15.fejezet

nos itt a fejezet!nem gyűlt össze a 12 komi de hamar megírtam ezért úgy gondoltam engedményezek egy kicsit!mivel itt a nyár a komihatárt leviszem 10-re de ezt nagyon be fogom tartani!!úgyhogy jó lesz komizni ha akartok frisst!a fejezetbe raktam egy-két zenét is.Kíváncsi vagyok szerintetek megy e a fejezet azon részéhez ahova raktam!:)

egy kép az idegen férfiről:

/Alec szemszöge/


-Nem gondoltam volna , hogy látlak még valaha.-vallottam be neki a nyitott folyosón sétálva.
-Én se gondoltam , hogy visszajövök a Volturi-hoz.De hiányoztak a küldetések.-mosolygott rám.
-Milyen ironikus, pont a küldetések miatt léptél ki , mert nem szeretted , hogy megszabják neked mikor hova menj és mit csinálj.
-Igen.És veled mi történt?Találtál helyettem...valaki mást?-tette fel óvatosan kérdését.
-Nos...tulajdonképpen ....igen.-nevettem zavartan-Ameliá-nak hívják.
-Tudom te buta!-nevette el magát-Csak a te szádból akartam hallani.Egyébként igazán jól választottál.Tényleg gyönyörű lány, ember létére.Nagyon kedves mindenkihez.És ő igazán megérdemel téged.
-Inkább én érdemlem meg őt.-javítottam ki.
-Nem azért jöttem , hogy visszaszerezzelek tőle.Nem akarok semmi rosszat neki sőt,szeretném megismerni.De nekünk még van egy lezáratlan ügyünk-fordult felém már a kertben állva-Csókolj meg.Egy utolsó csók amivel lezárjuk a közös múltunkat.-teljesítettem kívánságát.A csók bűntudatot ébresztett rég nem dobogó szívemben.Majd mikor ajkaink elváltak az erdő felé húzott.
-Gyere!Kíváncsi vagyok mit szeretsz annyira az állatvéren.-tett úgy mintha mi sem történt volna.
-Oké , de csak gyorsan mert engem vár Amelia.
-Ígérem sietünk!-kacsintott rám.


Amikor hazaértünk rögtön a szobánkba siettem, de szerelmemet nem találtam ott.A könyvtárba menet Sulpiciá-val találkoztam.
-Alec!Nem láttad Ameliá-t?-kérdezte aggódva.
-Nem.Reggel óta nem.Valami baj van?
-Eltűnt.Demetri-ék most fésülik át az erdőt.Istenem mi van ha baja esett?-suttogta , kezét szája elé kapva.
Könnyek nélküli zokogásban tört ki ami egyáltalán nem jellemző rá.Mindig erős , magabiztos nő volt.
-Megtaláljuk!Ne aggódj!-öleltem meg , majd rögtön futásnak eredtem.

/Amelia szemszöge/



Szörnyű fejfájással ébredtem egy ismeretlen házban.Az ablak mögül zajt hallottam, és mikor kinéztem rajta , hatalmas barna házakat láttam.A sétálóutcán sötét bőrű emberek tolongtak és az utca szélét árusok szegélyezték.
A hátam mögött kinyílt az ajtó, és egy gyönyörű barna hajú  fehér bőrű vámpírnő lépett be.
-Látom felébredtél.-mosolygott , azonban mosolyában szomorúságot véltem felfedezni-Én Shioban vagyok.
-Hol vagyok?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Agrában(Agra egy indiai város ahol a képen látható Taj Mahal is található:D) , Indiában.
-És miért hoztatok ide?
-A férfit aki elrabolt , vagy idehozott ahogy jobban tetszik Sancar-nak hívják.Ez az ő háreme.Általában csak vámpírnőket rabol , de úgy látom te is megtetszettél neki.-szomorodott el.Sajnos tisztában voltam a hárem szó jelentésével.A könnyeim már rég patakzottak.
-Ne sírj!-ölelt meg-Nyugodj meg,és öltözz át.Itt a ruhád.-mutatott az ágyra.
-Nem akarok!Haza akarok menni!-sírtam vállába.
-Tudom kicsikém!-simogatta hajamat-Én is.De bele kell törődnöd , hogy innen nincsen kiút.Sajnálom , hogy ezt kell mondanom , de így igaz.-suttogta szomorúan.
Pár perc csönd után ismét megszólalt csilingelő hangján.
-Fel kell készítenelek az estére.Mert a mai estét Sancar-ral kell töltened a parancsára.Pár tanács: lazulj el, ne gondolj a jelenre és hamar túl leszel rajta.
-Ne,ne!Könyörgök ne!Vigyél ki innen!-szorítottam magamhoz.
-Hidd el ha ki lehetne innen jutni elsőként szöknék meg.
-Miért teszi ezt veletek?Miért akar engem?
-Tudod minden új lányt letesztel és akik nagyon tetszenek neki azokat kénye kedve szerint váltogatja , amíg meg nem unja őket aztán új nőket hoz.-ijesztően természetesen beszélt ezekről a dolgokról-Hány éves vagy?
-Tizenhét.
-Nagyon fiatal vagy.-állapította meg-Most már sajnos tényleg öltöznöd kell.
-Annyira...félek.-dadogtam zokogás közben.
-Elhiszem.De fogadd meg a tanácsomat és hamar túl leszel rajta.Tapasztalatból mondom.
-Nem tehetek mást.-ezt inkább magamnak mondtam mintsem Shioban-nak.Ruháját csak most figyeltem meg jobban.Nadrágja buggyos volt , és a szára szaténból készült.Felsője csupán mell alá ért szabadon hagyva hasát.Ez selyemből készült.Nem viselt cipőt mert itt mindent szőnyeg borít.
A ruhám nem volt túl hosszú.Fehér volt , kövekkel díszített hátul selyemszalaggal köthető.Két szaténréteg volt összevarrva.Majdnem teljesen átlátszó volt.

Mikor elkészültem egy másik szobába vitt át.Már sötét éjszaka volt odakint.Amelyik szobába vitt , mindenhol gyertyák égtek.Az ágy alacsonyabb volt mint az otthoni.A falakat szaténfüggönyök fedték.
-Mindjárt itt lesz.-mondta undorodva-Most mennem kell.Majd érted jövök.-ölelt meg , aztán elment.Könnyeim még mindig folytak a szememből de már nem zokogtam.Bárcsak belépne Alec és hazavinne innen , és csak rossz emlék lenne az egész.De Alec már nem szeret , és ha megmentene is csak kötelességből tenné.
Hideg leheletet éreztem  a nyakamon.
-Nem kell tőlem félned kicsikém.Ma este boldogabb leszel mint valaha voltál.Nagyon jól fogunk szórakozni.-suttogta miközben levetkőztetett.Majd elém lépett.-Egyszerűen gyönyörű vagy.
Egyáltalán nem finomkodott.Nem volt cseppet sem gyengéd ,inkább akaratos és erőszakos.Nagyon nagy fájdalmakat okozott.Mire "végzett" minden tiszta vér volt.
Reggelre az egész testem egy hatalmas lilás zöld folt volt.

Minden nap sírtam.Kaptam egy olyan ruhát mint Shioban-nak volt.Minden percemet a szobámban töltöttem.Sajnos én is Sancar kedvencei közzé tartoztam de csak minden harmadik  este rendelt a szobájába , mert ember voltam és csábította a vérem.Minden harmadik este a poklok poklát jártam meg.
Már nem reménykedtem , hogy értem jönnek .Két hét telt el.Nem sokat aludtam a szabad éjszakáimon sem , csak akkor , ha Shioban már nem tudta nézni a szenvedésemet.Ilyenkor altatót adott nekem.Mindig Alec-kal álmodtam.
Shioban alig hitte el , hogy Volturi vagyok.Remény éledt benne.Azt mondta most már biztos a szabadulás.Hinni akartam neki de nem tudtam  jól tenném e  ha hamis álomképekbe fektetem a hitem.
Amikor altató segítségével egyik este elaludtam , legközelebb már saját szobámban ébredtem fel.Először azt hittem ismét álmodok. De amikor észrevettem , hogy anya az ágy végében ül már tudtam , hogy nem álmodom.
-Kicsim!-állt fel és ült mellém.Szorosan magához ölelt-Ne aggódj!Most már biztonságban vagy.Megöltünk mindenkit aki bántott.Ó kicsikém úgy féltem!Borzasztó amit veled tettek.Jane jó sokáig kínozta azt a férfit.Tudom ez nem nagyon vigasztal.Kérsz valamit?Vagy szeretnéd , hogy szóljak Alec-nak?
-Nem!Semmikép! Bárki bejöhet őt kivéve!-szögeztem le kicsit mérgesen.
-Rendben.Akkor megyek és szólok apádnak , hogy felkeltél.
-Jó.-bólintottam , s amikor kiment ismét sírva fakadtam.Borzasztó a tudat , hogy innentől mindenki másképp fog rád nézni. Nem azért nem akarom látni Alec-et mert haragudnék rá , hanem mert így hamarabb fog elfelejteni engem.

/Alec szemszöge/

Demetri végre "szagot fogott".Követtük az idegen szagát egyenesen Indiáig.Ott egy hatalmas házban találtuk meg Ameliá-t.
Akik az utunkba álltak mind meghaltak.
A szobában , szerelmemen kívül még egy nő volt.
-Na végre!Azt hittem már sose jönnek!-állt fel sóhajtva.
-Ki maga?-kérdeztem kételkedve.
-Shioban vagyok.Szintén egy rab.Amelia egyik barátja.-mondta s arcáról meg gyötörtséget, reményt és őszinteséget olvastam le.
-Hiszek neked!A többieket akiket találtok mindet öljétek meg!-adtam parancsba.
A vámpírt aki elrabolta Ameliá-t Jane kegyeire bíztam azzal a mondattal:
-Addig játszadozol vele ameddig csak akarsz!
-Egy jó darabig nem fog felkelni.-figyelmeztetett a lány-Nagy adag altatót adtam be neki , hogy tudjon pihenni.
Ahogy lehúztam róla a takarót , karmolásnyomokat , és kékes-lilás foltokat láttam.Az egész testét befedték.Kérdeznem sem kellet mit tettek vele.Testéről a szememet  az arcára vezettem.Szemei a sírástól pirosan felduzzadtak és alatta karikák éktelenkedtek.
-Megtennéd , hogy visszaöltözteted a rendes ruhájába, kérlek?-mondtam a lánynak.Csak ő volt a szobában és én.
-Természetesen.-bólintott.Amíg az öltöztetés tartott kimentem a szoba előtti folyosóra , majd mikor szólt , hogy készen van visszamentem.A köpenyem alatt lévő kabátot ráadtam és a karomba vettem törékeny , meggyötört testét.A bejáratnál gyülekeztünk majd hazaindultunk , Shioban-nal és kedvesemmel.


/Amelia szemszöge/


Egy nagy kád forró vízben ültem órákig , miután mindenki meglátogatott kivéve Őt.Demetri és Felix azt mondta nagyon maga alatt van amiért nem akarom látni.Úgy gondoltam lesz ki megvigasztalja.
Miután kihűlt a víz kiszálltam és megtörölköztem.Testemen lévő zúzódások kicsit halványodtak a karmolások viszont pirosabbak voltak mint valaha.
Gyorsan felvettem a hálóingem és a hideg párnák közzé feküdtem.Nagyon fáradtnak éreztem magam , így könnyen aludtam el.


/Alec szemszöge/


Nem értem miért nem akar velem találkozni.De elhatároztam , hogy amíg alszik beosonok hozzá.Így felálltam az asztalom mögül és a dolgozószobámból sietve mentem a hálószobába.
Hallgatóztam.Csupán egyenletes szuszogást hallottam ezért halkan benyitottam.
Csak álltam ott mellette és néztem ahogy alszik.Megsimogattam az arcát , és mintha ezért elmosolyodott volna.De nem kelt fel.Aludt tovább.Úgy döntöttem megvárom amíg felkel , és megkérdezem tőle amit tudni akarok.

/Amelia szemszöge/


Álom nélkül aludtam szerencsére.Ahogy kinyitottam a szememet  Alec-ot láttam meg először, ahogy egy széken ül az ágy mellet.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Te mit keresel itt?-ültem fel az ágyban.
-Igazából azt se tudom miért lettem kitiltva.Azért jöttem , hogy megkérdezzem.Szóval?Miért nem akarsz látni?
-Mert úgy hittem így könnyebb lesz elfelejtened.-hajtottam le a fejemet.
-Mi?Miért akarnálak én téged elfelejteni?
-Azért a gyönyörű szőke hajú lányért , aki régen a párod volt.
Több perces csönd állt be.
-Elizabeth csak egy barátom.Régen szerettem de most már téged szeretlek.
-Akkor viszont nem tudom mire vélni a heves csókotokat a kertben.
-Te....láttad?
-Igen.Ezért mentem utánatok az erdőbe.Nem akartam elhinni , hogy megcsalsz.-suttogtam már a végét.
-Az volt az utolsó csókunk amivel lezártuk a múltat.És utána vadászni mentünk.Esküszöm!Csak téged szeretlek!-hajolt közelebb hozzám.
-Biztos?-néztem rá könnyes szemekkel.
-Igen , biztos!-ölelt magához.Végre annak a vállán sírhattam ki magam akit a legjobban szerettem.
-Hogy vagy?-tette fel óvatosan kérdését.
-Egy kicsit jobban , most , hogy tisztáztuk a dolgokat.De egy ideig biztos nem leszek még önmagam.-suttogtam szipogva.
-Szeretlek!Nagyon szeretlek!-húzott ölébe és ringatni kezdett és közben a sebhelyes majdnem teljesen lila combomat simogatta.
-Hol van Shioban?
-Vadászik és élvezi a szabadságot.Haza akar menni Írországba.
-Értem.-még jobban hozzábújtam-Olyan jó , hogy itt vagy velem.
-Ha szeretnéd a nap 24 órájában melletted maradok.-suttogta.
-Az jó lenne.De nem lehet.Neked kötelezettségeid vannak.
-A legnagyobb kötelezettségem , hogy téged megvédjelek.-mondta miközben az ágyra fektetett , majd ő is lefeküdt mellém-És ez eddig egyáltalán nem sikerült.


/2 hét múlva/


Már sokkal jobban vagyok , de még mindig nem teljesen jól.Shioban visszatért Írországba , de megígérte , hogy mindenképp meglátogat majd.Alec rengeteg időt töltött velem , de ha valami dolga volt , mindig Demetri-re  vagy anyára bízott.Már kezdtem unatkozni.Túl monoton szerűen követték egymást a napjaim , ezért megkértem Demetri-t , hogy tanítson meg vívni és íjászkodni.Rövid unszolás után bele is ment.
Amikor Alec meglátta mit csinálok jól lehordta szegény Demetri-t én meg őt.Aztán a végén megengedte , hogy tovább gyakoroljak.

Este van.Már éppen elaludtam , volna amikor Alec felébresztett.
-Bocsáss meg , hogy felébresztettelek , de van egy meglepetésem.mosolygott rám.
-Hová megyünk?-kérdeztem már a folyosón sétálva.
-Mint mondtam meglepetés.
Egészen az erdőig vezetett ahol karjaiba kapott.
-Csukd be a szemed.
-Nem!-makacskodtam.
-Légy szíves!-nézett rám kiskutya szemeivel.
-Nem!-húztam magasabbra orromat.Ajkai enyémre tapadtak s , lágyan csókoltak-Na jó!-mosolyodtam el , majd összeszorítottam szememet,és már csak azt éreztem , ahogy a levegő az arcomba csap.Pár percig futottunk majd lábra állított.
-Kinyithatod a szemed!-suttogta derekamat átkarolva.

Egy vízeséssel szemben álltam , ami egy kis tóba torkollott.
-Nem baj ha úszni kell?-nézett rám bocsánatkérően Alec.
-Dehogy baj!Imádok úszni!-lelkesedtem.Elindultam a tó felé és belemerültem hideg vizébe.Alec már mellettem is volt.
-Rögtön a vízesés alatt van egy kis alagút.De csak fogd meg a kezemet és máris ott leszünk.
-Biztos megtalálom én is.-mosolyogtam majd a víz alá buktam.A tó nagyon mély volt ,de ugyanakkor tiszta is.Elláttam egészen az aljáig.Édes víz volt mert nem csípte a szememet.Rögtön megtaláltam a hatalmas alagutat.

Amikor legközelebb a felszínre jöttem , egy barlangban találtam magamat.Gyönyörű volt.Mindenhol gyertyák voltak ahol a falból kis sziklák álltak ki.A földön rengeteg párna volt ,rajtuk egy takaróval és még egy takaró volt összehajtva.
-Gyönyörű!- suttogtam inkább magamnak mint Alec-nak.
-Örülök  , hogy tetszik.Gyere!-nyújtotta ki kezét a partról.Belé kapaszkodtam ő pedig kihúzott.
-Ezt csak nekem csináltad?-néztem szemébe.
-Igen.Még mindig nem tűntél túl boldognak úgy hogy gondoltam......-nem tudta befejezni mert megcsókoltam , és hátra döntöttem a párnákra.Vizes ingét kezdtem kigombolni-Biztos vagy benne azok után...-nézett szemebe , s közben két kezébe fogta az arcomat-Nem ezért csináltam esküszöm!
-De így valamennyire..."megtisztulok" , hisz téged szeretlek , és tudom , hogy te is szeretsz engem.-simítottam végig aggódó arcán.Majd vizes haját simítottam hátra.Most ő csókolt meg engem s kigombolta hálóruhámat.Rajta sem volt már ing.Nadrágjával ismét meggyűlt a bajom .Ő csak elmosolyodott  felállt és levette.
-Valamiben haza is kellesz menni.-mosolygott és  ismét heves csókban forrtunk össze.Egyik kezét oldalamon húzta végig , egészen a combomig.A nyakamat kezdte csókolni.Kínzó lassúsággal haladt lejjebb ajkaival, s ahogy egyre lejjebb ért úgy húzta lejjebb rólam a puha vizes anyagot.
Melleim között haladt végig s, a köldököm ívét körülírta nyelvével.Visszahúztam magamhoz , hogy megcsókolhassam , és , hogy hátára fordítsam.Egyik lábamat átvetettem rajta s derekára ültem.Éreztem lüktető pontmnál férfiasságát és azt is , hogy mennyire kíván engem , azonban most egy kicsit "kínozni" akartam őt.Akár csak ő én is csókokat hintettem mellkasára.De nem hagyta magát sokáig ismét felém kerekedet.Megszabadított engem a már térdeimnél lévő ruhámtól és magát is alsónadrágjától.Ahogy nyakát öleltem át észrevettem kezemen a sérüléseket.De most nem foglalkoztatott.Ismét megcsókoltam és köré fontam lábamat , majd megemeltem csípőm így befogadva magamba őt.Egyáltalán nem fájt már.
Lassú, meghitt szeretkezésünk csúcspontján nevét sikítottam ő pedig az enyémet..Teste rám hanyatlott de nem volt nehéz.
Próbáltam egy kis levegőhöz jutni  , és Alec is így volt ezzel annak ellenére , hogy neki nem is lett volna rá szüksége.Egy kis idő múlva mellém gördült , átkarolta derekamat , majd kinyújtózott , hogy elérjen valamit.A hajam akárcsak övé még mindig vizes volt.Hirtelen egy lepel hullott ránk.Most nem volt kedvem betakarózni ,ezért felálltam és a vízhez sétáltam , vállam felett visszanéztem szerelmemre elmosolyodtam és belemerültem a felhevült testemet hűsítő vízbe.Alec követett engem , magához ölelt és fülemhez hajolt.
-Soha többé nem engedlek el!Soha!


 na hogy tetszett??:)

14.fejezet

itt a fejezet remélem tetszeni fog:) 12 komit kérek:D

/Amelia szemszöge/



Alec este felé tért vissza.Túl hamar.
-Jól vagy?-kérdezte az ágy mellett állva.Arcán a szokásos aggodalom ült.
-Igen de..valamit el kell mondanom neked.-mondtam immár az ágy szélén ülve.
-Nekem bármit elmondhatsz.-guggolt le elém  mosolyogva.
-De ennek nem fogsz örülni.-suttogtam remegő hangon.Éreztem , hogy könnyek szúrják a szememet.
-Kicsim nyugodj meg , és mond el mi a baj.-simogatta meg az arcomat.
-A .......bátyád......A bátyád szeret engem és megcsókolt , de én nem akartam , amikor már eltudtam magamtól tolni akkor megpofoztam és akkor sérült meg a kezem.-hadartam a végét.Könnyeim  végigfolytak az arcomon , és az államról a szorosan összekulcsolt kezemre cseppentek-Kérlek bocsáss meg!Esküszöm az életemre , hogy én nem akartam!Könyörgök bocsáss meg!-mikor ezeket a szavakat kimondtam már az egész testem rázkódott a zokogástól.Nem bírtam a szemébe nézni.
Pár perces csend után mellém ült.
-Ne sírj!-húzott ölébe-Hiszek neked!Nyugodj meg!-simogatta egyik kezével a karomat másikkal a combomat.Egy csókot lehelt a homlokomra.-Köszönöm , hogy nem titkolózol előttem.
Erre csak egy bólintással válaszoltam.
-Mindjárt visszajövök!-tett vissza a helyemre.
-De siess!-kértem még mindig remegő hangon.
-Ígérem!-adott mosolyogva egy puszit a számra , majd kiment , én pedig visszadőltem az ágyra.


/Alec szemszöge/


Esküszöm letépem a fejét az se fog érdekelni , hogy a testvérem.-gondoltam miközben a lépcsőn lefele igyekeztem-Hogy tehette ezt?
Amikor a szobájához értem gondolkodás nélkül nyitottam be.Az ágyon feküdt és olvasott.
-Helló öcsi!-mosolyodott el.
-Nem hiszem el!Hogy tud úgy tenni mintha misem történt volna?
Megragadtam a karját a falhoz hajítottam majd a nyakánál fogva felemeltem.
-Ha még egyszer , csak még egyszer hozzá mersz érni , kitépem a karodat aztán a fejedet és máglyára vetlek!Megértetted?!-kiáltottam arcába.
-Igen.-válaszolta suttogva.Elengedtem.Túl mérges voltam , ahhoz  , hogy visszamenjek Amelia-hoz , mert félek , hogy valami kárt tennék benne.Ezért inkább az erdőbe futottam "fát pusztítani".Nyolc fa sínylette meg dühöm kitöltését.
Amikor visszaértem a szobánkba Amelia már aludt.
Olyan aranyos volt ahogy szuszogott és néha nyöszörgött.Azonban mikor jobb oldalára feküdt hangos szisszenéssel ébredt fel.
Levettem a köpenyemet , a kabátomat és az ingemet is , aztán mellé feküdtem.Hátulról átkaroltam derekát , és magamhoz húztam.
-Mi tartott eddig?-kérdezte álmos hangon.
-Kiadtam magamból a dühömet.-válaszoltam morogva.
-De ugye azért nem ölted meg a bátyádat?-fordult felém hirtelen.
-Nem ....csak móresre tanítottam.-morogtam és még jobban magamhoz szorítottam mire felszisszent.Azonnal elengedtem.
-Bocsáss meg!Szeretnéd , hogy elmulasszam a fájdalmat?
-Nem kell.Volt már ennél rosszabb is.Kibírom.-mosolygott rám-Nembaj ha alszok egy kicsit?
-Dehogy baj!Aludj nyugodtan.Egy tapodtat  sem mozdulok mellőled.-csókoltam meg óvatosan.Amikor behunyta zafírkék szemeit ,  azért elkezdtem elmulasztani a fájdalmát.
-Alec!-mosolyodott el , de szemeit nem nyitotta ki.


/Amelia szemszöge/


Álmomban a kertben voltam.Előttem szaladt el egy gyönyörű szőke hajú vámpírlány.Nevetett.Alec futott utána mosolyogva , emberi tempóba.A lány egy fa mögé futott.Alec kicselezte és elkapta.
-Most megvagy!-kapta el a lány derekát.Maga felé fordította és megcsókolta.Borzasztó érzés lett úrá rajtam.A gyomrom ökölnyire szorult össze-Szeretlek!

Hirtelen ültem fel az ágyban.
-Hé minden rendben?-ült fel Alec is.
-Csak egy álom volt.-mondtam inkább magamnak mint szerelmemnek.Visszadőltünk az ágyra.
-Jól van.Próbálj meg visszaaludni.Még nagyon korán van.-simogatta hátamat.Csak bólintottam egyet és ismét becsuktam a szememet.

Már csak reggel ébredtem fel.Alec nem volt mellettem és ettől kicsit szomorú lettem.Azonban egy papírt találtam a párnáján.
"Két nomád vámpír csatlakozik a Volturi-hoz és még nem tudjuk milyen a       megtartóztatóképességük.Kérlek vigyázz magadra és ne menj ki a szobából amíg érted nem küldök valakit.
Szeretlek
Alec"

Sóhajtva dőltem vissza az ágyra..


/Alec szemszöge/


-Thomas és Robert , üdvözlünk a Volturi-ban-mosolygott a két új katonára Aro.Szerencsére nem jelentenek veszélyt szerelmemre.
-Heidi!-néztem a tőlem nem messze álló nőre-Kérlek szólj Ameliá-nak , hogy most már kijöhet a szobájából.
-Igen is  Felség!-hajolt meg és kisétált a teremből de azonnal vissza is jött.
-Felség!-nézett rám-Egy lány keresi önt.Állítólag régről ismerik egymást.
-Küldje be!-intettem  neki.Ő kiszólt a vendégnek majd kiment.Amikor bejött a lány azonnal felismertem.
-Szia Alec!Emlékszel még rám?-lépett a terem közepére régi kedvesem.Boldogan és csábosan mosolygott.Szőke hosszú haja és tökéletes arca mit sem változott.
-Elizabeth.-mosolyodtam el emlékeim rohamától.
-Elizabeth!Rég láttuk egymást!-sétált hozzá Aro.
-Csupán 150 éve!-vonta meg vállát a lány-De látom nálatok zajlik az élet.-nézett fivéremre-Helló Chriss!Te mikor csatlakoztál?
-Te ismered a bátyámat?-hökkentem meg.
-Találkoztunk párszor az elmúlt években.



/Amelia szemszöge/


-Szabad!-már fel voltam öltözve az asztalnál ültem és olvastam.
-Felség!-jött be Heidi mosolyogva.
-Végre kimehetek?-kérdeztem szintén mosolyogva.
-Igen.-bólintott-Hova óhajt menni?
-A trónterembe.Látni szeretném apámat és Alec-ot.-álltam fel.
-Nem biztos , hogy jó ötlet lenne.
-Miért?Mi történt?
-Hát , Alec úrhoz jött egy idegen lány.
-Ó....értem.Akkor a könyvtárban leszek.Menj vissza nyugodtan.
-Köszönöm.-hajolt meg és kiment.

A könyvtárban senki sem volt.Felmentem a második szintre a falépcsőkön és onnan válogattam a könyvek közül.Antonius és Kleopátra.Ez jó lesz.Ezzel a könyvel a kezemben indultam vissza a szobába.

Amikor már félig elolvastam , felálltam és az ablakhoz sétáltam.A kertben megpillantottam Alec-et és a lányt akiről álmodtam.Beszélgettek.Majd hirtelen a lán szembefordult Szerelmemmel és megcsókolta.Alec nem ellenkezett,sőt.A lány az erdő felé húzta , és Ő készségesen követte.
Jobb ötletem nem volt , így utánuk indultam.Bár nincs jogom Alec fejére olvasni ezt , hisz Chriss is megcsókolt engem(bár én hevesen ellenkeztem) .Sírni akartam , de csak az erdőben.
Amikor odaértem , természetesen már nem láttam őket , de azért még mindig beljebb sétáltam.


Besötétedett.Szememből még mindig könnyek potyogtak.Megálltam körülnézni , hogy hol vagyok , s ekkor egy vörös szempárt vettem észre.Ahogy közelebb jött jobban láttam , mert a Hold erős fényt ontott magából.Fekete haja válláig ért , bőre sötétebb , volt mint a Volturi katonáinak.Hosszabb kabát volt rajta és buggyos  szárú nadrág.Keletről származhat.-gondoltam.
Alaposan végigmért.Majd közelebb sétált én pedig hátrálni kezdtem.Azonban nem sokkal később fának ütközött a hátam.A férfi kivillantotta tökéletes fogait.Ördögi mosolya volt.
-Ki maga?-kérdeztem rémülten suttogva-Mit akar tőlem?
Természetesen nem válaszolt Egy kendőt vett ki a zsebéből és az orromhoz szorította.Éreztem ahogy szemhéjam egyre nehezebbé válik , majd lecsukódik.



KOMIAHTÁR 12 :)REMÉLEM TETSZETT:D

SZIASZTOK!!

egy kis bejelenteni valóm van számotokra!
nos nem tudom hányan szeretitek a Karib Tenger Kalózait , viszont nemsokára szerepelni fognak a benne lévő szereplők a történetben!remélem nem bánjátok;)
lécci írjatok komikat hogy mennyire tetszik az ötlet:)


millió puszi:



Natalie


U.i.:Amíg nem gyűlik össze legalább 10 komi nincs friss!

13. fejezet

sziasztok!itt a fejezet!kicsit hamarabb hoztam:)KOMIKAT KÉREK!




/Amelia szemszöge/

Reggel a felkelő nap sugaraira ébredtem és arra , hogy Alec meztelen mellkasa csillogni kezdett. Magamra akartam húzni a takarót mert úgy hittem , hogy még mindig nincs rajtam ruha .Azonban meglepődve vettem észre , hogy Alec inge rajtam  van.

-Jó reggelt!- cirógatta meg Alec az arcomat –Este rád adtam , mert sose tudni mikor jönnek hívatlan vendégek. - mosolygott.

-Köszönöm!-csókoltam meg- Be kell vallanom , hogy kicsit szégyellem magam a tegnap este miatt.Nem lett volna szabad , addig amíg házasok nem vagyunk.-hajtottam le fejem csillogó mellkasára.

-Ez badarság amit az emberek találtak ki , hogy korlátokat szablyanak a szerelmesek közzé.A vámpírok világában ez teljesen másképp van.És ne érezd szégyenkezve magad , mert nincs rá okod!Vagy..te már megbántad?-kérdezte elszomorodott hangon.

-Persze , hogy nem!Alec , ez volt életem egyik legszebb éjszakája!-mondtam mosolyogva , mélyen a szemébe nézve- Mellesleg a másik az amikor először megcsókoltál!

-De biztos , hogy nem okoztam fájdalmat?- kérdezősködött tovább aggodalmas hangon.

-Nem fogok hazudni , az elején picit tényleg fájt .De nagyon rövid idő múlva el is tűnt a fájdalom.- simítottam végig , csillogó márványarcán.

-Én..annyira sajnálom!Soha többé nem okozok fájdalmat!Ezt már ugyan egyszer megígértem , de úgy látszik csak megszegtem az ígéretemet!És ha a betartása azzal jár , hogy nem lesz ilyen éjszaka többé  , akkor is kitartok az ígéretem mellet.

-De Alec, ez csak…ez.., hát tudod én..-szép mondhatom , mit össze nem tudsz dadogni-szidtam magam gondolatban.Biztos voltam benne , hogy már rákvörös volt az arcom zavaromban.-Tudod hozzám még rajtad kívül egy férfi sem ért.-suttogtam.Egyszerűen olyan zavarba voltam , hogy az arcára sem mertem nézni.-Nem a te hibád volt.-tettem még hozzá.

-Bocsáss meg , hogy zavarba hoztalak!Tudhattam volna.De ez a beszélgetés kezd fullasztóan kínossá válni mind a kettőnk számára , ezért rakjunk pontot az ügy végére.

-Pedig tegnap este egyikőnk sem volt zavarban.- mosolyodtam el , az estét felidézve.

-De , hogy más is szóba kerüljön , ma elmennék vadászni.Nem akartalak este itt hagyni , miután elaludtál.De most már halaszthatatlan.Ugye nem baj?-kérdezte miközben fekete szemeivel az arcomat fürkészte.

-Nem , dehogy baj!Menj csak!Úgy is anyával akartam ma beszélni , és apát is régen láttam már , szerintem őt is meglátogatom.-számoltam be napi tervemről.

-Rendben van!Ígérem sietek vissza!

-Miattam igazán nem szükséges!Maradj csak ameddig szeretnél!-suttogtam pár centire ajkaitól.

-Jól van szerelmem!Szeretlek!-csókolt meg.Nem igazán akartam elengedni ajkait , de végül erőt vettem magamon és hagytam  , had menjen öltözni.

Kopogtak.

-Szabad!-kiáltottam s közbe visszafeküdtem az ágyba.

-Felség!-jött be két udvarhölgyem fej lehajtva.Meghajoltak , majd mikor felnéztek mentegetőzésbe kezdtek.

-Sajnáljuk!Nem akartunk zavarni.-tették fel kezeiket.Már éppen akartam mondani , hogy semmi baj de Alec megelőzött.

-Nem zavarnak!-jött ki immár felöltözve.

-Felség!-hajoltak meg neki is.

-Ahogy , mondtam sietek vissza!-jött hozzám , majd megcsókolt és az ajtóhoz sétált.

-Vigyázzanak rá hölgyeim!parancsolta mosolyogva.

-Ez csak természetes!- válaszolt komolyan Kathriene .Amikor Alec kiment mind a ketten mosolyogva néztek vissza rám.

-Felség ,  szándékában áll felöltözni vagy pihen még egy kicsit és hozzuk fel a reggelit?-kérdezte Renata.

-Nem , inkább felöltözök és az ebédlőben reggelizek, köszönöm.- mosolyogtam vissza rájuk.De ők még mindig csak álltak , mintha az előbb meg sem szólaltam volna-Jól érzik magukat?-kérdeztem egy kicsit aggódva.

-Természetesen , csak egy kicsit ….nem lényeges.El tudná ismételni amit mondott , kérem?-„tért vissza”  Kathriene.

-Felöltözök és az ebédlőben eszek.- ismételtem el ismét mosolyogva.

-Rendben!Renata segíts a fűzőben , és én addig előveszem a ruhát.Melyik ruhát óhajtja felvenni , hercegnő?-kérdezte már a gardróbban állva.

- Magára bízom Kathriene.-mondtam miközben Renata szorosra húzta fűzőt.Egy nagyon szép fekete fehér ruhával tért vissza.

Miután felöltöztem lementünk az ebédlőbe.

-Eredményes volt a vadászatotok?-kérdeztem tőlük az asztalhoz leülve.

-Igen…most egy ideig nem lesz szükségünk vérre.-mosolygott vissza Kathriene.

-És nem történt semmi…érdekes dolog veletek?-érdeklődtem tovább.

-Miért kérdi Felség?-kérdezte kicsit hisztérikusan Renata.

-Csak mert olyanok vagytok mint akiket elvarázsoltak.Csak nem , szerelmesek vagytok?-kérdeztem még szélesebben mosolyogva.

-Nos…de.-vallotta be Renata.

-És ismerem őket?- kíváncsiskodtam.

-Nem.Nomádok.De szeretnének csatlakozni a Volturihoz.Azt mondták , hogy holnap szeretnének bejönni , Aro-hoz.De önről nem tudnak , és ezért azt mondtuk nekik , hogy inkább ne jöjjenek.-magyarázta Kathriene.

-Akkor most menjetek és beszéljetek velük , hogy nyugodtan jöjjenek holnap.A holnapi napot olvasással szeretném tölteni így bezárkózom a szobámba és ki sem jövök.-határoztam el.

-De Felség…-kezdett volna ellenkezni Renata de a szavába vágtam.

-Semmi de!Ez parancs!A nap többi részét az anyámmal és az apámmal töltöm!Menjenek!- fenyegettem meg őket színpadiasan.

- Köszönjük!-álltak fel és már ott sem voltak.

Megettem a reggelimet és a trónterem felé indultam.Úgy döntöttem először apához nézek be.

-Apám!-hajoltam meg mikor beléptem , majd odamentem hozzá , megöleltem és egy puszit adtam az arcára.Ő akár egy gyermeket , az ölébe ültetett. Csak mi voltunk a teremben.

-Hogy érzed magad lányom?

-Remekül!Képzeld , Renata és Kathriene találkoztak tegnap két nomáddal akik csatlakozni akarnak hozzánk!-meséltem mosolyogva.

-Hát ez tényleg remek hír!

-Igen az!Nem tudod anya hol van?

-A kertben , legalábbis nekem azt mondta oda megy.

-Te nem akarnál ki jönni?A napfényhiány ártalmas az egészségre.-mosolyogtam rá.Persze tudtam , hogy ez nem így van de egy próbát megér.Nevetni kezdett.

-Bocsáss meg kincsem de most nem lehet.Egy csapat újszülöttet fognak hozni hamarosan.Örülnék ha édesanyád mellett lennél , úgy nem eshet bántódásod.Christopher majd kikísér.

-Rendben!Szeretlek apa!-adtam még egy puszit arcára majd elindultam az ajtó felé.

-Én is szeretlek kincsem!

Chriss már az ajtó mögött várt.

-Haragszol még rám?-kérdezte a folyosón sétálva.

-Miért kéne?

-Hát..a modortalan megnyilatkozásom miatt az első nap.Tudod amikor találkoztunk.

-Már megbeszéltük.Nem haragszom.-mosolyogtam rá bátorítóan.

-Az öcsém írtó nagy mázlista.-mondta inkább elkeseredve.Nem viccnek szánta.

-Miért?A rangja miatt?

-Nem …mindegy!Itt vagyunk!-nyitotta ki a kertre nyíló ajtót.Nem értem ezt a fiút.

Anya valóbban a kertben volt , az udvarhölgyeivel.Chriss eltűnt mellőlem.

-Felség!-hajolt meg a két nő.

-Chelsie , Aurora magunkra hagynának egy percre?-inkább parancsnak hangozott mint kérésnek.

-Természetesen!Felséges úrnőm, hercegnő!-hajoltak meg ismét majd bementek az épületbe.

-Anya mond miért vagy ennyire ellenséges Christopher-rel?

-Hidd el , megvan rá az okom!-lépett a rózsabokor mellé.

-Mi?Mond el kérlek!

-Nem tehetem!Ez olyan dolog amit jobb ha tőle halassz majd.-mondta mármár suttogva és közben letépett egy virágot és nekem nyújtotta.A rózsa gyönyörű rózsaszín árnyalatú volt.Szárán alig volt tüske.

-Rendben.Nem baj!-mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében,majd visszamentem a palotába.A folyosón összetalálkoztam Santiago-val.

-Felség!-hajolt meg.

-Santiago kérem szóljon Chrisstopher-nek , hogy a könyvtárban várom.És kérem siessen!utasítottam.Magam is megijedtem rideg hangom hallatán.

-Igen is!-válaszolta majd futásnak eredt.

Három perce sem ültem a könyvtárba Chriss lépett be az ajtón.

-Hivattál?-kérdezte az asztalhoz sétálva.

-Igen!-bólintottam immár állva-Mit titkolsz előlem?Miért nem tud elviselni téged az anyám?-zúdítottam rá dühösen kérdéseimet.

-Nem tudom!-felelte halkan.

-Legalább ne hazudj!Pontosan tudom , hogy valamit titkolsz előlem…mindenki elől és ha nem mondod meg miaz majd az apám kiszedi belő…-nem tudtam befejezni indulatos mondatomat , mert hírtelen magához húzott a derekamnál fogva és megcsókolt.Nem olyan volt mint Alec csókja. Ő vágyakozóbb volt és sokkal dúrvább.Próbáltam eltolni magamtól és mikor sikerült  egy hatalmas pofont akartam adni neki.De csupán az én kezem sínylette meg.

-Jól vagy?-lépett közelebb.

-Hozzám ne érj!-sziszegtem dühösen.

-Sajnálom , de te kérted!

-Azt , hogy mond el!-kiabáltam rá.

-Segíthetek valamiben?

-Igen!Nem szólsz erről senkinek , nem gondolsz erre soha többet , és nekem nyugtomat hagyod.Alec-nek pedig elmondom én.Ő úgyis rájönne előbb vagy utóbb.Most felmegyek a szobámba , te pedig szólj Marcus-nak.Ha bárki kérdezi , hogy mi történt , mond azt ,hogy olyan mérges lettem , hogy beleütöttem a falba…ami részbe igaz is.-szögeztem le majd a szobámba indultam.

Marcus szerencsére nem kérdezősködött sokat.A kezem nem tört el csupán zúzódótt.A nap további részét a szobámban töltöttem egyedül.Nem akartam senkit sem látni csakis Alec-ot.Csak feküdtem és gondolkodtam , hogyan fog vajon reagálni Alec , ha elmondom neki a könyvtárban történteket…..

12.fejezet

itt a fejíí:Dremélem mindenkinek teszik majd!próbálok minél több ruhát mutatni nektek:)! komihatár 12!!



/Amelia szemszöge/



Elkövetkezendő napjaim , csodálatosan teltek. Csak Alec-tól lettek volna még jobbak.Azonban minden Volturis ,( kivéve a "közrendű" katonák és az új udvarhölgyeim akiket Alec és apa rendeltek  ki mellém. Renata-nak fizikai-  , Kathriene-nek pedig mentális pajzsa van) a nagyterembe zárkózott és már egy hete ki se jött senki anyán kívül  , akivel minden nap töltök egy kis időt , de  mindig vissza kell mennie neki is. Megbeszélést tartanak , arról , hogy hogyan tovább a Románokkal.Minden eshetőséget figyelembe akarnak venni.Nem unatkozok , mert midig van kivel beszélgetni , ha pedig egyedül maradok (ami ritkán fordul elő) bemegyek a könyvtárba és rögtön olyan mintha nem lennék egyedül.Vagy sétálok a "festmények folyosóin".Én csak így neveztem el mert mindenhol , minden egyes falon hatalmas festmények vannak.Caius festményit leszedték  , és nemsokára Alec-ról fognak képeket festeni , valamint  egy közös képet apával és Marcus-szal.
Újdonsült szüleimtől rengeteg csodás ruhát kaptam.A legtöbb ruha fehér , de vannak színesek is.

Most épp egy fehér ruha van rajtam , és a könyvtárban olvasom a Volturi történetének könyvét.Minden nap átlapozom ezt a könyvet.Leginkább Alec és Jane történeténél nyitottam ki , mert ott volt egy kép róluk.És , hogyha a könyvet bámulom naphosszat , az nem olyan feltűnő mintha ott állok a folyosón azelőtt a kép előtt amin a gárda legfőbb tagjai vannak.
Már nagyon hiányzik.
-Ha ennyire tetszik ez a könyv vidd fel nyugodtan a szobádba , nem kell itt ülnöd.-termett mellettem anya.Hirtelen felkaptam a fejemet a hangjára-Bocsáss meg nem akartalak megijeszteni.-mosolygott.Vörös ruhában volt , minek ujja könyökéig ért.
-Nem ijesztettél meg csak meglepődtem.-mosolyogtam rá.
-Jó híreket hozok, vége a konferenciának.De sajnos Alec , Aro és Marcus még egy hatszemközti beszélgetést terveznek.De az nem tart csak két óra hosszig. Én viszont most elmegyek vadászni egyet.Addig Demetri és Felix fog szórakoztatni.Egyébként , hol vannak az udvarhölgyeid?
-Elengedtem őket , vadászni.Ezért vagyok itt.
-Jól van!-bólintott-Most már viszont kimehetsz szívni egy kis friss levegőt!-elfordult tőlem-Uraim az önök gondjára bízom! Ajánlom , hogy úgy vigyázzanak rá mint az életükre!-erős mégis csilingelő hangja víz hangzott a hatalmas kupolás teremben.Az ajtóban megláttam a két férfit.
-Ez csak természetes!-mondta mosolyogva Demetri .Sulpicia ismét elmosolyodott , majd kiment a teremből.Felix és Demetri meg hajoltak majd ismét felém fordultak.
-Szóval , a kertbe óhajt menni?-kérdezte hatalmas vigyorral Felix.Demetri nehezen, de visszafojtotta a nevetést.
-Uram hallgatózni nem illik! - komolyodtam el.Persze csak tettettem.Mind a kettőjüknek lefagyott a mosoly az arcukról.Én közben felálltam és hozzájuk sétáltam , majd mikor melléjük értem a szemem sarkából rájuk néztem és elmosolyodtam.
-Csak vicceltem!-nevettem el magam.

-Nem megyünk be az erdőbe?-kérdeztem már a kertben sétálva.Demetri és Felix a két oldalamon sétáltak.
-Nem lehet.Alec megtiltotta.-válaszolt kérdésemre Demetri.
-Lehet egy kérdésem?Talán ti tudtok valamit, a dologról.
-Persze , kérdezz nyugodtan.-bólintott Dem.Szerintem Felix gondolatban valahol máshol járt.Ránéztem s ekkor vettem észre , hogy a szeme fekete.
-Felix menj és vadássz!-mondtam és egy kicsit meglöktem a hátát.
-Nem lehet, ránk bíztak.Demetri egyedül , túlerővel szemben nem tud megvédeni.-mondta lélegzetvisszafojtva.
-Akkor vissza megyünk a könyvtárba , vagy a szobámba ,de neked innod kell!-szögeztem le.
-Rendben.Köszönöm!-nézett rám , majd el is tűnt mellőlem.


-Na szóval mit akartál kérdezni?-hozta fel a témát Demetri a szobámban ülve.
-Tudod...észrevettem , még mielőtt bezárkóztatok volna a trónterembe, hogy anya nem mindenkivel olyan közvetlen mint velem , vagy Alec-kal.Még veletek se.
-Persze, ez természetes!Hiszen ő végül is valamilyen szinten uralkodó, és most már te is az vagy.Ez nem lenézés számáról ne aggódj.De igazából neked is így kéne viselkedned.Te túl..kedves vagy mindenkihez.Azt ajánlom , hogy akiket jobban ismersz , mint például Felix-et vagy engem , meg persze a Aró-t Sulpiciát és Alec-et azokkal nyugodtan lehetsz ilyen mint most vagy.De akiket nem ismersz azokban...nos...ne bízz meg annyira.Remélem megfogadod a jó tanácsomat , mert csak a te érdekedben mondom.
-Persze ezt tudom , azonban a kérdésem az lett volna , hogy Sulpicia miért nem szereti Christopher-t?Mert úgy vettem észre , hogy..nem igazán kedveli őt még akkor sem ha Jane és Alec bátyja.
-Sajnálom , de semmit nem tudok erről.Én is észrevettem , de nem kérdeztem még meg Sulpiciát.Bár én ebbe nem akarok beleszólni és ez nem is tartozik rám. De szerintem ha te kérdeznéd erről , akkor biztos szívesen megosztja veled a nézeteit.-mosolygott bíztatóan.
Hirtelen Alec lépett be az ajtón.Amikor felfogtam , hogy Alec itt van , rögtön a nyakába ugrottam.Demetri mosolyogva ment ki a szobából.Pár perc múlva eltolt magától és végignézet rajtam.
-Gyönyörű vagy!-suttogta.
-Köszönöm!-válaszoltam a bókra.Majd megcsókolt.Szenvedéllyel és vággyal teli csók volt.Hátráltunk az ágyhoz , de ajkaink nem váltak el egymástól.Óvatosan lefektetett az ágyra , míg ő az egyik kezével az ágyon támaszkodott a másikkal a derekamat ölelte.De el kellett tolnom magamtól , mert már alig kaptam levegőt.
-Bocsáss meg!Túl gyors voltam!
-Nem , semmi baj!Ne sajnálkozz!-fogtam kezeim közzé tökéletes arcát.Kopogtak.Alec morgott egy kicsit , amin csak mosolyogni tudtam.
-Szabad!-mondta miközben mellém ült.Én is felültem.Christopher volt az.
-Bocsássanak meg!-hajolt meg mosolyogva-Alec beszélhetnék veled?
-Csak akkor ha nem rabolod az időmet!-állt fel sóhajtva mellőlem-Menjünk az dolgozószobámba.Ment ki az ajtón , nyomába testvérével.Kiengedte kontyban lévő hajamat , és a gardróbba mentem levettem magamról mindent és csak egy fekete csipkézett szegélyű , hosszú selyem fürdő köpenyt vettem fel.Reméltem , hogy szerelmem hamarosan visszajön.


/Alec szemszöge/



-Szóval , miről akarsz beszélni?-kérdeztem miközben leültem .
-Hogy döntöttetek? Megkeressük és megöljük , a Románokat ?-kérdezte komolyan.
-Hagyjuk őket , amíg nem támadnak.-mondtam s a végén morgás tört fel a torkomból.
-Nem örülsz neki úgy látom.-mosolygott.
-Legszívesebben megkeresném őket most rögtön és megölném mindet!
-Elhiszem. Amelia már túltette magát a dolgon , mármint, hogy majdnem élve elégették.-komolyodott meg.
-Mintha mi sem történt volna.-ráztam meg a fejem.
-Nos akkor nem tartom fel , csak ezt szerettem volna megtudni.Viszont látásra!-hajolt meg majd kiment.
Egy másodperc múlva már én is a szobánk felé tartottam.
Amikor beléptem nem láttam sehol Ameliát.Gondoltam elment fürdeni vagy ilyesmi.Leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcomat.



/Amelia szemszöge/



Miközben felvettem a fekete köpenyt , kinyitódott az ajtó majd be is csukódott. Kikukucskáltam az ajtón.Alec volt az. Az ágyon ült háttal nekem.Kiosontam.Nagyon belemerülhetett a gondolataiba mert csak azt vette észre amikor már az ágyon mászok át hozzá.Hátulról átöleltem a nyakát.Ő az egyik kezét a karomra tette és simogatni kezdte.
-Átöltöztél?-kérdezte halkan.
-Igen.Nézz meg és mondj véleményt!-suttogtam fülébe , majd elhúzódtam tőle .Ő megfordult. Tátott szájjal nézett rám. Szemei  ismét befeketedtek.Már csak azt vettem észre , hogy az ágyon fekszem és ajkai úgy tapadnak ajkaimra mintha sose akarna elengedni.Elkezdtem kigombolni ingét. Mikor kigomboltam ő a földre dobta.A fürdőköppeny különös módon még rajtam volt.Az övével nem boldogultam , de ő megoldotta .Egy rántással megszabadította tőle magát , így már csak egy alsónadrágban volt.Csókunk még ekkor sem szakadt meg.Nyakát öleltem karjaimmal.De ő lefejtette magáról , hogy megszabadítson az egyetlen ruhadarabtól ami rajtam volt.Miközben végignézett rajtam én próbáltam levegőhöz jutni.Jócskán elpirulhatta mert Alec elmosolyodott mikor ismét az arcomra nézett.
-Gyönyörű vagy!-suttogta és hallottam , hogy még mindig mosolyog-Biztosan ezt akarod?
-Igen!-mondtam határozottan.
-De ha fájdalmat okozok azonnal szólj és leállok , rendben?-mondta aggodalmas hangnemmel.
-Rendben!-lábaimat dereka kör „fontam” .Egyikünkön se volt már egyetlen ruhadarab se. Óvatosan egyesítette a testeinket.Mégis nagyon fájt.Már éppen szólni akartam , amikor a fájdalom elmúlt , és valami sokkal jobb vette át a helyét.Kedvesem lassan mozgott , és nem is gyorsított be túlságosan.Kezével bebarangolta felsőtestemet , akárcsak én az övét.Majd egy csodálatos érzés kerített hatalmába, amiitől sikkantottam egyet és ugyanakkor szerelmem torkából is erőteljes és igen hangos morgás tört fel.
Mellém feküdt én pedig úgy simultam hozzá  , hogy senki el nem tudott volna minket szakítani egymástól.Nem beszéltünk, csak élveztük , hogy ennyi idő után újra egymás közelében lehetünk.Még mindig nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a tökéletes férfit , ezt a tökéletes családot,….ezt a tökéletes életet.

és egy kép Sulpiciáról:

11.fejezet

itt a fejezet!jójó csak azért mert annyira szeretlek titeket leviszem a komihatárt 14-re!:)remélem mindenkinek megfelel!egy kicsit rövid lett:/de azért kérek komikat!!


/2 hét múlva/



A lábamon az égési sérülések nem is látszottak már.És ezt Alec-nak köszönhetem.Mivel az ő bőre hideg, és nem engedte , hogy folyton üljek és áztassam a lábamat a hideg vízbe így a saját kezébe vette az irányítást ,szó szerint.A kezével tartotta hidegen a lábamat így tudtam feküdni és pihenni.Aro és Sulpicia gyakran meglátogattak engem , naponta akár 4-szer is.Na meg persze Marcus is folyton figyelemmel kísérte gyógyulásomat,és amikor el tudtak szabadulni , Demetri Felix Heidi és Jane is meglátogattak, így tulajdonképpen olyan volt a szoba mint egy átjáróház de szerettem mert így sose voltam egyedül.Na nem mintha Alec egy percnél több időt is távol töltött volna tőlem , kivéve amikor táplálékot hoztak.Olyankor Sulpicia egyik udvarhölgye maradt velem , s vigyázott rám.Christine nagyon kedves volt hozzám , és mindig találtunk közös témákat.

Amikor reggel felébredtem és szerelmem szemébe néztem , hatalmas meglepetés fogadott.Megszokott vörös íriszei helyett, egy aranybarna szempár fogadott.
-Jó reggelt!-mondtam kicsit zavartan.
-Jó reggelt szerelmem!-mosolygott rám azzal a rossz fiús mosolyával-Na mi az?Elvitte a cica a nyelved?-kérdezte nevetve.
-A szemed....állatvért ittál.De miért?
-Miattad.Nem akarom  ,hogy egy gyilkos legyek a szemedben.-sóhajtott.
-De ezt már kismilliószor megbeszéltük.Nem ítéllek el emiatt.Megértem , hogy miért kell embereket ölnöd,megértem azt is , hogy nem kedvtelésből teszed.Megmondtam : engem ez az egész nem érdekel!-ráztam meg a fejemet.
-Nagyon szeretlek és mivel te is ember vagy , már nem tudok embereket ölni .-mondta miközben a hajamat simogatta.
-De ettől...nem fogsz legyengülni?-kérdeztem.-Az aggodalmat tisztán ki lehetett venni a hangomból.
-Ne félts engem !Tudok én magamra vigyázni.-mosolygott majd egy puszit adott az orrom hegyére-Fáj még a lábad?
-Nem , már egyáltalán nem.Tökéletesen tudok már járni.-mosolyogtam büszkén.
-Az jó , mert Aro és Sulpicia beszélni akarnak veled.Hat szemközt.-titokzatoskodott.
-Akkor máris felöltözök és megyek.-ugrottam ki az ágyból.A gardróbszekrényben felvettem az első ruhát ami a kezem közzé akadt , megmostam az arcomat , és kifésültem a hajamat,majd futva igyekeztem Aro dolgozószobája felé.Kopogtam.
-Gyere be, kedvesem!-kiáltott kedvesen a férfi.Amint beléptem pukedliztem amin Aro csak elmosolyodott.Aztán egy másik ajtón Sulpicia lépett a helyiségbe.Mindig megcsodálom gyönyörű középkori stílusú hatalmas ,abroncsos ruháit.S bár tökéletes alakja volt mindig fűzőt hordott.Annyira szerettem volna olyan gyönyörű lenni mint ő.
-Amelia , a családba való csatlakozásodról szeretnénk beszélni veled.-Aro a feleségére nézett , aki viszonozta a pillantást és egy aprót bólintott.Alig lehetett észrevenni , de azért bólintott.-Nem szeretnénk , hogyha úgy csatlakoznál , hozzánk mint katona.Azok után amit értünk tettél , úgy gondolom , hogy nagyobb rang illet meg téged.És mivel még nem volt alkalmam bemutatni téged a környező kisebb uralkodóknak és barátainknak , szeretnélek téged úgy bemutatni mint Amelia Volturi , Aro és Sulpicia Volturi lánya.Természetesen csak ha megtisztelsz minket azzal , hogy tekinthetünk téged lányunknak.-a lélegzetem is elakadt.Hogy én?Mint az egyik uralkodó pár gyermeke?Nem értettem miért pont én.Hiszen ember vagyok , és igazán nem tettem semmit amivel igazoltam volna hűségemet a Volturi felé.Természetesen egyáltalán nem állt módomban elárulni a Volturit.A másik meg az , hogy mit tettem én a Volturi-ért?Nem harcoltam , nem én kértem meg Athenodora-t , hogy leplezze le Caius-t , nem én akartam , hogy Caius leszúrjon , nem én akartam , hogy elraboljanak minket a Románok és egyáltalán nem akartam , hogy élve elégessenek.Fogalmam sem volt mivel érdemeltem ki a bizalmukat.
Másrészről viszont nagyon örültem , mert mindig is szerettem volna ilyen szülőket.Akiknek fontos az egészségem ,  legyen fizikai vagy lelki .
-Nos , hogy döntesz ?-kérdezte reménykedő pillantással Sulpicia.
-Nagyon , nagyon örülnék neki!-mosolyogtam rájuk miközben könnyek gyűltek a szemembe.Megöleltem Sulpiciá-t és Aro-t is.
-Nos akkor szereztünk egy új hercegnőt.Azonban úgy is kell öltözködnöd mint egy hercegnő.A Sulpiciá-éhoz hasonló ruhákat fogunk varratni neked , mivel nem fogsz küldetésekre járni,így nem kell a rövidített ruha.Valamint az átváltozás időpontját is kitoljuk 18 éves korodig.Szeretném ha több ideig élvezhetnéd az emberi életet.-ellenkezni akartam de nemet intett a fejével így inkább nem szóltam semmit-Nincs apelláta.-tette hozzá mosolyogva.
-Igenis, Apám.-láttam rajta , hogy örül a megnevezésnek .Ezt könnyű lesz megszokni.-Akkor ismét megyünk ruhát varratni?-kérdeztem új édesanyámra nézve.
-Te maradj itthon és pihenj nyugodtan.A méreteidet már levették így csak a terveket nézem meg.-mosolygott.
-Ó, és hamarosan szervezünk egy bált ahol hivatalosan is bemutatunk a barátainknak.Belenézhetek a gondolataidba?-nyújtotta ki felém az egyik kezét .A tenyerébe tettem kezemet.Tekintete elhomályosult pár pillanatra , majd újabb mosoly kúszott az arcára.-Menj pihenj gyermekem.-ölelt meg ő is.Mikor elengedett és kiléptem az ajtón sikítozni akartam az örömtől.Demetri , Felix és Alec jött velem szemben.Mind a hárman mosolyogtak.Majd egy méterre tőlem megálltak.
-Felség!-hajoltak meg.
-Uraim!-pukedliztem.Majd mindannyian nevetni kezdtünk.Biztos hallgatóztak , vagy netán ők hamarabb tudták mint én ezt a boldog hírt.
Minden annyira tökéletes volt.Túl tökéletes , hogy igaz legyen.


bocsi hogy folyton előjön ez a hercegnősdi.a külvilágban zajlik az élet 1920-as éveknek megfelelő szokások , ruhák és zenék. azonban a Volturi még a középkort foglya élni a fejezeteimben:)ez a kedvenc történelmi korszakom és remélem hogy nektek is tetszeni fog:)

Megint új blog!!

barátnőm EllenaBells egy csodás történetet talált ki, és én segítek neki megvalósítani ezt:
itt a link:Nehéz döntés
oldalt találjátok a történet ismertetőt!:)

millió puszi:


Natalie