8.fejezet

itt a friss!!:Djó olvasást hozzá!:DDitt a zene hozzá!a klipp nem tartozik ide de szerintem a zene megfelel a fejihez!szerintetek?Írjátok meg komiban:Delég rövidke lett:S

/Amelia szemszöge/


Ki ez a fiú?

-Úgy látom ,  hosszú évek után is emlékeztek rám.-mosolygott az idegen.
-Azt hittük , hogy már rég meghaltál.-szólalt meg remegő ajakkal Jane.Ez egyáltalán nem vall rá.Három másodperc múlva , már a fiú nyakában csüngött.Alec felállt a trónjáról elém sétált majd megállt.ú
-Honnan tudjuk , hogy nem csupán egy alakváltó vagy?-kérdezte  kételkedve.
-Alec , hisz még Aro-ék sem ismerik őt.-vette védelmébe Jane.
-Van benne valami.-mosolyodott el kedvesem majd ő is megölelte a fiút.
-Aro , Marcus , Caius!Ő itt a bátyám Christopher.Christopher , ők itt a családom.A Volturi.-tárta szét karjait Alec.
-És ki ez a figyelemre méltóan szép emberi lény?-nézett rám.Én azonnal elkaptam róla a tekintetem.Éreztem ahogy végigmér vérvörös szemeivel az arcomtól a bokámig.-Gondolom nem az ebédből maradt.-nevette el magát-Az nagy pazarlás lenne.
-Aro elmehetek?-kérdeztem higgadtan.Ha ember vagyok akkor csak táplálék lehetek a vámpírok számára.Olyan kicsinyes és lenéző volt a hangneme , hogy legszívesebben tomboltam volna.
-Persze gyermekem.-bólintott lassan Aro.Még utoljára egy szúrós pillantást vetettem a sértegetőmre , majd kisétáltam , a kertbe , a márványpadhoz  ahol a könyvet is hagytam.Amint leültem , Alec termedt mellettem.
-Kérlek bocsáss meg neki.Szegénynek pocsék a modora.-fogta át vállaimat.
-Jó megbocsájtok neki , de most már érted miért akarok minél előbb vámpírrá változni?Addig nem tudom az otthonomnak tartani ezt a csodás helyet , mert annyira kitűnök innen mint bárány a farkasok közül.-néztem vörös szemeibe.
-Jó akkor nem fogom utadat állni .Ha ezt szeretnéd akkor átváltoztatlak..egy hét múlva.-mosolyodott el a mondat végén.
-Tudod, valahogy sejtettem , hogy ezt fogod mondani.-mosolyogtam rá vissza-Ugye csatlakozni fog?
-Igen.Nagyon hasznos tűzgyújtó képessége van.És nem is lenne szívem elküldeni , hisz a bátyám.És örülök is annak , hogy marad.
-Hogy-hogy nem meséltél róla?-kérdeztem.
-Tudod annak idején mikor még emberek voltunk , katonának állt és elküldték 1270-ben az utolsó keresztes hadjáratra ,de sikertelen volt.Senki nem jött vissza , ezért azt hittük meghalt.De ezek szerint mégse.
-Akkor te.....657 éves vagy?-kérdeztem.
-Jó vagy fejszámolásban.Igen tényleg 657 éves vagyok.De honnan tudtad , hogy 17 éves voltam amikor átváltoztam?
-Tippeltem.-mosolyogtam.Felpattantam , és hirtelen ötlettől vezérelve , beszaladtam az erdőbe.
-Hova mész?-kérdezte futás közben Alec.
-Nem tudom.De gyere.Az ösztöneim erre hívnak.-mosolyogtam rá.Ekkor Alec felkapott és már vámpírtempóban futottunk.Amikor már öt perce futottunk Alec hirtelen megállt és letett.
-Emberek.-súgta a fülembe miközben elbújtunk egy fa mögött.Kinéztem s észrevettem , hogy ez csupán egy férfi.De amikor a férfi megfordult azonnal felismertem.
-Amelia!Te...élsz?-lépkedett felém apám.
-Ne gyere közelebb!-parancsoltam rá.
-Amelia ,  hát így köszöntöd apádat azután a sok hónap aggodalmasságom után?-mondta mérges , erőszakos hangon-Mégis , hogy kerülsz ide?Tudod mit?Nem érdekel!Most azonnal hazajössz velem!-mondta s megragadta a karomat.
-Nem megyek sehova!-téptem ki a kezemet erős ujjai közül-Te részeg vagy?
-Semmi közöd hozzá.-ragadta meg a torkomat , majd eltűnt előlem.
-Ha még egyszer hozzá mer érni , kitekerem a nyakát!Megértette?-szegezte földre Alec a apámat a nyakánál fogva.
-Hú vérszívó most nagyon megijedtem.-nevetett gúnyosan.
-Amelia...-nézett rám.
-Csak nyugodtan!Nekem ez az ember nem az apám!-adtam engedélyt a kivégzésre.Azt hittem , hogy kiszívja majd a vérét de ehelyett csak kitörte a nyakát.Egy csepp fájdalom sem volt a szívemben.


A vissza vezető úton csak némán sétáltunk.
-Tudod nem volt jó ember.A lánynevelő intézetet én is akartam...valamennyire.Anyát folyton bántotta , és azért valamikor engem is.Amikor kicsi voltam nagyon szeretett , de amikor már 10 éves lettem valamiért megutált.Már egyáltalán nem szeretett.Meguntam , hogy folyton csak bántanak , ezért amikor már a vonaton ültem egy kicsit örültem is.Milyen ironikus ...ott még rosszabb volt mint otthon.-mosolyodtam el.
-Soha többet nem fogsz szenvedni.Ezért én kezeskedem.-mondta szigorúan szerelmem.
-De még egyszer fogok.Amikor átváltozok.De attól már nem félek.Az csupán 3 napig fog tartani.És utána senki sem fog tudni ártani nekem.Legalábbis lelkileg.Ha már vámpír leszek  akkor minden....tökéletes lesz.-mosolyogtam Alec-ra.
-Szeretlek-karolta át derekam.
-Én is szeretlek.

Amikor visszaértünk  Christopher várt minket.
-Nagyon sajnálom amit a trónteremben mondtam.A bocsánatáért esedezem , kisasszony.-mondta lehajtott fejjel.
-Semmi gond.Bárkivel megeshet.Félreértés volt.De most ha megbocsájtotok elmegyek aludni.Elfáradtam.
-Ilyen hamar eltelt ez a nap?Észre se vettem.Persze meny csak szerelmem.-adott puszit Alec az arcomra-Megtalálod a szobánkat?
-Persze.-fordultam vissza mosolyogva.




/Alec szemszöge/




-Hát felnőttél öcsikém.-veregette meg fivérem a hátamat.
-Igen már vagy 657 éve.-mosolyogtam rá-Te viszont nem változtál.
-Igaz , ugyanolyan vagyok mint annak idején , csak most már halhatatlan.
-És nem találkoztál egy olyan nővel sem akit párodnak fogadtál volna?-hoztam fel óvatosan a témát.
-Mint látod!Még keresem az "Igazit".-nevette el magát-A változásra visszatérve , Jane viszont nagyon sokat változott .Nagyon komoly lett.
-Igen.A vámírság megváltoztatta.-bólintottam.
-Meg ami veletek történt miután elmentem.Aro mindent elmondott.A ti-és  az Amelia történetét is.Pont összeillettek.Mindkettőtökkel annyi szörnyűség történt , hogy már annak is fáj aki meghallgatja a történeteteket is.
-Igen ez így van.De azért Ameliá-nak nehezebb lehetett.Nekem ott volt Jane , Jane-nek ott voltam én , de Ameliá-nak senkije se volt.
-Ez igaz.Na én most megyek , mert már meg is kaptam az eslő küldetésemet.Sietnem kell.Jó éjt!-köszönt el s már ott se volt.

Amikor felmentem a szobánkba Amelia már aludt.Lefeküdtem mellé és átkaroltam a derekát , mire ő automatikusan felém fordult , de nem ébredt fel.Így vártam a reggelt.....


komihatár 12!!!

7. fejezet

bocsi hogy eddig nem volt friss:(( de most itt van!!komihatár 12!jó olvasást!!




/Amelia szemszöge/




Amíg lábadoztam , Alec nem ment el egy küldetésre se.Végig , a nap minden szakában velem volt.Éppen a szobámban feküdtem Alec-kal amikor kopogtak.Az ajtóban Aro jelent meg , Marcus-szal az oldalán.Mostanság  sokat látogatnak meg.
-Jó reggelt kedvesem!Hogy érzed magad?-kérdezte mosolyogva Aro.
-Már sokkal jobban , de Alec azt mondta ha felkelek , az ágyhoz kötöz.-néztem szúrósan szerelmemre.Aro és Marcus nevetni kezdtek.
-Most bocsáss meg nekünk , de igazából Alec-hoz jöttünk.Egy nagyon fontos dologról kell veled beszélnünk.-nézett Marcus, Alec-ra.
-Küldetésről van szó?Mert ha igen , tudjátok , hogy most nem megyek sehova.-jelentette ki kedvesem.
-Nem.Nem küldetés.Azt szeretnénk kérdezni , hogy nem szeretnéd e elfogadni Caius trónszékét?-kérdezte mosolyogva Aro.
-Hogy?De miért én?
-Mert  te és a hugod vagytok itt a legrégebben katonák.És mivel te vagy az idősebb testvér így téged szeretnélek magam mellett tudni.Valamint félek ha Jane kerülne a trónra , akkor túlságosan elvakítaná a hatalomvágy.Tehát , elfogadod?-kérdezte reménnyel a hangjában Aro.
-Igen...igen elfogadom.-jelentette ki végül Alec 10 másodperc csend után.Nem volt túl boldog.
-Köszönjük.Most magatokra hagyunk titeket.-hátrált ki Aro a szobából.Mikor becsukta maga mögött az ajtót Alec-hez  fordultam.
-Miért nem örülsz a kinevezésednek?
-Mert ezzel még nagyobb veszélybe sodorlak téged.-nézett rám bűntudatosan-Célpontja leszel a Románoknak.
-Engem ne félts ennyire.Hamarosan úgyis vámpír leszek.Felix-et megkérem , hogy képezzen ki a harcra.És akkor majd bárkit két vállra fektetek majd.-mondtam magabiztosan.Ő csak mosolygott rajtam.



/ 4 hét múlva /


A sebemnek nyoma sem maradt.Na jó azért persze maradt egy heg a helyén , de semmi egyéb.Még mindig ember vagyok.Alec már nincs velem annyit mint amikor még nem voltam olyan jól , de azért nem hanyagol el.Folyton virágokkal kedveskedik  , és belga trüffellel kényeztet.Nem tudom , honnan  hozza. Nem igazán terjedt még el a világban.Akkor ettem először amikor még a szüleimnél voltam , és apa Belgiumba ment üzleti ügyek miatt.Akkor hozott nekem és anyának jó sokat.
És ennek legtetejében , ismét kaptam két új ruhát. De hiába a csokoládé vagy az emberi étel , én már nagyon szeretnék vámpírrá válni.Sulpiciá-val nagyon sokat beszélgetünk.Vagyis...inkább ő mesél a múltjáról.De persze engem is alaposan kifaggatott a múltamról.

Éppen Shakespeare Othello-ját olvastam a kertben amikor Jane előttem termedt.
-Szia Amelia!-mosolygott rám-Aro kéri , hogy vigyelek a trónterembe.Fontos dologról van szó.
-Persze, megyek!-tettem le mosolyogva a könyvet a márvány padra.Végre!Talán most akarják elmondani az átváltoztatásom időpontját.Úgy szaladtam , ahogy csak tudtam.

Amikor beléptem a hatalmas terembe megláttam Alec durcás kisfiú arcát , már tudtam , hogy a megérzésem igaz volt.
-Amelia!Van számodra egy jó hírem!- jött oda hozzám Aro mosolyogva-Egy hét múlva már közénk tartozó leszel.
Legszívesebben ugráltam volna örömömben, de ezt nem engedhettem meg magamnak.Ekkor hallottam , hogy nyílik mögöttem a hatalmas fenyőajtó.
-Mester egy fiú kér bebocsájtást.Azt mondja ismeri egyikőjüket.-mondta a katona.
-Küldje be!-adta ki a parancsot Aro.
A fiúnak barna haja volt , és vörös szeme. A mellettem álló Jane arcáról hatalmas döbbenetet olvastam le.Alec felé fordultam s az ő arcán is ugyanazokat a döbbent vonásokat láttam.
Ki ez a fiú?


tudom rövid ! de azért kérem a komikat!

BOLDOG KARÁCSONYT!!

Nem ez még mindig nem friss!:(sajnálom hogy ennyit kell várnotok rá

Mindenkinek boldog békés karácsonyt kívánok,ezzel a tündéri kutyulival együtt!

Ígérem nagyon sietek a frissel!

millió puszi:

Natalie

Nagyon sajnálom!:(

Sajnálom , nem tudok frissel szolgálni a héten:(nem tudok gépközelbe se jutni majd , mert rengeteg nagydolgozatot írunk a héten.("nagy örömömre"-.-)amint tudok hozok frisst!


millió puszi:

Natalie

6. fejezet

itt a friss közkívánatra:D NAGYON NAGYON NAGYON örülök hogy mindenkinek tetszik a történet!Kérlek megint írjatok komikat!



/Amelia szemszöge/




Mivel nem volt semmi dolgom , egész nap ki sem keltem az ágyból.Heidi kétszer is bejött megnézni , hogy tényleg nem vagyok e beteg.Hát ebben az esetben , ha a lustaság betegség , akkor halálosan beteg vagyok.Jane is bejött hozzám , vele sokáig beszélgettem.Aztán visszaaludtam , és csak naplementére ébredtem fel.Gyorsan felöltöztem , és kiszaladtam a kertbe.Mindig is szerettem nézni a naplementét.Olyan csodás jelenség.Amikor az ég egyik fele már beszürkült , a másik , viszont gyönyörű narancssárgás színben játszik , és ahogy a felhőket megvilágítja , azok rózsaszínűek.
Egyszer csak Caius jelent meg a padom mellet , melyről az eget néztem.
-Gyönyörű , igaz?-kérdezte , kivételesen kedves hangon.Az arcára pillantottam , és láttam , hogy halványan mosolyog.
-Igen...az.-mosolyodtam el én is.
-Tudok egy sokkal jobb helyet , ahonnan sokkal jobban látszik.Úgy egy kilométerrel arrébb , áll egy hatalmas fa.Ha szeretnéd elkísérlek.-mondta mézes mázosan.
-Köszönöm nem.Most amúgy is mennem kell.Viszont látásra.-fordultam sarkon, s mentem fel szobámba.

Nem tudom miért , de még mindig álmos voltam.Beleültem egy nagy kád forróvízbe , amiben közel egy órán keresztül áztam.Majd kimásztam és felvettem új hálóingemet.A hálóruhákat varrta meg leghamarabb a varrónő , és ma már el is küldte.
Bebujtam vissza az ágyamba , és megpróbáltam aludni.Nem kellet kétszer mondani.

Az éjszaka közepén arra keltem , hogy valaki bejött a szobába.Felpattantak szemeim.Akkor a bejövő személy már felettem állt , egy tőrrel a kezében.Caius volt az.Megpróbáltam arrébb gurulni az ágyon ,ami csupán félig sikerült , ezért a tőr , az oldalamba , pontosan két bordám közzé szúródott.Teli torokból sikítottam.Támadóm erre olyannyira meg ijedt , hogy még a tőrt is bennem felejtette, és kiugrott a becsukott ablakon.Nagyon , fájt, mozdulni se bírtam.
5 perc múlva Heidi jelent meg az ajtóban, Sulpiciá-val.
-Uram isten!-szaladtak mindketten hozzám.
-Bocsáss meg!-mondta Sulpicia és kiszedte belőlem a tőrt.Szemük éjfekete volt-Heidi menj és szólj Aro-nak!-adta ki az utasítást.
-Ki volt az?-kérdezte levegő vétel nélkül.
-Caius.-hörögtem.Már minden tiszta vér volt.Az ágynemű , a takaró, és Sulpicia keze.
-Mi történt?-szaladt be Aro.
-Később,túl sok vért fog veszíteni.Hol van Marcus.Ő ért az orvostudományhoz.
-Marcus-t elengedtük vadászni , a szomszédos megyébe.-magyarázta Aro.
-Akkor most...-hagyta félbe a mondatot Sulpicia.
-Igen.-bólintott Aro.Ekkor egy szőke hajú férfi jelent meg az ajtóban.
-Ne Aro!-Majd én segítek rajta.-jött oda hozzám.

Elállította a vérzést ,összevarrta , és bekötözte a sebet.Majd valamilyen injekciót vett elő.
-Nyugalom , csak fájdalomcsillapító.Kérsz altatót is?-kérdezte kedvesen.Én megráztam a fejemet.
Beadta a fájdalomcsillapítót , és kiment a szobából.


/Sulpicia szemszöge/



Caius most meglakol az összes bűnéért amit elkövetett életében.Athenodora meggyilkolásáért és ezért is.Szegény kislány.
-Sulpicia , neked mondott valamit?-zökkentett ki gondolkodásomból férjem dühös hangja.
-Amelia?-kérdeztem vissza.
-Ki más?
-Ő azt mondja , hogy Caius volt.Ami érthető enne.Túl sokat tud.
-Ezt ,hogy érted?-kérdezte türelmetlenül.
-Amelia megtudta , hogy Caius ölte meg Athenodor-át.Az okot , még nemtudta kideríteni.
-És ezek a források mennyire biztosak?
-Maga Athenodora mondta neki.-mondtam magabiztosan.
-Heidi!-hívta magához férjem.
-Igen?-termedt előtte a lány.
-Szólj , Jane-nek , Felix-nek és Corin-ak , hogy azonnal eredjenek , Caius nyomába.És ha elkapták , hozzák a  trónterembe.-utasította.
-Igenis!-biccentett , majd elindult Jane szobája felé.Én visszamentem Ameliá-hoz , aki meglepő módon ébren volt.
-Nem kért altatót.-magyarázta Carlisle.
-Köszönjük a segítséget.A lányod látta igaz?-kérdeztem.
-Igen.Alice , is Caius-t látta.De miért akarta megölni?Bár úgy gondolom , ez nem a legésszerűbb kérdés.Caius , ha tehetné , még Aro-t és Marcus-t is megölné.
-Egyenlőre legyen elég annyi , hogy túl sokat tudott, egyes dolgokról.
-Rendben van.Ó és Aliece , azt kérdi , eljöhet e megismerni Ameliá-t.
-Csak Alice jönne?-kíváncsiskodtam.
-Nem.Igazából az egész családom megszeretné ismerni , azt a lányt aki még egy Volturi szívét is megpuhította , és dobogásra bírta.Bár úgy látom , te is kedveled, és Heidi is.-amikor befejezte Ameliá-ra néztem aki közben elaludt.
-Ebben igazad van.Bárcsak nekem is lehetne egy ilyen lányom.Na de a témára visszatérve, szerintem Aro is örömmel látná családodat.-mosolyodtam el.
-Köszönöm.A családom nevében is.-mosolygott rám.
-Igazán nincs mit.-mosolyogtam vissza.


/Amelia szemszöge/



Álmomban , egy erdőben jártam.Hosszú ruhám egyszer ,egyszer beakadt néhány bokor ágába.Egy férfi hangot , hallottam, majd egyre több férfiét.Közeledtem hozzájuk.Elbújtam egy fa mögött.
-Nos akkor segítesz?-kérdezte egy mély hangú férfi.
-Igen.-válaszolta Caius.
-Akkor most már a Románok-hoz tartozol.És megkapod az irányítást egész Olaszország felett , ha a hadművelet sikerrel jár.-folytatta tovább a mély hangú férfi.-Most mi elmegyünk.Vissza megyünk Romániába.Sok szerencsét Caius.-mondta majd ,már csak süvítést hallottam.Észrevettem , hogy Caius , vagyis szerintem ő , közelít felém.
-Athenodora?-kétségbeestem , futni akartam  , de elkapta a kezemet , és letépte a karomat.
Verejtékesen ébredtem fel a szörnyű rémálomból., majd sírni kezdtem.Olyan...valóságos volt.
-Sss-ölelt óvatosan magához Sulpicia-Csak egy rossz álom volt.
-Athenodora.... megmutatta..... mi.... történt vele.......  azon az éjjel.... amikor Caius... megölte.-suttogtam szipogva-Azért ölte meg , mert valami fontos dolgot tudott meg.Caius szövetkezett....valami Román klánnal....ellenetek.Azt mondták...megkapja...az ország feletti hatalmat, ha segít nekik.
-Ó istenem...így már minden világos.Soha nem fogjuk tudni meghálálni a segítségedet Amelia.-simogatta meg a fejemet.
-A hála nem nekem jár hanem Athenodorá-nak.
-De nélküled nem ment volna gyermekem.
Athenodora jelent meg a szobában.
-Köszönöm-suttogta mosolyogva , majd eltűnt.
-Most már békében nyugszik.-suttogtam Sulpiciának.
-Úrnőm!-szaladt be Heidi-Meghozták Caius-t!
-Rendben , megyek.-válaszolta azonnal-Amelia , most egy kicsit itt kell hagyjalak.De nem leszel egyedül.Carilsle itt lesz veled.-mutatott a szőke hajú férfire , aki mellette ült.
-Rendben van.-suttogtam.A seben még mindig nagyon fájt , beszélni sem tudtam nagyon.Amikor nagy levegőt vettem az is fájt.Sulpicia kiment a szobából.
-Hogy érzed magad?-kérdezte kedvesen-Na jó ez okos kérdés volt.Hisz alig három órája történt.
-Semmi baj.Maga nem embervéren él igaz?Csak mert a szeme aranysárga.
-Jól tájékozott vagy.Valóbban , én állatvéren élek , ahogy a családom is.-mosolygott.
-A neve Carlisle?-kérdeztem mire bólintott-Akkor maga a Cullen család "vezetője".-jelentettem ki magabiztosan.
-Ki beszélt neked rólunk?
-Alec.Nagyon irigyli magukat.Mármint az életvitelüket.Ő is át szeretne térni, de itt nem lehet...azt mondta , hogy akkor túl gyenge lenne a harchoz.
-Hát sajnos ez így van.-sóhajtott-De most inkább pihenj.
Engedelmeskedtem  , és lehunytam a szemhéjam.Nem aludtam , csupán a szemem pihentettem.


/Alec szemszöge/




-Elég gyorsan végeztünk ezzel a küldetéssel.-állapította meg Demetri mosolyogva.
Már a palotában sétáltunk , a trónterem felé, hogy elmondjuk , sikeresen véghezvittük a küldetést.Csak négy újszülöttet kellett megölnünk , akik Párizsban öltek embereket.
-Egyetértek.-bólintottam és én is elmosolyodtam.Alig vártam , hogy viszontlássam szerelmemet.-Dem!Szerinted hol vannak a többiek?-néztem körbe .
-Nem tudom.Lehet , hogy Heidi hamarabb hozta a reggelit.-rántotta meg vállát.
-Demetri!Még csak hajnali három óra van.-állítottam szembe a ténnyel.
-Van benne valami.-értett egyet velem.

Amikor benyitottunk a nagyterembe, mindenki ott volt.Caius állt a terem közepén , akár csak egy vádlott.
-Mester!-szólalt meg először Demetri-Mi történt?
-Caius szövetséget kötött a Románok-kal ötven éve.A szövetség megkötése után megölte  feleségét , Athenodora Volturit , és  megkísérelte megölni , leendő családtagunkat , Amelia Volturi-t.A büntetése ,kínzás , amit Jane fog végrehajtani , majd halál melyben Felix , és Corin segédkezik nekem.-mondta ridegen Aro.Uram isten!Amelia!Sulpicia közeledett felém , ahogy látta az arcomon a kétségbeesést.
-A szobátokban van.Nyugodj meg.Az állapota stabil.Carlisle látta el.-suttogta.
-Köszönöm.-biccentettem , majd kirohantam a teremből , egyenesen fel a szobánkba.

Mikor kinyitottam az ajtót , láttam , hogy Amelia az ágyon fekszik , és alszik.Az ágy mellett Carlisle ült egy széken.Szerelmem kinyitotta szemeit , és Carlisle is felém fordult.
-Alec!-nézett rám Amelia mosolyogva.Hangja erőtlen volt, akárcsak mosolya. Bőre sápadtabb mint valaha.
-Itt vagyok.-fogtam meg a kezét.Láza van.Nem is kicsi-Carlisle, mi történt?-néztem a doktorra.
-Nekem sem részletezték.Sulpicia , csupán annyit mondott , hogy túl sokat tudott.
-De nem baj , már minden megoldódott.Sokkal jobban vagyok.-próbált felülni , de felszisszent.
-Nem szabad felkelned, Amelia.Feküdnöd kell.Különben , felszakadnak a varratok.-szólt rá a doktor.
-Igen.Feküdnöd kell.-értettem egyet Carlisle-val.Olyan rossz volt ilyen gyengén látni.
-Akkor rám itt már nincs szükség.-állt fel a doktor , és kiment.
-Mi volt a küldetésen?-érdeklődött kedvesem.
-Semmi különös.-simítottam végig  homlokán.-Aludj egy kicsit.Ígérem nem megyek sehova.
-Rendben van.-mondta s lecsukta csodás szemeit.



kérlek írjatok komikat!!!

5.fejezet

itt a feji!most nagyon benne vagyok az írásban:)nagyon köszönöm a komenteket!kélek titeket most is írjatok!(bár ez nagyon rossz lett szerintem)

/Amelia szemszöge/




Reggel boldogan keltem fel.Ami először eljutott a tudatomig az az volt , hogy Alec velem van.Már ettől felhőtlenül boldog lettem.Aztán a lelki szenvedésem vége vidított fel.Nem akartam kimutatni , hogy már fent vagyok , ezért a szemem nem nyitottam ki.
-Jó reggelt szerelmem!-mondta hajamba , majd megpuszilta a fejemet.
-Honnan tudtad , hogy felkeltem?
-Az legyen az én titkom.-mondta , és éreztem ,hogy közben mosolyog-Jól aludtál?
-Tökéletesen.-fordultam meg karjaiban , hogy meg tudjam csókolni.
-Ennek örülök.-csókolt meg-Olyan jó melletted  lenni.Teljesen elfelejteted velem , hogy mi is vagyok.
-Jaj már megint ez a téma?-ültem fel-Nem vagy lelketlen szörnyeteg.Ezt leszögezem egyszer és mindenkorra.
-Jó..bocsáss meg, kedvesem.-ült fel hozzám ,és megcsókolt , miközben hideg keze nyakamon vándorolt.
-Meg van bocsájtva.-mosolyogtam rá.
-Ó kegyedet mintha kicserélték volna.-mosolygott.
-Úgy is érzem magam.-adtam puszit az arcára.
-Megmutatom ma a kertet.Nagyon fog neked tetszeni.Tele van virágokkal.-mesélte.
-Hm...igen csábítóan hangzik.-kopogtak.
-Szabad!-mondtuk egyszerre Alec-kal.
-Ismét én!Bocsánat de mára ne nagyon tervezzetek programokat.Ígértél valamit Amelia.-mosolygott rám.
-Ó..tényleg.Ruhát varratni megyünk.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.
-Ugyan!Semmi baj!-simított végig arcomon.
-Na akkor szerintem Jane-nel egy méretek vagytok , megyek és kölcsönkérek tőle egy ruhát neked.
-Ne!-szaladt ki a számon-Mármint , nem vagyok túl jóba Jane-nel , inkább mennék a tegnapi ruhámba.És megvárjuk amíg megvarr egy ruhát , és abba jönnék haza.-hadartam , majd mikor a végére értem bólintottam egyet.
-Rendben van.-bólintott mosolyogva.Gyorsan bementem a fürdőbe , ahol tegnap a ruhát hagytam , arcot mostam , megfésülködtem(Heidi , tegnap a hálóingbe egy fésűt is beletekert) és már kész is voltam.
-Sietek ígérem!-csókoltam meg szerelmemet, majd távoztam szobájából.
Heidi már a nagykapunál várt ,  fekete köpenybe , egy másik nővel az oldalán.
-Amelia , had mutassam be Aro feleségét Sulpiciát.-mutatott a fekete göndör hajú nőre-Úrnőm!Ő itt Amelia ,Alec párja.Csatlakozik hozzánk , hamarosan.
-Örülök , hogy megismerhetlek gyermekem-mosolygott a gyönyörű nő.
-Részemről az öröm , felség.-pukedliztem.A régi , középkorban játszódó könyvekben  , mindig azt olvastam , hogy ilyenkor ez a szokás.
-Bájos , de nem kell a pukedli.Örülök , hogy újabb taggal bővül a családunk.Indulhatunk?
-Természetesen.-bólintottam.




 Négy órán keresztül varrta az első ruhát a varrónő.Egy csodás sötétvörös darab , mely kisestélyinek mondható , de ez napi viseletem lesz.Pánt nélküli  , és hozzá egy hosszú szintén sötétvörös színű kesztyű.,Hozzá kaptam egy fehér harisnyát , és egy fekete , kis sarkú lakkcipőt.
-Nagyon jól áll!-dicsérte meg Heidi.
-Valóbban csodásan mutat rajtad!-értett egyet vele Sulpicia.
-Ó köszönöm.-pirultam el.
-A többiért majd Maria-t foglyuk küldeni.-mondta a varrónőnek Sulpicia.
-Rendben.Szerintem hét végére készen is leszek velük.A viszont látásra.-mosolygott az idős nő.
-Viszont látásra.-köszöntünk el mind hárman tőle.


Amikor visszaértünk , rögtön mentem volna Alec szobájába , de Felix utamat állta.
-Sajnálom , de el kellett mennie egy nagyon hosszú küldetésre.-mondta együtt érzően.
-Ó..... értem.-hajtottam le a fejemet.
-Amelia!Nem beszélgetnél velem egy kicsit?-kérdezte kedvesen , s kezét nyújtotta felém Sulpicia-Megnézhetnénk a kertet.
-Persze , mehetünk.-fogtam meg kezét.


-Tudod igazából , arra gondoltam feltehetnéd nekem a még meg válaszolatlan kérdéseidet.-mondta már a csodás kertben sétálva.Bőre csillogott , mintha ezernyi apró gyémántból állna.
-Nos , igazából lenne egykét dolog.A többi felességgel mi történt?Vagy itt vannak csak nem  szeretnek mutatkozni?-kérdeztem.
-Azt hittem a vámpírráválásról fogsz kérdezni.-mosolygott-Nos régebben hárman voltunk , de a másik két feleség rejtélyes körülmények között meghalt.Legutóbb Caius felesége Athenodora.Azóta Caius-szal nagyon sok rossz dolog történik.De miért kérded?
-Olyan érzésem van mindig , mintha valaki figyelne....valaki nem.....nem élő személy.
-Ó itt már sok ember és vámpír halt meg.Ez hétköznapi dolog itt.
-Pontosan milyen dolgok történtek Caius-sal?-tértem vissza a témára.
-Erről nem lenne szabad beszélnem.Csupán egy furcsa és ismétlődő dolgot említhetek.-mondta zavartan-Mind a három vezetőről , és feleségről , készült egy közös festmény.De mindannyiunkról portré is készült.Caius portréját  minden szombaton vér fedi.Tudsz ebből valamire következtetni?
-Nem vagyok én olyan gyakorlott még.-mosolyogtam-Milyen volt a kapcsolata a feleségével?Mármint Caius-nak.
-Amennyire tudom ,Caius nagyon szerette, és az érzés Athenodora felől is kölcsönös volt.De gondolod , hogy , köze lehet a halálához?-lepődött meg.
-Nem tudom.Lehet , de nem vagyok még elég biztos benne.Caius milyen személyiség?
-Hát , akár csak a férjem , igen hataloméhes .Azonban én kinézném belőle , hogy hátsó szándéka , Aro-t letaszítani a trónról.-suttogta fülembe-Mert , bár hárman vannak irányítók , de Aro szava a döntő szó , bármilyen ügyről legyen is szó.Nekem most mennem kell.-fordult sarkon , majd bement a palotába.
Csodálatosan idő volt,ezért leültem egy márványpadra.Behunytam a szemem , és élveztem a nap , meleget adó sugarait.
Öt perccel később , valaki eltakarta előlem a napot.Amikor kinyitottam a szemem ,, Jane-t pillantottam meg.
-Beszélhetnénk?-kérdezte óvatosan.
-Természetesen.Ülj le nyugodtan.-mutattam a mellettem lévő helyre.
-Sajnálom amit tettem!Annyira sajnálom!Olyan irigy voltam rátok!Hogy ti ott vagytok egymásnak !Nekem senkim sincs Alec-en kívül!És most már értem , hogy neked sem volt senkid , rajta kívül!És kérlek bocsáss meg!-hadarta szerelmem huga.
-Jane!Hát persze , hogy megbocsájtok!De nem értelek.Hisz akkora családod van.Hogy érted azt , hogy csak Alec van neked?
-Nem vetted még , észre,hogy rajta kívül mindenki olyan távolságtartó velem?Hogy mindenki fél tőlem?-tényleg .Demetri is ezt mondta a vonatúton.
-Hát, én hajlandó vagyok az osztozkodásra , feltéve ha te is.-mosolyodtam el-Nem akarom elvenni tőled a bátyádat.Neki is nagyon sokat jelentesz , ebben biztos vagyok.
-Akkor nem  nem haragszol rám?-kérdezte meglepődve.
-Nem...megértelek , hogy nem akarod elveszíteni őt.Én ugyan így vagyok ezzel.
-Köszönöm!-ölelt meg.Nem értem az itteniek reakcióját.Mintha mindenkivel , szívtelenek lettek volna azelőtt.Mintha nem ismernék a megbocsájtást, a szeretetet.De ugyanakkor mindenki olyan kedves egymással.Vagy csak én látom , így?Csak velem ilyen figyelemreméltóan kedvesek?És mindenki sötét magányába burkolózik?Remélem nem.Remélem tévedek.


Egészen estig beszélgettünk , az életükről.Hogy hogyan változtak vámpírrá, hogy milyen is az átváltozás.A fájdalomtól nem félek , inkább ami utána lesz.Mérhetetlen vérszomj,gyilkolási vágy.

A kádban ültem órákig , majd kimásztam , és felöltöztem.Befeküdtem az ágyba , és próbáltam aludni.de nem ment.Ezért felkapcsoltam a villanyt , levettem egy könyvet a polcról , és visszamásztam az ágyba.
Már majdnem elaludtam a könyv mellett , amikor kicsapódott az ablak , és hideg fuvallat járta át a szobát.Felugrottam , és azonnal bezártam az ablakot.Amikor visszafordultam az ágyhoz , észrevettem gy nőt.Vagyis már csak a szellemét.
-Kövess!- mondta , majd átment az ajtón.Jó ötlet lenne?Idegen szellemeket követni , egy idegen helyen , amiben még eligazodni sem tudok?Az utóbbi dolgokat elfeledve , követtem.

A folyosón , senkivel sem találkoztam.A szellem , egy toronyszobába vitt , ami tele volt pókhálóval.A falon egy őt ábrázoló festmény lógott , alatta egy kis aranytáblával.Odamentem , és leporoltam a táblát.
Ez volt rajta látható:Athenodora Volturi.
-Segíts rajtam!Oldozz fel!Büntesd meg aki ezt tette velem  !-mondta dühösen.
-Ki tette ezt veled?-kérdeztem vissza.
-A férjem.
-Miért?-kérdeztem , de már eltűnt.
Körülnéztem még egyszer a szobában , amiben a festményen kívül csupán egy ágy volt , majd lementem vissza a folyosóra.De nem tudtam merre kell visszamenni Alec szobájába.Nem az utat néztem , hanem a szellemet.
Órákon át bolyongtam a folyosókon , míg végül meg nem pillantottam , egy ismerős arcot.
-Amelia!Te meg mit keresel itt éjnek évadján?Aludnod kéne!-szólt rám Sulpicia.
-Úrnőm-gondolom így kell szólítanom-nemsokkal ezelőtt megjelent a szobámban Athenodora.Azt kérte , hogy kövessem.Én követtem , és felvitt egy toronyszobába,ami szerintem az ő szobája lehetett.A falon a róla készült portré lógott.Azt mondta , hogy ...-folytattam volna de ekkor Caius jelent meg.
-Sulpicia!Aro azt kéri , menj fel a szobádba.Ez rád is tartozik ember!-mondta goromba hangon.
-Nem beszélhetsz így vele!-szállt szembe Caius-sal Sulpicia-Közénk fog tartozni ,hamarosan!
-Nem érdekel!Most még csak egy jelentéktelen ember!-förmedt rá a férfi-És most menj lefeküdni ember!-parancsolt rám.
-Valami gond van?-kérdezte Aro.
-Nem ...semmi.-válaszolta Caius.
-Akkor jó.Kedvesem-nézett rám-Menj lefeküdni.Sulpicia visszakísér a szobádba.Jó éjszakát!
Meg sem bírtam mukkanni.Csak elindultam Sulpicia mellett.

Amikor felértünk a szobába , Sulpicia bezárta az ajtót.
-Mit mondott Athenodora?-kérdezte.
-Azt, és most idézem:Segíts rajtam!Oldozz fel!Büntesd meg aki ezt tette velem!Megkérdeztem tőle , hogy ki tette ezt vele , mire ő azt válaszolta , hogy a férje.Megkérdeztem , hogy miért , de akkor már eltűnt.-magyaráztam.
-Biztos vagy benne , hogy azt mondta , hogy a férje?-kérdezte komolyan a nő.
-Igen.-adtam határozott választ-De még ne szóljunk róla senkinek!Megpróbálom kideríteni , hogy miért ölte meg.
-Rendben van.-mondta majd elmosolyodott-Igazán becses tagja leszel a családunknak!De most pihenj!Jó éjszakát !-köszönt el , majd kiment.
Miután visszafeküdtem az ágyba , rögtön el tudtam aludni.


 kérek írjatok komikat!!

4. fejezet

nos itt  egy újabb feji!:)köszi a komikat!örülök , hogy tetszik nektek:)remélem ehhez is írtok:)nagyon örülnék nekik:)




/Alec szemszöge/
(3 hét múlva)


Egy vámpír kivételével , az összes újszülöttet levadásztuk.Közben Cullenék-kel is találkoztunk.A kis koboldvámpír folyton faggatott , hogy miért vagyok szomorú.Én nem mondtam neki semmit , azonban , Demetri nem tudta tartani a száját.Három napig tartózkodtunk Cullen-ék közelébe , majd visszatértünk Volterrá-ba.Hugom iránt mérhetetlen gyűlöletet érzek , még most is.És ez soha nem fog elmúlni.Már-már esedezik bocsánatomért , én azonban nem bocsájtok meg neki.Had érezze ő is , azt amit szerelmem érez.Hogy senki sem szereti.
Másra nem tudok gondolni , csak Rá.A csodás vörös hajára , azokra a tengerkék csillogó szemekre , és vérvörös ajkaira.Amikor először megláttam , amikor megmentettem , és amikor azt mondta nem fél tőlem.Ezek voltak csupán emlékeim.Valamint édes csókja.
Aro-nak semmi sem jutott tudomására.Szerencsére.Amikor a közelében vagyok , mindig valami másra gondolok  , és próbálok igazodni , a már tőlem megszokott viselkedéshez.
Éppen a "vacsorából" tértem vissza szobámba , ahol egy levél várt az asztalon.Alice Cullen írta.
"Alec!
Amelia szönyű dolgot akar  tenni!Siess hozzá amilyen gyorsan csak tudsz!

Alice"

E rövid levél , mélyen felkavart.Átmentem Demetri szobájába.
-Segítened kell!Ameliá-val valami szörnyű dolog fog történni.Engem nem fognak elengedni , de talán téged és Felix-et igen.Kérlek segítsetek.-hadartam egy szuszra.
-Azonnal megyek ,összeszedem Felixet,és máris indulunk.Ha Aro keres minket , mond neki azt , hogy nyomára akadtunk az utolsó vámpírnak is.
-És utána mi lesz Ameliá-val?Mi van ha megint őrültséget akar tenni?Akkor már nem tudunk mit kitalálni.Fel fog tűnni nekik , hogy folyton oda járunk vissza.
-Akkor mondj el mindent nekik.A legrosszabb esetben sem fogják megölni...már csak a képessége miatt..tehát a legrosszabb dolog ami történhet vele , azaz , hogy átváltoztatják.-mondta Demetri.
-Azt nem....ő nem lehet szörnyeteg!Ő ahhoz túl becses.-ellenkeztem.
-Inkább haljon meg?-tette fel a költői kérdést Demetri.Erre mind a ketten tudtuk a  választ.Majd Dem felvette a köpenyét és elindult megkeresni Felix-et.
-Hát ő meg hová megy?-jelent meg hugom a szobámban.
-Semmi közöd hozzá!És  most távozz!-utasítottam.Lehajtott fejjel , szomorúan ment ki szobámból.Engem ezzel nem hat meg.De ha bármi baja esik szerelmemnek  , az csakis az ő hibája lesz!
A trónterem felé indultam, hogy mindenről beszámoljak Aro-nak.



/Amelia szemszöge/





Egy hete , teljesen egyedül maradtam.Ha nem volt elég , hogy Alec elhagyott , Fianna is távozott.
Az egyik nap levelet kaptam apámtól , hogy édesanyám elhunyt.Elővettem a medálomat , melyben anyám és apám képe volt.A képeket megmutattam Fianná-nak is.Ekkor derült ki , hogy Fianna , a nővérem , aki tíz éve halt meg.Anyám az emlékét is elfojtotta magában.Ekkor Fianna eltűnt .Vagyis nem tűnt el , hanem , átmehetett egy jobb világba.
Én pedig belefáradtam , a színjátszásba , hogy engem semmiféle bántás nem érdekel.Belefáradtam , az egyedüllétbe.Belefáradtam az életbe.
Ismét esti sétára indultam.Az utolsó utamra.
Mikor a mólóhoz értem , felidéztem még magamban , az Alec-kel kapcsolatos összes csodás emlékemet.Majd a vízbe ugrottam.Nem kapálóztam , nem akartam levegőért menni a felszínre.Sodródtam az árral.Majd éreztem , ahogy  a szememet csípi a sós víz.Süllyedtem.De ekkor egy alakot pillantottam meg , aki felém úszik.Nagyon nagyon gyorsan.A szemei vörösek.De nem Alec az.Hanem Demetri.Megfogta a derekam , és felúszott velem a felszínre , majd feltett a mólóra.
-Jól vagy?-kérdezte , de én csak köhögtem.
-Igen.De miért vagytok itt?És miért segítettél rajtam.-kérdeztem mikor abbahagytam a köhögést.
-Alec küldött.-a neve hallatára felemeltem a fejem , és Demetri-re néztem-Azt mondta , hogy vigyünk a palotába.Mindent elmondott a vezetőnknek.De minden bizonnyal életben hagy.-mosolygott rám.
-Ó én még be sem mutatkoztam!-szólalt meg a magas férfi-A nevem Felix!
-Amelia.-biccentettem.Majd
visszamentünk a házhoz.
-Na , most , menj fel , öltözz át valami száraz ruhába.Mi lent fogunk várni.-tett le a hátáról.
-Sietek amilyen gyorsan csak tudok.-mondtam majd beszaladtam a házba.
Gyorsan megtöröltem a hajam , amennyire tudtam  , és felvettem azt a ruhát amiben jöttem.Nem nőttem sokat 14 éves korom óta , úgyhogy még jó volt rám.Ez volt a kedvenc ruhám.Lenge nyári öltözék , mégis gyönyörű.Narancssárga , és pánt nélküli.Megkötöttem hátul masnira , majd kezembe vettem a hozzá tartozó topánom , és egy kabátot.Leszaladtam , amilyen gyorsan csak tudtam.Inhalátorom , a kabát zsebében volt.Amikor kiléptem felvettem a cipőt , és a kabátot , mert elég hideg volt kint.
-Tökéletes öltözék!Látszik , hogy nem a söpredékben nevelkedtél.-mosolygott Felix.
-Köszönöm.-pukkedliztem , miközben mosolyogtam.Mérhetetlenül boldog voltam.Ismét láthatom Alec-et.-És mivel fogunk utazni?Vonattal?
-Pontosan.A futás , túl kimerítő neked.És így lesz időd kérdezgetni , és mi is el tudunk igazítani , hogy ki kicsoda a palotában , és hogy milyen ranggal rendelkezik.-mondta kedvesen Demetri-Az állomásig bírod a futást?
-Persze.-bólintottam.
-Majd én viszem.-nézett Demetri Felix-re.
-Oké.-egyezett bele .Mivel ruhában voltam , Demetri , nem a hátán , hanem a karjaiban vitt az állomásig, ahol már jött is a vonatunk.Hosszú utazás áll előttünk.


Az úton több órán át aludtam.Mindenkiről kaptam információt , aki ott lesz a "tárgyaláson".Kiderült , hogy Alec , és a huga nagyon becses személyei Aro-nak.Így szinte biztos , hogy Alec-et nem fogja bántani.Az én sorsom viszont még bizonytalan.Demetri óvatos rázogatására ébredtem.
-Ébresztő!Itt vagyunk!-azonnal felpattantak szemeim.
-Fent vagyok!Fent vagyok!-álltam fel az ülésről.
-Hú , éber a kislány.-nevetett Felix.
-Na Felix eddig bírta magát tartóztatni az idétlenkedéstől.Igazából lételeme az idétlenség.-mosolygott rám Dem.
-Kösz haver!Érzem , hogy szeretsz!-mondta tettetett sértődöttséggel.
-Jaj ne vedd a szívedre.-simogattam meg a hátát mosolyogva.
-Na látod Demetri!Valaki még értékel engem.-mondta már a gépkocsiba beülve.Nem lepődtem meg , mert Dem , már mondta , hogy nagyon gazdagok.
-Amelia túl kedves vagy hozzá.El fogja magát bízni.-figyelmeztetett.Én erre csak legyintetem egyet.
Felix akart vezetni , de Dem nem akarta megengedni neki azon okból:"-Felix , ha te vezetsz Amelia nem fog sokáig élni!"
Így ő vezetett , Felix mellette az anyós ülésen ült , én pedig hátul egyedül.
Hamar odaértünk a palotához.A kocsit Felix ment leparkolni , míg én és Demetri , bementünk , a nagykapun.
-Demetri!Jó hogy újra látlak.-jött oda hozzánk egy csodálatos nő.Barna haja  derekáig ért , vörös szeme élénken csillogott-Látom megéheztél.De miért nem az erdőben ölted meg?
-Ő nem ebéd Heidi!Gondolom már hallottad.Ez a lány itt Alec párja.-húzta ki magát Demetri.
-Ó....elnézésedet kérem!Tudod nem megszokott hogy emberek járnak ide.Vagyis , de!De akkor...-folytatta volna , de szavába vágtam.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá óvatosan.
-Egyáltalán nem olyan vagy mint amilyennek Jane állított be.Persze jó értelembe mondom.-mosolygott ő is.Demetri mondta , hogy Alec-től és Jane-től itt mindenki fél , a vezetők kivételével.
Heidi is elkísért minket a trónterembe.Már vártak minket.Alec , a három trónon ülő férfi előtt állt.Higgadtan viselkedtem , még csak nem is mosolyogtam.Alec mellé sétáltam.
-Á, hát itt van a kis Amelia!-állt fel trónjáról Aro.Legalábbis szerintem ő az.Pont ilyennek írta le Dem-Nagyszerű!Gondolom Demetri felvilágosított róla , hogy ki vagyok én.
-Igen.-mondtam lehajtott fejjel-Maga Aro Volturi.
-Így van kedvesem.-mondta s már akarta is , hogy fogjam meg a kezét , amikor megelőztem és felé nyújtottam-Ó mily felkészült vagy.Ez előnyödre van.-mosolygott, majd megfogta a kezemet.Mindent felidéztem ami  Volturi-val kapcsolatos emlékem volt.-Így már mindent értek.Nagyszerű dolog a szerelem.És ebben az esetben , igen ritka.A képességed pedig páratlan.Tehát két lehetőséged van , amibe Alec nem dönthet , és bele sem szólhat.Egyedül kell döntened.Az első lehetőség:átváltoztatunk vámpírrá , és velünk maradsz.Szolgálod a Volturi-t akárcsak Alec.A másik lehetőség , sokkal rosszabb.De te már tudod is mi az.Azonban súlyosbítanom kell , mert így csak te bűnhődsz és Alec nem.Ha a második alternatíva mellett döntesz , Alec-nek kell veled végeznie.Ha az első mellett , Alec-nak kell átváltoztatnia.-szögezte le.
-Az első lehetőséget választom.-mosolyodtam el kicsit.
-Figyelemreméltó a bátorságod.Örülök , hogy csatlakozol hozzánk.Csodálatos vámpír lesz belőled.Most elmehettek.-engedett minket"szabadon".Úgy láttam a szőke hajú ,azt hiszem Caius nevezetű férfinak nem igazán tetszett a döntésem.
Amint bezárult mögöttünk az ajtó , Alec nyakába ugrottam , és megcsókoltam.
-Te buta buta lány!Hogy akarhattad magadat vízbe fojtani?-ölelt magához.
-Tudom , de nem láttam más kiutat.Teljesen egyedül maradtam.Fianna már egy jobb helyre került.-mutattam az ég felé.-Képzeld , ő volt a nővérem.Hihetetlen mik vannak nem igaz?-mosolyogtam rá , de ő mintha szomorú lett volna-Mi a baj?
-Nem ilyen életet szántam volna neked.Nem akartam , hogy lelketlen szörnyeteg légy.-hajtotta le a fejét bűntudatosan.
-Nem leszek lelketlen szörnyeteg.Hisz te is vámpír vagy , és mégse vagy lelketlen.Hisz akkor nem tudnál szeretni sem.-fogtam két kezem közzé az arcát.-Most viszont menj , és bocsáss meg Jane-nek.Én addig megnézem a szobádat.Demetri  , Felix vagy Heidi biztos a segítségemre lesznek.
-Igen Alec!Majd én elkísérem!-ragadta meg a karom óvatosan Heidi-Meg szeretném ismerni közelebbről , az új családtagunkat!-mosolygott rám, amit én viszonoztam.Nagyon kedves nőnek tűnik.
-Hát jó.-mondta kedvesem, egy puszit nyomott a számra , majd elindult.
-Nagyon szép pár vagytok.-mondta elismerően Heidi-Ó és a ruhád is nagyon szép!Tudod én odavagyok a ruhákért.Majd elmegyünk , és varratunk neked jó sok szép ruhát, jó?
-Ó köszönöm , de nem szükséges.
-Dehogy is nem!
-Jó látom veled nem érdemes ellenkeznem.-igazából , nagyon örültem , hogy végre vannak akiktől ennyi kedvességet kapok.

Amikor beléptem Alec szobájába csak ámultam.Kristálycsillár , hatalmas baldachinos ágy ,és egy hatalmas könyvespolc.A fal színe vörös volt.Valamint két ajtó.
-Az egyik ajtó a fürdőszoba , a másik a gardróbszekrény.-mosolygott Heidi-Na nekem mennem kell.Szerintem elleszel egy ideig.-kuncogott , és bezárta maga mögött az ajtót.Én rögtön a könyvespolchoz mentem ,levettem egy könyvet  , és az íróasztalhoz mentem,amin egy nagyon régi térkép volt , egy üveglap alatt , ami beterítette az asztalt.A könyv  a Nyomorultak címet viselte.Igen jól ismerem ezt a könyvet , az intézetben sokszor kellet elolvasni.De szeretem is.Ekkor ismét kinyílt az ajtó.
-Ó látom már meg is szoktad a szobát.-lépett be szerelmem a helyiségbe.
-Igen.Gyönyörű.-néztem végig a szobán.Letettem a könyvet az asztalra , odasétáltam hozzá  és megöleltem.
-Olyan boldog vagyok!-suttogtam.
-Én is!-ölelt magához szorosabban-Heidi-vel nem volt semmi gond?
-Nem,dehogy.Nagyon kedves nő.Itt akit ismerek mindenki nagyon kedves.Ez valami családi dolog?-kérdeztem.
-Nagyon is.Mivel mi másokkal , ridegek és ...hát eléggé szigorúak vagyunk.Te képes leszel ilyen lenni másokkal?
-Igen.-vágtam rá azonnal határozottan.Kopogtak.
-Szabad.-mondta kedvesem.
-Bocsánat!-dugta be a fejét Heidi az ajtón.-Csak hoztam Ameliá-nak egy hálóruhát.
-Ó nagyon köszönöm!-vettem el tőle.
-Igazán nincs mit.Akkor én nem is zavarok tovább.-ment ki .
-Megbékéltél  már a hugoddal?-kérdeztem miközben leültem mellé az ágyra.
-Igen , de majd holnap tőled is bocsánatot fog kérni.
-Nem szükséges.-ráztam meg a fejemet.
-De , nagyon is szükséges!-ellenkezett velem.
-De nem szeretném.Nem tett semmi rosszat.Csupán nem akart elveszíteni téged.El tudom képzelni , hogy mit érzett.
-Ártott , neked !Miatta majdnem öngyilkos lettél!És te még mindig véded?-állt fel mellőlem idegesen.
-Alec , ha rákényszeríted arra , hogy bocsánatot kérjen tőlem , akkor még csak jobban fog gyűlölni engem.A gyűlölet és a harag , pedig nem old meg semmit.-mondtam s közben egy ásítást nyomtam el.
-Menj fürödj nyugodtan.Aztán aludj egyet.
-Kaphatok egy törölközőt?
-A fürdőben találsz.-mosolygott.Megfogtam a hálóruhát amit Heidi-től kaptam,bementem , s bezártam magam után az ajtót.A kádhoz mentem , és elkezdtem engedni a forróvizet, majd levetkőztem és beleültem.

Tizenöt percig maradtam benne , majd kiszálltam megtörölköztem , és felvettem a hálóruhát, és kiléptem a fürdőből.Alec az íróasztalánál ült , és olvasott.Az ágyhoz mentem, amiről már le volt véve a bársonytakaró.Leültem az ágyra , azonban Alec még mindig csak olvasott.
-Te nem jössz?-kérdeztem.
-Én nem alszom.-nézett fel mosolyogva a könyvből.
-Tudom...de jól esne...ha mellém feküdnél.-haraptam alsó ajkamba a mondat végén , és éreztem ahogy kipirulok.
-Fáznál mellettem.-sóhajtott mosolyogva.
-Nembaj.-vágtam rá azonnal.Ő felállt a székről , levette az ingét , és az ágy másik oldalára ment.Csodálatos felső teste volt.Odabújtam meztelen mellkasához , majd elnyomott az álom.
Amelia ruhája:

kérlek írjatok komit!