26.fejezet

Bocsánat a sok várakozásért végre vége az angol továbbfejlesztő kurzusomnak és most már gyakrabban lesz friss ígérem!



/Alec szemszöge/


A kertben megláttam Balthazar-t aki éppen az egyik márványpadon ülve olvasott.Amikor meglátott becsapta a könyvét felállt és mélyen meghajolt.Anthony kérlelőn rám nézett én pedig bólintottam neki , hogy mehet játszani.Hihetetlen , hogy milyen erős kettőnk között a kapocs.Egyetlen pillantásából tudom ,hogy mit szeretne.
-Felség.
-Jó reggelt Balthazar.
-Beszélni óhajtott velem?
-Igen.-kis szünet után folytattam-Mik a szándékai a hugommal?
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretem őt.Szeretném majd feleségül venni ,de nem szeretném elsietni.Így is meglepett , hogy ilyen hamar közel engedett magához a szóbeszédek ellenére amit róla hallottam.Valamint csatlakozni is szeretnék az  önök klánjához , hogy a közelében lehessek.
-Nos a csatlakozásod ügyében nem csak én döntök.Van valami képességed?
-Az időjárást tudom befolyásolni.
-Hasznos.-bólintottam-Majd szólok az érdekedben.Ami a másik ügyet illeti ,egy feltétel híján áldásom adom rátok.
-Mi lenne az uram?
-Ne bántsd meg a hugomat.Eleget szenvedett életében.Ha megteszed én magam végezlek ki minden kérdés nélkül.
-Értettem uram.Biztosíthatom ,hogy erre nem lesz szükség.Nem fogok csalódást okozni sem a hugának ,sem önnek.
-Meleg ajánlom önnek.
Kisfiam futott felénk egy hatalmas csokor vadvirággal a kezében.
-Apa ezt anyá-nak szedtem.Felvihetjük neki?
-Persze.Gyere!Biztos tetszeni fog neki.-mosolyogtam rá ő pedig előre rohant a palotába-Ne okozzon csalódást.-pillantottam még egyszer vissza Balthazár-ra majd követtem Anthony-t.

Amelia a szobánkban volt és egy régi térképet nézegetett az ágyon fekve könyökein támaszkodva.Hosszú vörös haja hátára simult csupán egy-két rövidebb tincs keresztezte az arcát.Amikor becsuktam az ajtót felnézett és elmosolyodott.Anthony odaszaladt hozzá.
-Ezt neked szedtem mami!-nyújtotta át neki a csokrot.
-Köszönöm kicsim.-adott puszit fiunk arcára-Gyönörűek.Azonnal vízbe is teszem őket nehogy elhervadjanak.-állt fel de rögvest vissza is ült.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Nem csak megszédültem.Hirtelen álltam fel.-magyarázta majd kis idő múlva újra felált és egy kristályvázába vizet öntött végül belehelyezte a virágokat-Miről beszélgettél Balthazár-ral?
-Komolyak a szándékai Jane-nel.Csatlakozni akar hozzánk ,hogy a közelében lehessen.Áldásom adtam rájuk.-mondtam száraz monoton hangon.Ő csak rám mosolygott majd az ágyra nézett és még szélesebb lett a mosolya.
-Most hamar elfáradt.-néztem az ágyunkon alvó kisfiunkra.
-A gyerekek alvás közben nőnek.Ne aggódj nincs semmi baj vele.-mosolygott megnyugtatóan.
-Átviszem a szobájába.-vettem óvatosan a karomba.Miután betakartam egy puszit adtam a homlokára és vissza tértem a saját szobánkba.-Miért érdekelt az a térkép?-kérdeztem mikor már az ágyunkon feküdve átöleltem.
-Csak nézegettem.Nem szabad?-nézett rám ijedten.
-Már ,hogyne szabadna te kis buta?-mosolyogtam rá miközben az orrommal megcirógattam az övét majd lány csókot ,nyomtam ajkaira-Csak azért kérdeztem , hogy esetleg szeretnél utazgatni?
-Nem lehet.Tisztában vagyok vele.Ha elmennénk azon idegeskednénk mikor tör ki a háború.Nem.Most itt a legjobb.Veled és Anthony-val.
-Csodálatos vagy.-csókoltam meg-Más nő biztosan a fülemet rágná ,hogy márpedig ő akkor is utazgatni akar.-Amelia ezen csak moslygott.De végül a mosoly eltűnt az arcáról.
-Valamit el kell mondanom neked.-nagy levegőt vett majd kifújta és folytatta-Reggel volt nálam Marcus.Nem éreztem jól magamat mostanában és kértem ,hogy vizsgáljon meg.Végül közölte ,hogy az ég világon semmi bajom,csak ismét terhes vagyok és ez még nem minden....úgy tűnik...,hogy ikreink lesznek.

Közérdekű...

Az unokatesóm nemrégen nyitott egy blogot!Még kezdő író úgyhogy jól esne neki egy kis biztatás!Légyszíves nézzetek be!
A címe: A sötét erdő titkai

A történetről:

Ez a történet 3 lány megismerkedéséről szól.Megismerkedésük első napján felfedező útra kelnek a helyi erdőbe hol elképesztő és veszélyes dolgok várnak rájuk.  Előre szólok ez nem fanfiction csupán saját agyam szüleménye!!


millió puszi:

Natalie

25.fejezet

nos az új fejezet megérkezett a nyárral együtt :)és még arra lennék kíváncsi érdekelne -e  egy novella ami arról az időről szól amikor Alec és Amelia még  Londonban  ismerkedtek egymással mert nem találtak olyan hamar az újszülöttekre?akinek nem volt egyértelmű az kérdezzen nyugodtanXD kíváncsi vagyok a véleményetekre úgyhogy hagyatok magatok után komikat!!:DD





/Amelia szemszöge/




-Jól szórakoztál?-kérdezte szerelmem miközben már a kádban ültem.Ő  mellette ült és az arcomat simogatta a kád szélén támaszkodva.
-Nagyon.A vendégeink mind nagyon kedvesek voltak.És Mary-vel is összebarátkoztam.-mosolyogtam rá.
-Te kivel nem tudsz összebarátkozni?-nevetett.
-Szerinted lehetséges?
-Hogy van akivel nem tudnál összebarátkozni?Kötve hiszem.-nevetett.
-Nem, hanem az hogy lehet még gyermekünk.-a mosoly lefagyott az arcáról.
-Nem teszlek ki még egyszer olyan kín fájdalomnak.Te ezt nem…-hagyta félbe a mondatot majd folytatta – tudod milyen érzés volt látni ahogy szenvedsz?
-Az átváltozás se fog jobban fájni.-jegyeztem meg halkan.Nem vitatkozott mert tudta, hogy igazam van.
-Vagy te már nem szeretnél…
-Dehogynem  szeretnék.Én lennék a legboldogabb ha még egy csodálatos gyermeknek lehetnék az apja.-sóhajtott miközben a kád szélén támaszkodott de most már állva.Láttam , hogy a figyelme elkalandozik ,gyorsan megragadtam a karját és behúztam magam mellé a kádba.Ruhástól.Nevetett akárcsak én.
-Hihetetlen vagy.-csóválta fejét.Kezeim közzé fogtam arcát.
-Ne aggódj annyit miattam.Tudom mit teszek... és , hogy mit vállalok.
-Rendben.-adott egy puszit a homlokomra-Nagyon szeretlek.
-Én is téged.-suttogtam majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva már csak azt vettem észre , hogy a kád előtt állok és Alec egy törölközőt csavar körém.

A napot végigaludtam , és másnap indultunk Salerno-ba.Anthony egy kicsit szomorú volt,de amikor anya azt mondta neki azért nem jöhet most velünk mert szüksége van egy társra aki segít neki képeket festeni rögtön felvidult.

Az út zökkenőmentes volt.Ám amikor megérkeztünk rögtön egymásnak estünk.Nem voltunk éppen kulturáltak de már annyira szükségünk volt egymásra mint embernek az oxigénre.Most én voltam a vadabb a követelőzőbb ami idegen volt számomra.Alec próbált higgadtabb maradni.Ugyanolyan  gyengéd volt mint bármikor máskor  de a csókjain éreztem mennyire hiányzott neki  és mennyire szüksége volt erre a pillanatra.

Hazudnék ha azt mondanám sokat jártunk a házon kívül.Ez az egy hét inkább szenvedélyünk orvoslására volt kitűnő.Az ágyból csupán a konyhába mentünk le ha megéheztem , vagy a fürdőbe.Csak akkor aludtam ha Alec vadászni ment , ami sajnos most az együtt töltött sok idő miatt minden nap előfordult.
A csodálatos egy hét után a hazaút rövidnek tűnt mivel majdnem az egészet átaludtam.

Mikor végre  megérkeztünk kisfiam azonnal karjaimba rohant , és össze vissza puszilgatott majd ugyanezt megtette édesapjával is.Rögtön megmutatta a képeket is amiket egyedül festett.Nagyszerűen
sikerültek , és ez nem anyai elfogultság.

Másnap Jane bemutatta nekem Balthazar-t az udvarlóját.Először nekem mutatta bemert félt Alec reakciójától.Ezért meg kért ,hogy inkább én mondjam el a bátyjának.
Az egyik este került sor erre a beszélgetésre.Az ágyban feküdtünk,Alec a hátamat simogatta.
-Tudod ma Jane-nel töltöttem a napomat.
-És mit csináltatok?
-Hát...bemutatott az udvarlójának.
Egy percre elakadt a lélegzete.
-Tényleg?És ,hogy hívják?-kérdezte.Kihallottam a hangjából az ingerültséget.Felültem és a szemébe néztem.
-Nem mondom meg mert csak a nyakát akarod kitekerni szegény fiúnak.Én örülök , hogy Jane boldog tedd ezt te is.-javasoltam.
-Bocsáss meg de kicsit szokatlan , hogy a hugomnak udvarlója van.-fújta ki a levegőt-Szóval ,hogy hívják?
-Balthazar-nak.Angliából érkezett .
-Majd holnap beszélek vele.
-Szerintem Anthony is  szívesen veled tartana.Már nagyon hiányzik neki a veled töltött idő.-ez igaz is volt , de nem ez volt a legfőbb ok, hanem , hogyha a fiunk is ott van nem tesz semmilyen butaságot.
-Ő is hiányzik már nekem.-sóhajtott fel.
-Problémák vannak a Románokkal?
-Már többen vannak mint mi.Nem tudjuk mennyi a tehetséges katona és ez nagyon idegesít.
-Háború lesz?
-Minden bizonnyal.De akkor te és Anhony elmentek innen.Már beszéltem Carlisle-lal,mind szívesen fogadnak titeket.
-Nem!Én ugyan nem megyek sehova!
-Bocsáss meg , hogy ezt mondom de ez nem kérdés volt.És most nem csak rólad van szó.Gondolj a kisfiunkra.Ott tudnád őt hagyni egy számára teljesen idegen helyen idegen személyekkel?És mi van hogyha mind a ketten meghalunk?Teljesen egyedül marad.Pont mint te annak idején.-a rossz emlékek hatására inkább lehunytam a szememet-Sajnálom nem akartalak megbántani.De meg kell értened.Nincs nálatok fontosabb számomra.És nem bírnám elviselni még a gondolatot sem , hogy a fiunk egyedül maradjon,védtelenül.Vele kell maradnod.Vigyáznod kell rá bármi is történjen velem.
-Igazad van.-suttogtam majd magamhoz öleltem.A könnyek már régóta folytak végig az arcomon-Igazad van.Borzasztó anya vagyok!Ebbe bele se gondoltam.Bocsáss meg kérlek!
-Nem, nem vagy borzasztó anya.Én ezen már nagyon régóta gondolkozom most meg mindent rád zúdítottam.Még jó hogy nem tudsz mindent rögtön átgondolni!Egyáltalán nem erre akartam kilyukadni.Ne haragudj.-simogatta az arcomat majd egy gyengéd csókot adott.-Most már viszont aludj egy kicsit.-fektetett vissza az ágyra.
-Rendben, megpróbálok.De maradj itt velem kérlek.
-Nem megyek sehova.-csókolt meg még egyszer mielőtt elaludtam volna.

Helyzetjelentés!

Több ember halálos fenyegetésének hatására (XD) nem zárom be a blogot de kérlek titeket írjatok kommenteket!

:(

Nagyon elkeserített ,hogy még csak egy kommentet kaptam:(
Ha már nem is olvastok ,akkor inkább bezárom a blogot , mert feleslegesen írom:(

24.fejezet

nos itt a fejezet:)kérlek írjatok véleményt!!:)elég hosszú lett:)



/Amelia szemszöge/



-Megérkeztek.-suttogta apa.
Majd pár másodperc múlva kinyílt a hatalmas ajtó , és bejött egy barna hajú lány és egy sötétbarna hajú férfi.A lány haja kontyban volt.Mélyen meghajoltak előttünk.Apa mosolyogva felállt , kezet csókolt a lánynak majd kezet rázott a férfival.
-Üdvözlöm önöket Maria és Henrik , Anglia grófja és grófnője.

-Köszönjük a meghívást felséges uram.-mosolygott barátságos Maria majd rám pillantott karmazsinvörös szemeivel.Kedves , üdvözlő pillantás volt ez , s talán egy jel apámnak , hogy örülne ha bemutatna neki engem.Bár nálam nem lehetett idősebb , mégis az ő megjelenése felségesebb ,tiszteletkívánóbb volt.A brokátruháján úgy csillogtak az aranyszálak akár a csillagok az égen.Egy sötétvörös ruha volt.A férfin ugyanilyen színű kabát ugyanebből az anyagból.Az ő arca komoly volt , de nem láttam rosszindulatot tekintetében.Elkaptam egy pillantását ,mire ő elmosolyodott.
-Szeretném önöknek bemutatni legújabb családtagunkat , aki ugyan még ember , de már többet tett családunkért mint bárki más ebben a teremben.Bátorságával , és szeretetével mindenki szívébe belopta magát.És én mindig is egy ilyen gyermekre vágytam , épp ezért kértem meg , hadd nevezzem gyermekemnek.Amelia Voluri.-mutatott rám.Én azonnal felálltam és mellé sétáltam,majd meghajoltam a férfi kezet csókolt .
-Nagyon örvendek hercegnő.-mosolygott Maria barátságosan  és ő is meghajolt.
-Valamint, mint azt már tudhatjátok,Alec vezető lett.
-Valóbban.Követed elhozta nekem a levelet épségben.Én mindig is mondtam neked , hogy Caius-nak hátsó szándékaid vannak de olyankor elutasítottál és úgy tettél mintha meg sem hallanál.
-Sajnálom , hogy kételkedtem szavaidban barátom.Mindvégig igazad volt.-ismerte el , majd hirtelen kinyílt az ajtó és kisfiam szaladt be rajta.Rögtön az ölembe vetette magát.Mosolyogva ölelte át nyakamat.Ruhája vizes volt , de nem zavart.Boldogan öleltem magamhoz.
-Nos ő lett volna a meglepetés vendég a bálon de megelőzött minket.Ő itt Anthony Volturi.Amelia és Alec Volturi félvér gyermeke.Apa , látva vendégeink értetlen  arcát magyarázatba fogott:
-Úgy tűnik a vámpír férfiaknak lehetnek gyermekeik ember nőktől.Nagyon gyorsan növekszik és emberi ételt eszik.Egyenlőre.
-Hihetetlen.-suttogta Henrik.majd egy aprót rázott a fején mintha a gondolatait akarná kitisztítani-Nos mi visszavonulnánk készülni az estére ha nembaj.
-Nem ,dehogy.Renata kérlek kísérd a vendégeinket a lakosztályaikba.
-Igen mester.-bólintott majd kivezette a vendégeinket.
Mikor kimentek apa nekünk is azt tanácsolta , hogy menjünk készülődni.Alec átvette tőlem Anthony-t és visszamentünk a szobánkba.Khatrine vállalta Anthony öltöztetését ,így mi nyugodtan tudunk készülni.
Közös fürdővel kezdtük amiből majdnem....valami teljesen más lett.
Mikor már mindketten készen voltunk Alec eltűnt ,majd egy fekete dobozzal tért vissza.
-Szeretném , hogyha ezt viselnéd a bálon.Egy apró ajándék.-mosolygott majd kinyitotta a dobozt.A lélegzetem is elállt amikor megláttam mi van benne.Egy fehér gyémántnyakék volt mely csodásan csillogott  a fekete selyemanyagon ami a doboz alját töltötte ki.Még a láncot is gyémántok ékesítették , a csepp alakú gyémántmedált pedig vörös színű apró gyémántok fogták közre.
-Én....ezt...nem-ráztam a fejem.Nem  jöttek szavak a számra.
-Nem akarom azt hallani , hogy nem fogadhatom el.A feleségem vagy és jogomban áll ajándékokkal halmozni.Egyébként is már régen a kincstárban porosodik.
-Ez lélegzetelállító.Köszönöm.-csókot leheltem ajkaira , ő pedig átkarolta a derekamat.Fekete , aranyszállal hímzett fekete kabátot viselt alatta egy szintén fekete inggel.Most nem volt a nyakában a családi nyaklánc.
Megfordított és a nyakamba rakta a láncot.Miután bekapcsolta ,végigsimított nyakamon majd egy csókot adott oda ahol az előbb még kezeit húzta végig leheletfinoman.
-Mennünk kell.-suttogtam.
-Tudom.-sóhajtott csalódottan.

Furcsa volt Jane-t  ennyire...nőies ruhában látni.De nagyon jól állt neki.Gyönyörű volt .A haja most ki volt engedve és lágy hullámokban omlott vállaira.
Amikor a trónterembe  léptünk szinte rá sem ismertem.A trónusok előtt asztal húzódott majd U alakban a falak mentén haladt tovább.
Jobb oldalt egy zenekar hangolt.Emberek volt , ennek ellenére a Volturira jellemző ruhákban. Alec biztos látta , hogy meglepődöm ezért a fülembe súgta:
-Gyorsan és fájdalom mentesen végzünk majd velük.
Bólintottam majd a helyünkre mentünk.Anthony az ölemben foglalt helyet.Alec ült mellettem jobb oldalról ,bal oldalról pedig édesanyám.Alec mellett jobbra apa ült ,aztán Henrik.Mellette Marcus majd Maria  és mellette egy ismeretlen lány ,akit Maria szemmel láthatóan nem kedvel.
Mikor már mindenki a terembe volt , és a helyére ült ,apa pohárköszöntőt mondott , majd a zenekar egy vidám dalt játszott.Mindenki mosolygott,mindenki vidám volt.
Láttam , hogy egy fiatalnak kinéző félhosszú szőkésbarna  hajú fiú Jane-hez lép aki éppen egy kehelyből vért iszik.A fiú meghajolt és kezet csókolt neki.A fiatal lány elmosolyodott.Az asztalra tette a kelyhet , és táncba kezdett a fiúval..
Kisfiam is láthatta a gesztust mert azonnal kiugrott az ölemből meghajolt és így szólt:
-Felkérhetlek táncolni mama?-kérdezte édesen mosolyogva.Annyira hasonlított Alec-re.
-Persze kicsim!-felálltam és a táncparkettre sétáltam vele kézen fogva.Mindenki elmosolyodott amikor egyik apró kezét a derekamra simította a másikkal a kezemet fogta.Jó néhány percig  táncoltunk.Pár perc múlva pedig Alec állt meg mellettünk.
-Lekérhetem a hölgyet uram?-hajolt meg Anthony-nak aki rám nézett mire én cinkosan kacsintottam.
-De csak ha egyszer sem lép a hölgy lábára!-emelte fel mutatóujját.
-Ígérem!-emelte esküre kezét.
-Felkérem a nagyit is táncolni.-jelentette ki kicsikém majd szaladt is az említett személyhez.
Alec magához ölelt , és most egy lassú dallamra kezdtünk táncolni.
-Hogy érzed magad?-kérdezte szinte suttogva.
-Hát..jól.
-Mitől félsz?-kérdezte kuncogva.
-Hogy valamit elrontok.-sóhajtottam.
-Ugyan mit?-lepődött meg.
-Anthony nevelését,vagy bármi mást.
-Butaság.Remekül bánsz Anthony-val.-rámosolyogtam.Gyengéd csókot hintett ajkaimra majd homlokomra.Még táncoltunk pár percet , de utána nagyon melegem lett ezért úgy döntöttem kimegyek a kertbe.
-Csatlakozhatok önhöz hercegnő?-kérdezte egy hang mögülem.Amikor megfordultam Maria-val találtam szembe magam.
-Csak akkor ha tegez engem.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.Kérem ön...te is tegezz.
-Kérdezhetek valamit?
-Természetesen.-bólintott és ismét elindultunk.Éppen a rózsabokrok mellet haladtunk el.
-Ki volt az a lány aki melletted ült?Úgy láttam nem nagyon kedveled.
-Az apám új jegyese.Egy nagyravágyó naiv kislány.De ha apám boldog tőle megpróbálom kibírni  vele egy légtérben.A minap kioktatott arról ,hogy még mindig  a szobámban van az anyám képe.De beszéljünk  vidámabb témáról.Vagy inkább mesélj magadról!Nagyon szeretnék jóban lenni veled , és már most leszögezem semmi tisztességtelen szándékom nincs.-mosolygott.
-Nem is feltételeztem.
-Rengeteg jó dolgot hallottam rólad.Amióta csak itt vagy segítetted a Volturi-t.Alig vártam , hogy megismerhesselek.
-Köszönöm , én szintúgy vártam hogy megismerhesselek.Meddig maradtok?
-Talán egy hónapig...vagy lehet kicsit tovább ,de csak ha nem zavarunk.
-Persze hogy nem.Csak én és és Alec....szóval holnap elutazunk egy kicsit pihenni.De most Anthony-t nem visszük magunkkal.
-Á szóval romantikázni fogtok.-mosolygott rám-Na nem mintha rám tartozna.Sajnálom.
-Igazán semmi baj.
-És ,hogy kerültél ide?
-Ez egy elég hosszú történet.
-Van időnk.

Miután befejeztem a történetemet , visszamentünk a trónterembe , ahol még mindig nagy mulatozás volt.Henrik lépett elém az ismeretlen lány kezét fogva.A lánynak szőke göndör fürtjei voltak.
-Hercegnő , had mutassam be önnek jegyesemet Annabell Wood-ot.
A fiatal lány szó szerint elém térdelt és lehajtott fejjel kezet csókolt amitől biztos nagyon elvörösödtem.
-Felséges úrnőm ,rendkívüli megtiszteltetés számomra , hogy személyesen megismerhetem önt.Ragyogó hírneve azonban megelőzte önt.Kérem fogadja jókívánságaimat.
-Na és persze ajándékainkat.-mosolygott rám Henrik miközben  felsegítette a fiatal lányt.
-Igazán nem kellett volna ,de nagyon köszönjük.És önök is fogadják jókívánságaimat.
-Köszönjük...ó és Alec mester üzeni ,hogy Anthony úrfit vitte aludni , és az ő szobájában megtalálja.
-Köszönöm.Nos akkor én megyek is.További jó szórakozást.


Amikor felértem Anthony szobájához nem nyitottam be , csak a a résen kukucskáltam be.Alec Anthony ágyának a szélén ült.
-És milyen nagy volt a sárkány ,apa?-kérdezte izgatottan kisfiúnk.
-Mint a fél palota.-mosolygott Alec.
-Apa..kérdezhetek valamit?-a hangja komolyabb volt .
-Persze kisfiam.
-Kaphatok egy kistestvért?-Alec-nek torkára fagyhattak a szavak , mert másodpercekig meg sem szólalt.
-Nos...nem tudom.Tudod ez nem rajtunk múlik.
-Nagyon szeretnék egy hugit vagy egy öcsit.
-Majd meglátom mit tehetek.-nevetett szerelmem-De most tessék aludni!-mondta majd egy puszit adott a homlokára.
-Jó éjt apa.
-Jó éjt kisfiam.
Hátrébb léptem , hogy ki tudjon jönni és közben komolyan elgondolkodtam.Valyon lehetne még egy gyermekünk?

Életjel!!

Tudom ,tudom,tudom!!!És NAGYON ,NAGYON sajnálom , hogy eltűntem de nem igazán jeleskedtem tanulás terén ezért keveset kerültem géphez.://:(NAGYON keveset.A történetet igazából egy jegyzetfüzetben írom tovább és már jóval előrébb haladok mint az itt fent lévő fejezet ,csak be kell gépelnem.Csak mint mondtam nem nagyon van rá időm mivel még nyelv vizsgára is készülnöm kell külön tanárnál.De mindjárt itt a nyár és akkor elég sok frisst fogok hozni:))IGÉREM!!és a többi blogomra is:)
Most kezdtem el begépelni a következő fejezetet és a hétvégére megpróbálom felrakni , és amint lesz utána szabadidőm még többet begépelek és sűrűbben lesz friss:))

 millió puszi minden olvasómnak:)


Natalie