Helyzetjelentés!

Több ember halálos fenyegetésének hatására (XD) nem zárom be a blogot de kérlek titeket írjatok kommenteket!

:(

Nagyon elkeserített ,hogy még csak egy kommentet kaptam:(
Ha már nem is olvastok ,akkor inkább bezárom a blogot , mert feleslegesen írom:(

24.fejezet

nos itt a fejezet:)kérlek írjatok véleményt!!:)elég hosszú lett:)



/Amelia szemszöge/



-Megérkeztek.-suttogta apa.
Majd pár másodperc múlva kinyílt a hatalmas ajtó , és bejött egy barna hajú lány és egy sötétbarna hajú férfi.A lány haja kontyban volt.Mélyen meghajoltak előttünk.Apa mosolyogva felállt , kezet csókolt a lánynak majd kezet rázott a férfival.
-Üdvözlöm önöket Maria és Henrik , Anglia grófja és grófnője.

-Köszönjük a meghívást felséges uram.-mosolygott barátságos Maria majd rám pillantott karmazsinvörös szemeivel.Kedves , üdvözlő pillantás volt ez , s talán egy jel apámnak , hogy örülne ha bemutatna neki engem.Bár nálam nem lehetett idősebb , mégis az ő megjelenése felségesebb ,tiszteletkívánóbb volt.A brokátruháján úgy csillogtak az aranyszálak akár a csillagok az égen.Egy sötétvörös ruha volt.A férfin ugyanilyen színű kabát ugyanebből az anyagból.Az ő arca komoly volt , de nem láttam rosszindulatot tekintetében.Elkaptam egy pillantását ,mire ő elmosolyodott.
-Szeretném önöknek bemutatni legújabb családtagunkat , aki ugyan még ember , de már többet tett családunkért mint bárki más ebben a teremben.Bátorságával , és szeretetével mindenki szívébe belopta magát.És én mindig is egy ilyen gyermekre vágytam , épp ezért kértem meg , hadd nevezzem gyermekemnek.Amelia Voluri.-mutatott rám.Én azonnal felálltam és mellé sétáltam,majd meghajoltam a férfi kezet csókolt .
-Nagyon örvendek hercegnő.-mosolygott Maria barátságosan  és ő is meghajolt.
-Valamint, mint azt már tudhatjátok,Alec vezető lett.
-Valóbban.Követed elhozta nekem a levelet épségben.Én mindig is mondtam neked , hogy Caius-nak hátsó szándékaid vannak de olyankor elutasítottál és úgy tettél mintha meg sem hallanál.
-Sajnálom , hogy kételkedtem szavaidban barátom.Mindvégig igazad volt.-ismerte el , majd hirtelen kinyílt az ajtó és kisfiam szaladt be rajta.Rögtön az ölembe vetette magát.Mosolyogva ölelte át nyakamat.Ruhája vizes volt , de nem zavart.Boldogan öleltem magamhoz.
-Nos ő lett volna a meglepetés vendég a bálon de megelőzött minket.Ő itt Anthony Volturi.Amelia és Alec Volturi félvér gyermeke.Apa , látva vendégeink értetlen  arcát magyarázatba fogott:
-Úgy tűnik a vámpír férfiaknak lehetnek gyermekeik ember nőktől.Nagyon gyorsan növekszik és emberi ételt eszik.Egyenlőre.
-Hihetetlen.-suttogta Henrik.majd egy aprót rázott a fején mintha a gondolatait akarná kitisztítani-Nos mi visszavonulnánk készülni az estére ha nembaj.
-Nem ,dehogy.Renata kérlek kísérd a vendégeinket a lakosztályaikba.
-Igen mester.-bólintott majd kivezette a vendégeinket.
Mikor kimentek apa nekünk is azt tanácsolta , hogy menjünk készülődni.Alec átvette tőlem Anthony-t és visszamentünk a szobánkba.Khatrine vállalta Anthony öltöztetését ,így mi nyugodtan tudunk készülni.
Közös fürdővel kezdtük amiből majdnem....valami teljesen más lett.
Mikor már mindketten készen voltunk Alec eltűnt ,majd egy fekete dobozzal tért vissza.
-Szeretném , hogyha ezt viselnéd a bálon.Egy apró ajándék.-mosolygott majd kinyitotta a dobozt.A lélegzetem is elállt amikor megláttam mi van benne.Egy fehér gyémántnyakék volt mely csodásan csillogott  a fekete selyemanyagon ami a doboz alját töltötte ki.Még a láncot is gyémántok ékesítették , a csepp alakú gyémántmedált pedig vörös színű apró gyémántok fogták közre.
-Én....ezt...nem-ráztam a fejem.Nem  jöttek szavak a számra.
-Nem akarom azt hallani , hogy nem fogadhatom el.A feleségem vagy és jogomban áll ajándékokkal halmozni.Egyébként is már régen a kincstárban porosodik.
-Ez lélegzetelállító.Köszönöm.-csókot leheltem ajkaira , ő pedig átkarolta a derekamat.Fekete , aranyszállal hímzett fekete kabátot viselt alatta egy szintén fekete inggel.Most nem volt a nyakában a családi nyaklánc.
Megfordított és a nyakamba rakta a láncot.Miután bekapcsolta ,végigsimított nyakamon majd egy csókot adott oda ahol az előbb még kezeit húzta végig leheletfinoman.
-Mennünk kell.-suttogtam.
-Tudom.-sóhajtott csalódottan.

Furcsa volt Jane-t  ennyire...nőies ruhában látni.De nagyon jól állt neki.Gyönyörű volt .A haja most ki volt engedve és lágy hullámokban omlott vállaira.
Amikor a trónterembe  léptünk szinte rá sem ismertem.A trónusok előtt asztal húzódott majd U alakban a falak mentén haladt tovább.
Jobb oldalt egy zenekar hangolt.Emberek volt , ennek ellenére a Volturira jellemző ruhákban. Alec biztos látta , hogy meglepődöm ezért a fülembe súgta:
-Gyorsan és fájdalom mentesen végzünk majd velük.
Bólintottam majd a helyünkre mentünk.Anthony az ölemben foglalt helyet.Alec ült mellettem jobb oldalról ,bal oldalról pedig édesanyám.Alec mellett jobbra apa ült ,aztán Henrik.Mellette Marcus majd Maria  és mellette egy ismeretlen lány ,akit Maria szemmel láthatóan nem kedvel.
Mikor már mindenki a terembe volt , és a helyére ült ,apa pohárköszöntőt mondott , majd a zenekar egy vidám dalt játszott.Mindenki mosolygott,mindenki vidám volt.
Láttam , hogy egy fiatalnak kinéző félhosszú szőkésbarna  hajú fiú Jane-hez lép aki éppen egy kehelyből vért iszik.A fiú meghajolt és kezet csókolt neki.A fiatal lány elmosolyodott.Az asztalra tette a kelyhet , és táncba kezdett a fiúval..
Kisfiam is láthatta a gesztust mert azonnal kiugrott az ölemből meghajolt és így szólt:
-Felkérhetlek táncolni mama?-kérdezte édesen mosolyogva.Annyira hasonlított Alec-re.
-Persze kicsim!-felálltam és a táncparkettre sétáltam vele kézen fogva.Mindenki elmosolyodott amikor egyik apró kezét a derekamra simította a másikkal a kezemet fogta.Jó néhány percig  táncoltunk.Pár perc múlva pedig Alec állt meg mellettünk.
-Lekérhetem a hölgyet uram?-hajolt meg Anthony-nak aki rám nézett mire én cinkosan kacsintottam.
-De csak ha egyszer sem lép a hölgy lábára!-emelte fel mutatóujját.
-Ígérem!-emelte esküre kezét.
-Felkérem a nagyit is táncolni.-jelentette ki kicsikém majd szaladt is az említett személyhez.
Alec magához ölelt , és most egy lassú dallamra kezdtünk táncolni.
-Hogy érzed magad?-kérdezte szinte suttogva.
-Hát..jól.
-Mitől félsz?-kérdezte kuncogva.
-Hogy valamit elrontok.-sóhajtottam.
-Ugyan mit?-lepődött meg.
-Anthony nevelését,vagy bármi mást.
-Butaság.Remekül bánsz Anthony-val.-rámosolyogtam.Gyengéd csókot hintett ajkaimra majd homlokomra.Még táncoltunk pár percet , de utána nagyon melegem lett ezért úgy döntöttem kimegyek a kertbe.
-Csatlakozhatok önhöz hercegnő?-kérdezte egy hang mögülem.Amikor megfordultam Maria-val találtam szembe magam.
-Csak akkor ha tegez engem.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.Kérem ön...te is tegezz.
-Kérdezhetek valamit?
-Természetesen.-bólintott és ismét elindultunk.Éppen a rózsabokrok mellet haladtunk el.
-Ki volt az a lány aki melletted ült?Úgy láttam nem nagyon kedveled.
-Az apám új jegyese.Egy nagyravágyó naiv kislány.De ha apám boldog tőle megpróbálom kibírni  vele egy légtérben.A minap kioktatott arról ,hogy még mindig  a szobámban van az anyám képe.De beszéljünk  vidámabb témáról.Vagy inkább mesélj magadról!Nagyon szeretnék jóban lenni veled , és már most leszögezem semmi tisztességtelen szándékom nincs.-mosolygott.
-Nem is feltételeztem.
-Rengeteg jó dolgot hallottam rólad.Amióta csak itt vagy segítetted a Volturi-t.Alig vártam , hogy megismerhesselek.
-Köszönöm , én szintúgy vártam hogy megismerhesselek.Meddig maradtok?
-Talán egy hónapig...vagy lehet kicsit tovább ,de csak ha nem zavarunk.
-Persze hogy nem.Csak én és és Alec....szóval holnap elutazunk egy kicsit pihenni.De most Anthony-t nem visszük magunkkal.
-Á szóval romantikázni fogtok.-mosolygott rám-Na nem mintha rám tartozna.Sajnálom.
-Igazán semmi baj.
-És ,hogy kerültél ide?
-Ez egy elég hosszú történet.
-Van időnk.

Miután befejeztem a történetemet , visszamentünk a trónterembe , ahol még mindig nagy mulatozás volt.Henrik lépett elém az ismeretlen lány kezét fogva.A lánynak szőke göndör fürtjei voltak.
-Hercegnő , had mutassam be önnek jegyesemet Annabell Wood-ot.
A fiatal lány szó szerint elém térdelt és lehajtott fejjel kezet csókolt amitől biztos nagyon elvörösödtem.
-Felséges úrnőm ,rendkívüli megtiszteltetés számomra , hogy személyesen megismerhetem önt.Ragyogó hírneve azonban megelőzte önt.Kérem fogadja jókívánságaimat.
-Na és persze ajándékainkat.-mosolygott rám Henrik miközben  felsegítette a fiatal lányt.
-Igazán nem kellett volna ,de nagyon köszönjük.És önök is fogadják jókívánságaimat.
-Köszönjük...ó és Alec mester üzeni ,hogy Anthony úrfit vitte aludni , és az ő szobájában megtalálja.
-Köszönöm.Nos akkor én megyek is.További jó szórakozást.


Amikor felértem Anthony szobájához nem nyitottam be , csak a a résen kukucskáltam be.Alec Anthony ágyának a szélén ült.
-És milyen nagy volt a sárkány ,apa?-kérdezte izgatottan kisfiúnk.
-Mint a fél palota.-mosolygott Alec.
-Apa..kérdezhetek valamit?-a hangja komolyabb volt .
-Persze kisfiam.
-Kaphatok egy kistestvért?-Alec-nek torkára fagyhattak a szavak , mert másodpercekig meg sem szólalt.
-Nos...nem tudom.Tudod ez nem rajtunk múlik.
-Nagyon szeretnék egy hugit vagy egy öcsit.
-Majd meglátom mit tehetek.-nevetett szerelmem-De most tessék aludni!-mondta majd egy puszit adott a homlokára.
-Jó éjt apa.
-Jó éjt kisfiam.
Hátrébb léptem , hogy ki tudjon jönni és közben komolyan elgondolkodtam.Valyon lehetne még egy gyermekünk?

Életjel!!

Tudom ,tudom,tudom!!!És NAGYON ,NAGYON sajnálom , hogy eltűntem de nem igazán jeleskedtem tanulás terén ezért keveset kerültem géphez.://:(NAGYON keveset.A történetet igazából egy jegyzetfüzetben írom tovább és már jóval előrébb haladok mint az itt fent lévő fejezet ,csak be kell gépelnem.Csak mint mondtam nem nagyon van rá időm mivel még nyelv vizsgára is készülnöm kell külön tanárnál.De mindjárt itt a nyár és akkor elég sok frisst fogok hozni:))IGÉREM!!és a többi blogomra is:)
Most kezdtem el begépelni a következő fejezetet és a hétvégére megpróbálom felrakni , és amint lesz utána szabadidőm még többet begépelek és sűrűbben lesz friss:))

 millió puszi minden olvasómnak:)


Natalie

23.fejezet

itt a fejezet!!JÓ HOSSZÚÚÚÚÚÚ!!:D KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!


/Amelia szemszöge/


A babának szerencsére ízlett az anyatej.Az én kis Anthony-m.Olyan boldog voltam , hogy el is sírtam magam örömömben.
Amikor eleget evett , ásított egy hatalmasat ,lehunyta zafír kék szemeit, fejecskéjét mellkasomra hajtotta és elaludt.Egy ideig néztem ahogy békésen szuszog , majd kiságyába fektettem.Egy valódi kis csoda volt.Megérte az a szörnyű fájdalom.Majd behúztam a sötétítőfüggönyt és visszafeküdtem aludni.
Arra ébredtem , hogy Alec átkarolja a derekamat.
-Bocsáss meg!Nem akartalak felkelteni.-suttogta.A kulccsontomon éreztem hideg leheletét.
-Semmi baj.-mondtam mikor már szembefordultam vele.
-Azt hittem elveszítelek.Hogy belehalsz a fájdalomba.-vallotta be szomorúan mire én halkan felnevettem.
-Ilyen gyengének tartasz?
-Ez nem vicces.Nagyon erősen szorítottad a kezemet.
-De megérte.-mosolyogtam rá.
-El sem tudom mondani mennyire szeretlek.-húzott közelebb magához ,és gyengéden megcsókolt.Ekkor kisfiunk nyöszörögni kezdett.Már álltam volna fel amikor Alec visszahúzott.
-Te csak pihenj!Én idehozom.-állt fel mellőlem.Óvatosan karjaiba vette gyermekünket és visszafeküdt  mellém.Kettőn közé fektette a kis csöppséget , aki hatalmas kék szemeivel , hol engem  hol apját nézte tátott szájjal.

-Gyönyörű gyermek.A szeme ugyanolyan kéken csillog akárcsak a tiéd.-mosolygott rám.
-De az arca inkább rád hasonlít.
-Szerintem nem.Inkább rád.Az apró pisze orr,a szív alakú arc, a telt ajkak.
-Legyen igazad.-csóváltam a fejem megadóan és visszahajtottam a fejem a párnára.
-Akkor visszaaltatom a kis szőke herceget.-nevetett Alec.A karjába vette és ringatni kezdte.
-Nagyon aranyosak vagytok így együtt.-mosolyogtam rájuk majd lehunytam szemeimet.Nemsokkal később mellettem besüppedt az ágy.Szerelmem jéghideg mellkasához bújtam ő pedig védelmezően ölelt át.



Az elkövetkezendő egy hetet még az ágyban töltöttem szigorú ellenőrzéssel.Kisbabám nagyon gyorsan nőtt.Már inkább nézett ki egy évesnek mint újszülöttnek.Folyton mosolyog mindenkire akit meglát.Mindenkit apró ujjai köré csavart.Még mindig tartom magam ahhoz , hogy rám nemigazán hasonlít , legfeljebb belsőre.Nyugodt volt és csöndes , és akkor volt a legboldogabb amikor mind a hárman együtt voltunk.
Amikor külön szobát kapott Alec megduplázta az őrséget.
-Min gondolkodsz kedvesem?-kérdezte a kertben ülve.Tél van .Anthony éppen a hóval ismerkedett.Hamarosan bált rendeznek.A vendégek Angliából jönnek.
-Az elmúlt héten , de ez nem érdekes!Inkább mesélj , kik lesznek a vendégeink!
-Szerintem már ismered őket a történelem könyvekből.-mosolygott rám.
-Például?
-VIII.Henrik Tudor és a lánya Mary , legalább is az emberek ezen a neven ismerik őket.
-M..mi?
Vegyél levegőt is .-nevetett.Nagyon jó barátja Aro-nak.Sőt ki is nevezte az Angliai vámpírok helytartójának.-mesélte miközben az ölébe vette Anthony-t - Nem kell tartanod tőlük.Rendes vámpírok.
-Ne higgy előítéletesnek , de hat felesége volt , ebből kettőt lefejeztetett.
-De Mary jó hatással volt rá az idők során.
-Mármint akit Bloody Mary-nek hívtak mert minden protestáns hívőt kivégeztetett?
-Már egyáltalán nem érdekli őt a vallás.-nyugtatott mosolyogva
-Jó, elfelejtek mindent amit tanultam.De most már  menjünk be , mert Anthony megfázik.


A palota nyüzsgött az előkészületektől.A vámpírok olyan gyorsan futottak a folyosón , hogy attól féltem nekem jönnek.
Anthony-nak új szokása lett mióta saját szobája van.Most már  csak akkor alszik el ha valamelyikünk mesét olvas neki , vagy énekel.
Az egyik este mikor már az ágyba feküdtünk szerelmem érdekes ötlettel állt elő:
-Azon gondolkodtam , hogy a bál után nem lenne e kedved elmenni Salerno-ba megint?
-Kedvem lenne , de Anthony bírná a hosszú utat?
-Én  arra gondoltam , hogy csak ketten mennénk.Csupán pár napra.Annyira...-nyelt egyet-vágyom rád.De nem akarom , hogy bárki zavarjon minket , meg azért a fiunk is itt van a szomszéd szobába.Ő itt biztonságban van.
-Jó ötlet.Én is vágyom már rád.-csókoltam meg-Nagyon-simítottam végig mellkasán-nagyon-kalandozott el a kezem lentebbi régiókra-nagyon.
-Ne kísérts...kérlek.-nyögte elfúlóan mire a kezem visszahelyeztem mellkasára.-Köszönöm.-fújta ki a levegőt-Te kis gonosz szirén.
-Szirén?-nevettem fel.
-Igen.Emlékszel hol láttalak először?-nevetett ő is,mire vér szökött az arcomba-Még mindig zavarba tudlak hozni?
-Igen , te mindig zavarba fogsz tudni hozni.-sütöttem le a szememet.

Másnap reggel síró hívogatásra keltem.
-Anya!Apa!Anya!Apa!
Először azt hittem álmodom ,de amikor Alec óvatosan felállt mellőlem , tudtam , hogy ez nem álom.A kisfiunk utánunk sírt.Én is nyomban felkeltem.
Amikor benyitottunk a szobába a látvány letaglózott mindkettőnket.Egy négy-öt évesnek kinéző gyermek sírt , kinek göndör szőke haja volt.A karjaimba vettem ő pedig átölelte a nyakamat.

-Anya , rosszat álmodtam!-mondta szipogva.
-Semmi baj kicsikém.Itt vagyunk.-nyugtattam és puszikat hintettem könnyáztatta arcocskájára.Mikor megnyugodott megkért , hogy tegyem le.Azonnal az ajtó irányába szaladt, de Alec még időben elkapta.
-Ejnye!Kiszökni nem szép dolog!-dorgáltam meg mosolyogva.
-Nagyapához szeretnék menni!-csillantak fel kék szemei.
-Rendben , de először fel kell öltözni!
-Hagyd csak majd én felöltöztetem,te csak menj és készülődj.-mosolygott rám szerelmem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Én is kérek!-tartotta oda arcocskáját Anthony , én pedig egy cuppanós puszit adtam neki , amit ő viszonzott is.
Amikor kiléptem az ajtón még utánam kiáltott:
-Szeretlek mami!


Amikor kikészítettem a ruhámat kopogtak , majd Katherine lépett be.
-Felség!-hajolt meg.
-Ó Katherine,de jó hogy látlak-öleltem meg-De rég láttalak.
-Nemrég értem vissza délről Robert-tel.Nagyon sajnálom , hogy a várandósága alatt nem voltam jelen , és , hogy az esküvőn sem jelentem meg.Szörnyen röstellem.
-Ugyan,semmi baj!A lényeg , hogy most itt vagy!Segítenél a fűzővel , kérlek!
-Természetesen!-bólintott majd meghúzta a selyemfonalat.Nem túl szorosan de egy pillanatig levegőt sem kaptam.Na igen...elszoktam a fűzőktől.Utána rám adta a ruhámat.Miközben Katherine a ruhámat fűzögette , Anthony és Alec nyitott be.Kisfiam azonnal hozzám szaladt és átölelte a derekamat.
-Nagyon szép vagy mami!-mosolygott rám.
-Köszönöm kicsim.-simogattam meg a hátát.
-Istenem milyen elbűvölő gyermek.-mosolygott rá Katherine is .
-Akár csak az édesanyja.-lépett mellém szerelmem.
-Nos akkor én megyek is.-lépett elénk udvarhölgyem-Felségek.-hajolt meg , majd kisietett a szobából.
-Most már mehetünk a nagyapához?-kérdezte kisfiam miközben megfogta a kezemet.
-Igen mehetünk.-csóváltam meg a fejemet és elindultunk a trónterembe.
A folyosón összetalálkoztunk Felix-szel , aki szintén meglepődött Anthony láttán , de csupán egy pillanatig , és két másodpercen belül már a nyakába volt és előrébb mentek.Alec átkarolta a derekamat és egy gyengéd csókot adott a számra.
-Hm...ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyogva.
-Mert lélegzetelállító vagy és mert nagyon szeretlek.
-Ne hízelegj!-nevettem el magam.
-Ez az igazság!-vonta meg a vállát.
-Mami gyertek már!-sürgetett kisfiúnk Felix nyakából.

Amikor beértünk a terembe elfoglaltuk a helyünket.Anthony ,apa ölébe fészkelte magát ,aki nagyon örült ennek.
-Mami , azok a vámpírok akik idejönnek ugye kedvesek lesznek?Ugye nem akarnak minket megölni mint azok a Románok?
-Ki mesélt neked a Románokról?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
-Felix bácsi!És azt is mondta ,hogy alig várja , hogy egyet-kettőt közülük darabokra szedjen.
Felix-re néztem azzal a tipikus "Te megőrültél?" nézéssel.
-Igazából nem közvetlenül neki mondtam , hanem Santiago-val beszéltünk erről és .....véletlenül ő is ott volt.Sajnálom Amelia.-nézett rám bűnbánóan.
-Most már mindegy.-legyintettem-De többet ilyet ne csinálj..rendben?
-Ígérem,soha többet!-bólogatott.

Anthony még velünk maradt pár percig , de utána hógolyózni akart Demetri-vel és Felix-szel,így hát kimentek.

-Aro , lehet hozzád egy kérésünk?-nézett apára Alec aki bólintott , hogy folytassa-Szeretnénk ha a bál után elengednél minket,engem és Ameliá-t Salerno-ba kicsit...pihenni.Tudnátok esetleg addig vigyázni Anthony-ra?
Látszott apán , hogy rögtön értette mit takar a "pihenni" szó , el is mosolyodott amikor Alec kimondta.
-Természetesen , menjetek csak!
-Nagyon köszönjük apa.-mosolyogtam rá.

A délután hamar eljött, és a vendégeink hamarosan itt lesznek.


KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!!!

22.fejezet

nagyon sajnálom a sok kiesést:(de most itt a friss!és komikat kérek:D



/Alec szemszöge/

Borzasztóan szíven ütöttek szavai , de tudtam , hogy nem gondolja őket komolyan.....vagyis inkább csak reméltem. Másnap mikor visszamentem Sulpicia ült az ajtónak támaszkodva.
-Mi történt?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem kell úgy tenned mintha érdekelne.-sziszegte mérgesen.
-De engem érdekel!-csattantam fel.
-Amelia bezárkózott és senkinek nem nyit ajtót. Most alszik.Miért jöttél?
-Beszélni szeretnék vele.
-Hát ahogy tegnap hallottuk ő inkább azt akarja , hogy hagyd békén.
-Ti hallottátok a veszekedésünket?-inkább kijelentés volt mint kérdés.
-Viccelsz?Az egész palotában hallani lehetett.-hirtelen felállt-El kell mennem vadászni.Ha már nem is szereted,legalább arra légy tekintettel , hogy a feleséged és vigyázz rá!
-De én szeretem!-mondtam ingerülten de már nem volt ott.
Az ajtó zárva volt de mindig volt nálam egy pótkulcs.
Féloldalán fekve aludt az ajtótól elfordulva.Mögé feküdtem és a hasát simogattam.Nagyon sokat nőtt a baba ilyen rövid idő alatt.
Hallottam ahogy egyre egyenletlenebül veszi a levegőt.Felébredt.Még mielőtt bármit is mondott volna kezem óvatosan szájára tettem.
-Kimondhatatlanul sajnálom  amiket tegnap a fejedhez vágtam.Esküszöm az életemre  , hogy Elizabeth akaratom ellenére csókolt meg , és semmi más nem történt.Csakis téged szeretlek,sose tudnék mást szeretni.-suttogtam fülébe.Ő megfordult , így megláttam piros szemeit.
-Én sokkal jobban sajnálom.Jobb apát keresve se találnék a gyermekemnek.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-mondtam mielőtt megcsókoltam.Az egyik kezem még mindig a hasán volt ahol egy apró rúgást éreztem.-Úgy érzem ő is örül a békülésünknek.
-Bizony.-nevetett fel halkan szerelmem.
-Tudod Sulpicia még mindig nagyon haragszik rám.Tudnál esetleg beszélni vele?
-Persze!-ismét megcsókoltam.Amikor ajkaink elváltak hangosan felszisszent.
-Mi történt?-kérdeztem gyorsan.
-Azt hiszem a baba most törte el az egyik bordám.
-Megyek hívom Marcus-t!-már épp álltam volna fel amikor megfogta a kezemet.
-Úgy sem tudna mit tenni.Egyébként is megérdemeltem , mert már rég nem ettem semmit.
-Mit kérsz?-álltam fel.
-Rád bízom , csak legyen édes és savanyú.
-Biztos?-kérdeztem nevetve.
-Igen , elég kívánós vagyok.-harapott ajkába.

/Amelia szemszöge/

Pár hét múlva az egyik éjjel erős fájdalomra ébredtem.
-Mi a baj szívem?-kérdezte Alec aggódva.
-Azt hiszem a baba úgy érzi eleget volt bent.
-Hívom Marcus-t!-a következő pillanatban már Marcus is a szobában volt.
-Milyen gyakoriak a fájások?
-Fogalmam sincs még csak most kezdődött.-válaszoltam erőtlen hangon.Kopogtak.
-Ki az?-kérdezte Alec  ingerülten.
-Carlisle vagyok !Segíteni jöttem!-nyitott be a szobába.
-Kitalálom.Alice láttam.-mosolyogtam rá.
-Igen.-nevette el magát.
-Alec menj ki kérlek.-szorítottam meg kedvesem kezét.
-Eszem ágában sincs!Végig melletted leszek!
-Nem!Kimész!Most!-lett "kicsit" agresszívabb a hangom-Csak egy kicsit , hogy megnyugtasd a többieket.Kérlek!
-Rendben , de utána visszajövök!-ment ki az ajtón.
A fájdalmam egyre erősebb lett és már nem bírtam visszatartani fájdalmas sikításomat.

/Alec szemszöge/

Miután kimentem és szólam a többieknek ,hogy mi a helyzet , rögtön  visszamentem kedvesemhez és megfogtam a kezét.Annyira szorította a kezemet , hogy már majdnem fájt.
-Már csak egy kis időt bírj ki!- biztatta Carlisle.
Majd babasírást halottam.
-Kisfiú!-mosolygott ránk Carlisle.Majd miután megmosdatták és bebugyolálták odaadták kedvesemnek.Amint Amelia-nak adták abbahagyta a sírást.
-Szia kicsikém!-simogatta meg az arcát-Mi legyen a neve?
-Válassz te.-mosolyogtam rá.
-Anthony.A mi kicsi Anthony-nk.
-Tökéletes.-Carlisle mellém lépett.
-Akkor ugye nem kellesz átváltoztatni?-suttogtam úgy ,hogy csak ő hallja.
-Mint látszik jól van.Nem veszített túl sok vért.Ezért nem lesz rá szükség.-suttogta mosolyogva.
-Köszönünk mindent.
-Ez csak természetes.De most hagyjuk őket pihenni.Amelia!Szerintem próbáld meg anyatejjel a kis csöppséget és csak akkor adjatok neki vért ha a tejet elutasítja.
-Úgy lesz!-mosolygott rá Amelia.
-Szívem akkor mi most hagyunk pihenni,rendben?-simogattam meg arcát.
-Igen.-bólintott.Kisfiúnk hatalmas kék szemeit rám szegezte.A leges-legszebb kisbaba volt akit valaha láttam.

komikat kérek!:D

Boldog karácsonyt!

Tudom jól hogy régen volt friss , joggal haragszotok rám , de ígérem a szünetben lesz új fejezet!

Minden kedves olvasómnak boldog békés karácsonyt kívánok és sok ajándékot a fa alá!;)


millió puszi:

Natalie