3. fejezet

ismét itt vagyok a fejivel:D


Zene a fejihez!Lécci halgassátok a fejezet olvasása közben , mert kiváncsi vagyok , szerintetek megy -e a fejihez!
/Alec szemszöge/




Hazafelé futottam , s közben arra az estére gondoltam mikor először láttam Ameliát.Ahogy ott megszeppenve állt , egy köntössel , eltakarva bájait , az olyan...aranyos volt.Bárcsak tudnék érte tenni valamit.Valamit, amivel segíthetnék rajta.
A gondolataimból hazaérkezésem szakított ki.Jane elment Felix-szel vadászni , így csak Demetri maradt otthon.De sebaj , így legalább beszámolhatok neki a mai nap eseményeiről.
-Jó reggelt!Ma jó korán távoztál,itthonról!-állapította meg Dem.
-Igen...visszavittem a lánynak akiről beszéltem a gyógyszerét.-mondtam , s leültem mellé a kanapéra.
-És mi volt?Gondolom halálra rémült.-nevette el magát.
-Ez nem vicces , megértetted!-förmedtem rá-Majdnem meghalt!
-Olyan mély benyomással voltál rá?-csodálkozott.
-Nem tőlem te hülye!Hanem a tanárjától!Mivel asztmás , és elhagyta az inhalálót , így nem tudott testnevelésen dolgozni.Megmondta a tanárának , aki "jutalomból" húsz kört futtatott fele óra után.Szegény lány majdnem megfulladt ,csupán azért mert a tanár nem hitt neki.Ezt a felelőtlenséget!-magyaráztam.
-És megtudtál valamit róla?-érdeklődött Dem.
-Ő is Olaszországból származik , egy arisztokrata családból.És...hát van egy különleges képessége is.Látja a szellemeket.
-Mi a vezetékneve?
-Corner.
-Á igen...már hallottam róluk.Rómában laknak.Elég gazdagok.És miért küldték Londonba?
-A képessége miatt.Az apja azt hitte csak kitalálta az egészet.De ha láttad volna ,hogy viselkednek vele...csupán azért mert arisztokrata családból származik.Teljesen kiközösítették.Az egyetlen barátja egy szellemlány.
-És mit mondtál  neki magadról?-kíváncsiskodott tovább Dem.
-Hogy én is Olaszországból származok , csak most a szüleim világ körüli úton vannak , ezért az apai nagybátyáimnál lakok , a hugommal.
-És a szemed?
-Így születtem.Bárcsak megmondhatnám az igazat.Nem mondaná el senkinek se , hisz neki is van egy titka.
-Alec tudod , hogy ezzel szembeszegülnél a törvényekkel.-próbált észhez téríteni.
-Majd írok róla Aro-nak.Tényleg valami haladás?
-Á , semmi nyom , semmi szag , mintha a föld nyelte volna el őket.De biztos , hogy itt vannak valahol , csak meglapultak.
-Meddig maradunk még?
-Ameddig el nem kapjuk őket.-mondta komolyan majd témát váltott-Nem megyünk el este vadászni?Rád férne!
-Hivatalos  vagyok egy találkozóra.-mosolyodtam el.
-Ó értem én!-bökött oldalba könyökével.
-Jaj ne komplikáld már túl.Csak beszélgetni fogunk.
-Jó de akkor most menj el vadászni!Nehogy rátámadj az este folyamán.-mosolygott sejtelmesen.
-Kibírom.-mosolyogtam vissza.Majd lépteket halottam  az ajtó irányából.Ezek Jane - ék lesznek.
-Jó reggelt bátyám!Ma korán távoztál.-vágta ő is a fejemhez.
-Igen.Mert elmentem  levegőzni.
-Tényleg?És vadásztál is?Mert csak úgy árad belőled az emberszag.De várj!A szemed színe nem illik  a vadászathoz.Sötétbordó.Ha vadásztál volna , akkor élénk vörös színű lenne.Tehát várom a magyarázatot.-lépett elém , s egyenesen a szemembe nézett.
-Semmi közöd hozzá hugom , hogy hol voltam.
-De van!Hisz a bátyám vagy!És nem akarom , hogy egy kis fruska elcsavarja a fejedet.-förmedt rám.
-Miről beszélsz?-grimaszoltam.
-Csupán erről!-vett el egy vörös hajszálat , a kabátomról.A fenébe!-Ezt légy szíves megmagyarázni.
-Mint mondtam , semmi közöd hozzá!
-Á már értem!Tehát Demetri-nek  van köze hozzá , de nekem nincs?Így állunk?Hát akkor remélem nem szeretted nagyon , mert most megyek , és elfogyasztom desszertnek.-mosolygott ördögien.Használtam rajta képességem , így azon nyomban összeesett,azonban a hallását vissza adtam.
-Ha csak egy haja szála meggörbül általad , nem leszek tekintettel ,  a köztünk lévő rokonságra.-mondtam összeszorított állkapoccsal, majd abbahagytam képességem használatát.Ő mint egy durcás kislány ment  fel szobájába.




/Amelia szemszöge/




Bár lekéstem a reggelit , mégis olyan boldog voltam , mint még soha életemben.Rögtön mentem is fel a szobámba.Az egyik ok átöltözni , valami száraz ruhába , a másik pedig , hogy mindent elmondjak Fianná-nak.
Amikor beléptem a szobába , még nem volt sehol , de pár másod perccel később megjelent.
-Na mi ez a nagy öröm?-kérdezte mosolyogva,miközben én öltözködtem.
-Megismerkedtem a fiú-val akinek a szemeit láttam.Az előzmények nem érdekesek.Visszahozta a "kütyümet" ahogy te mondanád.Istenem az a mosoly!-dőltem el ágyamon.
-Pillanat!Akkor nem szellem?-kérdezte ijedten.
-Nem....szerencsére nem.De úgy érzem mintha ez téged nyomasztana.
-Ne találkozz többet vele!-nézett rám aggodalmasan.
-Miért ne?
-Mert...nem az akinek mondja magát.Vagyis inkább nem az aminek mondja magát.
-Ezt nem értem.-ráztam meg a fejemet.
-Ő ....nem ember.Amíg éltem hallottam olyan lényekről akiknek vörös a szemük , falfehér a bőrük ,tökéletesek,gyönyörűek, és embereket ölnek.És van még itt valami.Halhatatlanok.-ami megrémisztett , az az volt , hogy a leírás , pontosan illet Alec-ra.Ma este rákérdezek.
-Még a ma esti találkozónkra elmegyek...és kiderítem mi igaz ebből.-a boldogságomat mindig elrontja valami.Hát én már sose lehetek felhőtlenül boldog?
-Kérlek ne menj!Nem akarom , hogy bajod essen.-ölelt meg-Tíz évig senki sem volt aki törődött volna velem.Nem akarok megint magányos lenni.
-Esküszöm nem lesz semmi bajom!-mosolyogtam.
Hirtelen már nem is voltam éhes.Ittam egy pohár vizet , és vártam , hogy beesteledjen.


Amikor beesteledett . felvettem , a már száraz köntösömet , és elindultam a mólóhoz.Nem szaladtam , csak sétáltam.Nem akartam hozni az inhalálót.
Amikor odaértem ,Alec már a mólón állt , és nézte a....igazából fogalmam sincs mit nézett , de nekem háttal volt.
-Jó estét hölgyem!-köszönt udvariasan , miközben megfordult.
-Jó estét uram!-biccentettem mosolyogva.
-Csodás este van ma nemde?
-Egyetértek.Tökéletes este , a beszélgetésre.-ültem le a móló végére.-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Hány éves vagy?-kérdeztem a nagy kérdést miközben ő is helyet foglalt mellettem.
-Öhm....-tétovázott-mennyinek nézek ki?-mosolyodott el.
-Kérlek ne térj ki a válasz elől.-mondtam komolyan.
 -Miért vagy ennyire komoly?-kérdezte lepődötten.
-Mert hallottam néhány dolgot Fianná-tól.És most eléggé bizonytalan vagyok veled kapcsolatban.-és most fogom megkérdezni a legfontosabb dolgot , aminek a válaszától legjobban rettegek-Meg akarsz engem ölni?
-Mi?Miből vonsz le ilyen nevetséges következtetéseket?-állt fel mellőlem.
-Abból , hogy te nem ember vagy.Érzem , hogy nem vagy az.Nem tudom honnan..talán a zavarba ejtő tökéletességed teszi , de nem félek tőled.Úgy hogy kérlek válaszolj.Ha titok , megölhetsz.De válaszold meg kérlek  a következő kérdésemet.Mi vagy te?
-Először szögezzünk le egy dolgot.Nem akarlak megölni!És nem is foglak!-mondta , sóhajtott egyet , majd folytatta-Vámpír vagyok.
-Mitől vörös a szemed?
-Az embervértől.Rá vagyok kényszerítve , hogy embereket öljek.Nincs választásom.Olyan család része vagyok , ami nem tűri az állatvéren élő vámpírokat.-hajtotta le a fejét.Látszott rajta a bűntudat.És némi félelem is-Félsz tőlem igaz?-kérdezte.Már épp válaszolni akartam amikor elfordult előlem.-Ég veled!-mondta,és már majdnem elindult , de még el tudtam kapni a karját.Kő kemény volt , és jég hideg.
-Hé!Hisz nem is tudtam válaszolni!-öleltem át karját.-Én ..nemtudom milyen furcsa oknál fogva...de még így sem félek tőled.
Mintha a szeme felcsillant volna.Visszafordult felém , én pedig elengedtem a karját.
-Tényleg?-csak ennyit bírt mondani.Szerintem sokkot kapott.Szegény fiú.Ezek szerint , a fajtársain kívül , mindenki fél tőle.Rajtam kívül.
-Tényleg.-mosolyodtam el.Erre ő felkapott és megpörgetett a levegőben.Ő is mosolygott.
-Köszönöm!-suttogta mikor letett.Az arcom , egy centire volt az arcától.Majd megéreztem , édes ajkait , az enyémeken.
Csókunkat , végül én szakítottam meg, hogy levegőt vegyek.Homlokát az enyémnek támasztotta.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is szeretlek.-mosolyodtam el.
-Gyere el velem Olaszországba.Hagyd magad mögött a múltat , és kezdj új életet.-kérlelt.
-Nem tehetem.Nem hagyhatom itt Fiannát.Megígértem neki.Segítenem kell neki kideríteni kik a szülei , és , hogy miért ragadt a Földön.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.
-Megértem.Akkor miután elment , azután eljössz velem?-reménykedett.
-Igen!Bárhová!
-Valaki jön.-mondta hirtelen.
-Hé nyugalom!Csak én vagyok.-jött ki egy szintén vörös szemű , szőke hajú férfi az erdőből.-Ő az?-kérdezte mosolyogva.
-Amelia.Had mutassam be Demetri Volturit.Ő a legjobb barátom.Demetri , ő itt Amelia Corner.Aki elrabolta szívemet.-mosolygott , a Demetri nevű férfira.
-Örvendek uram.
-Részemről a szerencse hölgyem.
-Miért jöttél?-kérdezte Alec Demetri-t.
-Nyomra bukkantunk , innen pár kilométerre.-mondta komoly arccal.
-Miféle nyomra?-kérdeztem értetlenül.
-Tudod vannak olyan vámpírok , akik tömeges gyilkosságot követnek el.Mi nem ilyenek vagyunk.Csak annyit ölünk amennyit szükséges.-magyarázta-És itt most tömeges gyilkosságok történnek.
-Tudja?Azt mondtad nem mondod el neki.Tudod mit fog tenni vele Aro ha megtudja.Talán neked megkímél , de neki biztos , hogy nem.
-Nem mondtam neki semmit.Már tudta.-mondta , sa ekkor Fianna jelent meg mellettem.
-Fuss!Menj vissza a házba!Gyorsan!-parancsolt rám.
-De ők nem bántanak!-próbáltam meggyőzni.
-Viszont azok , akikről Alec beszélt , igen.És már itt vannak a közelben!-mondta aggodalmas hangon.
-Már itt vannak.-mondtam társaságomnak.-Fianna látta őket nem messze a háztól.
-Ki?-kérdezte Demetri.
-Ő egy szellem.De épphogy el tudott szakadni a háztól.De ez most túl , hosszú.az idő meg szorít.
-Igaza van.-értett egyet velem Alec.
-Veletek megyek.-jelentettem ki.
-Na azt már nem!Az iramot sem tudnád velünk tartani , és ha valami bajod esne...azt nem bocsájtanám meg magamnak.-mondta Alec.
-Itt sem vagyok nagyobb biztonságban.-mutattam a lényegre.
-Ebben igaza van.-szólalt meg hosszas hallgatása után Demetri.
-Kérlek...ott az otthonom.-próbáltam rávenni.
-Otthon?Te otthonnak nevezed , ahol mindenki a pokolba kíván?-morogta-Legszívesebben nem állnám utukat .Felőlem mindenkit megölhetnének , amiért bántottak téged.-szűrte ki fogai között.
-Csak úgy szólok !Jó lenne sietni!-durcázott Fianna.
-Mennünk kell!Viszed ugye?-kérdezte Demetri.
-Igen.Amelia,ugorj a hátamra , és kapaszkodj!-utasított szerelmem.De jó már csak így gondolni is rá.Az én szerelmem.Megtettem amit kért , és már száguldottunk is.Már értem milyen iramról beszéltek.
Másodperceken belül az iskola előtt álltunk.
-Jól vagy?-fordult felém Alec.
-Persze!Ez fantasztikus volt!-mosolyogtam rá.Ő is mosolygott.Hirtelen két köpenyes alak jelent meg mellettünk.
-Ti is éreztétek?-kérdezte Alec  , a köpenyeseket.
-Igen.-válaszolt a magasabbik , majd mind a ketten levették fejükről a csukját.Az egyik egy magas férfi volt , a másik pedig , egy körülbelül velem egyidős szőke hajú lány.
-Á szóval ő csavarta el a fejedet.-mondta megvetően.Majd ajkai gonosz mosolyra húzódtak.
-Ne merészeld!-förmedt rá kedvesem.
-Ó mily heves vagy bátyám. -nézett most Alec-ra.Tehát ő a huga.Gyönyörű szép!A nyomába sem érek szépségének.Bár ez nem meglepő.Hisz én csak egy jelentéktelen ember vagyok.
Egyszer csak több vörös szem jelent meg a távolban.
-Készüljetek!-mondta a a magas férfi.
Már csak annyit vettem észre , hogy folyik a csata.Egy vámpír egyenesen felém indult..Már nagyon közel járt hozzám , amikor megjelent Fianna.A vámpír jéggé fagyott.Ahogy ezt a többi idegen vámpír meglátta , elkezdtek menekülni.Kettő azonban nem tudott.Az egyik élettelenül feküdt Alec előtt , a másik pedig Jane előtt vonaglott.Az egyikőjükért Demetri ment , míg a másikért a magas férfi.
Mind a ketten egyszerre,tépték le a vámpírok fejét.Majd a végtagjaikat is.Demetri gyufát vett elő , és a tetemekre dobta, amelyek lángolni kezdtek.De amilyen gyorsan meggyújtották , olyan gyorsan égtek porrá.Szó szerint , nem maradt más , csak por.Alec jött oda hozzám.
-Jól vagy?-ölelt magához.
-Igen.Minden rendben.-válaszoltam.
-Ezt , hogy csináltad?-kérdezte Demetri , miközben , a jéggé fagyott vámpírra mutatott.A magas férfi , azonnal letépte annak is a fejét , majd jó messzire hajította.
-Nem én voltam.-ráztam meg a fejemet.
-A szellem?-kérdezte kedvesem, amire én csak bólintottam.
-Miről hadováltok itt?-nézett értetlenül szerelmem huga.
-Majd elmondom útközben.-mondta Demetri.
-Miért nem tudja Alec elmondani útközben?-kérdezősködött tovább.
-Mert itt maradok Ameliá-val.-ölelt mellkasához ismét.
-És miért tennéd?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Mert szeretem.
-Ó így mindjárt más.Akkor mondom másképp.Vagy velünk jössz vissza Volterrá-ba , vagy eljár a szám Aro-nak.-mosolygott ördögien.
-Hogy teheted ezt?-kérdezte megtörten kedvesem.
-Úgy hogy nem akarlak elveszíteni , egy ember miatt.-mondta mosoly nélkül.
-Adjatok egy percet legalább...,hogy elbúcsúzzak tőle.-mi?Elmegy?De még nem mehet el!Még nem volt velem eleget!Még nem is szerethettem igazán.Még megismerni sem tudtam teljesen , és máris elveszik tőlem?Könnyek szaladtak a szemembe, majd végigfolytak az arcomon , végül lecseppentek Alec kabátjára.A többiek eltűntek a szemünk elől.Így önuralmamat is megszüntettem  , és hangos zokogással szorítottam magamhoz szerelmemet.Ő is átölelt.Majd egyik kezével elengedett , az állam alá nyúlt , és még egyszer  utóljára szenvedélyesen megcsókolt.
-Örökké szeretni foglak.é-ezek voltak utolsó szavai hozzám , majd eltűnt.Halkan zokogva  , mentem vissza szobámba , ahol párnámba fojtottam fájdalmamról árulkodó sikolyaimat.
Elment.Elveszítettem a számomra legkedvesebb személyt.
Örökre.