20.fejezet

haragszom rátok mert nem kaptam csak 5 komit:(de azért hoztam frisst
 , és egy új fejlécet!mondjatok arról is véleményt;)


/Amelia szemszöge/

Majd kiugrottam a bőrömből boldogságomban.Biztos vagyok benne , hogy Alec is teljesen oda lesz az örömtől.
-Marcus kérlek beküldenéd a szüleimet.Én magam szeretném velük közölni a nagy hírt.
-Természetesen.És gratulálok , mind a babához mind az eljegyzéshez.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá majd miután kiment az ajtón , pár perc múlva anyáék jöttek be.
-Nagy baj van kicsikém?-szaladt hozzám anya.
-Nem anya semmi bajom sincs!-mondtam örömkönnyektől elhomályosult látással-Babát várok!
Mindketten ledöbbentek , de aztán elmosolyodtak.
-Ez nagyszerű!-vetette magát a nyakamba.
-De mégis hogy?-értetlenkedett apa.
-Nem tudom.De annyira boldog vagyok.
-Mi is!De most tessék pihenni!-utasított majd apát maga után húzva kiment.
Pár órán keresztül egyedül voltam de aztán olyan látogatóm jött akire legmerészebb álmaimban sem számítottam.
-Jó napot hercegnő.Én...
-Tudom .Te vagy Elizabeth.És létszíves szólíts Ameliá-nak.
-Köszönöm.Gratulálni jöttem az eljegyzéshez és a kis trónörököshöz.-mosolygott kedvesen.
-Köszönjük.
-Nos akkor én megyek is.Ma indulok egy küldetésre.
-Sok szerencsét!-mosolyogtam rá.Majd ő is távozott.



/1 hét múlva/



A hasam már elkezdett nőni.De ha rendes ruhába voltam egyáltalán nem látszott.Fűzőt már nem hordtam  , mert nem akartam szegény babát összenyomni.
Minden nap vártam haza Alec-et ,de ő még nem jött.Annyira hiányzott  , hogy már fizikai fájdalmat éreztem hiánya miatt.


/Alec szemszöge/


Végre itthon.A szigeten nem sok vámpír volt , mivel egymást pusztították.Fél nap alatt végeztünk velük.
Szélsebesen futottam a kastély felé.Most senki sem érdekelt.Beköszöntem Aro-nak és Marcus-nak és a szobánkba szaladtam.
Halkan nyitottam be a szobába.Amelia aludt.Úgy gondoltam most nem bánja ha felébresztem.Az ágyhoz léptem és megcsókoltam.Amikor elhajoltam tőle szemei kipattantak.
-Alec!-ölelt magához.Szenvedélyesen megcsókoltam és elkezdtem levenni róla a hálóruháját..
-Alec mondanom kell valamit.-tolt el magától.
-Most ráér!-mosolyodtam el rossz fiúsan majd ismét ajkaira vetettem magamat.Egyre lejjebb húztam róla a lágy anyagot.Ő is levette rólam az ingemet.Mintha ismét magához tért volna heves csókomból eltolt magától.
-Tényleg...mondanom...kell...valamit..-mondta levegő után kapkodva.Én most nyakán indultam felfedező útra ajkammal.
-Nagyon...fontos.-suttogta két sóhaj között.Mikor kebleinél jártam lejjebb húztam róla a ruhát.
Tovább haladtam de köldökéhez érve de ott megtorpantam.Hasa egy kicsit gömbölyded volt.Mikor felszállt az elmémről a vörös köd kitisztultak érzékeim nagyon furcsa dolgot hallottam.Amelia csak mosolygott zavaromon.
-Két szívdobogás.-suttogtam.
-Ezt akartam elmondani.-mosolygott miközben a fülemet a hasára tapasztottam.Egy nagyon halk és szapora szívverés hallatszott odabentről-Gyermeket várok.-mondta miközben visszahúzta magára ruháját.Én még mindig a hír hatása alatt álltam , azaz sokkot kaptam.Ez nem lehet!Ez lehetetlen!
-Nem is örülsz neki?-kérdezte remegő ajkakkal Amelia.Láttam , hogy könnyek gyülekeznek a szemében.
-Dehogy is nem!-öleltem magamhoz-Ez fantasztikus!Istenem ,el sem hiszem!
-Hidd el nyugodtan!-mosolygott rám-A gyermekünket hordom a szívem alatt.
Most érzem igazán , hogy minden rendbe jött.Van egy gyönyörű és kedves menyasszonyom aki gyermeket vár tőlem.Mit kívánhatnék ennél többet?


/Amelia szemszöge/


-Nincs kedved egy közös  fürdőhöz?-kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
-De!Gyere!-a karjaiban vitt be a fürdőbe.
-Tudod van lábam , és tudom is használni.-kötözködtem vele mosolyogva mikor letett.
-Én jobban szeretem ezt a közlekedési módot.-búgta nyakamba.

Alec a derekamat karolta át az egyik karjával a másikat a pocakomon pihentette.
-Olyan boldog vagyok.-suttogta a fülembe.

-Én is.-simítottam végig karján-Kis fiút szeretnél vagy kis lányt?
-Mindegy , csak mind a ketten egészségesek legyetek.Még nem akarlak átváltoztatni.Annyira szeretem , hogy ember vagy.
-Mit szeretsz emberként rajtam?Nem vagyok szép és még ellen kell állnod a vérem csábításának is.-sóhajtottam fel.
-Imádom a véred illatát , noha tényleg nagy csábítás , de talán pont ezt szeretem benne.Gyönyörű vagy , csak te nem ismered be magadnak. Bolondulok a selymes bőrödért és a csodaszép hajadért,a zafírkék szemeidért és telt ajkaidért.Ennél tökéletesebb nem is lehetnél.Imádom minden egyes porcikádat.-zavarba jöttem ezért gyorsan terelni kezdtem a témát.
-Még mindig látszanak a karmolások , de már legalább a zúzódások elmúltak.
-A hátadon még mindig úgy néznek ki mintha csak tegnap történt volna.-morogta.
-Előbb utóbb elmúlik.-hunytam le a szememet-Vagy ...téged zavar?
-Nem az zavar , hogy ott vannak ,csak folyton arra emlékeztet , hogy milyen szörnyűséget tettek veled.És , hogy nem tudtalak megvédeni.-ölelt szorosabban , mire felszisszentem-Bocsáss meg.
-Semmi baj.De most már szálljunk ki mert kihűlt a víz.-álltam fel és mikor kiszálltam magam köré tekertem egy törölközőt és Alec-nak is dobtam egyet aki a dereka köré csavarta.Majd megölelt.
-Mikor szeretnéd az esküvőt?
-Hm...hamar...mondjuk 1 hét?-ajánlottam fel.
-Tökéletes!-csókolt meg.
-Akkor szólni kéne Heidi-nek .Azt mondta ő akarja megszervezni és megsértődik ha nem engedjük meg neki.
-Nos nekem megfelel.- mosolygott.Visszamentünk a szobába és öltözni kezdtünk.
-Akkor megyek és szólok Heidi-nek és apáéknak.-fogtam meg a kilincset és már mentem volna ki ,de Alec visszahúzott.
-Muszáj ennyire sietni?Sokkal jobb ötletem lenne.Az előbb nem fejeztük be amit elkezdtünk.-húzott vissza az ágyhoz.
-Most öltöztünk fel.-nevettem el magam.
-Az nembaj!-suttogta a kulcs csontomba.
-Ebben biztos voltam-nevettem tovább-Ígérem mikor visszajöttem kárpótollak.-fejtettem le magamról karjait.
-Na jó!-engedett utamra.
Heidi azt mondta majd szól anyuéknak ,menjek vissza nyugodtan pihenni.
-Gyors voltál!-állapította meg szerelmem majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.Elkezdte kigombolni a ruhám hátulját én pedig az ingét
El kellett húzódnom hogy levegőt vegyek.Hátradöntöttem az ágyon és a derekára ültem.Már csak egyetlen fehérnemű volt rajtam akárcsak rajta.A nyakát csókoltam majd egy aprót beleharaptam mire felmordult és maga alá fordított.Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodott a másikkal az ágy keretébe kapaszkodott.
Amikor végigsimítottam gerince vonalán egy reccsenést hallottam.Letépte rólam az utolsó ruhadarabot , majd magáról is.Majd mikor összeforrasztotta a testünket ismét ugyanazt a reccsenést hallottam.
Kínzó lassúsággal mozgott de nem zavart.Már nem bírtam tovább el kellett húzódnom , hogy kapjak egy kis levegőt de pont akkor értük el a beteljesülést és hatalmasat sikítottam volna ha Alec belém nem folytja egy csókkal.
Fejét a mellkasomra hajtotta és lecsukta a szemét.
-Számomra ez a legcsodásabb dallam.-suttogta mosolyogva majd legördült rólam és mellkasára húzott.Így nyomott el az álom.


nos ennyi lett volna komikat kérek!!!!

Új blog!

Egyik barátnőmmel (és egyben másoduncsimmal) kezdtünk egy új blogot.Neki ez az első blogja , de szerintem benne is van tehetség:D
A blog címe(és linkje):A múlt árnyékában
és itt a rövidke prológus:D:

Te mit tennél ha az édesanyád vagy apám helyzetében a feleséged  egyik napról a másikra meghalna?Nos apám elmenekül az emlékek elől.Eddig New York-ban laktunk.Boldogok voltunk , tökéletes élettel , és akkor jött a sors.Az anyámat megölték egy bank rablás során.Apa nem bírta feldolgozni anya halálát ezért a hugommal és velem Vencover-be költözünk a nyáron.Minket i mélyen megrázott anyu halála ezért egész nyáron ki sem mozdultunk a házból.De holnap kezdődik a suli.És nincs több bujdosás.

millió puszi:




Natalie

19.fejezet

 nos itt vagyok és kicsit csalódott!csak 6 komi?na nembaj , remélem ehhez majd kapok 10 komit:)
elég hosszú fejezet lett és eseményekkel teli:)




/Amelia szemszöge/



Reggel a hajó erős hullámzására ébredtem.Nyöszörögve dörzsöltem szemeimet.
-Jó reggelt!-suttogta kulcs csontomba Alec majd egy puszit nyomott oda.
-Neked is!-fordultam hasra ölelésében-Vihar közeleg?-kérdeztem szemébe nézve.
-Igen.De nem messze van egy város, ott kikötünk és , hogyha lecsendesedett a vihar tovább indulunk.Viszont most szeretném ha velem tartanál.
-Ez csak természetes.-mosolyogtam rá.Gyengéden megcsókolt.
-Sajnálom a tegnapit.-ült ki ismét bűntudat arcára.
-Már mondtam-ültem fel-felejtsük el.
Az öltözőfal mögé mentem, és levettem a hálóingemet , majd felvettem az alsó fehérneműt és próbáltam befűzni a fűzőmet ám ekkor két hideg kar fonódott derekam köré.
-Nem bírtam ellen állni.-suttogta.
-Segítenél , kérlek?-toltam el magamtól.
-Igen.-sóhajtva meghúzta a fűzőt majd megkötötte.Szembefordultam vele.Mikor végigmért nyelt egyet és szemei befeketedtek.
Nem ellenkeztem volna ha hamarosan partot nem érünk , de így inkább felvettem kiválasztott ruhámat.Ő megrázta a fejét s mikor ismét kinyitotta szemeit azok már vörösen csillogtak.Magamhoz öleltem.Nem tudtam miért de félni kezdtem , hogy újra elveszítem.

A sziget gyakorlatilag ugyanolyan volt mint Tortura.Mindenhol részeg emberek és alul öltözött nők voltak.Az eső már nem eset.Az ég dörgött és villámlott.Hatalmas hullámok nyaldosták a hajó oldalát.Alec kezét szorongatva sétáltam.A fák közé mentünk.Néhány perces séta után egy kis faházat pillantottam meg.Volt kéménye is melyből füst áradt.Ablakai mögül fény áradt.
-Kié ez a ház?-néztem meglepetten Alec-ra.
-A miénk.-mosolygott rám-Demetri és Felix építette.Tegnap elúsztak idáig mert már akkor tudtuk , hogy vihar lesz, és nem akartalak már azon a hajón tartani.Gyere menjünk be!

Felix és Demetri  már a tűz előtt ült.
-Sziasztok!-álltak fel rögtön.
-Sziasztok!-köszöntem vissza mosolyogva.A ház teljesen üres volt , de nem számított.Meleg volt és száraz.
-Elmegyünk egy kicsit, körbenézünk a szigeten .Jane is velünk jön.Majd holnap délben jövünk vissza.-mondta Demetri Alec-nak.
-Rendben.-válaszolta Alec hálásan mosolyogva.Majd mikor a fiúk kimentek a tűzhöz ültünk.
-Amelia!-szólított meg suttogva.
-Igen?-kaptam rá tekintetem.
-Fontos dologról szeretnék veled beszélni.-egy kis szünet után folytatta-Ha a szigethez érünk neked át kell szállnod Barbarossa hajójára.Ő azonnal visszavisz Olaszországba.
-De miért?-pislogtam rá értetlenül.Ő kezeibe vette arcomat.
-Mert lehet , hogy.....lehet , hogy én nem jövök vissza.-suttogta.
Kitörtek belőlem a könnyeim.
-Nem , nem mondhatod ezt!-kiabáltam rá és felálltam-Nem mondhatsz ilyet!Nincs hozzá jogod!-könnyeim patakzottak.Ő felállt és magához ölelt.
-Ez a lehetőség sajnos mindig fennáll-suttogta hajamba-Ne sírj kérlek!
-Nem akarom , hogy elhagyj!Könyörgök, ne tedd ezt velem!
-Nyugodj meg szerelmem!-simogatta hátamat.Abban a pillanatban rájöttem mit akarok.Eltoltam magamtól és megcsókoltam.Ő szorosan ölelte derekam.Letoltam válláról köpenyét,majd  elkezdtem az ingét gombolni.Ő a ruhámat fűzte ki.Csak akkor szakítottuk meg csókunk mikor megszabadultunk ruháinktól.
Már a földön feküdtünk , a ruháinkon.Elszakadt ajkaimtól és a nyakamat hintette gyengéd csókjaival, majd lejjebb haladt.Könnyeim még mindig potyogtak.Visszahúztam magamhoz , hogy ismét megcsókoljam és mézédes csókjából erőt merítsek.Kezével oldalamat és combomat simogatta.Nem veszíthetem el!Hisz alig tudtunk együtt lenni!
-Ne sírj szerelmem!-suttogta két csók között.Lábaimmal még szorosabban fogtam közre derekát.Úgy tartott karjaiban akár egy porcelánbabát.
Kint tombolt a vihar, bent ropogott a tűz.
Megemeltem a csípőm így egybeolvasztva testünket.Ez a gyönyör nem volt olyan szenvedéllyel túlfűtött , inkább gyengéd és keserédes.Hisz lehet , hogy soha többé nem lesz ilyen csodálatos éjszakánk.
Amikor átléptük a gyönyör kapuit csak még jobban kitört belőlem a zokogás , de szerencsére Alec nem értette félre.Mellkasára húzott és magunkra terítette az esővíztől még kicsit nedves köpenyét.
-Könyörgök ne hagy el!
-Ígérem vigyázni fogok magamra amennyire csak tudok.Már csak miattad is.-simogatta meg az arcomat.
-Ha te meghalsz már nekem sincs miért élnem.-suttogtam.
-De van!Sulpicia és Aro belehalna ha valami történne veled.-mondta halál komolyan-Aludj egy kicsit!
-Nem!Inkább ...beszélgessünk valamiről...mindegy miről csak...csak beszélgessünk.-hadartam zavarodottan.
-Ha hazaértél , szeretném ha megismerkednél Elizabeth-tel.
-Jó!Mindenképp!-bólogattam szipogva.
-És....ha valami történne velem...
-De nem fog!
-De ha mégis....nem haragudnék rád, hogyha te és a bátyám összekötnétek az életeteket.
-Nem azt soha!Csakis téged tudlak szeretni.!Senki mást!-simogattam meg az arcát.
-Csak felvetettem.-mosolyodott el fájdalmasan-De most tényleg aludj , kérlek.
-Itt leszel amikor felkelek?
-Esküszöm!
-És reggel felkeltesz!-ez inkább hallatszott parancsnak mint kérésnek.
-Jó , felkeltelek!-nevetett.
Egy dalt dúdolt.Egy gyönyörű dalt.Ezzel a dallal ringatott álomba.

Reggelre elmúlt a vihar.Alec segített felöltözni.Majd amikor a többiek is visszaértek délben , visszaindultunk a hajókhoz.
Azonnal vitorlát bontottak.
A szobánkba mentünk.El nem engedtem volna Alec kezét semmi pénzért.
-Ne légy szomorú.-simogatta meg az arcomat a szoba közepén állva.
-Nem tudok nem az lenni.-hajtottam le a fejemet.Ő a bőröndjéhez ment és kivett valamit belőle.
-Tudtam , hogy így fogsz reagálni , ezért arra gondoltam , hogy eljött az idő.-elém sétált és térdre ereszkedett előttem-Amelia Volturi!Ígérem az örökké valóságig szeretni foglak és megóvlak minden veszélytől akár az életem árán is!Megtisztelsz engem azzal , hogy hozzám jössz feleségül?-nem a gyűrűt néztem hanem csodás csillogó szemeit melyek fogva tartották tekintetemet.A nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem.
-Igen!-suttogtam fülébe .Eltolt magától és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.Csodás gyűrű volt.

Még aznap a szigetekhez értünk.A két hajó messze a parttól horgonyzott le.A hajó orrnál álltunk Alec-kal,egymás kezét fogtuk.Mikor a hajó megállt felé fordultam.
-Vigyázz magadra!-suttogtam arcát két kezemben tartva.Ő ugyan így tett , homlokunk összeért.
-Te is!Ne aggódj értem!Biztosan túlélem!-mosolygott.
-Bizony!Egy karral, egy lábbal de túléli!-nevetett Felix , amit Jane egy gyengébb fájdalomhullámmal jutalmazott.
-Ne hallgass rá!Mindannyian rendben leszünk!És amilyen hamar csak tudunk visszamegyünk!-simogatta meg a hátamat Demetri.Elszakadtam Alec-tól és megöleltem őt is majd Jane-t és végül Felix-et aki meg is pörgetett a levegőben.Majd Mr.Gibbs-szel és Adam-mal egy csónakba szálltunk és átmentünk Barbarossa hajórára.

Az útat majdnem végigaludtam.Sokat sírtam , de Adam mindig megpróbált megvigasztalni.Az egyik reggel mikor felébredtem , már csak 1 napi járásra voltunk Volterrá-tól.Furcsán éreztem magam.Olyan...gyengének.
Kopogtak.
-Jöjjenek be!-kiabáltam mosolyogva.Adam és Mr.Gibbs jött be.
-Jó reggelt kisasszony!-köszöntek egyszerre mosolyogva.
-Jó reggelt!-ültem le az asztalhoz.Ők követték a példákat.Adam egy tálcát hozott a kezébe ami tele volt gyümölccsel míg Mr.Gibbs saját reggelijüket cipelte.Mindig együtt reggeliztünk de az ebédet és a vacsorát Barbarossá-val töltöttem aki mindig mesélt a kalandjairól és utazásairól.Már nem egyszer bejárta a világot.
Megettem egy almát és egy narancsot.Társaim már végeztek is.Eltoltam magamtól a tálcát.
-Vegyenek nyugodtan!Én már nem bírok többet enni.
-Hát már mi se!-dőltek hátra székükben.Adam már azokat a könyveket olvasta amiket én hoztam magammal az útra.
Még mindig gyengének éreztem magam , aztán hányinger is csatlakozott hozzá.
Az egyik sarokba volt egy vödör.Odaszaladtam még éppen időben.Azt a kevés reggelimet is viszontláttam.A kísérőim idegesen pattantak fel székükről.
-Kisasszony jól van?-kérdezte Mr.Gibbs miközben a derekamat átkarolva felsegített.
-Igen most már jobban.Csak szeretném kiöblíteni a számat.-szédültem is.Még szerencse , hogy megtartottak különben összeestem volna.Adam már hozott is egy pohár vizet.
Mikor végeztem az öblögetéssel visszafeküdtem az ágyba.Mind a ketten aggódva néztek rám.
-Felmegyek megkérdezni mennyi idő amíg odaérünk!-sétált ki Mr.Gibbs.Adam az ágy szélére ült.
-Remélem nem komoly.
-Á,biztos csak egy kis gyomorrontás.-mosolyogtam rá nyugtatóan.

Amikor végre kikötöttünk a fák közül néhány Volturi katona lépett ki élükön anyával és apával.
Amikor leértem rögtön megöleltem őket.
-Kicsikém jól vagy?-kérdezte aggódva anya.Kizárt , hogy tudják mi történt.
-Igen , miért?
-Rettentő sápadt vagy.Tudod mit?Ha visszaértünk Marcus megvizsgál.-simogatta meg az arcomat apa.Anya felemelte a kezemet amin a jegygyűrűm volt.
-Gratulálok kicsim!-ölelt meg megint.Mikor elengedett megint megszédültem ,de még időben apába kapaszkodtam aki reflexből a karjába kapott.
-Mindenképpen szólok Marcus-nak.És Carlisle-nak is írok egy levelet.Most úgyis Londonba költöztek.
-Nem , kérlek Carlisle-nak ne szólj!
-Jó kössünk alkut.Ha valami komolyabb bajod van csak akkor hívatom Carlisle-t.Rendben?
-Rendben.-hajtottam fejemet a vállára.

Egy ideig megfelejtkeztem Alec hiányáról,de csak addig amíg egyedül nem maradtam a szobánkban.Marcus holnap jön vissza a vadászatról és így holnap fog megvizsgálni.A hold fénye besütött az ablakon.Esetleg ő is a holdat nézi éppen?Vagy éppen egy nagy csata közepén van?Erre csupán ő tudna választ adni.És ismét sírok.Nagyon elgyengültem mióta Alec egyedül hagyott.

Reggel éles fájdalomra ébredtem , ami a hasamba nyilallt.És bár még nem ettem semmit hányingerem lett.A fájdalom ellenére felpattantam és szaladtam a fürdőszoba felé.Most is épp időben értem oda...de éppen hogy.Ismét kiöblítettem a számat , ám amikor a tükörbe néztem hátrahőköltem.A szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek , az arcom olyan fehér volt akár egy vámpírnak és a vörös hajammal még rémisztőbben néztem ki.A szemem piros volt a sírástól.Visszamentem a szobába és lefeküdtem vissza a párnák közzé.A hasam még mindig nagyon fájt, de pár perc múlva elmúlt.Helyette a fejem kezdett fájni.Kopogtak.
-Tessék!
-Jó reggelt!-jött be mosolyogva Marcus de amikor meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.
-Jó reggelt!Igen tudom....,hogy nem vagyok a legszebb látvány.-sóhajtottam miközben felültem.
-Mik a panaszaid?
-Fej és hasfájás, szédülés és hányás.
Ledermedt.
-Akkor először megvizsgálom az alhasadat.Egy kicsit megnyomogatom , semmi komolyabb.-tájékoztatott.Lerúgtam magamról a takarót.
Nagyon óvatosan mert még csak hozzámérni is.
-Nem kívántad esetleg mostanság a főtt tojást az almát vagy...?-kérdezte mikor végzett.Szavába vágtam.
-Az almát.
-Te és Alec voltatok mostanában..együtt?-kérdezte óvatosan.
-Nos...igen.-válaszoltam zavartan.Biztos , hogy teljesen elvörösödött az arcom-Mielőtt elindultunk visszafelé.
Pár perces csönd állt be.Marcus a gondolataiba merült és pedig rájöttem , hogy mi "bajom" van.Hogy én milyen vak vagyok.
-Várandós vagyok...ugye?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-Más épeszű magyarázatot nem találok.Valóbban , nem tudom hogyan , de gyermeket vársz.


na ugye ezért kapok 10 komit:D

körédekű közlemény!

Na sziasztok drágáim!Bejelenteni valóm , hogy ma 17.00 órakor indulok Horvátországba nyaralni!
gyűljenek azok a komik különben nem lesz friss ha visszajöttem!!Hazajönni majd Augusztus 13.-14.-én fogok (legalábbis valószínűleg ,de lehet , hogy később).

nos csak ennyit szerettem volna veletek közölni!



millió puszi:


Natalie

18.fejezet

köszönöm a 12 komit:Dlécci most is írjatok legalább 10-et:Dez nem lett túl hosszú de a következő hosszabb lesz:D





/Amelia szemszöge/



Szerelmem felállt én pedig követtem.Amikor felértünk orrfacsaró bűzt éreztem.Hatalmas köd volt.A hajó bal széléhez mentem és a vízbe néztem.Hirtelen egy kéz kapaszkodott fel a hajó aljára Kezemet a szám elé kaptam ijedtemben.Ahogy feljebb mászott láttam , hogy egy olívazöld érdes bőrű lény az.Csupán egy keze volt.Jack mellém lépett és rálőtt amitől visszazuhant a tengerbe.
-Ezek a legvisszataszítóbb lények a világon.Olyan emberek maradványai amik a Bolygóhollandin szolgáltak.-mondta undorral az arcán-Teljesen ártalmatlanok , leszámítva ezt az iszonyú bűzt.-rám nézett és elmosolyodott-De úgy látom ön cseppet sem fél.Más nő amint meglátná ezeket -bökött a vízre-sikoltozva rohangálna a hajón.
Én csak elnevettem magamat, majd a hajó másik oldalához sétáltam.
Alec a ködöt kémlelte.Gondoltam a másik hajót keresi.
-Gyere menjünk vissza.-ölelte át a derekamat.Bólintottam.



Szerencsére gyorsan átértünk ezen a szakaszon.Aludni nem sokat mertem a rémálmok miatt.
Amikor Alec vadászni ment Demetri "vigyázott" rám.Végre valaki akit jól ki tudtam faggatni Elizabeth-ről.Kiderült , hogy nagyon sokáig egy pár voltak Alec-kal.Nagyon boldogok voltak és Elizabeth-et mindenki szerette , Caius-t leszámítva.Egyszer árulással vádolta a lányt , de alaptalan volt.Elizabeth-et mégis mélyen érintette ezért még aznap elhagyta a Volturi-t.Senkitől sem búcsúzott el , még Alec-tól sem.
-Alec nagyon maga alatt volt az ezt követő években.Aztán továbblépett , de a lelke csak akkor gyógyult meg igazán amikor Londonban voltunk.-mesélte mosolyogva az utolsó mondatot.
-Köszönöm , hogy elmondtad nekem.Alec-ból egy szót sem tudtam kiszedni.
-Nincs mit.-mondta majd felállt-Most ért vissza.
-Rendben.Köszönöm,és jó vadászatot.
-Az sajnos nem lesz.-sóhajtott-Tudod...nemszeretem az állatvért , hát még a víziállatokét.-fintorodott el majd kiment.
Pár másodperc múlva Alec lépett be.Félmeztelen volt és vizes , arca pedig komoly már-már dühös.
-Mi a baj?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
-Megkértelek , hogy ne faggatózz Elizabeth-ről.Ő már a múlt.
-De tudnom kellet , hogy...
-Nem kell tudnod róla semmit!Nem értem miért kell a múltamban áskálódnod?-kiabált rám.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.Éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.Kikerültem , de ő megfogta a csuklóm.
-Bocsáss meg , nem akartam.-nézett rám bánatosan  , de én kihúztam kezem az övéből és felmentem a fedélzetere.Sehol senki.Egy árbóc árnyékába ültem és halkan , fejemet a térdemre hajtva zokogtam.Pár perc múlva Alec jelent meg előttem.Még mindig könnyes szemeimmel felnéztem rá és láttam , hogy már száraz ruhában van , inge csak félig van begombolva.Haja még mindig vizes volt.Letérdelt elém ,kezeimet
kezébe vette.
-Kérlek bocsáss meg.Egy idióta vagyok.-nézett rám bűnbánó barna szemeivel és csókot lehelt kezeimre.
-Nem vagy az.Igazad volt.Meg kellett volna értenem ,hogy nem akarod , hogy tudjam mi volt a múltban.-szipogtam.
-Nem a te hibád!Túl lobbanékony vagyok mostanság.Meg tudsz nekem bocsájtani?
-Persze , hogy meg.-borultam nyakába.

-Amelia.
-Igen?-néztem rá már az ágyunkban feküdve.
-Ugye tudod , hogy van amit nem tudok megadni neked?-nézett rám szomorúan.Tudtam mire gondol.
-Alec én gyermek nélkül is nagyon boldog vagyok ha te mellettem vagy.
-De előbb-utóbb vágyni fogsz rá.Amióta megismertelek csak ezen gondolkodom.Hogy én is szeretnék gyermeket tőled.Akkor teljes család lehetnénk.
-És honnan tudod , hogy nem lehet gyerekünk?Mármint , hogyha még ember vagyok.
-Mert.....nem tudom.Még sose volt rá példa.És arra sem , hogy egy vámpír beleszeretett egy emberbe....vagy ha mégis....az rosszul végződött.
-Jó , értem.De azért próbálkozni lehet ,nem?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-mosolygott ő is , majd megcsókolt.
-De nem nagyon izgat az se ha nem lehet gyerekünk.Én már annak nagyon örülök , hogy te vagy nekem.-suttogtam , majd lehunytam a szememet és mély álomba merültem.

17.fejezet

nos ez egy elég hosszú fejezet lett:)10KOMI!:D



/Amelia szemszöge/




Már aludtam amikor kedvesemék elindultak vadászni.

Amikor az éjszaka közepén , felébredtem már csend volt.Felkeltem , felvettem a köntösöm és felmentem a fedélzetre.Ahogy felnéztem a kormányemelvényre  Mr.Gibbs-et láttam.Felsétáltam hozzá.
-Jó estét kisasszony!Miért nem alszik?Már nagyon késő van.
-Nem tudtam visszaaludni Nagy volt a csend ezért feljöttem körülnézni.
-A többiek már rég kidőltek az alsó szinten.Csak én és Adam vagyunk fent.-biccentet a hajó orra felé , ahol a fiú ült.Mellette egy gyertya égett és kezében egy nagy papír volt és mintha írt volna valamit.
-És Jack?Ő is alszik?-fordultam vissza a jelenlegi kormányoshoz.
-Jack a legnagyobb mennyiségű rumot igénylő ember a fedélzeten.-nevetett.
-Megyek megnézem  mit csinál Adam.
-Csak óvatosan , kicsit vizesek a lépcsők.-figyelmeztetett.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
 Kapaszkodva elindultam lefelé a lépcsőn majd a hajó elejére sétáltam.Amikor Adam észrevett eltette a papírokat.
-Nem tudsz aludni?-kérdeztem miközben mellé ültem.
-Nem nagyon szeretek aludni.Időpocsékolás.-mosolygott.
-Mit csináltál mielőtt észrevettél?
-Én csak......rajzoltam.-hajtotta le fejét.
-Megnézhetem őket?-nyújtottam kezemet a lefordított papírokért.Ő csak bólintott és odaadta nekem a papírokat.Szénrajzok voltak.Az elsőn a hajó volt a másodikon egy sziget.Aztán meglepődtem egy kicsit.Saját arcképem nézett vissza a papírról.De nem csak én voltam a lapon.Mellettem Alec állt és a kezemet fogta , mellette pedig Demetri , de őt még nem tudta befejezni.
-Gyönyörűek.-mosolyogtam rá.
-Van még több is , és mindegyikhez van történet is.
-Biztos vagyok benne , hogyha mondjuk írnál egy könyvet a kalandjaidról , nagyon elismert és gazdag író lennél.
-Lehet , de tudod .....én nem tudok írni , és sajnos olvasni sem.-sóhajtott.
-Ha szeretnéd, megtaníthatlak , mind írni mind olvasni.Van pennám , van papírom és hoztam magammal egy-két könyvet. Ha van egy két szabad órád gyere be a szobámba.De most már pihenj egy kicsit.-álltam fel.
-Rendben van.És nagyon köszönöm.-mosolygott rám és elfújta a gyertyát.Ahogy mentem át a hajón alakokat láttam felmászni a hajóra.Mind a hárman félmeztelenek voltak.Felix és Demetri csak biccentettek , míg Alec odajött hozzám.Vizes haja homlokára tapadt Testéről vízcseppek peregtek le.Megöleltem.
-Ígértél nekem valamit.-morogta halkan.
-Tudom.-sóhajtottam fel-Sajnálom.
-Gyere most már ideje aludnod.-húzott vissza szobánkba.

-De én nem akarok aludni.-döntöttem neki a már bezárt ajtónak.Csókolni kezdtem vizes ajkait.Visszacsókolt és közben a derekamat ölelte.Kis fémes ízt éreztem a számban.Vér.-gondoltam.Nem érdekelt , tovább csókoltam.
-Ne , most,ne!Pihenned kell!-mondta mikor elváltak ajkaink.
-Jól van.-mondtam durcásan levettem vizes köntösömet és lefeküdtem az ágyba és elfordultam szerelmemtől.Hallottam ,ahogy átöltözik , majd mellém feküdt és hátulról átölelt.Inget nem vett fel.Hajamat félresöpörte és a kulcscsontomat hintette csókjaival.
-Bocsáss meg , de tényleg pihenned kell.-suttogta , s hideg leheletétől libabőrös lettem.
-Megpróbálok.-motyogtam.Ő a párnára hajtotta a fejét , szorosabban magához ölelt, és várta , hogy elaludjak.Reggel(szokásához híven) eltűnt mellőlem.Így hát felöltöztem.Kopogtak.Elmorogtam egy szabadot.
-Jó reggelt kisasszony!-halottam meg egy  reszelős mély hangot.
-Jó reggelt Mr.Gibbs!-mikor felé fordultam megláttam , hogy egy hatalmas tálca van nála ami roskadozik mindenféle ételtől-Kicsit túlértékelik az étvágyamat.-nevettem el magamat.
-Alec úr nem tudta mit kíván reggelire fogyasztani.
-Ön már reggelizett?-kérdeztem miközben leültem az asztalhoz.
-Igen , nagyon bőségesen.-mondta és leült a mellettem lévő székre-Nagyon jó szakácsunk van.
-Azt látom.-biccentettem a tálcára.Ő pedig már állt volna fel de közbeszóltam-Ha nincs semmi dolga , kérem maradjon.Nem szeretek egyedül lenni.
-Ahogy akarja kisasszony.-ült vissza mosolyogva-Ó és elfelejtettem mondani , hogy holnap kikötünk egy ön számára nem biztonságos helyen.Alec úr azt mondta , hogy ön a huga társaságában a hajón marad.
-Mitől olyan veszélyes a sziget?-kérdeztem miközben egy almát vettem el a tálcáról.
-Csak kalózok vannak ott....és hát nők is  , de nem olyanok mint ön..-próbált magyarázkodni.
-Nyugodjon meg , értem.-nevettem el magam , ő is velem nevetett , csak ő kicsit zavartan.

/Alec szemszöge/


-Mit gondolsz , milyenek lesznek az ottani vámpírok?-kérdezte Demetri.
-Lehet , hogy olyanok mint a déli népek.-válaszoltam a horizontot kémlelve.
-Akkor nagy csata elé nézünk.-jelent meg mellettem hugom.
-Igen,de győzelmet fogunk aratni.-jelentette ki magabiztosan Felix.
-De még messze vannak azok a szigetek.Jane!-fordultam hugomhoz-Kérlek vigyázz Ameliá-ra amíg kikötünk Torturán.Csupán kis ideig amíg vadászok.
-Számíthatsz rám bátyám, de siess mert nekem is mennem kell vadászni.
-Természetesen.-bólintottam-Köszönöm.
Láttam ahogy egy fiatal fiú ment le szobánkba vezető lépcsőn.
-Alec ha nem vigyázol , lecsapják a kezedről Ameliá-t.-vigyorgott Felix.
Miért mehetett oda az a fiú?-kíváncsiságom erőt vett rajtam és halkan követtem.Majd mikor az ajtóhoz értem résnyire nyitottam.
-Leírtam az ABC-t .Írd alá a betűket úgy ahogy én írtam.-hallottam kedvesem édes hangját.
-Egy percig sem kételkedtem benned.-suttogtam mosolyogva.


/Amelia szemszöge/


Az írás és az olvasás tanítása nagyon jól ment.Adam nagyon gyorsan tanul.A sziget miatt kicsit féltem és ha nem lett volna elég, éjszaka értünk oda.
Kopogtak , majd Jane lépett be.
-Szia!-mosolygott kedvesen.
-Szia!Gyere ülj le!
-Köszönöm.
-Régen láttalak.Kerültél engem?
-Dehogy!Csak annyi dolgom volt , hogy egyszerűen ki se láttam belőle.Hallottam , hogy mi történt veled meg Chris-szel.
-Kitől?
Tőle.Valakinek ki kellett öntenie a lelkét és inkább nekem mint valaki másnak.-vonta meg vállát-De ne izgulj nem hibáztatom egyikőtöket sem ,és senkinek nem mondom el.Bízhatsz bennem.Egyébként meg Alec látott meg előbb.-mosolygott-Na emlegetett szamár.-nevette el magát majd felállt és az ajtóhoz indult-Na akkor szia!-Integetett és már ott se volt.
Majd pár perccel később Alec lépett be.Szemei most vörösen izzottak.Odasétáltam hozzá és hosszan megcsókoltam.Ő szorosan magához ölelt.
-Jane is tudja.-suttogtam mikor levegőért kapkodtam.
-Mit?-kérdezte miközben nyakamat csókolta.
-Chriss-ről.-még mindig suttogtam.Ajkai elváltak bőrömtől és eltolt magától.Kezei derekamon pihentek.
-Figyelj!Szeretlek és tudom , hogy sose lennél hűtlen hozzám.Én már el is felejtettem.Neked is ezt kéne tenned.-bólintottam-Ja és kérlek bocsáss meg az embervérért , de egyetlen állatot sem találtam a szigeten.Borzasztó egy hely, kocsmákon és bordély házakon kívül nincs is más itt.Nem értem az ember logikát.-rázta meg fejét.
-Akkor még engem sem tudtál kiismerni?
-Nem,még mindig tartogatsz nekem meglepetéseket.Te kiismertél már engem?
-Igen,nagyon is.-mosolyogtam rá.A hajó megrázkódott-Ez mi volt?
-Nem tudom.Maradj itt amíg megnézem!
-Én is megyek!-fogtam meg kezét.
-Végre ismét az én kis szépségemen lehetek-hallottam meg egy reszelős hangot.A hang tulajdonosa egy vörös szakállú férfi volt.Alec a háta mögé tolt.
-Mi folyik itt?-kérdezte ridegen.
-Vissza foglalom a hajómat..fordult felénk mosolyogva de amikor meglátta kedvesemet , arcára fagyott a mosoly-Uram isten!Mindenki leállni!-kiabálta.
-Á Barbarossa!Örülök a viszontlátásnak.-mászott fel Jack a hajóra.
-Én nem különösebben Jack Sparrow.-mondta megvetően.
-Jack Sparrow kapitány!Ha kérhetem!-mosolygott.
-Van valami probléma?-termett mellettünk Felix és Demetri.
-Nem , minden a legnagyobb rendben.-felelte nyugodtan szerelmem-Önök is a rejtélyes szigetek felé hajóznak?
-Úgy van.-bólintott tisztelet teljesen a férfi.
-Ha nincs semmi ellenvetése , mehetnénk együtt.-ajánlotta Alec és kicsit elmosolyodott.
-Az nagyszerű lenne uram.-mosolygott az idős férfi is.
-Akkor Jane és Felix az önök hajóján utazik tovább.Felix a hugomat kérlek értesítsd.
-Igenis!-bólintott az említett személy.
-Most , hogy ezt megbeszéltük indulhatunk is.-mondta mosolyogva Jack.
-Ne siessen úgy , elvégre az emberei egytől-egyig részegek és amúgy sem tartózkodnak a hajón.Holnap reggel indulunk.-mondta Alec ellentmondást nem tűrve.
-És ki ez a bájos hölgy ha szabad megkérdeznem?-jött közelebb Barbarossa.
-Aro és Sulpicia Volturi nevelt lánya , valamint leendő feleségem Amelia Volturi hercegnő.
-Örvendek a szerencsének hercegnő.-csókolt kezet.
-Ugyszint kapitány.-mosolyogtam rá angyalian.
-Alec úr , régen találkoztunk!Mikor is....50-60 éve?-mosolygott Alec-ra
-50.-viszonozta a mosolyt Alec.
-Úgy hallottam , hogy vezető lett.Magánál jobbat keresve sem találtak volna erre a posztra.
-Köszönöm.Most viszont lepihennénk kicsit.Jó éjt!


-Te ismered ezt a férfit?kérdeztem már a szobában.
-Igen.Megmentettem az életét.De most hanyagoljuk Barbarossá-t.Hol is jártunk?Ja igen!Szóval te már kiismertél engem?-mosolyodott el rossz fiúsan.
-Pontosan.-mondtam egy kacér mosoly kíséretében.Ölébe húzott,és lecsapott ajkaimra.Órákig csókolóztunk ebben a helyzetben.Majd átöltöztem hálóruhába és lefeküdtem aludni Alec mellé.
Az este borzasztó álmok gyötörtek.Mindig Sancar tért vissza és azok a borzasztó és fájdalmas éjszakák.
Amikor végre felébredtem , felültem és sírni kezdtem .
-Mi a baj kedvesem?-kérdezte Alec miközben felült.Átfogta a vállamat.
-Megint Sancar-ral álmodtam.-sírtam arcomat kezembe temetve.Alec lefejtette kezeimet és magához ölelt.
-Semmi baj kedvesem!Itt vagyok , nem kell félned!Megvédelek!Többet senki sem fog bántani!-ringatott , s a hátamat simogatta.
-Köszönöm.Nagyon szeretlek!-suttogtam.
-Én is szívem!Én is!-mondta és visszafeküdtünk.Egy puszit adott a fejemre-Pihenj még nyugodtan.Itt leszek amikor felébredsz.Ígérem.
-Köszönöm.

Szerencsére rossz álmok aznap már nem gyötörtek , viszont reggel felkelni sem bírtam az ismét szívemre nehezedő szégyen miatt.Úgy éreztem magam mint mikor beteg vagyok.Alec egész nap mellettem maradt.Csak feküdtünk, fogtuk egymás kezét  és nem csináltunk semmit.Csak egyszer jött be Demetri , hogy megnézze jól vagyunk e.
Hiányzott már a nyugalom.
Nap végére már elmúlt minden bűntudatom .
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva Alec.
-Igen.Köszönöm , hogy mellettem voltál.-csókoltam meg hosszasan.Ő felém kerekedett.Kezeim arcán pihentek.Az egyik vállamról , óvatosan lesimította az anyagot és még mindig csókolt , egyre szenvedélyesebben.Nem bírtam tovább levegő nélkül így el kellett tolnom magamtól.
-Bocsáss meg amiért letámadtalak..-nézett szemembe bűnbánóan.
-Nem baj.-mosolyogtam rá majd mikor elég levegőhöz jutottam magamhoz húztam.
Kopogás szakította meg csókunkat.Alec legördült rólam és mellém feküdt.
-Tessék!
-Elnézést a zavarásért uram de ezt látnia kell.-dugta be a fejét Mr.Gibbs.



tudom, gonosz vagyok:D

16.fejezet

itt a fejezet!:)remélem megkapom megint mind a 10 komit:)






/Amelia szemszöge/



Csupán másnap délután indultunk vissza a palotába.
Amikor visszaértünk , rögtön a szobánkba mentünk , hogy én át tudjak öltözni.Alec segített a fűzővel bár kicsit mérges volt , hogy miért kínzom ilyenekkel magam amikor tökéletes alakom van. Majd egy fehér ruhát vettem fel és kéz a kézben sétáltunk a trónterembe.Váratlan dolog fogadott minket.Legalább 20 nem ide tartozó férfi állt a hatalmas terem közepén.Legelöl egy hosszabb hajú szakállas férfi állt.Homlokára piros kendő volt kötve.Ahogy egyre jobban megnéztem őket , rájöttem , hogy ezek kalózok.
-...és így az önök birodalma is terjeszkedne.-magyarázta apámnak.
-Alec,Amelia!De örülök ,hogy csatlakoztok hozzánk!-mosolygott ránk sejtelmesen.Alec még mindig a kezemet fogva sétált a trónjához leült.Meglepett , hogy még egy trón volt a terembe.Apa rám mosolygott és bólintott.Így én a negyedik trónszékben foglaltam helyet.
-Jack Sparrow kapitány , a lányom Amelia és a Caius helyére lépő legmegbízhatóbb társam Alec.A férfi először hozzám sétált meghajolt majd kezet csókolt.-Nagyon örvendek Felség.
-Én is örvendek Mr.Sparrow.
-Sokat hallottam önről uram.-Fordult Alec felé-Sok jó és félelmetes dolgot.-mosolygott elismerően.
-Köszönöm-biccentett szerelmem-És minek köszönhetjük látogatását?
-Felség , még mindig vannak szelídítetlen szigetek, ahol káosz uralkodik az önök fajtája miatt.Rengeteg hajó veszett oda dél felé egy kis szigetcsoport közelében.Támogatásotokat kérjük, hogy felfedezhessük a szigetet.De mivel mi csupán végtelen élettel rendelkezünk kérnénk tőletek néhány katonát akik ha kell lemészárolják az ott lévő vámpírokat.
-Nos , ha ez valóbban így van kötelességnek érzem legjobb katonáinkat veletek küldeni.És bizalmatok elnyerése érdekében én is veletek tartok.
-Alec beszélhetnék veled?Négy szemközt.
-Persze kedvesem.-állt mellém és kisétáltunk a teremből.Amikor bezáródott az ajtó rögtön mondandómba kezdtem.
-Alec nem akarom , hogy elmenj!Alig 12 órája ígérted meg , hogy soha többé nem hagysz el.-hajtottam le a fejemet szomorúan és éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe.
-Tudom , és sajnálom!De nem hagyhatok mindig mindent Demetri-re vagy a hugomra.Muszáj mennem ezt te is tudod.-simogatta meg az arcomat.
-Akkor én is megyek!-mondtam ellentmondást nem tűrve.
-Na azt már nem!-tiltakozott hevesen.
-De!És nem vagyok hajlandó vitatkozni!-mondtam és ismét benyitottam a terembe-Mind a ketten velük tartunk !-jelentettem be.
-Egy nő a fedélzeten balszerencsét okoz!-halottam meg valakit a tömegből.
-Muszáj lesz legyőzniük babonás szokásaikat ugyanis nem ő lesz az egyetlen nő a hajón.-állt mellém Jane -És ha ez valakinek nem tetszik az a kínok kínját fogja átélni.-sziszegte mérgesen.
- Nem lesz probléma!-mondta szélesen mosolyogva Jack.
-Mikor indulunk?-kérdeztem tőle ,de egy idősebb pofaszakállas férfi válaszolt helyette.
-Holnap délelőtt bontunk vitorlát.
-Akkor mi megyünk pakolni.-mondtam mosolyogva és kiléptem a teremből.Alec követett.

Amikor a szobába léptünk Kathriene már éppen végzett a pakolással.
-Hallottam , hogy utazik.-csak ennyit mondott és már ment is.
-Köszönöm.-kiáltottam utána.Alec a nyitott ablakhoz lépett , s bőre csillogni kezdett.Tudtam , hogy haragszik rám.Odamentem hozzá és hátulról átöleltem.
-Nem haragudhatsz rám azért mert veled akarok lenni.-suttogtam.
-De bármi bajod eshet!Nem szenvedtél még eleget?-csattant fel mérgesen.
-Az nagyobb szenvedés lenne számomra ha itt hagynál több hónapra.
-Az meg nekem lenne szenvedés ha valami bajod esne!-fordult végre szembe velem.
-Amíg te itt vagy velem , semmilyen baj nem érhet.-suttogtam és megcsókoltam.Bőre ragyogott  a napsütésben.Hevesen viszonozta a csókot.

Mivel a kikötő az erdőn keresztül sokkal közelebb volt, így gyalog mentünk.A kikötőben egy elhagyott részen egy hatalmas fekete hajó volt.Zászlaján klasszikus halálfej volt.A fedélzeten még több ember volt.
-Hölgyeim és Uraim!A Fekete Gyöngy!-tárta szét karjait  Jack.Egy majmocska ugrott elém.Jack felé fordult és rálőtt egyet.Majdnem felsikítottam , de a majomnak nem volt semmi baja.
-Élő-holt majom.-mosolygott rám a férfi.Mosolya akár egy őrülté , és ez nem vicc.
-Mr.Gibbs , Jack mindig olyan mint egy...
-Elmerogyant?Ma jó napja van.-mosolygott keserűen a pofaszakállas matróz.
-Lehetne Felix ikertestvére.-nevetett Demetri.

-Uraim!Had mutassam be a két legbájosabb teremtést akik valaha is e vén hajó padlójára léptek , Amelia Volturi hercegnőt , és Jane Volturi-t.Az expedíció vezetőjét és egyben a klán egyik vezetőjét Alec Volturi-t.-egy perces csönd után megszólalt-És most munkára lusta banda!Vitorlát bonts!
-Jöjjenek  megmutatom a szobáikat.-fordult felénk Mr.Gibbs.
A mi szobánk volt a legnagyobb.
-Kisasszony!-szólított meg az idős matróz-Azt javaslom , hogy napnyugta után egyedül ne jöjjön a fedélzetre.Tudja a matrózaink igencsak engednek az alkohol csábításának.
-Köszönöm , hogy szólt!-mosolyogtam rá.Majd a férfi kiment.Alec csak állt és engem nézett.
-Mi a baj?-kérdeztem miközben megsimogattam az arcát.
-Nem hiszem el , hogy belementem abba , hogy egy nagy rakás iszákos férfival együtt hajóz ki tudja mennyi ideig.
-Ugyan már!Nem lehetnek olyan rossz emberek.Apropó , hogyhogy halhatatlanok de mégsem vámpírok?
-Ez amolyan átok féle , ami egy kincsen volt, Ők ezt a kincset megsemmisítették és így nem tudják tőlük elvenni a halhatatlanságukat.
-Értem.-pár másodperc múlva megszólaltam-Nem megyünk vissza  a fedélzetre?
-De,menjünk.-fogta meg a kezemet és ketten elindultunk felfelé a lépcsőn.
Amikor körülnéztem a szemem megakadt egy fiatal fiún.
-Felmegyek a kormányhoz megbeszélni egy két dolgot Demetri-vel.De a fél szemem rajtad tartom.-suttogta majd egy puszit adott az arcomra.Mikor eltűnt mellőlem a fiú felé sétáltam aki a hajópadlón ült és kezében egy régi megsárgult lap volt.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva.Mikor rám nézett , azonnal felállt és mélyen meghajolt .
-Felség!-még mindig ugyanúgy meghajolva állt.Az álla alá tettem az ujjam és felemeltem.
-Ez teljesen felesleges.-mosolyogtam rá-Ülj vissza nyugodtan.
-Köszönöm.
-Hogy hívnak?-kérdeztem a hajó oldalának dőlve.
-Adam.
-Hány éves vagy Adam?
-14 múltam Felség.
-Szólíts Ameliá-nak , kérlek.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan.Szőkésbarna haja volt és kék szeme.
-Mit olvasol?
-Nem olvasok.-mosolyodott el-Térképet tanulmányozok,hogy tudjuk , hol vár ránk fokozott veszély.
-Értem.És sok ilyen szakasz lesz?
-Ahogy közeledünk a szigethez egyre több.És valószínüleg találkozunk Barbarossá-val is.
-Az kicsoda?
-Egy kalóz aki többször meg akarta magának szerezni a Fekete Gyöngyöt.-tekintetét ismét a papírra szegezte  , de kicsivel később ismét rám nézett és felállt-Kérdezhetek valami személyeset?
-Nyugodtan.-mosolyogtam rá biztatóan.
-Te ugye ember vagy?-bólintottam-Nem félsz Alec-től?Mármint , hogy embereket öl , és hogy egyszer téged is megöl, véletlenül.-a mondat végére elmosolyodtam.
-Egyszer meg fog ölni ehhez kétség sem fér.-néztem rá és láttam ahogy megszeppen-Elvégre én sem maradok ember.Alec fog átváltoztatni vámpírrá ha betöltöm a 18. életévemet.Egyébként egyáltalán nem félek tőle , mert tudom , hogy sosem bántana.Szeret engem , az életét is kockáztatta értem nem is egyszer , és már rég nem ölt embert.Csak miattam most már állatvéren él.Tőle lett értelme az életemnek.-a mondat végén ránéztem Alec-ra és elmosolyodtam.Ő szintén így tett.Tudtam , hogy hallja minden szavamat.
-Akkor már sokszor kerültetek bajba?
-Úgy is mondhatjuk.-nevettem el magamat.De Alec arca elkomolyodott , s bár nem engem figyelt már tudtam , hogy miattam lett komoly.-És mióta vagy ezen a hajón?-tereltem a témát.
-Amióta az eszemet tudom.
-Amelia!-szólított meg Alec a kormány mellől.Odamentem hozzá-Ma este el kell mennünk vadászni.Mármint a vízben fogunk vadászni.Maradj a szobában kérlek.-fogta két keze közzé arcomat.
-Rendben.-sóhajtottam egy szemforgatás kíséretében.

Komikat:)