5.fejezet

itt a feji!most nagyon benne vagyok az írásban:)nagyon köszönöm a komenteket!kélek titeket most is írjatok!(bár ez nagyon rossz lett szerintem)

/Amelia szemszöge/




Reggel boldogan keltem fel.Ami először eljutott a tudatomig az az volt , hogy Alec velem van.Már ettől felhőtlenül boldog lettem.Aztán a lelki szenvedésem vége vidított fel.Nem akartam kimutatni , hogy már fent vagyok , ezért a szemem nem nyitottam ki.
-Jó reggelt szerelmem!-mondta hajamba , majd megpuszilta a fejemet.
-Honnan tudtad , hogy felkeltem?
-Az legyen az én titkom.-mondta , és éreztem ,hogy közben mosolyog-Jól aludtál?
-Tökéletesen.-fordultam meg karjaiban , hogy meg tudjam csókolni.
-Ennek örülök.-csókolt meg-Olyan jó melletted  lenni.Teljesen elfelejteted velem , hogy mi is vagyok.
-Jaj már megint ez a téma?-ültem fel-Nem vagy lelketlen szörnyeteg.Ezt leszögezem egyszer és mindenkorra.
-Jó..bocsáss meg, kedvesem.-ült fel hozzám ,és megcsókolt , miközben hideg keze nyakamon vándorolt.
-Meg van bocsájtva.-mosolyogtam rá.
-Ó kegyedet mintha kicserélték volna.-mosolygott.
-Úgy is érzem magam.-adtam puszit az arcára.
-Megmutatom ma a kertet.Nagyon fog neked tetszeni.Tele van virágokkal.-mesélte.
-Hm...igen csábítóan hangzik.-kopogtak.
-Szabad!-mondtuk egyszerre Alec-kal.
-Ismét én!Bocsánat de mára ne nagyon tervezzetek programokat.Ígértél valamit Amelia.-mosolygott rám.
-Ó..tényleg.Ruhát varratni megyünk.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.
-Ugyan!Semmi baj!-simított végig arcomon.
-Na akkor szerintem Jane-nel egy méretek vagytok , megyek és kölcsönkérek tőle egy ruhát neked.
-Ne!-szaladt ki a számon-Mármint , nem vagyok túl jóba Jane-nel , inkább mennék a tegnapi ruhámba.És megvárjuk amíg megvarr egy ruhát , és abba jönnék haza.-hadartam , majd mikor a végére értem bólintottam egyet.
-Rendben van.-bólintott mosolyogva.Gyorsan bementem a fürdőbe , ahol tegnap a ruhát hagytam , arcot mostam , megfésülködtem(Heidi , tegnap a hálóingbe egy fésűt is beletekert) és már kész is voltam.
-Sietek ígérem!-csókoltam meg szerelmemet, majd távoztam szobájából.
Heidi már a nagykapunál várt ,  fekete köpenybe , egy másik nővel az oldalán.
-Amelia , had mutassam be Aro feleségét Sulpiciát.-mutatott a fekete göndör hajú nőre-Úrnőm!Ő itt Amelia ,Alec párja.Csatlakozik hozzánk , hamarosan.
-Örülök , hogy megismerhetlek gyermekem-mosolygott a gyönyörű nő.
-Részemről az öröm , felség.-pukedliztem.A régi , középkorban játszódó könyvekben  , mindig azt olvastam , hogy ilyenkor ez a szokás.
-Bájos , de nem kell a pukedli.Örülök , hogy újabb taggal bővül a családunk.Indulhatunk?
-Természetesen.-bólintottam.




 Négy órán keresztül varrta az első ruhát a varrónő.Egy csodás sötétvörös darab , mely kisestélyinek mondható , de ez napi viseletem lesz.Pánt nélküli  , és hozzá egy hosszú szintén sötétvörös színű kesztyű.,Hozzá kaptam egy fehér harisnyát , és egy fekete , kis sarkú lakkcipőt.
-Nagyon jól áll!-dicsérte meg Heidi.
-Valóbban csodásan mutat rajtad!-értett egyet vele Sulpicia.
-Ó köszönöm.-pirultam el.
-A többiért majd Maria-t foglyuk küldeni.-mondta a varrónőnek Sulpicia.
-Rendben.Szerintem hét végére készen is leszek velük.A viszont látásra.-mosolygott az idős nő.
-Viszont látásra.-köszöntünk el mind hárman tőle.


Amikor visszaértünk , rögtön mentem volna Alec szobájába , de Felix utamat állta.
-Sajnálom , de el kellett mennie egy nagyon hosszú küldetésre.-mondta együtt érzően.
-Ó..... értem.-hajtottam le a fejemet.
-Amelia!Nem beszélgetnél velem egy kicsit?-kérdezte kedvesen , s kezét nyújtotta felém Sulpicia-Megnézhetnénk a kertet.
-Persze , mehetünk.-fogtam meg kezét.


-Tudod igazából , arra gondoltam feltehetnéd nekem a még meg válaszolatlan kérdéseidet.-mondta már a csodás kertben sétálva.Bőre csillogott , mintha ezernyi apró gyémántból állna.
-Nos , igazából lenne egykét dolog.A többi felességgel mi történt?Vagy itt vannak csak nem  szeretnek mutatkozni?-kérdeztem.
-Azt hittem a vámpírráválásról fogsz kérdezni.-mosolygott-Nos régebben hárman voltunk , de a másik két feleség rejtélyes körülmények között meghalt.Legutóbb Caius felesége Athenodora.Azóta Caius-szal nagyon sok rossz dolog történik.De miért kérded?
-Olyan érzésem van mindig , mintha valaki figyelne....valaki nem.....nem élő személy.
-Ó itt már sok ember és vámpír halt meg.Ez hétköznapi dolog itt.
-Pontosan milyen dolgok történtek Caius-sal?-tértem vissza a témára.
-Erről nem lenne szabad beszélnem.Csupán egy furcsa és ismétlődő dolgot említhetek.-mondta zavartan-Mind a három vezetőről , és feleségről , készült egy közös festmény.De mindannyiunkról portré is készült.Caius portréját  minden szombaton vér fedi.Tudsz ebből valamire következtetni?
-Nem vagyok én olyan gyakorlott még.-mosolyogtam-Milyen volt a kapcsolata a feleségével?Mármint Caius-nak.
-Amennyire tudom ,Caius nagyon szerette, és az érzés Athenodora felől is kölcsönös volt.De gondolod , hogy , köze lehet a halálához?-lepődött meg.
-Nem tudom.Lehet , de nem vagyok még elég biztos benne.Caius milyen személyiség?
-Hát , akár csak a férjem , igen hataloméhes .Azonban én kinézném belőle , hogy hátsó szándéka , Aro-t letaszítani a trónról.-suttogta fülembe-Mert , bár hárman vannak irányítók , de Aro szava a döntő szó , bármilyen ügyről legyen is szó.Nekem most mennem kell.-fordult sarkon , majd bement a palotába.
Csodálatosan idő volt,ezért leültem egy márványpadra.Behunytam a szemem , és élveztem a nap , meleget adó sugarait.
Öt perccel később , valaki eltakarta előlem a napot.Amikor kinyitottam a szemem ,, Jane-t pillantottam meg.
-Beszélhetnénk?-kérdezte óvatosan.
-Természetesen.Ülj le nyugodtan.-mutattam a mellettem lévő helyre.
-Sajnálom amit tettem!Annyira sajnálom!Olyan irigy voltam rátok!Hogy ti ott vagytok egymásnak !Nekem senkim sincs Alec-en kívül!És most már értem , hogy neked sem volt senkid , rajta kívül!És kérlek bocsáss meg!-hadarta szerelmem huga.
-Jane!Hát persze , hogy megbocsájtok!De nem értelek.Hisz akkora családod van.Hogy érted azt , hogy csak Alec van neked?
-Nem vetted még , észre,hogy rajta kívül mindenki olyan távolságtartó velem?Hogy mindenki fél tőlem?-tényleg .Demetri is ezt mondta a vonatúton.
-Hát, én hajlandó vagyok az osztozkodásra , feltéve ha te is.-mosolyodtam el-Nem akarom elvenni tőled a bátyádat.Neki is nagyon sokat jelentesz , ebben biztos vagyok.
-Akkor nem  nem haragszol rám?-kérdezte meglepődve.
-Nem...megértelek , hogy nem akarod elveszíteni őt.Én ugyan így vagyok ezzel.
-Köszönöm!-ölelt meg.Nem értem az itteniek reakcióját.Mintha mindenkivel , szívtelenek lettek volna azelőtt.Mintha nem ismernék a megbocsájtást, a szeretetet.De ugyanakkor mindenki olyan kedves egymással.Vagy csak én látom , így?Csak velem ilyen figyelemreméltóan kedvesek?És mindenki sötét magányába burkolózik?Remélem nem.Remélem tévedek.


Egészen estig beszélgettünk , az életükről.Hogy hogyan változtak vámpírrá, hogy milyen is az átváltozás.A fájdalomtól nem félek , inkább ami utána lesz.Mérhetetlen vérszomj,gyilkolási vágy.

A kádban ültem órákig , majd kimásztam , és felöltöztem.Befeküdtem az ágyba , és próbáltam aludni.de nem ment.Ezért felkapcsoltam a villanyt , levettem egy könyvet a polcról , és visszamásztam az ágyba.
Már majdnem elaludtam a könyv mellett , amikor kicsapódott az ablak , és hideg fuvallat járta át a szobát.Felugrottam , és azonnal bezártam az ablakot.Amikor visszafordultam az ágyhoz , észrevettem gy nőt.Vagyis már csak a szellemét.
-Kövess!- mondta , majd átment az ajtón.Jó ötlet lenne?Idegen szellemeket követni , egy idegen helyen , amiben még eligazodni sem tudok?Az utóbbi dolgokat elfeledve , követtem.

A folyosón , senkivel sem találkoztam.A szellem , egy toronyszobába vitt , ami tele volt pókhálóval.A falon egy őt ábrázoló festmény lógott , alatta egy kis aranytáblával.Odamentem , és leporoltam a táblát.
Ez volt rajta látható:Athenodora Volturi.
-Segíts rajtam!Oldozz fel!Büntesd meg aki ezt tette velem  !-mondta dühösen.
-Ki tette ezt veled?-kérdeztem vissza.
-A férjem.
-Miért?-kérdeztem , de már eltűnt.
Körülnéztem még egyszer a szobában , amiben a festményen kívül csupán egy ágy volt , majd lementem vissza a folyosóra.De nem tudtam merre kell visszamenni Alec szobájába.Nem az utat néztem , hanem a szellemet.
Órákon át bolyongtam a folyosókon , míg végül meg nem pillantottam , egy ismerős arcot.
-Amelia!Te meg mit keresel itt éjnek évadján?Aludnod kéne!-szólt rám Sulpicia.
-Úrnőm-gondolom így kell szólítanom-nemsokkal ezelőtt megjelent a szobámban Athenodora.Azt kérte , hogy kövessem.Én követtem , és felvitt egy toronyszobába,ami szerintem az ő szobája lehetett.A falon a róla készült portré lógott.Azt mondta , hogy ...-folytattam volna de ekkor Caius jelent meg.
-Sulpicia!Aro azt kéri , menj fel a szobádba.Ez rád is tartozik ember!-mondta goromba hangon.
-Nem beszélhetsz így vele!-szállt szembe Caius-sal Sulpicia-Közénk fog tartozni ,hamarosan!
-Nem érdekel!Most még csak egy jelentéktelen ember!-förmedt rá a férfi-És most menj lefeküdni ember!-parancsolt rám.
-Valami gond van?-kérdezte Aro.
-Nem ...semmi.-válaszolta Caius.
-Akkor jó.Kedvesem-nézett rám-Menj lefeküdni.Sulpicia visszakísér a szobádba.Jó éjszakát!
Meg sem bírtam mukkanni.Csak elindultam Sulpicia mellett.

Amikor felértünk a szobába , Sulpicia bezárta az ajtót.
-Mit mondott Athenodora?-kérdezte.
-Azt, és most idézem:Segíts rajtam!Oldozz fel!Büntesd meg aki ezt tette velem!Megkérdeztem tőle , hogy ki tette ezt vele , mire ő azt válaszolta , hogy a férje.Megkérdeztem , hogy miért , de akkor már eltűnt.-magyaráztam.
-Biztos vagy benne , hogy azt mondta , hogy a férje?-kérdezte komolyan a nő.
-Igen.-adtam határozott választ-De még ne szóljunk róla senkinek!Megpróbálom kideríteni , hogy miért ölte meg.
-Rendben van.-mondta majd elmosolyodott-Igazán becses tagja leszel a családunknak!De most pihenj!Jó éjszakát !-köszönt el , majd kiment.
Miután visszafeküdtem az ágyba , rögtön el tudtam aludni.


 kérek írjatok komikat!!