabadon jár a szél.A mennyezet elég alacsony, és maga a helyiség is elég kicsi.De én tökéletesen megelégszek vele.Némelyeknek , nyugtalanító lehet egy ilyen helyen álomra hajtani fejüket,én azonban nem tartozom közéjük.Én pontosan tudom , hogy ki miatt félnek ennyire ebben a helyiségben.Bár nem mindig van itt , de sűrűn bukkan fel , egy leányka szelleme.Olyan nyolc , kilenc éves lehetett amikor meghalt.A tóba fulladt.Engem sosem , bánt , sőt!Már eléggé összebarátkoztam vele.Neki viszont nincs ínyére ahogy itt bánnak velem.Én már hozzászoktam , hogy mindenki , lenéz.Legtöbbször a betegségem miatt.Asztmás vagyok.Ez már kicsi koromban kiderült.Édesanyám felkereste , azt az orvost , aki inhalátorokat készít, és csináltatott számomra egyet.Így megoldódott legnagyobb problémám.
Máskor , kifiguráznak.Engem ez már nem érdekel.Hat szökési kísérletem volt , még 14 évesen amikor idekerültem.Mind a hat kudarcba fulladt.
-Igyekezz!-hallottam meg Fianna(a kis szellemlány) hangját-El fogsz késni a reggeliről , mint a múltkor!
-Rendben!Készülök!-másztam ki az ágyból.Ügyetlenségem által , inkább kiestem az ágyból.Gyorsan előszedtem a ládából az egyenruhámat, felvettem, és már szaladtam is az étkezőbe.
Az "én " négyszemélyes asztalomnál senki sem ült természetesen, de már ott volt , a pirítós a tányéromon.A vaj , itt luxusterméknek számít,ezért általában mindenki száraz pirítóst kap reggelire,a tanárok kivételével.
Gyorsan megettem , ittam rá egy pohár vizet , és már mentem is órára.Természetesen én voltam az első , aki a tanterembe ért.És most várok.-gondoltam magamban.
Szép lassan elkezdtek beszállingózni a diákok.Aztán a tanárnő is bejött.
Mint midig , most is az órát idézetek felmondásával kezdtük.Most kimaradtam a felelők közül.Az órákon sose szoktam figyelni.Úgy teszek mintha csupán a tananyag létezne éppen akkor számomra , de közben gondolataim mindig elkalandoznak.És mindig,mindig ,a jövőmön gondolkozom.Hogy lesz e szerető férjem ?Vagy esetleg érdekházasság "áldozata" leszek?Mindig is arról álmodozok , hogy lesz egy férfi aki majd elfogadja hibáimat , és nem tart bolondak , vagy képzelgőnek , képességem miatt.Aki igazán szeret.Aki romantikus randevúkra hív.És majd megkéri a kezemet.A gyűrű nem számít majd , hisz nem az a fontos.Hanem , hogy ő tényleg,igazán csak engem akar,és velem akarja leélni az életét.
-Amelia Corner!Már megint nem figyel!-hallottam meg a tanárnő rikácsoló hangját.
-De én figyeltem!-mondtam ellent neki.
-Feleselsz velem, pimasz gyerek?Had lám a a körmeidet!-jött a padomhoz a fa vonalzóval.Körmös.Már nem először kapok körmöst ettől a nőtől.Az ujjbegyeim már duzzadtak és pirosak.Általában ötöt ver rá , de ha rossz napja van akkor tízet is.Most csak ötöt kaptam.Hogy miért nem tudok én lakatot tenni arra a Bécsi kapu nagyságú számra?-tettem fel magamban eme költői kérdést.
Amikor kiengedtek minket az óráról , szaladtam is a művészeti terembe.Ez a tanárnő volt az egyetlen , aki nem mutatott felém negativitást.Sőt még talán kedvelt is egy kicsit.Csendélet rajzolása volt a feladat.Egy kancsót kellet lerajzolni.Miután végeztem , odavittem a rajzot , a tanárnőnek.
-Fantasztikus!Gyönyörű!-suttogta nekem-Az óra további részében elengedlek téged.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm szépen.-viszonoztam mosolyát az idős nőnek.
Amikor a folyosón mentem fel a szobámba átöltözni testnevelés órára,találkoztam Fianná-val .
-Szia!-köszönt mosolyogva,majd a kezemre nézett-Már megint körmöst kaptál?Lassan már szokásossá válik ez a rossz szokás!Tégy lakatot a szádra!
-Én mindig próbálok , de nagyon nehéz , nem megvédeni magamat.-kutattam a ládámban immár "szobámban".
-Testnevelés.Miért jársz te be?Asztmás vagy!Egyszer hagyd fent azt a gyógyszert vagy mit, és akkor meg is hallhatsz.Tudod , hogy az a tanár nem enged sehova senkit míg vége nincs az órának.-huppant le ágyamra.
-Hé!Legalább csatlakoznék hozzád!Jobb lenne mint itt lenni.Bezárva.Egyedül  , barát nélkül.-hajtottam le a fejemet.
-Hé!-szólt rám egyetlen barátnőm.
-Bocsánat.De én élő barátra gondoltam.
-Oké , oké értem én.Nem vagyok az az orrfelhúzós típus.Hiszen egyforma sorsra jutottunk.Csak a kiváltó indok nem ugyan az volt.Én sokat rosszalkodtam,elszökdöstem otthonról, te viszont nem is voltál rossz , mégis idekerültél.Nincs igazság!-ráncolta apró szemöldökeit.
-Édesapám nem így gondolkodott.Nem volt ilyen...mérlegelő.-sóhajtottam.
-De ugye tudod , hogy rám mindig számíthatsz?-ölelt meg.
-Igen.És ezért kimondhatatlanul hálás vagyok neked.-öleltem vissza.
-Na de menj!El ne késs!És vidd azt a kütyüdet is!-mosolygott angyalian.
-Persze , viszem!Majd találkozunk!-választ sem várva szaladtam le a csigalépcsőn.
A testneveléspálya, az iskolától 2 km-re van,a kiserdőn túl, egy hatalmas tisztás.Teljes erőmből futottam , és amikor kezdtem fulladni , egy nagyot szippantottam az inhalátoromból.Borzasztó íze volt , de legalább használt.
Amikor odaértem , a tanárnő épp a bemelegítő körök számát jelentette be.
-2 kör , teljes pályán!-erre hatalmas ó-gatás söpört végig az évfolyamon.
-Akartok tán 5 kört futni?-erre mindenki elhallgatott.
-No gondoltam!Akkor kezdjétek!-visszhangzott mennydörgő hangja az angol , dimbes-dombos tájon.


Az óra után mindenki ment ebédelni.Az ebéd erőleves volt , kenyérrel.Minden nap ez a menü.Vacsorára sose járok le, mert felesleges.Nem vagyok az a nagy étvágyú ember.Megettem a levest ,és a kenyeret , és visszamentem a szobámba.Most nem volt szórakoztató társaságom.Mivel szombat , van , már nincs más órám ezért úgy gondoltam alszok egyet.Visszabújtam a pizsamámba , és már aludtam is.Hiba volt.
Az éjszaka közepén ébredtem fel.Fianna még mindig sehol.Megpróbáltam visszaaludni , de nem sikerült.Úgy döntöttem lemegyek a mólóhoz.Felvettem a köntösömet , de cipőt még véletlenül sem , mert azzal nagy zajt csapnék,így mezítláb keltem útra.
Átmentem az erdőn , és a testnevelés pályán , amit szintén erdő követett.És végre megpillantottam a hatalmas tavat.A hold ezüstös fénye , visszatükröződött a csendes vízen.Leültem a móló végébe , és a  vízbe mártottam a lábamat.Inhalátoromat szorongatva  dőltem hátra.Egy kósza ötlettől vezérelve , úszni szottyant kedvem.Levettem köntösömet , majd a hálóruhámat is,és beugrottam a jéghideg vízbe.Felhevült testemet , egyre hűvösebbnek és hűvösebbnek éreztem ,mígnem megszoktam a víz hőfokát.

Körülbelül tizenöt percig lubickoltam a vízben , majd kimásztam.Szippantottam néhányat a "gyógyszeremből" .
Furcsa érzés fogott el.Mintha figyelnének.Körülnéztem , s az erdő nyugati részében , egy vörös szempárt láttam meg.Villámgyorsan kaptam magam elé köntösömet.Egy fiú alakját láttam kirajzolódni.Elvesztem bíbor tekintetében.De a pillanat nem tartott örökké sajnos.A keleti oldalon egy csapat madár reppent fel .Ijedten kaptam fejem feléjük , s amikor ismét a fiút kezdtem keresni , az már nem volt az előbbi helyén.Tán a képzeletem játszott velem?Vagy álmodtam volna?Nem tudom,de egy biztos.Ez volt a legszebb pillanat itt tartózkodásom óta.
Gyorsan visszabújtam hálóruhámba , magamra terítettem a csurom víz köntösömet , és visszaszaladtam a szobámba.


most ennyi lett volna!kérlek írjátok meg véleményeteket!