18.fejezet

köszönöm a 12 komit:Dlécci most is írjatok legalább 10-et:Dez nem lett túl hosszú de a következő hosszabb lesz:D





/Amelia szemszöge/



Szerelmem felállt én pedig követtem.Amikor felértünk orrfacsaró bűzt éreztem.Hatalmas köd volt.A hajó bal széléhez mentem és a vízbe néztem.Hirtelen egy kéz kapaszkodott fel a hajó aljára Kezemet a szám elé kaptam ijedtemben.Ahogy feljebb mászott láttam , hogy egy olívazöld érdes bőrű lény az.Csupán egy keze volt.Jack mellém lépett és rálőtt amitől visszazuhant a tengerbe.
-Ezek a legvisszataszítóbb lények a világon.Olyan emberek maradványai amik a Bolygóhollandin szolgáltak.-mondta undorral az arcán-Teljesen ártalmatlanok , leszámítva ezt az iszonyú bűzt.-rám nézett és elmosolyodott-De úgy látom ön cseppet sem fél.Más nő amint meglátná ezeket -bökött a vízre-sikoltozva rohangálna a hajón.
Én csak elnevettem magamat, majd a hajó másik oldalához sétáltam.
Alec a ködöt kémlelte.Gondoltam a másik hajót keresi.
-Gyere menjünk vissza.-ölelte át a derekamat.Bólintottam.



Szerencsére gyorsan átértünk ezen a szakaszon.Aludni nem sokat mertem a rémálmok miatt.
Amikor Alec vadászni ment Demetri "vigyázott" rám.Végre valaki akit jól ki tudtam faggatni Elizabeth-ről.Kiderült , hogy nagyon sokáig egy pár voltak Alec-kal.Nagyon boldogok voltak és Elizabeth-et mindenki szerette , Caius-t leszámítva.Egyszer árulással vádolta a lányt , de alaptalan volt.Elizabeth-et mégis mélyen érintette ezért még aznap elhagyta a Volturi-t.Senkitől sem búcsúzott el , még Alec-tól sem.
-Alec nagyon maga alatt volt az ezt követő években.Aztán továbblépett , de a lelke csak akkor gyógyult meg igazán amikor Londonban voltunk.-mesélte mosolyogva az utolsó mondatot.
-Köszönöm , hogy elmondtad nekem.Alec-ból egy szót sem tudtam kiszedni.
-Nincs mit.-mondta majd felállt-Most ért vissza.
-Rendben.Köszönöm,és jó vadászatot.
-Az sajnos nem lesz.-sóhajtott-Tudod...nemszeretem az állatvért , hát még a víziállatokét.-fintorodott el majd kiment.
Pár másodperc múlva Alec lépett be.Félmeztelen volt és vizes , arca pedig komoly már-már dühös.
-Mi a baj?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Megkértelek , hogy ne faggatózz Elizabeth-ről.Ő már a múlt.
-De tudnom kellet , hogy...
-Nem kell tudnod róla semmit!Nem értem miért kell a múltamban áskálódnod?-kiabált rám.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.Kikerültem , de ő megfogta a csuklóm.
-Bocsáss meg , nem akartam.-nézett rám bánatosan  , de én kihúztam kezem az övéből és felmentem a fedélzetere.Sehol senki.Egy árbóc árnyékába ültem és halkan , fejemet a térdemre hajtva zokogtam.Pár perc múlva Alec jelent meg előttem.Még mindig könnyes szemeimmel felnéztem rá és láttam , hogy már száraz ruhában van , inge csak félig van begombolva.Haja még mindig vizes volt.Letérdelt elém ,kezeimet
kezébe vette.
-Kérlek bocsáss meg.Egy idióta vagyok.-nézett rám bűnbánó barna szemeivel és csókot lehelt kezeimre.
-Nem vagy az.Igazad volt.Meg kellett volna értenem ,hogy nem akarod , hogy tudjam mi volt a múltban.-szipogtam.
-Nem a te hibád!Túl lobbanékony vagyok mostanság.Meg tudsz nekem bocsájtani?
-Persze , hogy meg.-borultam nyakába.

-Amelia.
-Igen?-néztem rá már az ágyunkban feküdve.
-Ugye tudod , hogy van amit nem tudok megadni neked?-nézett rám szomorúan.Tudtam mire gondol.
-Alec én gyermek nélkül is nagyon boldog vagyok ha te mellettem vagy.
-De előbb-utóbb vágyni fogsz rá.Amióta megismertelek csak ezen gondolkodom.Hogy én is szeretnék gyermeket tőled.Akkor teljes család lehetnénk.
-És honnan tudod , hogy nem lehet gyerekünk?Mármint , hogyha még ember vagyok.
-Mert.....nem tudom.Még sose volt rá példa.És arra sem , hogy egy vámpír beleszeretett egy emberbe....vagy ha mégis....az rosszul végződött.
-Jó , értem.De azért próbálkozni lehet ,nem?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-mosolygott ő is , majd megcsókolt.
-De nem nagyon izgat az se ha nem lehet gyerekünk.Én már annak nagyon örülök , hogy te vagy nekem.-suttogtam , majd lehunytam a szememet és mély álomba merültem.