19.fejezet

 nos itt vagyok és kicsit csalódott!csak 6 komi?na nembaj , remélem ehhez majd kapok 10 komit:)
elég hosszú fejezet lett és eseményekkel teli:)




/Amelia szemszöge/



Reggel a hajó erős hullámzására ébredtem.Nyöszörögve dörzsöltem szemeimet.
-Jó reggelt!-suttogta kulcs csontomba Alec majd egy puszit nyomott oda.
-Neked is!-fordultam hasra ölelésében-Vihar közeleg?-kérdeztem szemébe nézve.
-Igen.De nem messze van egy város, ott kikötünk és , hogyha lecsendesedett a vihar tovább indulunk.Viszont most szeretném ha velem tartanál.
-Ez csak természetes.-mosolyogtam rá.Gyengéden megcsókolt.
-Sajnálom a tegnapit.-ült ki ismét bűntudat arcára.
-Már mondtam-ültem fel-felejtsük el.
Az öltözőfal mögé mentem, és levettem a hálóingemet , majd felvettem az alsó fehérneműt és próbáltam befűzni a fűzőmet ám ekkor két hideg kar fonódott derekam köré.
-Nem bírtam ellen állni.-suttogta.
-Segítenél , kérlek?-toltam el magamtól.
-Igen.-sóhajtva meghúzta a fűzőt majd megkötötte.Szembefordultam vele.Mikor végigmért nyelt egyet és szemei befeketedtek.
Nem ellenkeztem volna ha hamarosan partot nem érünk , de így inkább felvettem kiválasztott ruhámat.Ő megrázta a fejét s mikor ismét kinyitotta szemeit azok már vörösen csillogtak.Magamhoz öleltem.Nem tudtam miért de félni kezdtem , hogy újra elveszítem.

A sziget gyakorlatilag ugyanolyan volt mint Tortura.Mindenhol részeg emberek és alul öltözött nők voltak.Az eső már nem eset.Az ég dörgött és villámlott.Hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát.Alec kezét szorongatva sétáltam.A fák közé mentünk.Néhány perces séta után egy kis faházat pillantottam meg.Volt kéménye is melyből füst áradt.Ablakai mögül fény áradt.
-Kié ez a ház?-néztem meglepetten Alec-ra.
-A miénk.-mosolygott rám-Demetri és Felix építette.Tegnap elúsztak idáig mert már akkor tudtuk , hogy vihar lesz, és nem akartalak már azon a hajón tartani.Gyere menjünk be!

Felix és Demetri  már a tűz előtt ült.
-Sziasztok!-álltak fel rögtön.
-Sziasztok!-köszöntem vissza mosolyogva.A ház teljesen üres volt , de nem számított.Meleg volt és száraz.
-Elmegyünk egy kicsit, körbenézünk a szigeten .Jane is velünk jön.Majd holnap délben jövünk vissza.-mondta Demetri Alec-nak.
-Rendben.-válaszolta Alec hálásan mosolyogva.Majd mikor a fiúk kimentek a tűzhöz ültünk.
-Amelia!-szólított meg suttogva.
-Igen?-kaptam rá tekintetem.
-Fontos dologról szeretnék veled beszélni.-egy kis szünet után folytatta-Ha a szigethez érünk neked át kell szállnod Barbarossa hajójára.Ő azonnal visszavisz Olaszországba.
-De miért?-pislogtam rá értetlenül.Ő kezeibe vette arcomat.
-Mert lehet , hogy.....lehet , hogy én nem jövök vissza.-suttogta.
Kitörtek belőlem a könnyeim.
-Nem , nem mondhatod ezt!-kiabáltam rá és felálltam-Nem mondhatsz ilyet!Nincs hozzá jogod!-könnyeim patakzottak.Ő felállt és magához ölelt.
-Ez a lehetőség sajnos mindig fennáll-suttogta hajamba-Ne sírj kérlek!
-Nem akarom , hogy elhagyj!Könyörgök, ne tedd ezt velem!
-Nyugodj meg szerelmem!-simogatta hátamat.Abban a pillanatban rájöttem mit akarok.Eltoltam magamtól és megcsókoltam.Ő szorosan ölelte derekam.Letoltam válláról köpenyét,majd  elkezdtem az ingét gombolni.Ő a ruhámat fűzte ki.Csak akkor szakítottuk meg csókunk mikor megszabadultunk ruháinktól.
Már a földön feküdtünk , a ruháinkon.Elszakadt ajkaimtól és a nyakamat hintette gyengéd csókjaival, majd lejjebb haladt.Könnyeim még mindig potyogtak.Visszahúztam magamhoz , hogy ismét megcsókoljam és mézédes csókjából erőt merítsek.Kezével oldalamat és combomat simogatta.Nem veszíthetem el!Hisz alig tudtunk együtt lenni!
-Ne sírj szerelmem!-suttogta két csók között.Lábaimmal még szorosabban fogtam közre derekát.Úgy tartott karjaiban akár egy porcelánbabát.
Kint tombolt a vihar, bent ropogott a tűz.
Megemeltem a csípőm így egybeolvasztva testünket.Ez a gyönyör nem volt olyan szenvedéllyel túlfűtött , inkább gyengéd és keserédes.Hisz lehet , hogy soha többé nem lesz ilyen csodálatos éjszakánk.
Amikor átléptük a gyönyör kapuit csak még jobban kitört belőlem a zokogás , de szerencsére Alec nem értette félre.Mellkasára húzott és magunkra terítette az esővíztől még kicsit nedves köpenyét.
-Könyörgök ne hagy el!
-Ígérem vigyázni fogok magamra amennyire csak tudok.Már csak miattad is.-simogatta meg az arcomat.
-Ha te meghalsz már nekem sincs miért élnem.-suttogtam.
-De van!Sulpicia és Aro belehalna ha valami történne veled.-mondta halál komolyan-Aludj egy kicsit!
-Nem!Inkább ...beszélgessünk valamiről...mindegy miről csak...csak beszélgessünk.-hadartam zavarodottan.
-Ha hazaértél , szeretném ha megismerkednél Elizabeth-tel.
-Jó!Mindenképp!-bólogattam szipogva.
-És....ha valami történne velem...
-De nem fog!
-De ha mégis....nem haragudnék rád, hogyha te és a bátyám összekötnétek az életeteket.
-Nem azt soha!Csakis téged tudlak szeretni.!Senki mást!-simogattam meg az arcát.
-Csak felvetettem.-mosolyodott el fájdalmasan-De most tényleg aludj , kérlek.
-Itt leszel amikor felkelek?
-Esküszöm!
-És reggel felkeltesz!-ez inkább hallatszott parancsnak mint kérésnek.
-Jó , felkeltelek!-nevetett.
Egy dalt dúdolt.Egy gyönyörű dalt.Ezzel a dallal ringatott álomba.

Reggelre elmúlt a vihar.Alec segített felöltözni.Majd amikor a többiek is visszaértek délben , visszaindultunk a hajókhoz.
Azonnal vitorlát bontottak.
A szobánkba mentünk.El nem engedtem volna Alec kezét semmi pénzért.
-Ne légy szomorú.-simogatta meg az arcomat a szoba közepén állva.
-Nem tudok nem az lenni.-hajtottam le a fejemet.Ő a bőröndjéhez ment és kivett valamit belőle.
-Tudtam , hogy így fogsz reagálni , ezért arra gondoltam , hogy eljött az idő.-elém sétált és térdre ereszkedett előttem-Amelia Volturi!Ígérem az örökké valóságig szeretni foglak és megóvlak minden veszélytől akár az életem árán is!Megtisztelsz engem azzal , hogy hozzám jössz feleségül?-nem a gyűrűt néztem hanem csodás csillogó szemeit melyek fogva tartották tekintetemet.A nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem.
-Igen!-suttogtam fülébe .Eltolt magától és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.Csodás gyűrű volt.

Még aznap a szigetekhez értünk.A két hajó messze a parttól horgonyzott le.A hajó orrnál álltunk Alec-kal,egymás kezét fogtuk.Mikor a hajó megállt felé fordultam.
-Vigyázz magadra!-suttogtam arcát két kezemben tartva.Ő ugyan így tett , homlokunk összeért.
-Te is!Ne aggódj értem!Biztosan túlélem!-mosolygott.
-Bizony!Egy karral, egy lábbal de túléli!-nevetett Felix , amit Jane egy gyengébb fájdalomhullámmal jutalmazott.
-Ne hallgass rá!Mindannyian rendben leszünk!És amilyen hamar csak tudunk visszamegyünk!-simogatta meg a hátamat Demetri.Elszakadtam Alec-tól és megöleltem őt is majd Jane-t és végül Felix-et aki meg is pörgetett a levegőben.Majd Mr.Gibbs-szel és Adam-mal egy csónakba szálltunk és átmentünk Barbarossa hajórára.

Az útat majdnem végigaludtam.Sokat sírtam , de Adam mindig megpróbált megvigasztalni.Az egyik reggel mikor felébredtem , már csak 1 napi járásra voltunk Volterrá-tól.Furcsán éreztem magam.Olyan...gyengének.
Kopogtak.
-Jöjjenek be!-kiabáltam mosolyogva.Adam és Mr.Gibbs jött be.
-Jó reggelt kisasszony!-köszöntek egyszerre mosolyogva.
-Jó reggelt!-ültem le az asztalhoz.Ők követték a példákat.Adam egy tálcát hozott a kezébe ami tele volt gyümölccsel míg Mr.Gibbs saját reggelijüket cipelte.Mindig együtt reggeliztünk de az ebédet és a vacsorát Barbarossá-val töltöttem aki mindig mesélt a kalandjairól és utazásairól.Már nem egyszer bejárta a világot.
Megettem egy almát és egy narancsot.Társaim már végeztek is.Eltoltam magamtól a tálcát.
-Vegyenek nyugodtan!Én már nem bírok többet enni.
-Hát már mi se!-dőltek hátra székükben.Adam már azokat a könyveket olvasta amiket én hoztam magammal az útra.
Még mindig gyengének éreztem magam , aztán hányinger is csatlakozott hozzá.
Az egyik sarokba volt egy vödör.Odaszaladtam még éppen időben.Azt a kevés reggelimet is viszontláttam.A kísérőim idegesen pattantak fel székükről.
-Kisasszony jól van?-kérdezte Mr.Gibbs miközben a derekamat átkarolva felsegített.
-Igen most már jobban.Csak szeretném kiöblíteni a számat.-szédültem is.Még szerencse , hogy megtartottak különben összeestem volna.Adam már hozott is egy pohár vizet.
Mikor végeztem az öblögetéssel visszafeküdtem az ágyba.Mind a ketten aggódva néztek rám.
-Felmegyek megkérdezni mennyi idő amíg odaérünk!-sétált ki Mr.Gibbs.Adam az ágy szélére ült.
-Remélem nem komoly.
-Á,biztos csak egy kis gyomorrontás.-mosolyogtam rá nyugtatóan.

Amikor végre kikötöttünk a fák közül néhány Volturi katona lépett ki élükön anyával és apával.
Amikor leértem rögtön megöleltem őket.
-Kicsikém jól vagy?-kérdezte aggódva anya.Kizárt , hogy tudják mi történt.
-Igen , miért?
-Rettentő sápadt vagy.Tudod mit?Ha visszaértünk Marcus megvizsgál.-simogatta meg az arcomat apa.Anya felemelte a kezemet amin a jegygyűrűm volt.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg megint.Mikor elengedett megint megszédültem ,de még időben apába kapaszkodtam aki reflexből a karjába kapott.
-Mindenképpen szólok Marcus-nak.És Carlisle-nak is írok egy levelet.Most úgyis Londonba költöztek.
-Nem , kérlek Carlisle-nak ne szólj!
-Jó kössünk alkut.Ha valami komolyabb bajod van csak akkor hívatom Carlisle-t.Rendben?
-Rendben.-hajtottam fejemet a vállára.

Egy ideig megfelejtkeztem Alec hiányáról,de csak addig amíg egyedül nem maradtam a szobánkban.Marcus holnap jön vissza a vadászatról és így holnap fog megvizsgálni.A hold fénye besütött az ablakon.Esetleg ő is a holdat nézi éppen?Vagy éppen egy nagy csata közepén van?Erre csupán ő tudna választ adni.És ismét sírok.Nagyon elgyengültem mióta Alec egyedül hagyott.

Reggel éles fájdalomra ébredtem , ami a hasamba nyilallt.És bár még nem ettem semmit hányingerem lett.A fájdalom ellenére felpattantam és szaladtam a fürdőszoba felé.Most is épp időben értem oda...de éppen hogy.Ismét kiöblítettem a számat , ám amikor a tükörbe néztem hátrahőköltem.A szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek , az arcom olyan fehér volt akár egy vámpírnak és a vörös hajammal még rémisztőbben néztem ki.A szemem piros volt a sírástól.Visszamentem a szobába és lefeküdtem vissza a párnák közzé.A hasam még mindig nagyon fájt, de pár perc múlva elmúlt.Helyette a fejem kezdett fájni.Kopogtak.
-Tessék!
-Jó reggelt!-jött be mosolyogva Marcus de amikor meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.
-Jó reggelt!Igen tudom....,hogy nem vagyok a legszebb látvány.-sóhajtottam miközben felültem.
-Mik a panaszaid?
-Fej és hasfájás, szédülés és hányás.
Ledermedt.
-Akkor először megvizsgálom az alhasadat.Egy kicsit megnyomogatom , semmi komolyabb.-tájékoztatott.Lerúgtam magamról a takarót.
Nagyon óvatosan mert még csak hozzámérni is.
-Nem kívántad esetleg mostanság a főtt tojást az almát vagy...?-kérdezte mikor végzett.Szavába vágtam.
-Az almát.
-Te és Alec voltatok mostanában..együtt?-kérdezte óvatosan.
-Nos...igen.-válaszoltam zavartan.Biztos , hogy teljesen elvörösödött az arcom-Mielőtt elindultunk visszafelé.
Pár perces csönd állt be.Marcus a gondolataiba merült és pedig rájöttem , hogy mi "bajom" van.Hogy én milyen vak vagyok.
-Várandós vagyok...ugye?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-Más épeszű magyarázatot nem találok.Valóbban , nem tudom hogyan , de gyermeket vársz.


na ugye ezért kapok 10 komit:D